Prágai Magyar Hirlap, 1927. február (6. évfolyam, 25-48 / 1359-1382. szám)

1927-02-01 / 25. (1359.) szám

2 A Toldy-Kör tisztújító közgyűlése p Pozsony, január 31. (Saját tudósitónktól.)­­A Toldy-Kör vasárnap délelőtt tartotta meg rendes évi tisztújító közgyűlését a Royal-szál­­ló nagytermében Jankovics Marcell dr. elnök­lete alatt Jankovic­s dr. lelkes megnyitó beszédében megelégedéssel pillantott végig a kör elmúlt évi működésén és büszkén állapította meg, hogy a lefolyt év erkölcsi és anyagi tekintet­ben kielégítő volt A s­kerteljes múlt képezi az egyesület programpontját a jövőre vonatkozó­lag is, mert ha fogyatkoznak is soraink és mindegyikünknek kettő helyett is kell dolgoz­nia,­­ amikor a magyar kultúra felvirágozta­tásáról van szó, gánccsal és ki­csíny­léssel nem törődve kell egyenesen haladnunk előre vá­lasztott utunkon. Jankovics dr.-nak viharos tetszéssel foga­dott beszéde után Gánóczy Sándor pénztáros tette meg jelentését. Eszerint a körnek hat­­százhetvenhárom tagja van, öt elhalálozott. A közgyűlés az elhunytak emlékét percekig tartó felállással tisztelte meg. Móra Lipót főkönyv­­táros jelentése szerint a tagok kezén négy­­ezerhétszáz kötet fordult meg, valamivel keve­sebb mint az előző évben. Cottely János indít­ványára a közgyűlés jegyzőkönyvi köszönetet mondott a távozó Malatinszky főpénztárosnak. A közgyűlés ezután a tisztikarnak meg­adta a felmentvényt és az 1927-ik évi költség­­vetést, mely harmincnégyezer korona körül mozog, elfogadta. Az elnökség erre elhagyta helyét és Sághy Kálmán korelnök vezetése mellett kezdetét vette az új tisztikar megvá­lasztása. A koreln­ök indítványára egyhangú felkiál­tással Jankovics Marcell dr.-t, az eddigi el­nököt újból alelnökivé választotta. A Kör tisztikara a következőképpen ala­kult ki: tiszteletbeli elnökök id. Aixinger László dr., főjegyző Vámossy János Pál dr., jegyzők Strompf Gyula és Tamás Lajos, ügyé­szek Neumann Tibor dr., Stampfel Frigyes dr. és Péterffy Ervin dr., főkönyvtáros Móra Lipót, könyvtárosok Császár István és Cottely János, pénztáros Gánóczy Sándor, számvizsgá­lók Prenghy János elnök, Malatinszky Elek és ifj. Riszper Rezső, háznagy Kőréri Ferenc, háznagyi titkárok Barényi Vilmos, Csáder Er­nő és Hirt Elek. b. V j. 1.1 A választmányi tagok és póttagok megvá­lasztása után Jankovics Marcell dr. lendüle­tes beszédben mondott köszönetet a tisztikar nevében a beléje helyezett bizalomért. A köz­gyűlés ezzel végetért. — Diákmozgalmi hír. Kathona Tibor, a prágai MAKK elnöke, jogi tanulmányait a nyári szemeszterben Pozsonyban folytatja és a prágai diákmozgalomban viselt tisztségéről erre való tekintettel lemondott. A prágai MAKK vezetését Csontos Béla alel­nök veszi át. ^yuai-MaofrAn-HYRTian 1927 február 1, kedd. ——... Autótulajdonosok figyelmébe 1 I Kriflik Gábor, Nitra, modern autójavító I­garágéját autopneumatik javító műhel­­­­­lyel tökéletessé bővítette (vulkanizáló­­ eljárás). Telefon: 231. Nyilvános Vacu­­l­um benzínállomás, autóalkatrészek és­­ Michelin autopneu, Hutchinsor tömör ke­­­­rékgummi. Garanciák nélkül nem tárgyal a Vatikán A eseti néppárt érdekes állásfoglalása a Vatikánnal megújítandó diplomáciai viszony és a konkordátum kérdésében - A kormány többé nem vehet részt a Húsz-ünnepélyen - Zavorál apát lesz az