Prágai Magyar Hirlap, 1925. május (4. évfolyam, 98-122 / 841-865. szám)

1925-05-01 / 98. (841.) szám

A földh­ivatal elnökségének válsága Prága, április 30. A prágai földhivatal igazgatósági bizott­ságának tegnapi ülésén Laube cseh szocia­lista képviselő, bizottsági tag felolvasta az elnökséghez intézett ama levelét, amelyben a pártja megbízásából lemondott a bizottsági tagságról. Laube, a koalícióhoz tartozó egyik párt képviselője a földhivatal bizottságából való visszavonulását azzal indokolta, hogy a földreform ma egyetlen pártnak, a cseh agrárpártnak a domíniuma és hogy a föld­hivatal sohasem vette figyelembe a cseh szocialista párt kívánságait. A lemondást tartalmazó levél megálla­pítja továbbá, hogy a földreform végrehaj­tása határozottan téves utakra terelődött, olyannyira, hogy a nem menthető tévedése­kért a cseh szocialista párt a jövő nemzedék előtt nem vállalhatja a felelősséget, ezért inkább teljesen visszavonul. A bizottság ezután hosszabb vitát tar­tott eme bejelentésről: ennek során Vyskov­­sky dr., a földhivatal elnöke megpróbálta bi­zonyítani azt, hogy a földhivatal a köztársa­ság legpártatlanabb, politikától mentes ható­sága. A vita végén Laube képviselő eltávo­zott a bizottságból. Értesüléseink szerint Vyskovsky elnök is távozni készül a föld­hivatal éléről s lemondását az első kedvező pillanatban be­adja. Biztosra vehető, hogy Vyskovsky el­nököt a földhivatal likvidálása már nem ta­lálja a helyén. »♦»♦ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK]»»»»»»♦»»»< .. Vázsonyiék egyedül Budapest, április 30. Budapesti szerkesztőségünk jelenti tele­fonon: A po­litikai élet megindulásával is­mét kiújulnak azok az ellentétek, amelyek a radikális blokkot a nemzetgyűlés előtt már­­már szétrobbantották. A passzivitásba vo­nult ellenzék igen sokszor állott már a teljes felbomlás előtt, de soha eddig nem volt an­­­nyira feszült a helyzet, mint most a választó­jogi törvényjavaslat tárgyalásánál. A javas­lat bizottsági tárgyalásain a blokk hozzájá­rulásával rész vett Szilágyi Lajos és Vázso­­nyi Vilmos, akik a plénum előtt is­ folytatni akarják a harcot. Szilágyi Lajos, a demo­krata pártszövetség részéről okvetlen állja ezt az elhatározását és feltétlenül részt vesz a választójogi javaslatnak parlamenti tár­­gyalásában. Csatlakozik hozzá a Ruppert-féle Kossuth-párt is, amely a fővárosi választá­soknál tapasztalt visszaélések és mellőzések miatt fordult szembe Vázsonyival és a szo­ciáldemokratákkal. Egyedül Nagy Vince ­ipár kiválasztott, szép példányokban száll it­t A NI­s­P 0 R­T. Profia - Klamotko. 12 Sz. képes árjegyzékét Kő 5.— előzetes beküldése ell­nében küldi € mm CFYt&tmjm­­uiywfajK&tF tartja még a fegyver­barátságot, őt ugyan­is minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül je­lölték a demokrata blokk fővárosi listáján, amit így akar most meghálálni. A szociálde­mokrata párt, amelynek szekere végérvé­nyesen benrekedt a passzivitás kátyújában, nem hajlandó belátni az eddig folytatott tak­tika bukását és továbbra is ragaszkodik a passzivitás fentartásához. A szociáldemo­krata vezetők annyira megrettentek a párt­juk kebelében mindinkább érezhető ellenzéki mozgalmaktól, hogy már a mandátumokról való lemondás gon­dolatával is foglalkoznak, csakhogy a párt vezérségét és az ezzel együtt járó, nem megvetendő jövedelmeket megtarthassák. A radikális blokk intézőbi­zottságot péntekre összehívták. