Prágai Magyar Hirlap, 1928. január (7. évfolyam, 1-25 / 1628-1652. szám)

1928-01-15 / 12. (1639.) szám

1928 január 15, vasárfc&p. Urunk! Tudatom Önnel, hogy a mai napon Szarajevóban feleségemmel együtt egy me­rénylet áldozata leszek. Kérem, zárjon tovább­ra is minket és gyermekeinket imájába és sze­desse őket mint eddig. Szívélyesen üdvözli Kelt Szarajevo, 1914 junius 28 X4 reggel. Ferenc Ferdinánd főherceg/4 Lányi püspök látomását és az álomlevél tartalmát azonnal felébredése után a hajnali órákban papírra vetette. Kézírása ezen a la­pon feltűnően megegyezik Ferenc Ferdinánd kézírásával, bár különben teljesen elütött tőle. Az álom mágiájával csak most kezdenek foglalkozni. Eddig egyedül Freud professzor ért el komoly eredményt (habár egyoldalút). Egy bizonyos: az élet csodálatos, érthetetlen és kusza álmának a kulcsa — az álom mági­kus, az ébrenléttől független élete. KÜLFÖLDI LEVELEK — AZ ARANY — Piris, január 13. láttam az aranyat. Véletlenül láttam, igaz, véletlenül vol­tam tegnap délután kettőkor a Gare Saint- Lazare környékén, amikor két súlyos automo­bil és több könnyű, ide-oda cirkáló személy­autó szokatlanul gyors iramban elhagyta a pályaudvart, hogy eltűnjön a rue de La­ Vril­liére irányában — s nem tudtam, miről van szó. A rendőr tisztelgett, de manapság min­dennek tisztelegni szokás és ki hitte volna, hogy a szalutá­lás ez alkalommal a legnagyobb urnak szól. Detektívek figyeltek, de manap­ság mindenre figyelni szokás s elvégre bár­mily pompás is volt a két megvasalt auto­mobil és feltűnő a sok kísérő kocsi, ki­ hitte volna, hogy az Arannyal van találkozásom, Aladin kincsével, kétszázötvenmillió frank­kal, szolid, békebeli aranyrudakban, melyek leporolva ott feküsznek a százkilencvennégy (később tudtam meg) tölgyfabödönben, a ki­párnázott páncélautók mélyén és hallgatnak ... hallgatnak. Egyszer láttam az aranyat és akkor sem láttam. Nem baj, később pontosan megtudtam mindent az Intransigeantból. Tegnap Parisba érkezett a világ legnagyobb aranyszállítmá­­nya. Tízmillió dollár aranyban, a franciák Amerikában zálogba helyezett nemzeti va­gyonának egy része, amelyet most Paul Clau­­del, a költő, visszakéregetet­t Washingtonban a Francia Bank számára. A Rochambeau hozta Le Havreba, a Guaranty Trust Co. sza­vatolt érte, hogy útközben nem fogják ellop­ni, két páncélvagon — a 28.018-as és a 28.026-os — érdemes megjegyezni — szállí­totta Parisba és két külön e célra épített ka­mion a rue­ de La­ Vrilliére pincéibe. Láttam a kocsikat, de nem tudtam, miről van szó. Ha tudtam volna, bizonyára azt mondtam volna: — Ez az az arany, amely megnyerte a világháborút. Amikor a franciáknak már na­gyon rosszul ment, elküldték Amerikába ös­­­szes aranyukat, hogy magukhoz édesgessék a yenkeeket. Nagyon okos gondolat volt Mert, ha az aranyat itthagyják Parisban, esetleg a németek kezébe kerül és elvesz. Viszont ha Amerikába küldik, Wilson minden egyes aranyrűdért legalább öt negyvenkettes grá­nátot vagy egy fiatal emberéletet küld cse­rébe és az esélyek megnőnek. A számítás be­vált, a francia arany megtette kötelességét. Megnyerette a háborút. Most visszajöhetett. De miért fogadják ilyen hidegen? Én kato­­nabandát rendeltem volna az állomásra, a Garde Republicainet, kordont