Prágai Magyar Hirlap, 1927. január (6. évfolyam, 297-24 / 1335-1358. szám)
1927-01-14 / 10. (1344.) szám
6 RÍ 1927 január 14. Intele. ban már ezek az indokok is teljesen elegendők a ■ választás érvény tel © öltésére, mindazonáltal a fellebbezés második részében rámutatnak a választás során történt szabálytalanságokra. Kolek 52 éves, holott az 1883. évi I. t.c. és a 286—1924. sz. törvény értelmében e 40 éves életkort meghaladó pályázónak korengedéllyel kell bírnia. Kcdekezett sem rendelkezett. Szabálytalanság az is, hogy a szavazásnál olyan képviselő is szerepelt, aki mint póttag jelent meg olyan rendes tag helyett, aki távolmaradását nem jelentette be (egyébként a városháza épületében tartózkodót), így a póttag behívásáról, nem is gondoskodtak. Ezen szavazat nélkül Kolek nem kerülhetett volna be a tanácsnoki székbe s nem került volna sorshúzásra sem a dolog. Egyébként pedig a fellebbezők kérik a járási bizottságot, hogy a pozsonyi törvényszéktől szerezzék be a Kolekre vonatkozó bűnügyi iratokat. De különösnek látják azt is, hogy a pályázati kérvényt Kolek Alfréd dr. aláírással látta el, őrig állami szolgálati okmányain a doktorátus nem szerepel. A járási bizottság döntése elé városszerte áttihető izgalommal tekint a közönség, amely nem győz eleget csodálkozni, afölött, hogy a Keleknek ilyen jártja akadt Léván. SRapról-napra 2 SPANYOL BETEGSÉG, mellyel a világháború ajándékozott meg bennünket, ismét szedi áldozatait a messze Nyugaton, egyelőre a győztes államokban. A spanyol betegség azonban nem állott meg a drótakadályoknál a világháború idején sem és ma sem fogja respektálni a határokat. A hatóságok ezért már minden intézkedést megtettek a spanyol nátha kellő fogadtatására és most már a közönségen a sor, hogy az is kellőképen felkészüljön. Nem arról van szó, hogy mindenki a legkisebb meghűlésről, nátháról és köhögésről azt higgje, hogy az spanyol nátha. Nem arról van szó, hogy a közönség megijedjen és rémeket lásson, hanem arról, hogy mindenki megtegye a maga körében is mindig és minden alkalommal azokat az óvóintézkedéseket, amelyeket megtehet és kerülje azokat a helyeket, ahol a betegség könnyebben szedheti áldozatait. Mindenki kettőzötten ügyeljen elsősorban a tisztaságra, mert a tisztaság már fél egészség, a járványok ellen pedig a legbiztosabb óvatossági rendszabály volt és less. Ha a hatóságok megtesznek minden intézkedést a közönség egészségének védelme érdekében, ezt a cseleséget, a tisztálkodást viszont a hatóságok is megkívánhatják és megkövetelhetik minden egyes embertől a köz érdekében. A KAMATLÁB leszállítása Németországban nagy megkönnyebbedést jelent nemcsak a német piacon, hanem egész Közép- és Keleteurópában is. Azt jelenti ez, hogy a hitelélet kezd visszatérni a rendes medrébe s hogy a gyors és nagy haszon helyébe a komoly üzleti számítás, a megbízható adós és hitelező becsületes kötése lép. Nem szabad lekicsinyelni ezt az egy százalékot, mert a pénz olcsóbbodása éppen olyan messze kiható fontosságú, mint aminő drágulása volt. Amilyen nagy veszedelmet jelentett az egész hitelélet kizökkenése a megengedett uzsorába, éppen olyan megnyugtató most ez a tény, amely a tisztes polgári haszon és a rendes kereskedői számítás kereteibe tereli vissza a hitel kérdéseit. Ha a német kamatláb leszállítása maga után fogja vonni a többi középeurópai piacon is a kamatláb leszállítását, ezzel a magángazdaság — az építkezések megindulása és az állami beruházások mellett — olyan hatalmas lendítő