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a passzivitás megbukott s a szertehullott radikális blokkot sem Vázsonyi, sem a szociáldemokraták semmiféle mesterkedése nem fogja tudni új­­ból összekovácsolni. it itcp ¥ ls € S@l­ái­prilu­s második felében 111 össze­ s szociáldemokraták ismét riadót fújnak az agrárvámok ellen — Minisztertanács szociál­demokraták nélkül Prága, április 30. A cseh koalíciós politikai köröknek ere­deti terve szerint a képviselházat ma má­jus 5-ére kellett volna összehívni A szociál­demokratáknak a többi négy párttal azonban sikerült úgy összeveszniük, hogy a parlament legközelebbi ülését bizonyta­lan időre kellett elhalasztani. Cseh agrárkörökből szerzett értesülé­seink szerint a képviselőházat csak május második felé­ben fogják összehívni, mert kétheti időre van szükség, hogy a koa­líciónak az agrárvámokkal felkavart kedélye lecsendesedjék. Mint legutóbb is jelentettük a politikai petka teljesen félbehagyta ennek a kérdésnek a tárgyalását s a többi szakpetka ugyancsak pihen. Tegnap délután a miniszterelnökség új palotájában Stribrny kormányelnö­khelyettes tartott megbeszélést az agrárvámokról Hod­­zsa dr. földmivelésügyi miniszterrel és Dvo­­rácek meghatalmazott miniszterrel mint a külkereskedelmi szerződések szakértőjével. A már-már jobb meggyőződésre jutó cseh szociáldemokraták vidéki sajtószervei ismét a legerőteljesebb harcot vették fel a gabonavámokkal szemben, így a piheni Nová Dóba azt írta, hogy a mezőgazdasági védvá­­­­mo­k kérdését oly időre kell halasztani, ami­kor a földmivesnek igazán szüksége lesz azokra. Ma a földmives hetven százalékos tiszta nyereséggel tudja értékesíteni termény­it s így a védvámokra vonatkozó követelés teljesen indokolatlan. Mondanunk sem kell, hogy a szociálde­mokraták — mint rendesen — légből kapott számításaikkal csak nevetséget és szánalmat keltenek. A cseh szociáldemokraták sajtója egyéb­ként alapos mérlegelés alá vette a szociálde­mokrata minisztereknek a kormányból való távozására vonatkozó eshetőségeket. Általá­nos az a felfogás, hogy a szociáldemokraták nélküli cseh polgári kisebb­ségi kormány egy­általán nem lehetséges, a hivatalnokkorm­ány pedig abban a pillanatban megbuknék mi­helyt a német szociáldemokraták sürgős in­terpelláiiót nyújtanának be az agrárvámok­ról. Politikai körökben kínos szűnést keltett az a tény, hogy a minisztertanács tegnapi értekezletén a szoc­álde­ok­ata miniszte­rek már nem vettek részt. Igaz ugyan hogy a távolmaradók utó­lag kimentették magukat, ami azonban in­kább csak a közvélemény megnyugtatása céljából történt.. ^ ftftftftftftftftftftfr-ft.ft-ftftft.fr ft frfrftfrfrfrfr.frfrfrfrfrfrfrfrfrfrfrfr.frftftftftftftftftftd f \ Péntek, május H -m m i ii i u m rr.Tr Z Tisztviselők 5 % engedményt kapnak! Jj I Jpyp meSk Ékafráivm jl "" . ,fárre<2eái oveg €»í ~ Z Éj|r jZ " §^«Jp0ps5S és eatin 3 Z Jm? M szöveted Z Z főorílM­­­ mm rös é&e — dkime 3 ww£uimef%, z&0~ r reál 3 f&ítyemra. fcié £ ötv f<£~ — ^cs <dfsss — wskía&szíélfcm. — ’Á Mce-Kassa, Telefon: 500. Telefon: 509 ~H­mm ZJZCJOloOIoLJmÁmXmLmLJmm LjLJLm _ A monarchia utolsó vezérkari főnöke, Arz vezér­­ezredes nyilatkozata Hindenburg elnökről Bécs, április 30. (A P. M. H. bécsi tudósítójától.) Kraus­senburgi Arz Artúr vezérezredes, a monar­chia utolsó vezérkari főnöke, ki a háború alatt szoros összeköttetésben állott Hindenburg­­gal, ma érdekes nyilatkozatot tett a német birodalom új elnökének személyéről a „6 Uhr Blatt“ hasábjain. — 1917 március 1-én neveztek ki a­ ve­zérkar főnökévé. Nyomban értesítettem er­ről Hindenburgot, akit eddig személyesen nem ismertem és a vezértábornagy barátsá­gos sürgönyben gratulált. — Még március folyamán elutaztam a német főhadiszállásra, Kreuznachba és az ot­tani osztrák-magyar megbízott, Kretsch-Kloth generális vezetett Hindenburghoz. A vezér tá­bornagy