Prágai Magyar Hirlap, 1925. január (4. évfolyam, 1-25 / 744-768. szám)
1925-01-01 / 1. (744.) szám
% _______________________________ látják az egyes nemzetek érdekellentéteit. Én azonban azt hiszem, hogy belátható időn belül egy európai háború ki van zárva. Természetesen meg kell oldani a leszerelés kérdését is. A béke csak abban az esetben biztosítható, hogy ha a leszerelés elvei nem csak a teóriában, de gyakorlatilag is érvényesülnek. ________________ Prága, december 31. A cseh ellenzéki iparospárt lapja mai vezércikkében éles kritikát mond a koalíciós pártoknak küszöbön álló januári tanácskozásairól. A lap szerint teljesen fölösleges dolog „tanácskozásokénak csúfolni Svehla ama munkáját, amellyel még egyszer és utoljára megpróbálja összetákolni a koalíciót. A tavasszal megtartandó választásokat ma már fenyegetésekkel sem tudja Svehla elodázni. Eddig csupán azzal volt képes fentartani a koalíció labilis egyensúlyát, hogy végső baj esetén az új választásokkal fenyegette meg az elégedetlenkedőket, ma már ez sem fog használni, mivel a szocialista csoportok és a cseh néppárt egyenesen követelik az új választásokat. A Krpelec-botrány úja!:!) fejezete Újabb interpelláció Krpelec tanfelügyelőnek a kat. papságot gyalázó szennyirata ügyében Losonc, december 31. (ESC.) Körmendy-Ékes Lajos dr. nemzetgyűlési képviselő és társai az Krpetec-féle ügyben legújabban a következő interpellációt nyújtották be az igazságügy miniszterhez, a miniszterelnökhöz és az iskolai ügyi miniszterhez. Krpelec Bertalan ipolysági tanfelügyelő 1923. évi julius hó 26-iki keltezéssel egy gyalázkodó levelet küldött a pozsonyi vasutigazgatósághoz, amely levelével hivatalos minőségében a legdurvább módon és a legsúlyosabb mértékben megsértette az egész római katolikus papságot, továbbá Richter János ipolyszakállasi római katolikus plébánost és Ipolyszakállas község lakosságát. Ennek az európai hírhedtségre szert tett botránynak ügyében még 1924. év április havában interpellációt intéztünk a Miniszterelnök és az Iskola- és Népnevelésügyi Miniszter Urakhoz. Az interpellációban a megbotránkoztatott őslakosság nevében elégtételt kértünk és követeltük Krpelec tanfelügyelőnek állásától való felfüggesztését és ellene a legszigorúbb fegyelmi és bűnvádi eljárásnak a megindítását. A Miniszter Urak ezen közérdekű interpellációnkra még a mai napig sem válaszoltak és tudomásunk szerint Krpelec Bertalan eben a fegyelmi vizsgálatot az illetékes hatóságok még eddig nem tartották szükségesnek elrendelni. A becsületében súlyosan megtámadott Richter János plébános, úgyszintén az Ipolysági kerület római katolikus papsága és Ipolyszakállas község lakossága bűnvádi eljárást indítottak az Ipolysági járásbíróság előtt Krpelec Bertalan ellen. Ezen ügyben az első tárgyalás 1924. évi június hó 16-ára volt kitűzve, amikor a tárgyalást vezető Kiss járásbiró a tárgyalást elnapolta bizonytalan időre azon indokolással, hogy a Krpelec által irt inkriminált levél eredetije beszerzendő. Dacára annak, hogy a följelentők ügyvédei a levél eredetijének biróilag hitelesített másolatát bemutatták, Kss járásbiró ragaszkodott elnapoló határozatához. A dolgot sulyosbbítja azon körülmény, hogy a levél eredetije a büntetőügy iratai között volt és azt a vasutigazgatóság megkeresésére a bíróság a tárgyalást megelőző évi néhány nappal a vasútigazgatóságnak Pozsonyba megküldötte. Az újabb tárgyalást a feljelentő felek kérelmére 1924. október 31-ére tűzték ki. E tárgyaláson K?i§ járásbíró megállapítván azt, hogy a levél eredetije megkeresés dacára a mai napig sem érkezett még vissza a pozsonyi vasútigazgatóságtól, a tárgyalást újból bizonytalan időre elhalasztotta s egyúttal kijelentette, hogy a vádlott Krpelec kérelmére a bizonyító eljárást a valódiság bizonyításának