Prágai Magyar Hirlap, 1927. szeptember (6. évfolyam, 199-223 / 1533-1557. szám)
1927-09-15 / 211. (1545.) szám
4 Aljechin és Capablanca küzdelme a sakkozás világbajnokságáért Prága, szeptember 14. A sakkvilág érdeklődésének a londoni csapaibajnokságok lehajlása után, amelyek a magyar színeknek hozhák meg a diadalmait, most egy igazán elsőrendű szenzáció szolgáltat tápot és öt héten át sakkörükJhen egyébről sem fognak beterjeni, mint a buenosaire-i nagy eseményről, egyébbel sem fognak foglalkozni, mint az Aljedhán—Capablampa világbajnoksági küzdelem játszmáinak elemzéséül. A laikus nagyközönséget a páros mérkőzéseknél jobban érdeklik a nagy sakkversenyek, mert az elsőségért versengő riválisok előretörése,a finis izgalmai igazi eporubellis szenzációt jelentenek s a győztest gyakran az utolsó forduló napjáig nem lehet biztosan tippelni. A közönségnek vannak kedvencei, akiknek drukkol, akiknek előrehaladása boldog örömet, letörése alapos bosszúságot okoz, néha nagy meglepetést kelt egy-egy autszáíjder váratlan feltörése, néha egy-egy ismeretlen talentum jelenik meg a sakk-arénán, aki egyszerre a legjobbak közé küzdi magát. Egyszóval a verseny a maga kiszámíthatatlan esélyeivel nemcsak a versenyzőket, hanem a nagy közönséget se izgatja s a leghatékonyabb eszköze a sakk propagandájának, de belső fejlődésének is, mert a megnyitások elmélete minden sakkverseny alkalmával tekintélyesen kibővül s a versenyjátiszmák a taktikai lehetőségeknek kiaknázhatatlan tárházát is tartalmazzák. A versenyek azonban nem adnak feleletet ■ arra a kérdésre, hogy a mesterek egymás köz ti ■ viszonylatában tulajdonképpen melyik az erősebb. Mindenesetre van egy kivételes klasszis, itt a Capablanca, Lasker dr., Aljechin,Bogoljubow és Niemzowics gárdára gondolunk elsősorban, amelyinek minden tagja favoritként száll a síkra s előkelő helyezésit is ér el, de az elsőséget sokszor impotaderlabiliák determinálják, pillanatnyi indiszpozíció, egy kis elnézés, egy autózájdennel szemben vesztett játszma gyakran végzetesen visszalöki a favoritot. Capablanca például harmadik helyre került Moszkvában, mert verseny közben egy terhes szentpétervári szimultánná vállalkozott, ahelyett, hogy a szünnapot pihenésre fordította volna, mégsem vonhatta senki kétségbe, hogy ő a világ legerősebb sakkozója, a Champion off the world. Az egymás e kőzti erőviszonyt a páros mérkőzés döntheti el, mert itt a két sakkmeekernek nem különböző ellenfelek legyőzésével kell előrehaladnia, hanem egymás lebírálásával, a játszmáik sorozataiból tehát feltétlenül kiviláglik, hogy melyik az erősebb. Ezért a világbajnokságot a dm bevezetése óta mindig páros mérkőzésen döntik el. A modern sakkjáték keletkezése után Steinitz volt az, akinek a sakkozó társadalom a világbajnoki címét a nyolcvanas években adományozta. Senkiből sem kellett elvennie, miért egyszerűen nem volt méltó ellenfele. Akik el akarták venni ma, mint a magyar származású Guntíberg és az orosz Csigorin, az oíklat félelmes biztonsággal gyűrte le. Végre embereire akadt és Lasker Emmánuel ( dr., a feltörő uj zseni 1892-ben, majd 1895-ben megfosztotta a sakkirályt trónusától. Igaz, hogy a már öregedő Sfcevnitaot verte meg. Harminc éven keresztül Lasker volt a sakktábla koronázatlan királya. Tündökletes versenyeredmények mellett páros mérkőzésekben, amelyeket Marshalal, Janowskyval, Sahledhiterrel és Tiarrasch dr.