Prágai Magyar Hirlap, 1928. január (7. évfolyam, 1-25 / 1628-1652. szám)
1928-01-15 / 12. (1639.) szám
1928 január 15, vasárfc&p. Urunk! Tudatom Önnel, hogy a mai napon Szarajevóban feleségemmel együtt egy merénylet áldozata leszek. Kérem, zárjon továbbra is minket és gyermekeinket imájába és szedesse őket mint eddig. Szívélyesen üdvözli Kelt Szarajevo, 1914 junius 28 X4 reggel. Ferenc Ferdinánd főherceg/4 Lányi püspök látomását és az álomlevél tartalmát azonnal felébredése után a hajnali órákban papírra vetette. Kézírása ezen a lapon feltűnően megegyezik Ferenc Ferdinánd kézírásával, bár különben teljesen elütött tőle. Az álom mágiájával csak most kezdenek foglalkozni. Eddig egyedül Freud professzor ért el komoly eredményt (habár egyoldalút). Egy bizonyos: az élet csodálatos, érthetetlen és kusza álmának a kulcsa — az álom mágikus, az ébrenléttől független élete. KÜLFÖLDI LEVELEK — AZ ARANY — Piris, január 13. láttam az aranyat. Véletlenül láttam, igaz, véletlenül voltam tegnap délután kettőkor a Gare Saint- Lazare környékén, amikor két súlyos automobil és több könnyű, ide-oda cirkáló személyautó szokatlanul gyors iramban elhagyta a pályaudvart, hogy eltűnjön a rue de La Vrilliére irányában — s nem tudtam, miről van szó. A rendőr tisztelgett, de manapság mindennek tisztelegni szokás és ki hitte volna, hogy a szalutálás ez alkalommal a legnagyobb urnak szól. Detektívek figyeltek, de manapság mindenre figyelni szokás s elvégre bármily pompás is volt a két megvasalt automobil és feltűnő a sok kísérő kocsi, ki hitte volna, hogy az Arannyal van találkozásom, Aladin kincsével, kétszázötvenmillió frankkal, szolid, békebeli aranyrudakban, melyek leporolva ott feküsznek a százkilencvennégy (később tudtam meg) tölgyfabödönben, a kipárnázott páncélautók mélyén és hallgatnak ... hallgatnak. Egyszer láttam az aranyat és akkor sem láttam. Nem baj, később pontosan megtudtam mindent az Intransigeantból. Tegnap Parisba érkezett a világ legnagyobb aranyszállítmánya. Tízmillió dollár aranyban, a franciák Amerikában zálogba helyezett nemzeti vagyonának egy része, amelyet most Paul Claudel, a költő, visszakéregetett Washingtonban a Francia Bank számára. A Rochambeau hozta Le Havreba, a Guaranty Trust Co. szavatolt érte, hogy útközben nem fogják ellopni, két páncélvagon — a 28.018-as és a 28.026-os — érdemes megjegyezni — szállította Parisba és két külön e célra épített kamion a rue de La Vrilliére pincéibe. Láttam a kocsikat, de nem tudtam, miről van szó. Ha tudtam volna, bizonyára azt mondtam volna: — Ez az az arany, amely megnyerte a világháborút. Amikor a franciáknak már nagyon rosszul ment, elküldték Amerikába összes aranyukat, hogy magukhoz édesgessék a yenkeeket. Nagyon okos gondolat volt Mert, ha az aranyat itthagyják Parisban, esetleg a németek kezébe kerül és elvesz. Viszont ha Amerikába küldik, Wilson minden egyes aranyrűdért legalább öt negyvenkettes gránátot vagy egy fiatal emberéletet küld cserébe és az esélyek megnőnek. A számítás bevált, a francia arany megtette kötelességét. Megnyerette a háborút. Most visszajöhetett. De miért fogadják ilyen hidegen? Én katonabandát rendeltem volna az állomásra, a Garde Republicainet, kordont vonattam volna Saint-Cyr pirosbóbitás kadettjaiból, kiküldtem volna Louis Quarterce trónusát és beleültettem volna a kilencvenhárom kilós tölgyfahordókat, amelyeken a Guaranty Trust vörös és leplombált biztosítószalagja úgy feszült, mint a becsületrend kordonja, igen, ünnepi menetben hozattam volna az aranyat, a győzőt a városba, a menet megállt volna az Arc de Triomphe alatt s a főhordó koszorút helyezett volna az Ismeretlen Katona sírjára ~~ így lett volna rendjén. — Meg azután: nemcsak múltja van ennek az aranynak. Micsoda öröm, micsoda erkölcsi alap, hogy ez a hadsereg visszatért! Mit Verdim és mit repülőgépflotta! Most jött meg a francia biztonság legerősebb védője, a hadvezér, a hadsereg, a muníció egyben. A frank Zürichben úgy fog kúszni, mint a gazella a svájci hegyekre, nem kell félni, a gazdasági élet stabilizálódik, ott trónol már a május a rue de La Vrilliére pincéjében. Én katonabandát rendeltem volna ki és Párzs népét az utcára, hadd hallelujázzák, nem bánom, akár az uj jazz-allelujával is, hisz ezt az a pillanat, amikor a tulajdonképpeni győző , bevonul Párisba, ez az a perc, amelytől fogva megszűnik a rettegés, mert megjött a védelem, az arany. A francia lapok ma reggel csaknem magukévá tették a gondolatokat. Ünnepük az aranyat nagy háromhasábosokban. Pontosan beszámolnak bevonulásáról és képzeletben ott turkálnak az aranyrudaik között. 