nagy szívességgel fogadott és bemu­tatott munkatársainak­­ is. Nemsokára meg volt első beszélgetésem Hindenburggal és Lu­­dendorffal. Egyikük sem folytatott sohasem hivatalos megbeszéléseket a mási­k jelenléte nélkül.A szót általában Ludendorff vitte, a dön­tő, elhatározó szavakat azonban mindig Hindenburg tartotta fenn magának. Szigo­rúan tárgyilagos volt és minden pátosz és temperamentum kitörése távol állott tőle. — Hindenburg és Ludendorff egymáshoz való viszonya igen benső volt. Politikával a vezértábornagy sohasem akart foglalkozni és ezt az idegenkedését nem is titkolta. 19'8-ban már tisztán látta a katasztrófa bekövetkezé­sét és már szeptember 29-én a fegyverszüne­tet ajánlotta. Vilmos császár azonban akkor még elvetette a tervet, egy hónappal később a központi hatalmak frontja már összeomlott. Sokan Mac Mahon generálissal hasonlít­ják őt össze, aki vesztett háború után szin­tén a francia állam feje lett. — Ez a hasonlat azonban téves, mivel Hindenburg olyan hadvezér, aki ugyan a há­borút elvesztette, de a harctéren sohasem verték meg. — Nem zseni de erős jellem és ezért fe­lette alkalmas arra, hogy nehéz időkben nagy felelősséget viseljen Az én véleményem sze­rint a német népet nem fog a csa­pdás érni, hogy jövőjét és sorsát Hindenburg irányítá­sára bízza­. (A független kommunista képviselők klubja szaporodik.) Kucsera és Teska kom­munista képviselők a mai napon bejelentet­ték a képviselőház elnökségénél a kommunis­ta klubból való kilépésüket s a független kommunisták klubjához való csatlakozásu­kat. — (Útlevélláttamozások megszüntetése.) A belügyminisztérium a múlt napokban ki­adott hirdetményével megszüntette a lu­­xenburgi útlevelek láttamozását. Ugyancsak megszűnt a román diplomáciai útlevelek lát­tamozási kötelezettsége. A csoda — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — írta: Szini Gyula. Ince Vince rózsaszínűre festette a sza­­kállját és aranyhalai voltak. Legénylakásá­nak egyetlen ékessége az aranyhalas me­dence volt, amelyet valaha egy szép as­­­szonytól kapott, mikor még ifjú és hamisí­tatlan szőke szakállt hordott. Ha az arany­­pikkelyes állatkák közüli valamelyik meg­döglött, Ince Vince újat vásárolt helyette és az évek folyamán új üvegmedencét is kellett vennie, mégis mgmaradt az az illúziója, hogy a régi halasmedencével van dolga és hogy voltaképpen semmi sem változott. Így élt éveken át Ince Vince, aki a filozófia prope­­deutika tanára volt. És egy nap ajtaján az a szerény kopog­tatás hallatszott, amelyet jól ismert. — Beljebb — old­otta ki Ince Vince. Mint mindig, most is hrulva-pirulva lépett be özvegy Zagrafoszné, egy falusi pópa özve­gye, aki Ince V­ince háztartását vezette. — Mi jót hozott, szép asszony? kér­dezte Ince Vince gúnyosan, mert Zagra­foszné nem volt túlságosan fatal, bár mély­tüzű szeméből valami ifjús romantika lángolt. — Tudja-e, nagyságos uram, — szólt Zagrafoszné, — hogy azóta vagyok már itt? .­­ Ma van tizenöt esztendeje. — Tizenöt esztendeje! Téren­te Uram, hogy múlik az idő! Tizenöt év óta tűri sze­szélyeimet, rigolyáimat! Ez igazán megható. _ És tizenöt év alatt sem kértem soha semmit. Zagrafoszné sírva fakadt. — No, ne sírjon, lelkem, — mondta Ince Vince. — Inkább mondja meg, mit kíván. Úgy látom, kérni akar tőlem valamit. Zagrafoszné mély, átható pillantást ve­tett Ince Vincére: — Tizenöt év óta — szólt — én tartom fönn ebben a házban a rendet. Nélkülem a nagyságos úr már rég a szemétdombon lenne. — Ez igaz, — ismerte el Ince Vince. —­­És ezért mától fogva fölemelem a a fizetését szép asszony. — Nem kell­ nekem pénz, sóhajtotta Zagrafoszné. — Én a becsületemet akarom vissza. — M.féle becsületét? — kérdezte sző­­rák(­­..ritan Ince Vince. szóit:Zagrafoszr.