új nuncius? Prága, január 81. A szenátus külügyi bi­zottságának múltbeli ülésén Benes külügy­miniszter expozéjában egy rövid mondattal intézte el a vatikáni kérdést. A külügyminisz­ter csupán azt jelentette ki, hogy a Vatikán­nal nem folynak semmiféle tárgyalások, úgy látszik azonban, hogy a kényszer­szabadságon volt Benes, akit ugyan az új kormány külügyminiszterének neveztek ki, de akiről eddig hivatalosan még nem jelentették, hogy a miniszteri fogadalmat már le is tette volna, nincsen kellően in­formálva a készülő külpolitikai esemé­nyekről. A kormányban lévő három katolikus párt, a cseh és szlovák néppártok és a német ke­­resztényszocialista párt már hónapok óta sür­getik a vatikáni kérdés kedvező elintézését s fokozatosan előkészítik a Vatikánnal föl­veendő tárgyalások talaját. A hatalmát és be­folyását egyre jobban veszí­tő Ben­est tehát egy szép napon kész helyzet elé állítja a pol­gári többség s ő kénytelen-kelletlen ismét fel fogjja venni a diplomáciai kapcsolatot a Szent­székkel; vagy pedig, amint a politikai rossz nyelvek tudni védik, megcsinálják ezt — nél­küle is, majd késő tavasszal egy másik kül­ügyminiszterrel ... Zavara­ apát lesz a vatikáni követ Prágában Az olmützi néppárti Nasinec azt írja, hogy Zavorál prágai apát lesz a Szentszék prágai követe. Mértékadó körökben ugyanis azt a gyakorlati megoldást tervezik, amit ke­resztülvittek annak idején Münchenben, ahol az ottani Alhubsz dominikánust nevezték ki pápai követnek, így lehetne a legegyszerűb­bem nálunk is ezt a nehéz kérdést elintézni. Zavorál apátot követté való kinevezésé­vel egyidejűleg — írja a Nasinec — ér­seknek is kineveznék. A baloldali, vatikánellenes sajtó, elsősorban természetesen Benes szócsöve, a Ceské Slovo ezzel szemben azt állítja, hogy a Nasinec híre minden alapot nélkülöz s a mértékadó körök nem is gondolnak arra, hogy ilyen módon rendezzék a vatikáni kérdést. „Csak az akadályok eltávolítása után lehet szó a tárgyalások megkezdéséről" Srámek páter népjóléti miniszter lapja, a Lidové Listy vezércikkben foglalkozik a Va­tikán és a csehszlovák kormány között meg­induló tárgyalások kérdésével. Az érdekes cikk kivonatos tartalmát a következőkben adjuk: — A külügyminiszter jelentése szerint a konkordátumot illetőleg jelenleg nem folynak tárgyalások a Vatikánnal. Ez azonban még nem jelenti azt — írja a Lidové Listy —, hogy más természetű tárgyalások nem folynának. Nem a tár­gyalás formája a fontos, hanem a tar­talma.­ A cseh pokrokárok azon a véleményen van­nak, hogy a konkordátum veszélyezteti az állam szu­ver ámítását. De miért? Erre a kér­désre azonban már nem tudnak választ adni. „Az állam az egyedüli úr és felsőség a saját területén — mondja például Hodzsa tanár, a pokrokárok szószólója — és az más hatalom­mal polgárainak életéről szerződést nem köt­het/* 1 * * 4 A néppárti Lidové Listy azonban egé­szen más véleményen van az állam szuvere­nitása kérdésében. Hodzsa teóriája az állam szuverenitásáról csak történelmi megáFam­­­lás, a nép azonban úgy rendezi be az álla­mot, ahogy ez felfogásának legjobban meg­felel. Az, hogy konkordátumot kell-e kötni vagy sem — írja a lap az a közvéle­­mény és nem a tudomány kérdése. Ez az akarat és a hatalom kérdése, Benes miniszter kijelentése szerint a kon­kordátumról