vonattam vol­na Saint-Cyr pirosbóbitás kadettjaiból, kiküld­­tem volna Louis Quarterce trónusát és bele­ül­tettem volna a kilencvenhárom kilós tölgy­fahordókat, amelyeken a Guaranty Trust vörös és leplombált biztosítószalagja úgy feszült, mint a becsületrend kordonja, igen, ünnepi menetben hozattam volna az aranyat, a győ­zőt a városba, a menet megállt volna az Arc de Triomphe alatt s a főhordó koszorút he­lyezett volna az Ismeretlen Katona sírjára ~~ így lett volna rendjén. — Meg azután: nemcsak múltja van en­nek az aranynak. Micsoda öröm, micsoda er­kölcsi alap, hogy ez a hadsereg visszatért! Mit Verdim és mit repülőgépflotta! Most jött meg a francia biztonság legerősebb védője, a hadvezér, a hadsereg, a muníció egyben. A frank Zürichben úgy fog kúszni, mint a ga­zella a svájci hegyekre, nem kell félni, a gazdasági élet stabilizálódik, ott trónol már a május a rue de La­ Vrilliére pincéjében. Én katonabandát rendeltem volna ki és Pá­­­rzs népét az utcára, hadd hallelujázzák, nem­­ bánom, akár az uj jazz-allelujával is, hisz ezt az a pillanat, amikor a tulajdonképpeni győző , bevonul Párisba, ez az a perc, amelytől fog­va megszűnik a rettegés, mert megjött a vé­­­delem, az arany. A francia lapok ma reggel csaknem ma­gukévá tették a gondolatokat. Ünnepük az aranyat nagy háromhasábosokban. Pontosan beszámolnak bevonulásáról és képzeletben ott turkálnak az aranyrudaik között. 9 5 sssw — Mennyi arany, mennyi arany, — mondják boldogan, mert mi tagadás, a fran­ciák szeretik ezt a nemes ércet, majdnem jobban, mint a gloiret, vagy pedig egyre megy náluk a kettő, hisz a gloire is elsősor­ban aranyfényben ragyog. Ezenkívül a fran­cia az egyetlen nemzet a világon, amely egyedeiben is úgy gutírozza az állam örö­meit, mintha személyesen érte volna boldog­ság. Fodncaré és Paul Claudel — a költő — amerikai sikerének mindenesetre tapsolni fognak és velem együtt sajnálni, hogy a tölgyfabödönöknek nem rendeztek ünnepé­lyes bevonulást. Csak a párisi magyarok, már akik tud­ták, hogy a Rochambeau, az aranyhajó Le Havreba érkezett, (de a párisi magyarok mindig mindent tudnak), szóval a párisi ma­gyarok, ezek a legm­aliciózusabb 6 l­­egelke­­seredettebb legények, maradtak tegnap dél­ben és délután odahaza szállodai szokájuk­­ban és ingre vetkőzve, kávét melegítve, cik­ket írva várták az arany hozzájuk érkezését Este, amikor a concierge behozta az Intrant, bölcs arcfintorral, de nyugodtan és a csapást Leonidas-ként viselve jegyezték meg: — Ez a francia posta! Megint eltévesz­tette a címet. Az aranyat nem ide, hanem a rue de La­ Vrilliére szállította. Ezzel felöltözködtek és melankolikus nó­tákat fütyürészve elmentek a Montparnassera, ahol beültek a Dómba és reggelig szomor­­kodtak. Szvatkó Pál. Húszezer évvel ezelőtt Nagyszombat dzturzát is mocsarai között hosszú és négy méter magas szoros elefánt tanyázott A galgóci-úti téglagyár agyagrétegeinek nyolcadik színtjében egy két méte­res mammai­ agyarat találtak . Az ásási munkálatokat tavasszal folytatják . A P. M. H. kiküldött munkatársétól — Szlovenszkó földjének méhéből a paleon­tológiának, annak a tudománynak, amely az őslényekkel foglalkozik, már számos csodála­tos lelete került napvilágra és ezekhez most ír­­tdan csatlakozik a