erőt kap, amelytől úgy a termelő, mint a fogyasztó osztályok csak a legjobb eredményt várhatják. KONSTANTINÁPOLYBÓL a legnagyobb komolysággal erősítik meg a hírt, hogy a Hagia Sophiát, a világhírű régi mesét táncpalotává alakítják ái. Az amerikai követséghez már kérdezősködés is érkezett egy amerikai fassband-társaságtól, amelyben a terem akusztikája iránt érdeklődnek és azt a kérelmet terjesztik a követhez, hogy eszközöljé ki a török kormánynál az engedélyt a világ legnagyobb jazz-band kapellájának, amelyben a legtöbb saxophon van, a fellépésre. Ha a mostani török kormányról el is hisszük azt, hogy reformtörekvéseiben a legszentebb tradíciókat is lábbal rombolja, mégsem tételezhetjük fel azt a vandalizmust, hogy Stambul egyik legrégibb szent helyét sáncvalotává akarná átváltoztatni. Ez a régi, a bizánci császárok korából származó keresztény templom, akkor változott át másévá, amikor a XV. században a törökök elfoglalták Konstantinápolyt. A templom, a keletrómai építőkultúra legragyogóbb emléke és a későbbi időkben a törökök nemzeti szentélyévé vált. Éppen azért nem tudjuk elhinni, hogy az esztelen terv mégis kividékre kerüljön, -^CSKGM^/VVAGVATimstlAP Dagad a botrány az ungvári kövezetvám bérbeadása körül A munkácsi zsupán légből kapott paragrafusok alapján utasította el a kövezetvám bérbeadása ellen beadott felebbezést Ungvár, január 13. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Lapunkban vázolták azt a fonák helyzetet, amelybe az ungvári kövezet és vásár vámbérlete került azzal, hogy az ellene beadott felebbezést a munkácsi zsupán visszautasította. A zsupáni határozat ugyanis az elutasítást olyan rendeletnek paragrafusaira való hivatkozással okolja meg, amely rendelet paragrafusa egészen másról szól, mint amilyen értelmet tulajdonít annak a zsupanátus. A több száz aláírásos felebbezés beadóiban nagy felháborodást keltett az, hogy a zsupanátus ilyen módon intéz el egy több százezer koronás városi ügyet. A polgárság ezt a zsupán eljárást a felebbezők egyenes lebecsülésének tekinti, akikkel szemben a zsupán még azt sem tartja érdemesnek, hogy elutasító határozatának komoly színt adjon. Azt ugyanis senki sem akarja elhinni, hogy olyan tisztviselők intézik a ruszinszkói nagyzsupa ügyeit, akiknek halvány fogalmuk sincs a közigazgatási rendeletekről. Természetesen az érdekelt polgárság a zsupán elutasító határozatát a kormányzósághoz felebbezte meg, hogy a város vagyoni érdekeit a végsőkig védelmezze. A felebbezés főbb pontjai a következők: „A zsupán úr nem fogadja el valónak, hogy a város ügyeinek vezetésével megbízott zsupánt biztosnak nem áll jogában régebben hozott s a városi kövezetvám és helypénzszedési jog házi kezelését elrendelő városi képviselőtestületi határozat mellett a városi kövezetvám megsemmisítése és helypénzszedési jogot bérbeadni és azt állítja, hogy a zsupáni biztos a 171-1923. számú kormányrendelet 28. szakasza értelmében a feloszlatott képviselőtestület összes jogait törvényesen gyakorolhatja , Így joga volt a fenti jogok házi kezelését beszüntetni s a bérbeadást eszközölni. Utána nézve a zsupán úr által hivatkozott kormányrendeletre és annak 28. szakaszára, kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy a zsupán ur nagy tévedésben van, mert elsősorban a 171-1923. számú kormányrendelet már nincsen érvényben, másodszor mert ha érvényben volna is, akkor sem lenne ezen rendelet 28. szakaszából megállapítható az, hogy a zsupáni biztos a képviselőtestület összes