é nagyot, mélyet lélezett és — Anya vagyok. — És? — kiáltotta föl Ince Vince. — A nagyságos urnák kötelessége, hogy most már elvegyen engem feleségül. — Ez nem helyes következtetés, ez szillogizmus, — mondta a filozófia propegeu­­tika tanára. — Maga szép asszony visszaél azzal, hogy én vagyok a világ legszórako­­zottabb embere. Maga tizenöt év óta ismer engem alaposan. Én sohasem tudtam hova ‘eszem a pénzemet, a kalapomat, a fejemet. Maga volt az én élő lelkiismeretem. Maga tartotta rendben a m­otoalmat. És most ezzel vissza akar­oni. A leghatározottabban tilta­kozom ez ellen. — Jól van — mondta Zagrafoszné, — de akkor én rögtön elmegyek innen és itt ha­gyom a tanár urait, hadd egyék meg a férgek. — Gondolkodási időt kérek — szólt Ince Vince, aki nem szeretett soha rögtönös vá­laszt adni. Későn és hiába kérte már ezt a gondol­kodási időt Ince Vince. Úgy járt, mint sok agglegény, aki a hosszas megszokás után végre elveszi feleségül a gazdaasszonyát. Új asszonyt nem akar már a házba hozni, te­hát oltárhoz vezette özvegy Zagrafosznét. Házasságuk rövid és boldogtalan volt. Zagrafosz Eulália, aki mint gazdaasszony tizenöt évig kutyahű­séggel szolgálta Ince Vincét, mint feleség egyszerre házsártos, összeférhetetlen lett. Tizenöt év minden visszafojozott indulata hirtelen kitört belőle és szenvedélyes zsarnok lett belőle. Ugyan­csak éreztette a tanár úrral, hogy tizenöt évig mily megalázóan bánt vele. Ince Vince még ebbe a zsarnokságba is bele tudott volna törődni a flozófia magasz­tos tanításai alapján, de Eulália volt az, aki megsokalta, hogy még mabb tizenöt évig ott maradjon a házban. Ámbár várandós ál­lapotban volt, egy nap eltűnt hazulról és t­öbbé nem adott hírt, életjelt magáról. 2. Ince Vince egyedül maradt, mint az uj­jam. Filozófiája többé nem segített rajta, mert ezzel a tudománnyal, sajnos, épp az élet mindennapi követeléseinek nem lehet megfelelni. Ince Vince elfelejtett, elhanya­­­golt mindent. Nem tartott meg egyetlen ta­lálkozót, egyetlen fizetési terminust se. La­kását fölmondták, állásából kitették, gazd­asszonyai ellopták kis vagyonkáját, még az aranyhalas medencét is. Mindehhez járultak még a háború, forradalmak csapásai. Ince Vince egy nap arra ébredt, hogy teljesen el­szegényedett. Kezdett rongyokban járni és nem fesezte rózsaszínűre a szakállát. Miből élt? Maga se tudta már. Mindig talált egy falat kenyeret ami éhségét csil­lapította, egy pohár bort, ami fölmelegítette. Csavargókoldus lett belőle, így vetődött egy­­ vidéki városba épp bú­csú idején. A piactéren nagy ponyvabódé ékeske­dett tulipános színekben. A bódé előtt nem­zeti színü állvány pompázott. Még egy ara­nyozott pénztár is volt a bódé bejárata előtt A pénztárban egy kövér, eléggé csinos, bár már nem fiatal asszony ült. A haja tor­nyos frizurába volt fonva. Orcáján a hajnal­­pir ..cm volt ugyan természetes, de jól fes­tett. Súlyos, gyémántos aranyfüggők lógtak a füléből. Nyaka, válla, keble mezítelen volt és junói bőséggel dagadt ki aranypikkelyes, csillogó derekából. Ince Vince alig ismert rá . . . Eulália volt. Ince Vince felbátorodott az emelvényre, hogy közelről megnézze egykori feleségét. — Jegyet parancsol? — kérdezte Eulália az igazgató-tulajdonosnő nyájasságával. —­ Pénzem az nincs, — felelte moso­lyogva Ince Vince, — de szivem még a régi... Hát nem ismer meg, szép asszony? Az igazgatónő szeméhez emelte arany lornyonját és úgy nézett végig a rongyos alakon. Hirtelen úgy felsikoltott, mintha el akart volna ájulni: — Nagyságos ur! Tanár url r M 17.

Next