mammut-lelet,nagyszombati amely jelentékeny mértékben járul hozzá Szlovenszko őslénytani képének tökéleteseb­bé tételéhez. ■ A föld őskora Wells híres világtörténelmét nem az em­beriség őstörténetével kezdi, amikor már az ember a fokozatos kultúrfejlődés során arra a fokra jutott, hogy a kőből eszközt tudott ké­szíteni és a szárazfa összedörzsölésével tüzet csiholt. A híres angol polihisztori munkájá­nak első fejezeteiben olyan időkre nyúl vis­­­sza, amikor még nem is élt ember a föld fel­színén, hanem ma már teljesen ismeretlen, óriási mére­tű, csodálatos állatfajok népesítették azt be. Erről a sok-sok millió esztendőt átfogó ti­tokzatos korról nem beszélnek írásos doku­mentumok, de az emberi kutatás előtt még­sem maradtak rejtekben emlékei, a föld bel­ső rétegeiből előkerülnek a csontvázak, vagy egyes csontdarabok, amelyekből a paleontoló­gia rekonstruálta az őslények csodálatos vi­lágát. 350—400 millió esztendővel ezelőtt szi­lárdulhatott meg a föld kérge, az első 240 millió esztendőt a föld őskora tölti ki, az ős­­pala képződési ideje, amely alatt a föld felü­lete még teljesen sima, nincs se vize, se nö­vénye, se állata, csak a szürke, vigasztalanul sivár őspata. Ez az archaikus vagy azoos kor­szak. A föld ókora, vagy a paleozoikum követ­kezik erre, amely a következő 120 millió esztendőt tölti ki. Ez már a primitív élet kora, amelyet öt alosztályba csoportosít a tudo­mány: a kambriumi korszakkal kezdődik, amelyre a szilur következik, amikor az első gerinctelen állatok megjelennek, de már a halaknak is nyomuk van. A devon idején te­remnek az első szárazföldi növények és a vi­zekben páncélos halak úszkálnak. A karbon korszaka következik, amelynek elejéről való a Kárpátok aljának eddig ismert legré­gibb élőlénye, a Dobsina alsó-karbon ré­tegeiből való griff ősrák, tudományos né­ven Griffithides Dobsinensis, amely a Kárpátok aljában hömpölygő őstenger la­kója volt A perm korszaka zárja a föld őskorát, a zománcos halak és az ősrepkedők kora. Szörnyetegek világa A föld középkorában, amelyben a triász, jura és kréta korszakok következtek egymás­ra, egész sor sárkányfajta szörnyeteg, valósá­­gos húskolos­szus éldegélt és pedig gazdag, paradicsomi növényvilág közepette. Ilyenek voltak a strucc-sárkány, a hátán kakastaréjszerű bordázattal díszes Me­­galosaurus, vagy az emeletmagasságú Titano­­saurus, továbbá mindenfajta őskrokodilusok, ragadozó gyíkok és a pálma törzsein, a párás levegőben prédájára leső ősmadár. A föld középkorából az újkorba hajló év­milliók, az eocén korszaka, valami fantaszti­kusan buja növény- és állatvilágot csalnak ki a föld öléből. Középeurópában teljesen tropi­kus a növényvilág. Minden növény és állat óriási méreteket ölt. Az állatok egyes szervei mind fantaszti­­kusabb elfajuláson mennek keresztül, csak úgy burjánoznak ki a tarajok, teknőhéjak, óriási agyarak, szarvak, orrszarvak. Az oli­­gocén rendkívül meleg, enyhe klímájú volt- A Tátra környékén például olyan az ég­hajlat, mint most a Kongó-medencében. A fák csak úgy ontották a gyantát, amely megkövesedve a borostyánkőt adja. A Szepességen nag­y mennyiségben bányász­ták a borostyánt. A miocén korszakban újból tenger borítja a Kárpátok aljának nagy részét. A losonci medencében, Losonc, Salgótar­ján, Holics