jogait gyakorolhatja. A hivatkozott 28. szakasz ugyanis azt mondja, hogy a községi és körjegyzők kötelesek a képviselőtestületi, községtanácsi és bizottsági tanácsokon résztvenni stb.). A felebbezés a továbbiak során kifejti, hogy az ügyek „ideiglenes" vezetése nem jelenti egyúttal azt, hogy a zsupáni biztos képviselőtestületi határozatok megmászására jogosult s végül rámutat arra a hallatlan anomáliára, mely szerint a bérleti szerződés egyik pontja teljesen ellenkezik (és pedig a közönség kárára) a kövezetvámszedési jog engedélyezésének okiratával, amelyet azonban a zsupanátus elfelejtett reparálni! ? A felebbezés azzal a megállapítással zárul, hogy a helyi pénzszedési jog díjszabásában több tételt ismét emeltek, a kilátásban lévő bérlő előnyére, holott az 1924 évben az akkor működött képviselőtestület a helypénz és kövezetvámdíjak évről-évre való fokozatos leszállítását, nem pedig emelését mondotta ki. Az ügynek érdekes folytatására lehet számítani^ A PRÁGAI MOZIK MŰSORA: AVION: Bezousek papa. (Belföldi film). ADRIA: Carmen, meghosszabbítva. HVEZDA: Natasa. (A forradalom romjain.) KAPITOL: Singaporei rém. (Lon Chaney). KORUNA: A vörös serleg. LUCERNA: Kis durcás, meghosszabbítva. JULIS: Tralala hercegnő. SVETOZOR: A nyomorultak. II. rész. AMERIKÁN: Königsmark, repriz. HELIOS: Ben Hur. (Román Novarro.) WRAN-URANIA (egyetlen német mozi): Emberek egymás között. A Verhovinán hatalmas farkasfalkák garázdálkodnak A falvakat is megtámadják a kiéhezett fenevadak — Borzalmas küzdelem az országúton egy dragomiri gazda s a támadó falka között Máramaros megye, január hó. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől). A Keleti Kárpátok székes pásztája ott húzódik Középeurópa és Keleteurópa határán, hatalmas ráncvelésekben választja el a podóliai síkságot a Tisza mélyföldjétől. A hatalmas hegyláncokat sűrü erdőségek bontják, amelyekben csak lassan halad előre az irtás. A középkorban az őserdők összefüggő öve húzódott itt, amelyekben alig tudott ösvényt törni az ember. A hatalmas rengetegekben nagy vadállomány tanyázott és a történeti feljegyzések szerint még háromszáz évvel ezelőtt sem volt ritka errefelé a bölény, Európának ez a teljesen kiveszett bivalyfajtája. Ma is nagy vadállományban bővelkednek a hatalmas erdőségek s igen gyakori a medve, farkas, hiúz és vadmacska is. Ilyenkor télvíz idején ennek a vidéknek valóságos csapásai a farkasok, amelyek falkákba verődnek és zsákmányt kereső útjukon lemerészkednek az emberek közé, a falvakba s a kisebb városokba is. A farkaskaland itt most már mindennapi jelenség. A számtalan eset között azonban a legérdekesebb kalandja volt Juszkó Gábriel dragomiri gazdálkodónak. Juszkó Visken járt, ahol búzát őröltetett. Liszttel megrakott szekéren az esti órákban indult haza. Alig hagyta el azonban a Visk melletti Kishocskó községet, amikor az országút két oldalán hatalmas farkasfalka tűnt fel. Jászkó Gábriel leszámolt az élettel. Nem hitte, hogy bármi módon kiszabadulhatna a ragadozó állatok torkából. A csorda pár perc alatt körülvette a szekeret A lovak félelmükben reszketve ágaskodtak fel a szekér rudja mellett, majd vad vágtatásba kezdtek. Jászkó Gábriel sorsukra bízta lovait, mig maga előkapta szijj ostorát s a szekérre ugráló ordasoknak a szeme közé cserditgetett. A fenevadaknak sehogyan sem tetszett a különös és csípős védelmi eszköz és nagyokat üvöltve estek vissza a szekérvárról. Juszkó látva a sikert, amelyet a maga személyének védelmében elért