nem folynak tárgyalások. Ez azonban mellékes is. XV. Benedek pápa 1921 november 21-én megállapította, hogy a régi monarchiával kötött szerződések és megegye­zések (a konkordátum) nem érvényesek az utódállamokra. „Ha azonban ezek az új államok a meg­egyezésről talán oly új feltételek mellett tárgyalni akarnak az egyházzal, amelyek a változott viszonyoknak megfelelnek, vegyék tudomásul — mondta a pápa —, hogy a Szentszék fölveszi a tárgyalásokat" Ebből látható, hogy a Vatikán nem ragaszko­dik a megegyezés konkordátum­ formájához, hanem hajlandó más formák és szövegezés alapján is tárgyalni. Nálunk azóta természetesen kiéleződött a helyzet — folytatja a lap — s ha most, Mar­­maggi nuncius elutazása után az elejtett fona­lat újból föl akarják venni, akkor előbb el kell távolítani a fönálló akadályokat Az első akadály a nuncius elutazásának az oka, a Húsz-ünnepély kérdése, írás­beli vagy más diplomáciai úton bizonyos biztosítékot kell nyújtani arra vonatkozó­jobbágyok bőrét lehúzni, erre a célra ezek a pogányok alkalmasak csupán. Üljünk türelem­mel ama ifjú mellé és nyissunk utat eme szennyes hitetleneknek. A kanonok elröstelte magát, hogy éppen a harci erényekben kiváló Jakab, a templo­mosok mestere, inti türelemre. Végigtörölte gyöngyöző homlokát, aztán mindketten le­ültek János mellé. Most hegyeskucsmás, barnabőrű, gyérba­­juszú emberek tűntek fel aaz előszobába ki­vezető teremajtóban. Pillanatra látni lehetett a hosszú, oszlopos termet, amelynek végében mennyezetes trónszék állott magas lépcsőzés fölött. Aztán becsukódott a terem ajtaja, mely­nek két oldalában ma a Johannita rend két­­két lovagja őrködött. A hegyeskucsmás embereken gazdag arany díszítésű bivalybőr páncél volt és nadrá­guk olyan bő, hogy szoknyának látszott első tekintetre. Kezüket keskeny, görbe kardjuk markolatán tartva némán mentek a folyosó ajtaja felé, nem tekintve sem jobbra sem bal­ra, mintha valamitől félnének. Egyikük az élen haladt, négyen félkaréjban mentek utá­na mint­ha körülfognák. Amint elhaladtak három erdélyi főur előtt, azok kiköptek. A hegyessüvegüe­k arca­ merev maradt, mintha nem láttak volna semmik De Rajnáid, az erdélyi püspök, aki énen akkor volt a folyosó felől bemenőben a királyhoz, feddően rázta meg feléjük jobbkezének nagy kristyállyal ékesített gyűrűs mutatóujját. — Vigyázzatok, még majd nagy szükség leend rájuk. Kuthen ismeri a tatárokat és azonfelül negyvenezer bárányt hajtott az egy­ház aklába. A három főúr lekapta a süvegét a püspök előtt. Egyikük, Gál fia, Acsád, mo­solyra vonta duzzadt ajkait és alázatos, halk hangon mondta: — Atyám, magam is abban a seregben voltam, amely tavaly a Fekete tenger környé­kén szétkergette ama kutyáfejűi rajzatot. Nem fog, hogy áis 1925. évi eset nem fog meg­ismétlődni. Részünkről az események természetes követ­kezménye az — írja a L. L. —, hogy egy kor­mány, amely Cyrill és Method, valamint Szent Vencel emlékünnepén részt nem vesz, a Húsz-ünnepélyen sem vehet részt. Csak ennek az akadálynak elhárítása után és talán már a nuncius jelenlétében lehet majd tárgyalni. Minden remény megvan arra, hogy a jelen­legi helyzet, ami a köztársaság és Vatikán­­ kö­zötti viszonyt illeti, rövidesen teljesen meg fog változni. — Interpellációk. A párt sajtó­főnöksége jelenti: magyar