-ral vivőit meg, bizonyította be, hogy legyőzhetetlen. Végre utolérte Steimitz tragédiája, az öregség végzete s 1920-ban Havanna városiában elvesztette dánét szerencsés riválisával, az akkor 32 éves Capaiblancával szemben. Capablanca amolyan aakik csodagyerek volt, aki már négyéves korában jól játszott és városának legjobb játékosait sikerült legyőznie. A sokkcsodagyerekek igen korán törnek le, így például alig hallunk már valamit arról a lengyel zsidó Csodagyerekről, Rezsevszköjról, aki a háború idején ejtette bámulatba Európa sajtóviMgált. Már hatéves korában szimultán előadást rendeztek számára a metropolisokban , a kis gyereket pamlagra állították, úgy szaladgált a körben felállított asztalok előtt és tette meg húzásait. Később Amerikába ment ki és egy piár versenyen elég szép sikerrel is szerepelt, most már azonban a nevét is elfelejtették talán. Nem vált belőle nagy sakkozó, csak kuriózum a csodálatos elmejáték történetében. A csodagyerek Capablancából azonban a világ legnagyobb sakkozója fejlődött ki. Már amikor, mint gyerekember, az 1911. évi sansebastiani versenyen az első díjat megnyerte Rubinstein és az európai meetergárda előtt, feltétlen biztonsága és nagy ereje megmutatták, hogy Sneikernek ő lehet az egyetlen komoly riválisa. Közbejött azonban a nagy világégés s így a várva várt találkozó 1920-ig tolódott ki A sakkvilágban még ma is nagyon sokat vitatlkaznak a Leskor—Capablanca -mérkőzésről és annak realitását kétségbe vonják. TagadhataHan, hogy Lassierre súlyos hátrányt jelentett a környezet, Kuba szigetének trópikus klímája, amely elbájgyasztotta, teljes erejének kifejtésében gátolta. Ez a vélemény még erősödött akkor, amikor a trónusát veszített sakk.Tálly az 1924. évi newyorki versenyen Ospablanca előtt első díjat nyert, bár éppen riválisa elleni játszmáját vesztette el és amikor az 1925. évi moszkvai versenyen, a második helyen végezve, szintén megelőzte Capablana zákiban az egész játszma derekán előnyösebb helyzetet vívott ki magáénak. Az 1926. évi newyorki versenyre Lackert már nem is hívták meg, ezen a mérkőzésen azonban Capablanca olyan óriási formát mutatott, hogy mindenkinek el kellett ismernie: méltó a világbajnoki cím viselésére. Lasker, aki nemcsak, mint Gahk művész, hanem, mint életbölcs is nagy, magában bizonyára elismeri Capablanca fiatalságának előnyét és ezért nem is kér revánsot a kubai világbajnoktól, holott a saikkvilág ma is benne látja az egyedüli mestert, aki Capabblancát legyőzhetné. Talán meg akarja tartani az emberiséget abban a hitben, hogy utóbbi nagyszerű versenyeredményei következtében egyenlő erős ellenfele a mastand világbajnoknak. Most Aljeohin, az orosz arisztokrata emigráns száll sokra a kubai bajnokkal a világbajnoksági dánért. Osztatlan érdeklődés figyel fel erre a mérkőzésre is, ámbár a szakértők már előre látják, hogy Capabllanca mostt még olyan erőben van, hogy a világbajnoki címet tőle elvenni nem lehet. Valószínűileg nem sl került ez Aljechinnek Sem, bár kétségtelen, hogy a sakkmesterek mostani generációjában — Laskertől eltekintve — l egyedül ő méltó arra, hogy Caprablancával összemérje erejét. Sakkpályafutása szédületes iramot mutat. Mindössze 34 éves, de már 1910. év óta a szekerek szakadatlan láncolata sakkpályafutása s tíz nagy versenyen aratott győzelme a legjobb aktív sakkozóvá avatják. Mert sem Lasker, sem Caplablanca nem aktív versenyzőik, a nagy csatákat kerülik és igen nagy ritkaság, amikor egy-egy versenyen sorompóba szállnak. Aljechin ellenben fáradhatatlan, részt vesz az összes jelentősebb sakküzdelmekben és rutinja, 1 .versenyeredményei egyre gyarapodnak. A papírforma mindenesetre Aűjeohán ellen szól. Kevés versenyen találkozott még Capablancával: ezertolencszáztizennégyben Pétervárotti, 1922-ben Londonban, 1924-ben pedig Newyorkban találkoztak, míg az 1926. évi newyorki versenyen négy játszmát váltottak egymásnál. Ebből a hét W^amábód Gapablanca kettőt nyert meg, a többi döntetlennel végződött. Két stílus mérkőzik egymással. Capailancát gépsakkozónak nevezik. Legnagyobb ereje abban áll, hogy ellenfelednek legszélhítőbb kombinációit a Legegyszerűbb