ostorával, elhatározta, hogy most már a vértől csepegő megvadult lovait is megszabadítja a beléjük harapdáló farkasoktól. Újból dolgozni kezdett az ostor és ügyesebben forgott, mint a legfinomabb vivőpenge. A farkasok pedig vonítva, prüszkölve húzódtak el a heves csapások elől. Kétségbeejtő pillanatok voltak. A lovak is elfáradtak az őrült kamu vágtatásban, Juszkó sem bírta a borzalmas párbajt. Már-már megadta magát sorsának, mikor a sötétben feltünedeztek egy közeli falu viskóinak minden erejüket összeszedve ablakszemei. A lovak vágtattak be a faluba, a farkasok pedig a fénytől visszariasztva elmaradoztak. A szekér sem bírta már a rettenetes sebességet és megerőltetést és a falu szélén alkotórészeire mosott szét.A lovak megszabadulva a tehertől, tovább vágtattak és csak Dragomir határában sikerült megfékezni őket. A legvakmerőbb támadást azonban Kisbocskó ellen intézték a vadállatok kiéhezett briganlijai. Egy nap berontottak a községbe. Vlad J. görög katolikus lelkész lovai" szabadjára voltak az utcán, a farkasok a szerencsétlen páriákra rohantak és pillanatok alatt felfalták őket. Az emberek házukba menekülve nézték a fenevadak pusztító vérengzését, mert hiszen a faluban mindössze három fegyver van. A farkasok valóságos elemi csapásai ennek az amúgy is szegény vidéknek. A pusztításaik okozta, kár szinte fel sem becsülhető. A lakosság teljesen tehetetlenül áll a naponta megismétlődő offenzivával szemben s mihelyt leszállt az este, marháival, szárnyasaival egy hajlékban összebújva, remegve várja, amig megvirrad. A román határról érkező jelentések szerint a farkasok az állatállományban 30.000 lejnyi kárt okoztak. Marhán és lovon kívül különösen sok kecskét faltak fel. A hatóságoknak komolyan kell foglalkozniuk a farkasveszedelem elleni védekezéssel. Ahogy Franciaországban hatóságilag irtják ki a nyulakat, mikor elszaporodásukkal a terményeket veszélyeztetik, úgy kell irtó hadjáratot kezdeményezni a farkascsordák kiirtására, vagy legalábbis visszaszorításukra. A lakosságnak pedig meg kell adni a fegyverviselési engedélyt, hogy védekezni tudjanak az életüket és vagyonukat pusztulással fenyegető veszedelemmel szemben. — Megkorrigálta az útlevelét. Komáromi tudósítónk jelenti: M. I. Privigye járási lakos a komáromi Dunahidon akart átjutni Magyarországba, azonban úsrv az útlevele, mint a vízuma már lejárt. Hogy a körülményes meghosszabbítási eljárás költségeit megtakarítsa, maga korrigálta ki az útlevelét, amit a koma romi Dunahid csehszlovák őrsége észrevett és M. I.-t letartóztatta. A rendőrség átadta az államügyészségnek, . - j VY Morzsi az adóhivatalban Morzsi leggyakrabban előfordul a konyhában, sokszor a folyosón, olykor az én szobámban is, de általán minden olyan helyen, ahol valami érdekes, vagy valami meleg és puha, vagy valmi ehető találtatik. Hogy az adóhivatalban is előfordult, — amint a címből látni, — az elég csodálatosan hangzik eleinte, mert ott ugyan, nincs sem éadekes, sem puha, sem ennivaló. A kályha is inkább borzongató, mert azzal is nekünk nők bej... De az adóhivatalban tisztviselők is vannak, akik viszont tízóraizni, meg uzsonnázni is szoktak , így az ehslöségi feltétel már kezd mutatkozni Morzsi számára. Hogy el ne felejtsem megmondani, Morzsi cicás lény, közönségesen szólva: macska. Fehér, de nem mindig. Különösen olyankor nem, mikor a meleg kamuból jön. Diványpdrnáim közül kizárólag a fehéret kultiválja és szerencsélteti belefekvésével, ami kuglóf-szerű gombolyagban szokott történni. Néha