nemzeti dr.. a magyar nemzeti párt Korláth Endre nemzetgyűlési képviselője a közmunkaügyi miniszterhez in­tézett kérdésében előadja, hogy a Tisza bal­partján fekvő Visk község négyéves vashid­­ját még 1919-ben járhatatlanná tette egy ára­dás azáltal, hogy a jobbparton a védőmüve­­ket elsodorta, a jobbpart ekként egy kilomé­terre eltolódott a hídtól s is, a hid most a víz közepén áll. Visk község lakosainak a száma meghaladja a hatezret s a lakosok nyolcvan százalékban magyarok. Visk a vas­úti állomásával a Tiszán át kompon közleke­dik, ami nagy nehézségekkel jár. Ha a Tisza csak egy kicsit megárad, úgy a közlekedés teljesen lehetetlen. Kérdi tehát a minisztert, miként szándékszik segíteni a viskieknek e tarthatatlan helyzetén. — A magyar nemzeti párt képviselői kérdést intéztek az iskola­­ügyi és a belügyminiszterhez s ebben előad­­ták, hogy hitelt érdemlő értesüléseik szerint Negyed községben a szlovák tannyelvű nép­iskola megszervezése most van folyamatban. Az iskolaépület most készül s állítólag a ta­nárok kinevezése is megtörtént A község lakosai száz százalékban magyarok s ennek következtében az a veszély forgott fenn, hogy a létesítendő iskola látogató nélkül maradna. A községi jegyző ezt megakadályozandó meg­kezdte a szlovák iskola látogatóinak­­ gyüjté­­sét .Az állami alkalmazásban levő személyei­­ket (vasúti munkások stb.) magához rendeli, s rábeszélte őket, hogy gyermekeiket a szlo­vák iskolába járassák. Ebben a munkájában hathatósan támogatja őt a baptista egyház ottani prédikátora is. A magyar nemzeti párt képviselői azt kérdik a két minisztertől, van-e tudomásuk a fenti esetről, hajlandók-e sürgősen intézkedni aziránt, hogy Negyed község magyarajku lakosai a túlbuzgó jegyző és a baptista prédikátor agitációjától mente­­sitl­essenek. i nminna !■ [UNK] [UNK] ii 11 in i min i min ii nn i ■ min mini..."im­r­im­ir—m Szántó György BÁBEL TORNYA­ IA PRÁGAI MAGYAR HÍRLAP REGÉNYE (25) ■ — Mondd meg neki, János, hogy erre még nem járt ilyen szőke hajkorona, amilyen az övé. János lefordította a várispán szavait. Hilgur alig láthatóan elmosolyodott. — Itt is csak ugyanazokkal a butaságok­kal kezdik a férfiak, mint minálunk. Milyen kicsi a világ. 15. Annak ellenére, hogy az ügyes-bajos dol­gokat még a főuraknak is írásban kellett be­adni a kancelláriához, a király fogadótermé­nek előszobája mindig nyüzsgött a legkülön­bözőbb rendű, rangú, nemzető és fajú kérel­mezőtől.­­ Ez aztán a Bábel tornya, mi? Ülj ide öcsém, mondotta a kancellária egyik vezetője Jánosnak. Bizony jó lenne, ha megérkeznél, mert ebédidő előtt aligha jutsz be. János akkora pergamentekercset szoron­gatott a hóna alatt, mint egy dárda. Egy fe­hércsuhás kanonok, akinek égszínkék selyemöv abroncsozta a pocakját, odaszólt: — Ugyan kit akarsz felöklelni azzal a papírlándzsával? — Az esztergomi székesegyházat. A premontrei rend ruházát viselő Férfiú csodálkozva húzta fel szemöldökét a hom­lokára, amelyen ez a művelet mély barázdá­­lRt Ivóul. — Nem lesz ez nehéz, kisöcsém? János fáradt volt még az üllői,­­alig, hogy leporolta magát. Leült a kőpad egyik sarká­ba, amely végigfutott a falak mentén. A te­kercset vigyázva maga mögé fektette a padra. Aztán elmerült a sokaság szemléletében, Dénes nádort keresve. A nádor hozta magával