vidékén fókák tanyáznak. A hatméteres ősdelfin és a patás állatból tengeri állattá lett vízi tehén is jellemző álla­tai ennek a második nagy emlős faunának. Szlovenszkó földjén csak a Kiskárpátok emelkedett ki szigetként s itt azután a mocsarak között szárazföldi ál­lat is tengődött, az úgynevezett gumósfogú őselefánt, a masztodon. A masztodon átörök­­lődött a pliocénre is, amely szubtropikus klí­mát teremtett vidékünkön. Mocsári ciprusok, mammutfák, fügefák mellett buja lomboser­dők emelkednek és a renyhe, puha levegőben a masztodon négy és fél méterre is megnő. Ajnácskőn, a bazaltvulkánok tövében a magyar tapír él, ennek a faunának leg­jellemzőbb állata és a nógrádi Ipolytar­­nócon is furcsább állatok lábnyomait ta­lálták megkövesedve. Lajtafalunál megtalálják a pliocén-rét­eg­ben az első emberszabású ősmajmot is, mind­járt két példányban. A pliocénnel zárja a geológia a föld új­korát és a pleisztocénnel kezdi meg a jelen­kort, az antropozoosnak korszakát. Bekövet­kezik a jégkorszak, az állati élet a barlangok mélyébe húzódik vissza s amelyik kinnreked, befagy a jeges hullámok táblái közé. 120.000 esztendeje annak, hogy felbukkan a legrégibb emberszabású ember, a naan­­derthau tipusu ősember. Barlangi medvék, mamm­utok, gyapjas orrszarvú és ősoroszlán a társai, meg a csoda­­szarvas, melynek két méternél is nagyobb la­pátok a szarvai. A mamutul Az ősember ismeri az Őselefántot, hiszen azokon az őstelepeken, amelyek felszínre ke­rülnek, gyakran találnak mammut­ot ábrázoló primitív karcolatokat. Az Eieph­as primigenius Blumb., a szőrrel fedett csele­ útit, testalkatára legközelebb áll a ma élő indiai elefánthoz. A felső két metszőfoga agyarrá alakult át és erős ívben visszafelé hajlik. Egy ilyen agyar 10—15 láb hosszú és 250 font nehéz is lehet. A kereskedelem révén forgalomba hozott, elefántcsont legnagyobb része a szibériai mammut agyaraiból ered. A XVIII. század­ban Szibériában több mammut-leletre akad­tak, Adams találta a Jeges-tenger partján, a Léna-folyó torkolatánál az eddig ismert legépebb példányt, 1800-ban. A mammut kétszer olyan súlyos volt, mint a mai szőrnélküli elefántok, nagyságára nézve pedig a mait egyharmaddal múlta felük Az ősember vadászott rájuk és vermekben fogta el, mint a mai vad népek is vermekbe csalják az elefántot. A nagyszombati lelet Nagyszombat városa hatalmas diluviális agyagrétegeken nyugszik, amelyek messzire elnyúlnak a környező falvakig. A jégkorszak­tól kezdve rakódtak fel ezek a kavicsrétegek, amelyre aztán agyag ülepedett és így a tégla­­gyártás kifejlődésére nyílt alkalom. Négy nagy téglagyár dolgozza fel a nagyszombati agyag­rétegeket, amelyek között a legjelentéke­nyebb a galgóci­ úton levő Dim­anat-féle telep. Az elmúlt héten a gyár munkásai a nyol­cadik rétegben dolgoztak, ami a föld fel­színétől számítva nyolc méter mélység­nek felel meg. Ásás közben különös csont­darabok kerültek felszínre, a munkások azonban nem tudták, hogy őslénytani szempontból milyen értékes leletre buk­kantak és így vigyázatlanságból szétver­ték egy mammutcsontváz koponyájának egy részét. Csak amikor agyarra bukkan­tak, akkor tettek jelentést a gyár irodá­jában. Ják ésAz ásást most már nagy gonddal folyta* hamarosan felszínre hozták a két méter

Next