Prágai Magyar Hirlap, 1926. március (5. évfolyam, 50-75 / 1088-1113. szám)

1926-03-02 / 50. (1088.) szám

2 1926. március 2. Kedd. tót a jelenvoltak tüntető menetben vitték a politikai hatóságihoz. Az evangélikus terap­i lom közelében a Deutschland, Deutschland' ü­ber alles-t és a Wacht am Rhein-t kezdték énekelni, mire azonnal működésbe lépett a­­ rendőrkészültség, feloszlatta a tömeget és öt­ embert letartóztatott. A trautenaui népgyűlést is feloszlatták Óriási tömeg gyűlt össze a trautenaui városháza nagytermében a messzi vidékről is. A német pártok nevében Ziegel polgár­mester német nemzeti párti képviselő szóno­kolt Amikor rámutatott arra, hogy a kor­mány megszegte a szavát, a hatóság kikül­döttje feloszlatta a népgyű­lést. A tömeg a feloszlatást nem akarta tudomásul venni és csupán akkor távozott a teremből, mikor a gyűlés rendezői mérséklésre intették. A til­takozó gyűlést 14 nap múlva megismétlik. A sziléziai német községek tiltakozása Troppauból jelentik. Szilézia nagyobb községeiben ugyancsak tiltakozó gyűléseket rendeztek a nyelvtörvény végrehajtási ren­delete ellen. A gyűlések mindenütt simán folytak le és hatósági beavatkozásra nem ke­rült a sor. Különösen impozáns volt a trop­­paui tiltakozó gyűlés, mert azon az összes sziléziai községek elöljárói részt vettek. Az autonóm közigazgatási szervezetek képvise­letében megjelent Lodgman dr. volt nemzet­gyűlési képviselő is. Heger német szociál­demokrata képviselő a legélesebben elitélte a kormány és különösen a miniszterelnök szószegését. Egyhangúlag elfogadtak egy ha­tározati javaslatot, amely a többi között eze­ket mondja: A Troppauban megjelent német községek elöljárói tiltakoznak a nyelvtör­vény kiadott végrehajtási rendelete ellen, mert annak súlyos következményei a szilé­ziai németekre úgy politikailag, mint gazda­ságilag határtalanok, miért is ez ellen a leg­élesebb harcot kell folytatnia. Aussigban­­ tüntettek a németek A nyelvrendelet ellen bejelentett aussi­­gi nyilvános népgyülést a politikai hatóság, mint ismeretes, betiltotta. A német politikai pártok mindamellett bizalmas ülést tartottak a tornacsarnokban, amelyet a rendőrség fel­oszlatott. A gyűlés résztvevői ezután a vásár­téren kisebb csoportokban gyülekeztek. rendőrség felszólította a tömeget a feloszlás­­­ra, mivel pedig a felszólításnak nem tettek eleget, erőszakkal szétkergették a tömeget, öt embert letartóztattak, akik közül az egyi­ket hatóság elleni erőszak címén azonnal át­adtak a bíróságnak. A déli órákban ismét rend és csend uralkodott a városban. London, március 1. Lady Drummonds Hay a Daily Expressben interjúkat közöl, melyeket Benes dr. csehszlovák külügymi­ ■­nisztertől és Masaryk elnöktől kapott- Ezeket­­ a nyilatkozatokat úgy kell tekinteni, mint a Csehszlovák Köztársaság és a kisantant hiva­talos állásfoglalását a népszövetséggel szem­ben. ’« • •­­­­ Ben­es kijelenti, hogy azonosítja magát a tanács lej bővítésének gondolatával azon­­ egyszerű okból, mert e kibővítéssel a­­ népszövetséget demokratikusabbá lehet­­ tenni.­­ A béke biztosításán kívül a kibővített ta­­­ r­ács a nagyhatalmak kiváltságos helyzetének­­ is véget vetne. A világot nem kormányoz­­­­hatja utóvégre örökké tíz nemzet, hanem­ szélesebb alapokra kell helyezni a legfőbb­­ nemzetközi fórumot. Benesnek az az érzése, hogy a népszövetségi tanács kibővítése a vi­­­lág általános érdeke, mert ha nem is arra kell törekedni, hogy korlátlan számú tag lép­hessen be a tanácsba, mégis Lengyelország, Spanyolország és Brazília felvételével min­den egyes állam ér­dekcsp­ort képviseletet kap