9 5 sssw — Mennyi arany, mennyi arany, — mondják boldogan, mert mi tagadás, a franciák szeretik ezt a nemes ércet, majdnem jobban, mint a gloiret, vagy pedig egyre megy náluk a kettő, hisz a gloire is elsősorban aranyfényben ragyog. Ezenkívül a francia az egyetlen nemzet a világon, amely egyedeiben is úgy gutírozza az állam örömeit, mintha személyesen érte volna boldogság. Fodncaré és Paul Claudel — a költő — amerikai sikerének mindenesetre tapsolni fognak és velem együtt sajnálni, hogy a tölgyfabödönöknek nem rendeztek ünnepélyes bevonulást. Csak a párisi magyarok, már akik tudták, hogy a Rochambeau, az aranyhajó Le Havreba érkezett, (de a párisi magyarok mindig mindent tudnak), szóval a párisi magyarok, ezek a legmaliciózusabb 6 legelkeseredettebb legények, maradtak tegnap délben és délután odahaza szállodai szokájukban és ingre vetkőzve, kávét melegítve, cikket írva várták az arany hozzájuk érkezését Este, amikor a concierge behozta az Intrant, bölcs arcfintorral, de nyugodtan és a csapást Leonidas-ként viselve jegyezték meg: — Ez a francia posta! Megint eltévesztette a címet. Az aranyat nem ide, hanem a rue de La Vrilliére szállította. Ezzel felöltözködtek és melankolikus nótákat fütyürészve elmentek a Montparnassera, ahol beültek a Dómba és reggelig szomorkodtak. Szvatkó Pál. Húszezer évvel ezelőtt Nagyszombat dzturzát is mocsarai között hosszú és négy méter magas szoros elefánt tanyázott A galgóci-úti téglagyár agyagrétegeinek nyolcadik színtjében egy két méteres mammai agyarat találtak . Az ásási munkálatokat tavasszal folytatják . A P. M. H. kiküldött munkatársétól — Szlovenszkó földjének méhéből a paleontológiának, annak a tudománynak, amely az őslényekkel foglalkozik, már számos csodálatos lelete került napvilágra és ezekhez most írtdan csatlakozik a mammut-lelet,nagyszombati amely jelentékeny mértékben járul hozzá Szlovenszko őslénytani képének tökéletesebbé tételéhez. ■ A föld őskora Wells híres világtörténelmét nem az emberiség őstörténetével kezdi, amikor már az ember a fokozatos kultúrfejlődés során arra a fokra jutott, hogy a kőből eszközt tudott készíteni és a szárazfa összedörzsölésével tüzet csiholt. A híres angol polihisztori munkájának első fejezeteiben olyan időkre nyúl vissza, amikor még nem is élt ember a föld felszínén, hanem ma már teljesen ismeretlen, óriási méretű, csodálatos állatfajok népesítették azt be. Erről a sok-sok millió esztendőt átfogó titokzatos korról nem beszélnek írásos dokumentumok, de az emberi kutatás előtt mégsem maradtak rejtekben emlékei, a föld belső rétegeiből előkerülnek a csontvázak, vagy egyes csontdarabok, amelyekből a paleontológia rekonstruálta az őslények csodálatos világát. 350—400 millió esztendővel ezelőtt szilárdulhatott meg a föld kérge, az első 240 millió esztendőt a föld őskora tölti ki, az őspala képződési ideje, amely alatt a föld felülete még teljesen sima, nincs se vize, se növénye, se állata, csak a szürke, vigasztalanul sivár őspata. Ez az archaikus vagy azoos korszak. A föld ókora, vagy a paleozoikum következik erre, amely a következő 120 millió esztendőt tölti ki. Ez már a primitív élet kora, amelyet öt alosztályba csoportosít a tudomány: a kambriumi korszakkal kezdődik, amelyre a szilur következik, amikor az első gerinctelen állatok megjelennek, de már a halaknak is nyomuk van. A devon idején teremnek az első szárazföldi növények és a vizekben páncélos halak úszkálnak. A karbon korszaka következik, amelynek elejéről való a Kárpátok aljának eddig ismert legrégibb élőlénye, a Dobsina alsó-karbon rétegeiből való griff ősrák, tudományos néven Griffithides Dobsinensis, amely a Kárpátok aljában hömpölygő őstenger lakója volt A perm korszaka zárja a föld őskorát, a zománcos halak és az ősrepkedők kora. Szörnyetegek világa A föld középkorában, amelyben a triász, jura és kréta korszakok következtek egymásra, egész sor sárkányfajta szörnyeteg, valóságos húskolosszus éldegélt és pedig