íróasztalomon találtatik Morzsi, ahol az örökjáró óra ingáját kíséri mohó szemmel, néha puha mancsával megtapogatva az üvegburát, hogy él-e mögötte az az imbolygó fényes valami, vagy sem? Morzsi jelenléte akkor is megállapítható, ha ő maga nem látszik. Ilyenkor valami nem sejthető helyről olyasmi hallatszik, mintha valahol nagyon messze hangfogóval játszanának egy nagybőgőn: brrmmm-brrmmm, brrmmm-brrmmm. E titokzatos jelzések után maga a főhős is meg szokott jelenni. Emberi bajok iránt semmi érzéke. Minap rémületes kéménytűz volt egy szép viharos sötét hajnalon, hozzánk egész közel. A folyosóról figyeltem a pokoli módon záporozó szikrák, zsarátnok röptét, nem-e lesz baj ? Közben felhangzott a lábaimnál a „brrmmm-brrmmmegy huppanás és Morzsi az ablakpárkányon termett, hogy barátságáról biztosítson. A kéménytüzet pillantásra sem méltatta.. No aztán az adóhivatal. Itt lent van, a földszinten. Morzsi beszokott a tízórai meg uzsonnamaradékokra az egyik irodába. Jó halálozás után elszundilhatott a kályhasorban, hivatalos óra után lázárták az ajtót, másnap ünnep volt. Morzsi egész éjjel és másnapra is bennrekedt. Szabadságának e durva megsértése ellen éktelen ny rákolással és ajtókaparással tiltakozott, ami ugyanaz éj csendjében teljesen kárba veszett, de másnap mégis eredménnyel járt, kulcssze • ■sütvén, a fogoly kiszabadultatott. Az ajtó elég öreg, a karmolások helye nem nagyon látszik meg rajta. De az irodai íróasztalok aktái között nagy ramazurit csapolt a dühös és unatkozó fogoly. Revideálta az összes, restanciákat, csaznrlzott, javított, szortírozott, körömmel és fogyat, unalommal, éhséggel és méreggel, —gy egész hosszú éjszakája s fél napja volt hozzá, — s mint semmi sablonra és előírásra, meg szabályzatra nem tekintő egyén, merész nyitó az adóhivatal ügykezelés terén, olyan alapos munkat végzett, hogy ellátott aktáit nem könnyű lesz — hogy is mondjam? — folytatólag kezelni. Mert nem akarom azt mondani, hogy „rendbe hoz" ". Ki tudja, hátha éppen úgy voltak nagyon jól azok az akták, ahogy Morzsi elintézte? Hátha az ő elintézései nyomán csupa öröm, megkönnyebbülés és áldás következnék? Morzsi puha mancsa, éles körmei és fogai belenyúltak a végzetbe, ,,igazítottak“ rajta egy keveset. De kár less azt most visszaigazítani, összeragaszgatni, álmunk ízni, helypeirni... Hm, ezzel a Morzsival, lehetne valamit kezdeni? Tyn. — A gömöri magyarság gyásza. A régi Magyarország társadalmi és politikai életében számottevő szerepet játszó gömörmegyei család feje költözött el január 11-én Runyán az élők sorából. Idősb Mányai Soldos Árpád földbirtokos, a runyai református egyháznak 45 év óta főgondnoka, a Tornaljai Hitelintézet felügyelő bizottságának volt tagja, 82 éves korában meghalt. Az elhunyt öreg úr általános szeretetnek örvendett Gömör megyében, amelynek minden társadalmi és politikai mozgalmában tevékeny részt vett. Halála három fiát: Saldos Elemér és Árpád földbirtokosokat, Sóldos Béla dr.-t, a magyar Gömör- Borsod megyék főispánját, unokáit, nővérét, özvegy Jankovich Józsefnél és kiterjedt előkelő rokonságot döntött mély gyászba. Temetése az egész környék lakosságának és intelligenciájának részvéte mellett tegnap délután ment végbe Runyán. —Nagy idők tanúja. Becsből jelentik: Salzburgban e napokban halt meg 87 éves korában Petrini Frigyes altábornagy, aki mint fiatal tiszt a splverinoi és a custozzai csatákban vett részt. Vele sírba szállt azok egyik utolsója, akik Radetzky zászlója alatt küzdöttek.