benne. Ugyanezt az álláspontot fejezi ki nyi­latkozatában Masaryk elnök is. Érdekes, hogy a csehszlovák hivatalos tényezőknek eddig elég demokratikus volt a népszövetség, pedig az elmúlt hét év alatt intéződött el a világ legtöbb függő problé­­­­mája s mindig csak e kevésszámú tanácstag­ révén. Most hogy Németország belépése kü­­­szöbön áll és a kisszámú tanácsban egy olyan­ hatalom is helyet foglalna, amely az eddigi­ kényuraságot meggátolhatná, egyszerre csak nem elég demokratikus többé a népszövetség és szükség van számos más állam bevoná­sára is. A csehszlovák külügyminiszter nyilat­kozata persze nem mondja, hogy csak azért, hogy megbízható antantállamok bevonásával Németország súlyát megkisebbítsék és sike­­r írói intervencióss­éTővé lehetetlenné tegyék.­ Az angol közvélemény a lehető legéle­sebb ellentétben­ van ezzel a csehszlovák nyilatkozattal. Még a Daily Express, az interjút közlő újság is szükségesnek lát­ja, hogy vezércikkében ellene forduljon Prága megnyilatkozásának. Pillanatnyi­lag szó sem lehet arról, hogy Németor­szágon kívül egy-két kishatalom is ta­­nácstagságot kapjon. „Az interjút csak mint egy reménytelen ügy érdekes ma­gyarázatát közöljük írja a lap. — A saját országuk szempontjából persze igen érthető és dicséretre méltó Benee meg Masaryk igyekezete, de a világ köz­véleménye megmásíthatatlan a genti ta­nács kibővítésének elutasításában" London, március 1. A népszövetségi kér­dés még mindig az általános érdeklődés kö­zéppontjában áll. Az angol közvélemény oly erősen fordul a tanács rendkívüli kibővítése ellen, hogy még a konzervatív sajtó is komo­lyan latolgatja Angliának a népszövetségből való kilé­pését, ha a kontinentinális francia-latin-­­ szláv csoport nem engedne és kierősza­­­­kolná Lengyelország fölvételét. Egyes lapok szerint a népszövetség csőd előtt áll s minden igyekezettel szívósan arra kell törekedni, hogy ez a csőd ne következ­zék be. A londoni kormány bizonytalan po­litikája általános nyugtalanságot kelt. Bald­­win miniszterelnök ma délután nyilatkozik a parlamentben, ugyanakkor Chamberlain parlamenti népszövetségi liga bizottságában a fejti ki álláspontját. Beavatott körök azt han­goztatják, hogy a külügyi­­ államtitkár leg­utóbbi birminghami beszédét a közvélemény nem értette meg helyesen. Bizonyos, hogy Chamberlain még genfi útja előtt nyilatko­zik a helyzetről. Macdonald a legélesebben a tanács kibővítése ellen foglal állást s a li­berálisok minden tekintetben támogatják. A londoni kínai nagykövet kijelentette, hogy abban az esetben, ha Németorszá­gon kívül más hatalmakat is fölvesznek márciusban a népszövetségi tanács állan­­­­­dó tagjai közé, Kína szintén igényt tart erre a tisztségre. A Daily Telegraph diplomáciai tudósítója közli, hogy Baldwin ma Macdonald kér­désére a következőkben foglalja össze a kormány álláspontját: 1. A népszövetségi tanács kibővítése kérdésének jelentősége­­ azt követeli, hogy a genfi angol delegá­ció kötelező kabinettanácsi utasításokat kapjon. A­ kormány a közeli napokban összeül és határoz a kérdésben. 