kérdésében elrendelte. Ezen tényállás alapján kérdezzük az Igazságügyminiszter Urat, hajlandó-e ezen tényállás valódiságáról sürgősen meggyőződést szerezni, hajlandó-e ezen tényállás valódiságának megállapítása után sürgősen intézkedni aziránt, hogy a bíróság pártatlanságát sértő ezen és hasonló eljárások megakadályozása céljából a szükséges intézkedések sürgősen megtétessenek és hajlandó-e ezen bűnügyben az érdemleges tárgyalás megtartása iránt sürgősen intézkedni? Kérdezzük továbbá a Miniszterelnök és az Iskola- és Népnevelésügyi Miniszter Urakat, hajlandók-e Körmendy-Ékes Lajos dr. nemzetgyűlési képviselőnek és társainak 1924. év április havában Krpelec Bertalan tanfelügyelő ügyében beadott interpellációjára a választ sürgősen megadni? lesz a i € iief@rsiifi@i inieiertd ® lefizeti London, december 31. A Daily Telegraph szerint az angol kormány tagnap mérlegelte a német kormányhoz intézendő jegyzéket, amely a katonai ellenőrzés és a kölni zóna kérdésére vonatkozik. A jegyzék rendkívül rövid. Úgy látszik, hogy attól a tervtől, hogy az ellenőrző bizottság bizalmas jelentéseiből határozott adatokat sorolnak föl arra nézve, hogy Németország hol nem teljesítette a leszerelési kötelezettségeit, elállottak. A jegyzék annak az elvnek kijelentése, hogy a szövetségesek nincsenek abban a helyzetben, hogy a kölni zóna kiürítésében határozzanak, amíg nincs birtokukban az ellenőrző bizottság kimerítő jelentése. A jegyzéket lord Crewe megjegyzéseivel visszaküldötte s azt remélik, hogy a nagyköveti konferencia ma megegyezésre jut. A Parisban véglegesen megszövegezendő jegyzéket valószínűleg ismét Londonba küldik, mielőtt a jegyzék elmegy a német kormányhoz. El kell dönteni azt is, hogy a jegyzék a szövetségesek közös jegyzéke lesz-e, vagy minden kormány külön jegyzékkel fordul a német kormányhoz. Bűnvádi eifiris indul iiiilti- üli. felien elei oki kihirdette a pásiterteietei Benes lapja óvatosan nyilatkozik — A rendtörvény és a terrortörvény a pásztorlevél ellen Prága, december 31. A szlovenszkói és ruszinszkói katolikus püspökök által kiadott pásztorlevélről ma Benes lapja, a Prager Presse is nyilatkozik. A lap szerint a koalíciós parlamenti körök egy idő előtti választási manifesztumot látnak benne. Semmi szín alatt sem lehet feltételezni, hogy a pásztorlevél hozzájárulna Szlovenszko lakossága kedélyállapotának a lecsillapításához. Az ügy további fejleményei ama lelkészek vallomásától függnek, akik ellen a politikai tartalmú pásztorlevá terjesztése miatt megindult az eljárás. A Prager Presse — amely elsősorban a külföld megtévesztésére dolgozik minden esetben — letagadja azt, hogy a pásztorlevél. a legnagyobb zavart idézte elő a cseh koalíciós berkekben, mely a cseh sajtó általános felzúdulásában nyilvánul meg. Igazán nevetséges a Pr. Presse ama kijelentése, hogy az ügy további fejleményei az egyes lelkészek vallomásától lesznek függővé téve. Ha Benes és a cseh-szlovák kormány tényleg megteszi azt, hogy a pásztorlevélért a lelkészeket teszi felelőssé, úgy csak saját tanácstalanságának adja tanújelét. A Lid. Listy — a cseh néppárt lapja — a mai napon megjegyzés nélkül leközölte a püspöki pásztorlevelet teljes terjedelmében, állást azonban nem foglalt ebben a kérdésben. A Lid. Noviny értesülése szerint a hatóságok bűnvádi eljárást indítanak mindama Csütörtök, január 1. lelkészek ellen, akik a pásztorlevelet kihirdették. A bűnvádi eljárást a terrortörvény és a köztársaság védelméről szóló törvény alapján indítják meg. Prásek a sajtóporondon Prága, december 31. A cseh agrárpártból kilépett Prásek szenátor és Rychtera képviselő serényen hozzáfogtak pártjuk megszervezéséhez. A mai napon megjelent az új párt hetilapjának, a „Napravo“-nak (jobbra át) első száma, melynek vezető helyén az új párt programját