eszközökkel, pillanatok alatt szereli le és olyan hadállásokat teremt, amelyeket — ha azokban csak minimális előnye van — győzelemre vezet, vagy pedig döntetlenné tesz. Sokan száraznak tartják ezt a stílust, inkább azt mondhatnék, hogy olyan kristályos tisztaságú, mint a hegyi forrás vize. Ezzel szemben Aljechin a kombinációkban érzi otthon magát, játszmái késhegyre állítottak, tele vannak örvényekkel és szakadékokkal, amelyekbe a nálánál gyengébb ellenfelek erőtlenül hullanak alá. Ennek a két attilusnak mostani összecsapása olyan sakkjátszmákat ígér, amelyek a sakkáradalomnak mindig igazgyöngyei lesznek. A mérkőzést busz játszmára kötötték meg, nyertes az lesz aki előbb nyer hat egységet. Ha egyik fél sem éri el a busz játszmán belül a kívánt pontszámot, a küzdelem eldöntetlen. Capablancának némi előnyére szolgál az is, hogy a játszmák gyorsabb tempójúak a rendes versenyküzdelmeknél, aminőkhöz Aljechin szokott, versenyjátszmiákban ugyanis egy játékosnak harminc lépést kell megtennie két órán belül, míg a mostani mérkőzésen az úgynevezett Capablanca - féle gondolkodási idő érvényes, amely két és félórára 40 lépést ír elő. Ez a korlátoltabb idő nagy hátrányt jelent Aljechin számára, akii így nem tudja teljes mértékben krimbioállóképességét kifejteni. A mérkőzés szeptember 15-iém kezdődik meg s annak fázisairól a United Press részletes jelentésekben számol be, amelyeket a P. M. H. is rendszeresen közölni fog. V. Z. dr. Páratlan szépségű cseppkőbarlangot tárnak fel a gömörhosszúszói hegyek oldalában Tizenkét kilométer terjedelemben csavarodnak az eddig feltárt folyosók, termek és bujkálnak a földalatti patakok . Az ősember tanyája volt a barlang és emlékei beszélnek a primitív kultúráról . A Prágai Magyar Hírlap munkatársától — Pelaőc, szeptember 14. A gömörhosszúszói hegyek oldalában, alig egy-két kilométernyire a magyar határtól, emberemlékezet óta unatkoznak szürke sziklahasadékok, amikbe, ha kiváncsi pásztorgyerek belemászott, alig akadt egy-egy teresebb helyisség, barlang vagy odú; legfeljebb denevérek lakták, embernek alig volt kedve bemászni nyirkos kövei közé. Ha meg látnivalónak kel lett a barlang, ott volt a tőszomszédságában a világhíres aggteleki, a maga tüneményes cseppköveivel; a turisták, természetkedvelők odaözönlöttek, senkinek sem volt kedve az Isten háta mögött titokzatoskodó kecsői hosszuszói barlangokba beljebb furakodni,és időközben azonban országhatárt festettek Aggtelek és Hosszuszó közé, megszaporodtak a csempészt őrző fináncok, több lett a hivatalos terepbejárás s immáron arra is kellett ügyelni: nem rejtőzik-e egynémely csempészáru a határmenti barlangok öblében? Tavaly ősszel történt, hogy egy bátor finánc, érdemes feljegyezni a nevét: nevű szlovák fiú, beljebb merészkedett Majkó egy ilyen barlangnyilásba s tovább menve az évszázadok óta ismert barlangi előszobán, vékony hasadékot talált, mely ismeretlen mélységbe vezetve sötéten tátongott, akárhogy vetítettek is bele akármennyi fényt. Ez a gömörhosszúszői cseppkőbarlang felfedezésének kezdete. Ez tavaly történt s azóta állandó kutatóexpedíciók indulnak a titokzatos cseppkőbarlang folyosói közé s eddig tizenkét kilométer hosszúságú csodaszép barlangot sikerült felfedezni. A barlangkutatás lelke Bartal Dezső pelsőci tanító, aki az első expedíciótól kezdve fáradhatatlan propagálója és istápolója lett a barlang ügyének. A leszállás Az első kutatók kötelekkel ereszkedtek le a barlang előszobájából induló függőleges, roppant szűk nyíláson a tulajdonképpeni alsó termekbe. Az elsők héroszi munkát végeztek: nem tudták hová jutnak, meddig jutnak s merre lendíti őket a kötél... Harminc méter mélységig kellett lemászniok a kötélen, míg földet érhettek. Ma már három erős létra köti össze függőlegesen a kiindulási