2- Más ál­­­lamok tanácstagsági követelményeit ok­vetlenül szeptemberre kell halasztani e márciusban csak Németország tanácstag­ságáról lehet szó. Anglia egyetlenegy érvet sem vehet figyelembe, amely a ta­­nács kibővítése érdekében hangzik el. A lap szerint e határozattal elintéződik az ügy s Anglia nem kerül abba a kényes­­ helyzetbe, hogy Franciaországgal szemben­i vétót emeljen Lengyelország tanácstagsága ellen. Most márciusban egyszerűen kikerülik az ügy tárgyalását Szombat és Baldwin vezetése alatt Londonban vasárnap és Che­­quersben a kormány megbeszéléseket folytat a hozandó határozatról. Pária, március 1. Nincsics, jugoszláv kül­ügyminiszter holnap Párisba érkezik. Meg­beszélései elsősorban Németország népszövet­ségi belépésének visszahatása körül forogni. A Journal értesülése szerint fognak Mussolini és Nincsics megegyeztek egy közös front alakításában, amely elsősor­ban a pángermán blokk és a müncheni meg a budapesti fajvédők tevékenysége ellen irányul. Mussolini nyíltan Lengyelország tanács­tagsága mellett foglal állást s minden való­színűség szerint élére áll annak a blokknak, amely a német expanzitás és fejlődés el­len alakul. Szófia, március 1. népszövetségi ülésszakon Bulgáriát a márciusi külügyminisztere,­­ Burov fogja képviselni. Anglia egységes a népszövetség kibővítésének kérdésében Csak Németország kerülhet be a tanácsba — Angliában ironikusan fogadták Benes álláspontját — Ha a latin biok nem enged álláspontjából, Anglia kiláp a nép­szövetségből ­ Syrovy és Gajda tábornokok hiúsították meg, hogy Cseh­szlovákia elismerje a szovjetet Bécs, március 1. (A P. M. H. bécsi tudósítójától.) Diplo­máciai körökben még mindig szóbeszéd tár­gyát képezi, hogy Benes miért halasztotta el oly hirtelenül bizonytalan időre Szovjet- Oroszországnak már elhatározott és félhiva­talosan publikált elismerését Csehszlovákia által. Egy bécsi lap mostan azt a hírt közli, hogy Syrovy vezérkari főnök és Gajda gene­rális memorandumot adtak át Svehla mi­niszterelnöknek, amelyben stratégiai okok­ból tiltakoznak Szovjetoroszország elismeré­se ellen. Csehszlovákiában, a bécsi lap szerint,­­ két katonai tábor van. Az egyiket a legioná­­r­riusok alkotják, akik erősen baloldali politi­­­kát folytatnak és Benes háta mögött, sora­­­­koznak. A baloldali légionáriusokkal szem­ben az utolsó években kialakult a légioná­riusok reakciós blokkja, amely Medek ezre­des vezetése alatt áll és amelyhez Syrovy és Gajda generálisok is tartoznak. A reakciós blokk a Kramar-féle nem­zeti demokrata­ pártot támogatja,így Syrovy vezérkari főnökön és Gajda tábornokon ke­resztül tulajdonképpen K­rah­m gáncsolta el Benes szándékát: Szovjetoroszország elisme­rését. Azt, hogy miben rejlettek azok a stra­tégiai okok, amelyekre a generálisok hivat­­koztak és amelyek előtt Svehla miniszter­elnök meghaj*olt, a bécsi lap nem ismerteti TJI ÍR Pflí NHSJ w Egyszerű történetek — Tragédia — írta: Darkó István ’ ! Takács még egy darabig beszélgetett Szűcs­i úrral és Halász Gyurkával. Takácsnak SkTisz úr! volt a legjobb barátja. Barátságuk sok olyan vélet­­­­len esetből táplálkozott, amelyekben önzetlen csele­­­kedetek révén apróbb-nagyobb áldozatokkal ked­­­­veskedhettek egymásnak. Egy ilyen véletlen, ame­­­lyet­ azonban már titokzatos és mélyebb utalásnak­­ lehetett tekinteni kettőjük barátságának elrendelt­­ voltára, volt az is, hogy Takács szű­es mesterséget folytatott, Szűcs úr pedig a takácsok haladó, de­­ becsületes mesterségét űzte. Halász Gyurka erősítő­­ kapcsot képezett közöttük, mert a két komoly lény nagyon kedvelte a vidám életnézetű Gyurkát. Ha­­j­lász Gyuu­ka ugyanis, ellentétben velük, nem kom­ i­plikálta gondolatokkal az életét. — Én halászgatok , az élet úgynevezett tengerén.! — nevezte gyakran­­ a saját naplopó foglalkozását s a segédtelek-­ könyvvezető szobáját, ahol nevezettel mindhárman­­ együtt bírtak közös szállást. — Pedig hiába beszélsz! — mondotta Takács­­ Szűcs úrnak, — a legteljesebb mértékű boldogság­­ is elérhető már a földön! — Igen, egy formában! A teljes tagadás, az­­ abszolút mozdulatlanság, a szellemi és fizikai