találjuk. Az új párt tiszta nacionalista alapon áll, követeli a magánjog tiszteletben tartását, a mezőgazdaság védelmét s felekezeti téren a felekezeti békét és türelmet. A magánvagyon szentségének megőrzésére vonatkozó követelés egyenesen a szocialista tanok ellen irányul. A párt követeli, hogy a magánjog tartassák tiszteletben a földreform végrehajtásánál is, amelynek eddig csak áldatlan következményei vannak. Prásek és Rychtera a Svehlától való elszakadásukat azzal indokolják, hogy a cseh agrárpárt is a szocialista dogmák áldozata lett annyira, hogy a nagy-, közép- és kisbirtokosok között súlyos ellentéteket támasztott. Ezek az ellenétek okozták, hogy merőben ellentétes módon kénytelen beszélni Svehla a földbirtokosokkal, mint a kisbirtokosokkal és sehol sem mondhatja meg a való igazságot. Svehla politikai képességei az úgynevezett kompromisszumokban merülnek ki, amelyeknek mi adjuk meg az árát amelyek népünk számára szerencsétlenséget s jelentenek, mivel egy kevésbé tehetséges politikus sem volna képes annyi kárt okozni közgazdaságunknak, mint éppen Svehla. Az új pártalakulat leginkább a cseh néppárttal, a nemezeti demokratákkal és a cseh iparospárttal fogja keresni az együttműködés útjait. A koalíciós sajtó legnagyobb része minden kommentár nélkül ismerteti megrövidítve a fenti programot, csupán a Lid. Listy szentel három hasábot Prásek Cikkének megjegyzés nélküli közlésére. Mem mond le a fascista kormány. Róma, december 31. A minisztertanács tegnap a faszcista kormányt ért ellenzéki támadásokkal, szemben elhatározta, hogy az összes szükséges rendszabályokat érvényesíteni fogja az ország morális és materiális érdekeinek megvédésére. A Popolo d’Italia szerint ez a határozat a faszcista kormány szilárd akaratának megnyilatkozása s energia a provokációkkal szemben. A faszcista kormány nemcsak helyén marad, de azokat is ismét fölveszi sorai közé akik most nem tartoznak hozzája. — Különféle lapjelentések szerint Giunta ismert faszcista képviselő az elmúlt napokban Egyiptomba menekült. Receptek és véletlenek — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — írta: Pekár Gyula Ida a tükör előtt állt. Szobaleóoya a próbáló kisasszonnyal épp az uj ruhát adta rá: — Jó lesz így, mélzsás asszony? A fiatal özvegy csak bámult bele a tükörbe. Öt napja nem látta Miklós urat. — Nagyon akart! Tessék csak megnézni, — áradoztak a leányok. Hát nézte ő, de az egyszer, bár új ruhát próbált, még sem látta magát a tükörben. Egészen mást látott ő. Azt az öt nap előtti bucsujelemeket itt a szomszéd szalonban. Miklós úr szokása szerint évődve alkudozott, könyörgött, rimánkodott, majd, látva, hogy minden hiábavaló, egyszerre elhallgatott. Nagy komolyan meredt a kalapja londoni bélésébe: „Jó ... akkor hát főbelövöm magam!" Oh, utálat, ezek a nevetséges régi receptek... — Pfuj! A próbáló kisasszony megijedt: — Nem tetszik?! Persze, hogy nem tetszett, — ő Miklóst eddig kivételes embernek tartotta. Ily olcsó eszközök! Igazán sértő! — De hát mi a baja a ruhának? — Semmi lendület... A szegény kisasszony most még kevésbbé értette. Ida azonban már tisztában volt magával: „Semmi lendület, semmi idealizmus ezekben a nőai férfiakban! Öngyilkosság? Ezzel akarnak imponálni? Tudjuk, szépen elmennek a klubba kártyázni... Vége! Kiábrándultam. Még Sizerncse, hogy igy idején kiösmerrtem őt. Adieu. Nevessünk a komédián ... Hatóba!