ide, Székesfehér­várra. Amikor János megtudta, hogy a nádor még két napot tölt az Ispánnál, még az este körzőt és vonalzót szerzett a vár öreg itáliai ép­í­tő­mesterétől és másnap megrajzolta egy csúcsíves székesegyház alaprajzát és homlok­zatát. Összeszedte minden rajzbeli készségét és­ belelehelte az egytornyú templomba mind­azt, amit nyolc éven át Anzelmus mestertől tanult. Meg is nedvesedtek néhányszor a szemei rajz közben, amikor a mester méltóság­­teljes alakja és méltóságteljes szavai emléke­zetébe léptek. Ez a rajz többet ért, mint min­den beszéd. A harcokban és vadászatokban megkeményedett emberek megdöbbenve néz­ték, mint valami túlvilági csodát és János boldogan szemlélte győzelmét. Minden idejé­ben fel érezte a sikert. Egy pergamen tlap dalolt diadalt harcosok felett Toll és ecset nyomain kerekedett ispán, érsek és nádor fölé. Diadal, diadal ! Megrósz égi? l­on itta a mámor italát és valami balsejtelmek határain túl fel érezte, hogy ez­­ életének legszebb napja. Boldogan felír tettel: az egész horizontról a lehetőségek és ez volt minden. Távolabbra ennél még nem látott emberi szem. A nádor most jött be a várószobába. Mi­után tárnokmester is volt, a szaracénok és izmaeliták egész serege fogta rögtön körül. A fehér csuhás kanonok hangosan szitkozó­dott. — Pokol faljzatjai, ezek a pokol fajzatjai! Meddig fogja még a föld ezeket az undok fér­geket a hálán hordani? Meddig tart még őszentsége türelme? Csendes, sisakos ember mosolygott a düh­től kipirult kanonokra, vállára téve óriási tenyerét. — Nyugodjék meg, Rogérius atya, ilyen a világ sora. Keresztény ember nem képes a jönnek azok többé magyar szablya éle elé. Az a negyvenezer bárány meg farkas is lehet A püspök továbbment és nem válaszolt. Tekintete fátyolos volt, mintha egy távoli pontra meredne, amely messzi tul van a tereferélő, sürgóforgó csoportokon, túl a falakon, városon és országon. Furcsa nézése volt Rajnárdnak, az erdélyi püspöknek. Jakab, a templomosok mestere épen a folytonosan nyugtalanító osztrák hercegről kezdett beszélni, amikor két úr lépett az elő­szobába és feléjük tartott. Világos szemük és szőke, meg vöröses hajuk azonnal eláru­la német származásukat. Nagyapáik nyelvét már nem beszélték, nevük sem árulta el eredetü­ket. A vöröshajú Bors volt, a pilisi ispán, a szőkehaju Farkas, Csanád ispánja. Mindk'dth'u szívből gyűl’ölték a királyt és ez a gyűlölet tette őket jóbarátokká. Mosolyogva üdvözölték a kanonokot és a lovagrend főnökét. — Ki van bent atyám, zsidók, szeret­se­nyék, avagy kunok? Bors ispán Írd­ban beszélt, nehogy avatat­lanok is meghallják. — Mindhárman, mondotta a kanonok. Azaz, hogy Kuthen az imént ment el. — Pedig épen abban a járatban vagyok, mondotta a Csanádi ispán, hogy a hőn szere­tett népről meséljek el egy­­ más épületes dolgokat. Alig bírom féken tartani a vár révet, hogy rá ne vesse magát a kunhordákra. A falvakban mindenki szeme láttára erőszakol­ják meg az asszonyokat és valami racát terjesztenek, amelytől kifekélyesedik a torok és a száj. Undok betegség, ámbátor nem jár fájdalmakkal. Az ő nőik meg olyan istentelen csú­nyák, mondotta a kanonok, hogy magának Belzebub ördögnek sem kellenének. Frodék és ráncosak, miként az aszalt szilva. Hát te mi járatban vagy, Bors fiam? !Folytatjuk.).

Next