alvó­­fakírkodás formájában. De aki a mozgást nem tud­­­­ja­ tökéletesen elim­inálni az életéből, és vájjon ki — élőlény tudja? egy-két óráig boldognak mondhatja magát. A boldogság főfeltétele a moz­dulatlanság! Ezért, rokonfogalom a halállal! — A boldogság a jóllakottságot kísérő kelle­mes állapot. Sose szabad éhesnek lenned, s akkor mindig boldog lehetsz! Ez a jelszó: Hopp egy légy! S már fogva is legyen a légy, — vagy egyéb meg­felelő táplálék, — s már fogyasztva is legyen , már a boldogságod folytonossága érdekében meg is tettél minden, elkövetelhetőt! — nevezett filozófikus Jókedvvel Halász Gyurka. — Látod? — kapott uj fegyverhez Süch ur. — A boldogság s az utána törekvés azonos a telhetet­lens­éggel. A boldogság után törtetés egyenlő a fa­lánksággal. Ahogy fizikai tekintetben ronda és gusztustalan az egyik, úgy szellemi tekintetben az a másik! S én ezért nem állhatom azokat, akik a boldogság után törik magukat!­­ —­ Ez a beszéd lelketlen s már majdnem sértés­­ rámnézve. Gondolkozz a tarthatatlan voltául — felelte i­e Takács. Elbúcsúzott Szű­cs úrtől, szelíden hátbavágta­­ Halász Gyurkát s elment a találkozóra. Sasával­­ volt találkája. Takács visszaesés állapotában volt,­­ a szerelem útvesztőin kereste a bujkálódó boldog­­­­ságot. Sietve szedte hoszú lábait, de még így is jókor­a érkezett. Sasa mindenre elszántan és teljesen lelké­­­­szülve várta. Takács először megdöbbent, de aztán­­ rögtön tudta, hogy­ egyetlen elhatározáson múlhatik­­ minden­t engedett Sasa elszántságának. Mint mon­­­dani szokták, rábeszélte és megszöktette a lányt.­­ Sasa szökés közben már félt, Takács elhatáro­­­­zása viszont megszilárdult. Minden tétovázó érzése • i elmúlt. Boldogság elé lélegző lélekkel kézenfogva ! ■ vezette Sasát. j I A hosszadalmas ut változatosságait felszaba­­­­i Simult bőbeszédűséggel fokozta: — Egy ideig még vándorlunk, aztán letelep­ j | szünk egy alkalmas és szép helyen. Megteremt­ i | jük a magunk világát, amely talán nem­ lesz nagy-j | méretű, de minden ■ szükségest megtalálunk majd j j benne! Elhiszi-e kedves, hogy mégis csak ez a leg- j | fontosabb? Én elolvastam egyszer egy nyitvafelej­­t­í tett könyv két oldalát Anatole Francé, aki nem ; j nagy művész, de nagy gondolkozó és tudós francia­­­­ ember, mondotta ott, hogy­ a világról, mármint a­­­ földről, nem kell túl sokat bámészkodnunk. Ha a­­ ' földgolyó olyan kicsire zsugorodna is, mint egy­­ mogyoróból, de minden rajta lévő arányosan követné a zsugorodásban, mi semmit se vennénk észre.­­­­ Olyannak, látnák mindent, mint most! — Ez igaz — felelte Sasa, — de­ azért kíséreld­­ meg éden, hogy nagyméretű életet teremts a szá­­­­munkra. Ha úgyis egyforma a kettő, akkor neked­­ mindegy ez,­ nekem pedig nagyon kedves érzés len­­­­ne, ha szerelmünk óriási arányainak szuggeráló­­ hatását külső életünkben s a környezetünkben is­­ észlelhetném! Azt­ hiszem,­hogy ez ft mogyoróból* ! eset egy kissé prózai. Valami földrajztanár lehet,­­ aki kitalálta! —• Nyugodj meg édes, mindent, el fogok követ­­­­nif Nagybátyám féltet­lenül be fog juttata? r: angol­­ í magyar bankhoz, — sietett Takács a leány gondol­­­­kozásmódját, amely látható im; a prózai dolgokkal­­ szemben táplált ellenszenv jegyében állott, meg* s­érteni. Útjuk többi része boldog kábulatban folyt le, amint azt egy nehezen kikényszerített nászút sza­bályai megkövetelik. Takács a változó vidékek meglepetéseivel párhuzamosan jövendő életük ese­ménytelen meglepetéseiről beszélt Sasának. Mindig lelkesebben beszélt a meleg elöntötte, régi vágya­kozása a boldogság után most pattanásig feszítette. Reményeit túlzottan fokozta az a körülmény, hogy Sasa szülői házát, jómódot és eljegyzett vőlegényt­ hagyott el az ő kedvéért.