pontot a barlang mélyével. Vigyázva kapaszkodunk rajta. Hét acetilén-lámpa imbolygó fénye, mint röppenő tűzbogarak a sötét éjszakában. Visszhangzik a szikla,folyosó, ahogy az utolsó létramászó is lehuppan a sáros barlangi pádimentomra s most hosszu-hosszú folyosó következik, néholl erősen guggolva lehet továbbj jutni csak benne, de ahogy lámpánk fénye odavetődik a sziklafalakra, már előreveti igéző látványát a barlang. A színes, rózsaszín, sárga, fehér cseppkövek szinergiája és formatömkelege az, ami ezután négy óra hosszat következik. Csetlünk-botlunk a kis folyosón, míg hirtelen kitárul, megöblösödik a barlang torka és templom mekkorasága csodálatos terem fogad. Halk neszezéssel csöpög a víz. Szalaktitok és szalagmitok épülnek, tornyosodnak, szélesednek és hegyesednek előttünk. Évezredek munkájába néhány másodpercig belesünk. A magnéziumláng felvillan s némán állunk a termek fönsége előtt. Vastag cseppkövek, függők és felfelé tornyosodók, aztán ezernyi apró, mint a bevert szög, odább japáni napernyők, egyenes cserkészbotok, vízesések, tündéroszlopok, ívek és hidak. Csupa szin, forma, ötlet, csillogás. Talán ember nem járta, szem nem látta némelyiket soha, most, hogy rádobjuk a reflektorok néma fényét. Szinte várnád, hogy a megkövesedett vízesések halk morajlással zuhogni kezdenek s a sziklaoduk pazar építményei alatt a kacsaláb halkan fordulni kezd. A folyosók Cikk-cakkos folyosók indulnak ki a termekből, legtöbbnek még végét sem érték eddig az expedíciók s ki tudja, hol fog végetérni egy-egy folyosó? Csillogó, pompás vizű patakok szélesednek fekete tavakká a nagyob termekben. Itt, a föld alatt két patak is folydogál árkádos folyosók alatt. Honnan? hová? Ki tudja? Néhol térdig gázolunk benne. Semmi élőlény a patakocska vizében. Denevérmaradványok az egyik sziklaoduban. Hogy juthattak vájjon be a hol vani1 a többi titokzatos nyílás, mely a külvilággal összekötötte a barlangot? Holt vizek felett... Visszhangzik minden. Ezer és ezer oszlop, cseppkő, csepegés, száraz porond és nyirkos szikla, tocsogás, topogás, apró fénytüzek, keserves kapaszkodók, fenséges termek és alacsony alagutak. S igy vagy tizenkét kilométer össze-visszaságban. De ez még nem az egész barlang. Újabb és újabb expedíciók fogják kutatni, mert az a kérdés: nincs-e összeköttetésben az aggtelekivel. Ezideig semmi közös utat nem találtak. Lámpánk körül egy aprószárnyú bogárka fickándoz. Hogy került ide? S egyáltalában, laktak-e itt valaha élőlények? Ember, állat? Az ősember telepe Hát igen! Mint pompás ebéd után a desszert, úgy kínálkozik felénk a barlang végső nagy szenzációja, az ősember telepé! Zavartalanul, nem háborítottan maradt meg, ki tudja, hány évezred óta. 1927 szeptember 15, csütörtök. Restaurant Residence Praha Ceská Banka palotájában, Vodickova ol. Naponta este 8-től cigányzenekar hangversenyez Kitűnő konyha Pilzeni ősforrás Féltizenegytől nagy táncműsor A közönség táncol Szabad bemenet Magyar nemzeti ételek Elsőrangú ebédmenü 10.— korona Els —■———————■—■—1 [UNK]" ■ « Szűk teremben vagyunk. Ha lábunkkal kaparjuk a földet, az agyag alól különös, fekete porszerűség hull: régi tűzhely hamuja. Nedves, ragacsos, körülötte a tűzhely fa vázának megkövesedett nyilasai. Számtalan cseppköves lyuk a földben. Jobban nézzünk utána, finoman vájva a földet, fekete s vörösbarna cserépedénydarabok kerülnek elő a hasadékokból. Némelyiken primitív dísz: rácsozatos. Legtöbbje sima. Fazékdarabok. Szenvedélyesen vájkálunk a nedves homokban, az őshamu között. Nagyobb s apróbb cserepek kerülnek elő. Elvinni természetesen nem szabad, az a barlang dísze marad. Egyáltalában: a barlang belső szépségére, épségben maradására nagy gondot fordít a vezetőnk. Okulva az aggetelekin: ezt a barlangot már óvják a sáros