“ Az elképedő mamzeura nézett: — Unom. Elviheti... Persze, hisz ez a szám is neki, Miklós urnak tetszett, a Miklós ur kedvéért rendelte a ruhát. No, érdemes volt! Pfuj, sviíhák minden férfi! Épp le akarta vetni, amidőn az ajtókon át a Miklós ur Pista inasának a hangját hallotta. A szalon felé bukkant. Csakugyan ő az, a szívügyek diszkrét adjutánsa. Mosolyog és levelet hoz. Szóval, a gazda még mindig él. Bravó! — Tegye le... Nincs válasz. Elmehet! Az inas ura nevében mélységesen megbotránkozott ezen a közönyön. Várt, aztán vállat vont és pusztult. Ida egybefont karokkal, mosolyogva bólogatott a kaszinói borítékra: „Hát élünk és tovább kártyázunk, ugye? Sok szerencsét! Adieu!" Indult, de a küszöbön mégis meggondolta magát. Nem hagyhatja ott azt a levelet az asztal sarkán. Kézbe kell vennie, hogy eltéphesse... és itt hibázta el: feltépte! Hm... „Isten önnel, asszonyom, mire e sorokat olvassa, még egy utolsó csókot gondolok ajkára, aztán pisztolyom után nyúlok. Isten önnel, aki téged még a síron túl is szeret, Miklós...“ Kacaj. A fiatal özvegy egészen belepirult: „Nohát ez _a koronája, — krajcáros rémregény, pfuj!..., és ez az ízléstelenség, az elején önöz, a végén tegez!... Szemtelenség! Visszavonhatatlanul vége a négyhónapos komédiának!" Mire újból a nagy tükör elé állt, már sugárzó arccal gyönyörködött magában: _ Pompás! Most látom csőik, mily remekül áll. Mari, ide a nagytollas kalapomat... Igen, igen, megyek, most mindjárt! Persze, hogy megy, csak nem fogja itthon törni a fejét Miklós uron! Épp elég volt. Miklós úr betette maga mögött az ajtót. Ám hova is menjen? Péntek ... A Nina tant zsurjára fog elmenni. Ott okvetlen találkozik pár rezerv-udviarlójával. Szentvnczey, Fölthy Béla, Bagón kapitány... pompás, az egyszer ismét szabadon mulathat kicsit, — csak azért is!* Belép. Csend egy percre a vígan zsongó, élénk társalgás közepette. Épp búcsúzik valaki. A férfisereg, meg a hölgyeik egy része is kimértem kel fel, sőt maga a tant is ceremoniiásán kiséri ki azt az idegenebb vendégvalakit. Magas, elegáns, szép, fiatal dáma, akinek zárkózott lénye, szenvedő, sápadt arca első pillantásra mindjárt sajátos részvétet, sőt tiszteletet parancsol. Ki ez az érdekes jelenség? Ida a csukódó ajtó után néz, aztán már vígan is fordul az őt körülrajongó rezerv-udvarlóikhoz, amidőn a szomszéd teaasztaltól a barátnőik hívó hangját hallja. A szöszike Blendorffné szól: — Láttad, Ida? Hát ez az a híres bécsi Blomdel bárómé. Ülj csak ide hozzánk... — Mindjárt, drágáim ... — Ne félj, hívom a gavallérjaidat is. Jöjjenek maguk is, kérem. Úgy... tudod, el kell ezt az esete, mondanom, — még moziban sem láthatnál ennél szomorúbbat és megrázóbb regényt... A gavallérok, akik máris, zsákmámyra eső, vidám szemmel készültek Ida ostromára, megoldóan ültek le, Bolthy nagy komolyan humorizált: " — Rémregény? Hányan halnak meg benne? — Egy. Az udvarló. — Kevés. — kacagott Hágen. — Sajnálom — folytatta Blendorffné következetes komolysággal —, de így van. Az udvarló hal meg, öngyilkossá lesz. — Isten nyugosztalja — átlátott Szentvnczey — és hogy csinálja ezt? A hajókötéllel ütteti le magát? — Nem. Főbelövi magát. Ida letette a csészéjét. — Főbelövi magát? Várjanak csak...* Ez érdekes. Folytasd, Gabikám. Gabika mérgesen nézett a gavallérokra s csak annál hosszadalmasabb mélyed bele a szereltmi regénybe:mélaíbirvál — ... a báróné hát a Riviérára menekült. A gróf... — Utána! — ajánlotta Folthy Bélát. —Igen. S ott lenn még nagyobb szenvedéllyel ismételte bécsi vallomásait. Egy este hazai kisérte imádottját a tengerparton s formálisan meg is kérte a kezét. Az asszony, bár tisztában volt már magával, mégis nagyon rezervált maradt s csak másnapra ígért választ. Elváltak. — Holdas éj, — a báróné álmodozva ült ki a villa erkélyére; ott ült hajnali két óráig s már épp tökéletes ideállá fújta fel maga előtt az udvarlólát, amidőn egyszerre farsangos lárma riasztotta fel édes ábrándjaiból. Lenéz s Íme, a farsangos csoport közepette ráismer a grófra. Valami kétes hölggyel duhajkodott karonfogva s a leghamgosabban tán éppen ő kacagott... — Eh, nem kell az ilyet túl komolyan venni! -- legyintett Folthy. — Hát a bárómé komolyan vette. Épp,