­­ Hegyeken-völgyeken keresztül igy értek egy­ töltés szélére. A töltés óriási félkörben kanyarodott és fehéren csillogós mozdulatlan tengert ölelt gyen­­géden hajló karjában. Takács felpattant a töltésre és lelkesen kiál­totta : —­ Nézd Sasa, milyen gyönyörű ez! Ez a boldog­ság tengere! A hasonlat megfelelt. A tenger tényleg végte­len, fehér, sűrü és mozdulatlan volt. Takácsnak eszébe jutottak SzüC3 józan szavai, de nyomban maga mellé pillantott és ott látta Sasát. Egyetlen mozdulattal űzte el a kétségeit. Kitárta hosszú kar­jait és nagyot kiáltva ugrott a fehér babok közé. Az ugrás ereje pillanatra elmerí tette. Nagyot ívott, hogy aztán a felszínre kerülve hatványozott örömmel ujjonghasson: — Sasa, jer azonnal! Csodálatos jó ize van! Sasa is leereszkedett a töltésen. Kóstold!­­— biztatta Takács , a lány is megkóstolta. — Tényleg nagyon jó ize van! — felelte és riadtan pillantgatott a végtelen fehérség felé. A tenger szinte a hátán tartotta őket. Alig kel­lett úszniok, nehéz tömegén szinte járni lehetett. — Beljebb, beljebb! — kiáltotta Takács és lel­kendezve vonszolta a leányt magával. Nagyokat kacagva bukott a felszín alá és ilyenkor magával rántotta Sasát is. Gyönyörű hajrában igyekezett­­ s egyre beljebb a tengeren. Egyszercsak Sasa elkezdett szopogni: --- Sanyi, én félek! Menjünk már ki! Sanyi,­­ , elég volt már! Takács futó csókokkal próbálta elhallgatta*?!!. . Az úszástól, a fehér nyugalom izétől kábult és félig­­ részeg volt, mintha nagy mennyiségű és sokéves­­ gyümölcsbort ivott volna. Nem megyünk kifelé! Beljebb, beljebb! ! Bátran beljebb, hisz itt vagyunk a célban! Ez itt mind a cél, itt az életünk m­egtalált. értelme* Ez itt a boldogság! — Én nagyon félek Sanyi! Engedjen el! Ki akarok menni! Érti-e, azonnal ki akarok menni — kiáltotta Sasa és elkapta a kezét Takács ke­zéből. — De édes, hát mitől fél? Hát nem jó itt? Hát nem itt vagyok-e maga mellett?! — Igen, igen, jó itt, de­ már elég! Itt minden olyan egyforma és mozdulatlan. Csak nem kívánja, hogy fehér­­ szirupban éljem le az életemet? — De hisz én is itt... — Ne ellenkezzen! Jön ki van nem? Édes Sanyi jöjjön ki! — De Sasa, szerelmes kis ... — Ha nem jön, megyek magam! — Nem, nem engedem! Nem mehet el. Most, amikor a célban vagyunk! — Cél?! Hol van, nem látom! Csak ezt a ronda, sűrű pocsolyát látom! — Ez mind a cél! Ez az egész a cél. Hisz nem­­rég mondta, hogy jóize van!! — Köszönöm, elég volt! Megyek! Takács ijedten kapott az induló lány után: — Nem engedem! — Halja Takács, ne izléstelenkedjen! Jó mu­latóst ! Gyorsan úszott a távolban ködlő part felé Ta­kács megszédült és hátára fordulva hevert egy da­rabig. Mikor magához tért, már csal­­ messzi pont­nak látta a párját. Felrázta a rémület és egész erejével vetette utána magát. A partnál érte utól. Hosszasan kérlelte Sasa már felkapaszkodott a partra és úgy­ felelt vissza: — Ezt­ nem vártam volna magától! Ronda em­ber! Fujjt — Mi történt veled Sasa? Édes mindenem?! Belekapaszkodott Sasa lábába: — Nem engedlek! Nem hagyhatsz, itt! Mikor a célban... Idd­ meg a célodat­ magad, buta! Ahogy Takács még mindig nem ere­sztette el a lábát, a lány rúgott egyet rajta. A rúgás a­ fejét érte s nyomban visszaszéd­ült a tengerbe. Még annyit látott, hogy a leütő futva távozik. Zokogás rázta meg. Ráfeküdt a fehér habokra és nem törődött semmivel. — Meghalok! — sóhajtotta és lassú tempókkal igyekezett a tenger távoli öle felé. Könnyei olajos

Next