lábaktól s a fáklyafüsttől. Az ősember telepének nagy szenzációja csak ezután következik. Apróbb odúkban szénnel rajzolt krix-kraxok emlékeztetnek az embertelepek unaloműző óráira. A fantáziadúsabbak mindenféle látnivalókat olvasnak ki a fekete vonalakból, amik felett lassan üvegszerű finom réteg ülepedett le már.. . Régi cserép, régi hamu, régi rajz... Felettük, közöttük megcseppkövesedett már minden. Évszázadok, évezredek lassú munkája lepte el az utolsó ember lábanyomát, mig egyszer csak lármás, bakkancsszöges, villanylámpás kutatók özönlöttek el s hajoltak hozzájuk izgatott szemmel, kiváncsi szóval. Hiszen járták ezt régebben is. De nem igen sokat tudott róla mondani sem Hunfalvy könyve, sem Bartholomaides uram műve, a Comitatus Gömöriensis. A kecsői parasztok is csak büdöstői barlangoknak nevezték s nemigen törődtek vele, mikor egy ágas fa segítségével az előszobájáig jártak. Most már felfedezett nagy barlang, útban világhirességek felé. Elmúlt az az idő, mikor égő papiros fénye mellett nézték előcsarnoka cseppköveit; ma már létrán lehet bejutni odvába s acetilén világit. De villany kellene belé és számtalan létra, palló, meg néhol sziklarobbantás. Nem elég az önkéntesen megajánlott turista 10— 10 korona: medvei, állami támogatás kellene’ hozzá, hogy a barlang látogatott legyen s a hozzávezető út kifogástalan. (Az autó ugyani csak megszenvedte a döccenős falusi utat, príma ballongummijával is.) Egyáltalán: pompás tarlan" csupán néhányszor tízezer, a korona megajánlással lenne azzá, amivé pedig predesztináltatott: Szlovenszkó egyik legi szebb természeti gyönyörűségévé azonban, bármilyen pompás, csillogó és Addig tar látnivaló is, csupán barlangkutatók, paék szánt turisták és antropológusok vállalkozz hainak megközelítésére. Szombathy Viktor: — A „Korunk" uj száma. A „Korunk" szeptemberi száma rendkívül érdekes cikket hoz Kemény Gábor tollából Szabó Dezső és a magyar sorsprobléma címmel. Az Erdélyből Budapestre került szociológus mélyreható analízissel fedi fel Szabó Dezső sokat vitatott rapszodikus, szenvedélyes munkájának szociális motívumait. Boda István befejezi tanulmányát, amelyben azt mutatja ki, hogy kultúránk azért van válságban, mivel elvesztettük az igazság kritériumát, s nincs értékmérőnk. A legszenzációsabb az új számban azonban az új regény, amely e számmal indul. Leonhard Frank regénye, a „Polgár", az utóbbi évtizedek legszebb és legnagyobb irodalmi terméke, a modern szociális irodalom éposza, amelyben szenvedélyes erővel látjuk megszületni az új embert, a szociális embert az individualizmus béklyóiba zárt nyárspolgárból. A „Polgár" amellett, hogy a polgári társadalom tragikusan megrázó kritikája, lélektanilag érdekfeszítően felépített ember-sors-regény. Mélyenjáró és szép írás Pap József novellája: Szélhámos a mennyekben, amely a túlvilági büntetés újszerű, érdekes értelmezését adja irodalmi formában. A karikatúra szociális jelentőségét mélyíti el Szántó György cikke: a karikatúra mindig az egyéniséget teszi nevetségessé, tehát az individualizmus ellensége, tehát a kollektív szellem pionírja. Gaál Gábor befejezi érdekes tanulmányát a filmről és a filmkritikáról. A „Kulturkrónika" rovat főbb cikkei: A sport milliomosai, Az árnyék, mely dolgozik, A pszichológia határai, Munkás és párraszt mozgalmak Japánban, A mai párisi színház, Magyar könyvgyarmatok, A betegség ellen beoltott fák, s egy új rovat: Kulturkrónika rövid hírekben. A „Szemle" rovatban: Lovinescu: A mai román irodalom, Dosztojevszki Anna Grigorovna írásában, Paul Morand: Az élő Budha. R. Fülöp-Miller: Lenin és Gandhi, A Szintézis, Reményi József: Emberek ne sírjatok s egy könyvszemle rovat. Simándy Pál a Gaál Makkai: Ady-könyv kritikájához szól hozzá s kiemeli Makkai könyvének értékeit. \