gazdag, paradicsomi növényvilág közepette. Ilyenek voltak a strucc-sárkány, a hátán kakastaréjszerű bordázattal díszes Megalosaurus, vagy az emeletmagasságú Titanosaurus, továbbá mindenfajta őskrokodilusok, ragadozó gyíkok és a pálma törzsein, a párás levegőben prédájára leső ősmadár. A föld középkorából az újkorba hajló évmilliók, az eocén korszaka, valami fantasztikusan buja növény- és állatvilágot csalnak ki a föld öléből. Középeurópában teljesen tropikus a növényvilág. Minden növény és állat óriási méreteket ölt. Az állatok egyes szervei mind fantasztikusabb elfajuláson mennek keresztül, csak úgy burjánoznak ki a tarajok, teknőhéjak, óriási agyarak, szarvak, orrszarvak. Az oligocén rendkívül meleg, enyhe klímájú volt- A Tátra környékén például olyan az éghajlat, mint most a Kongó-medencében. A fák csak úgy ontották a gyantát, amely megkövesedve a borostyánkőt adja. A Szepességen nagy mennyiségben bányászták a borostyánt. A miocén korszakban újból tenger borítja a Kárpátok aljának nagy részét. A losonci medencében, Losonc, Salgótarján, Holics vidékén fókák tanyáznak. A hatméteres ősdelfin és a patás állatból tengeri állattá lett vízi tehén is jellemző állatai ennek a második nagy emlős faunának. Szlovenszkó földjén csak a Kiskárpátok emelkedett ki szigetként s itt azután a mocsarak között szárazföldi állat is tengődött, az úgynevezett gumósfogú őselefánt, a masztodon. A masztodon átöröklődött a pliocénre is, amely szubtropikus klímát teremtett vidékünkön. Mocsári ciprusok, mammutfák, fügefák mellett buja lomboserdők emelkednek és a renyhe, puha levegőben a masztodon négy és fél méterre is megnő. Ajnácskőn, a bazaltvulkánok tövében a magyar tapír él, ennek a faunának legjellemzőbb állata és a nógrádi Ipolytarnócon is furcsább állatok lábnyomait találták megkövesedve. Lajtafalunál megtalálják a pliocén-rétegben az első emberszabású ősmajmot is, mindjárt két példányban. A pliocénnel zárja a geológia a föld újkorát és a pleisztocénnel kezdi meg a jelenkort, az antropozoosnak korszakát. Bekövetkezik a jégkorszak, az állati élet a barlangok mélyébe húzódik vissza s amelyik kinnreked, befagy a jeges hullámok táblái közé. 120.000 esztendeje annak, hogy felbukkan a legrégibb emberszabású ember, a naanderthau tipusu ősember. Barlangi medvék, mammutok, gyapjas orrszarvú és ősoroszlán a társai, meg a csodaszarvas, melynek két méternél is nagyobb lapátok a szarvai. A mamutul Az ősember ismeri az Őselefántot, hiszen azokon az őstelepeken, amelyek felszínre kerülnek, gyakran találnak mammutot ábrázoló primitív karcolatokat. Az Eiephas primigenius Blumb., a szőrrel fedett csele útit, testalkatára legközelebb áll a ma élő indiai elefánthoz. A felső két metszőfoga agyarrá alakult át és erős ívben visszafelé hajlik. Egy ilyen agyar 10—15 láb hosszú és 250 font nehéz is lehet. A kereskedelem révén forgalomba hozott, elefántcsont legnagyobb része a szibériai mammut agyaraiból ered. A XVIII. században Szibériában több mammut-leletre akadtak, Adams találta a Jeges-tenger partján, a Léna-folyó torkolatánál az eddig ismert legépebb példányt, 1800-ban. A mammut kétszer olyan súlyos volt, mint a mai szőrnélküli elefántok, nagyságára nézve pedig a mait egyharmaddal múlta felük Az ősember vadászott rájuk és vermekben fogta el, mint a mai vad népek is vermekbe csalják az elefántot. A nagyszombati lelet Nagyszombat városa hatalmas diluviális agyagrétegeken nyugszik, amelyek messzire elnyúlnak a környező falvakig. A jégkorszaktól kezdve rakódtak fel ezek a kavicsrétegek, amelyre aztán agyag ülepedett és így a téglagyártás kifejlődésére nyílt alkalom. Négy nagy téglagyár dolgozza fel a nagyszombati agyagrétegeket, amelyek között a legjelentékenyebb a galgóci úton levő Dimanat-féle telep. Az elmúlt héten a gyár munkásai a nyolcadik rétegben dolgoztak, ami a föld felszínétől számítva nyolc méter mélységnek felel meg. Ásás közben különös csontdarabok kerültek felszínre, a munkások azonban nem tudták, hogy őslénytani szempontból milyen értékes leletre bukkantak és így vigyázatlanságból szétverték egy mammutcsontváz koponyájának egy részét. Csak amikor agyarra bukkantak, akkor tettek jelentést a gyár irodájában. Ják ésAz ásást most már nagy gonddal folyta* hamarosan felszínre hozták a két méter