Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)
1928-10-03 / 225. (1852.) szám
2 RLAP MJh^uawiCTUiF wmj* Trr& wüifju.wjmi! r Nagyarányú csempészést lepleztek le a magyar-csehszlovák határ mentém Eddig a csempészbanda 27 tagját tartóztatták le, akik csehszlovák textilárut csempésztek Magyarországba . A csempészbanda feje egy Bán Nándor nevű kassai textilügynök volt . A csempészeti árat prágai gyárakból szállíották Kassán keresztül Magyarországba Miskolc, október 2. (Tudósítónk távirati jelentése.) A legutóbbi esztendők legnagyobb arányú és legjobban megszervezett csempészbandáját leplezte le a krasznavajdai és a tornanádaskai vámőrparancsnokság. A leleplezés nyomán eddig 27 csempész lett letartóztatva. Kovács Jeromos, a tornaszentjakabi vámőr parancsnokság volt helyettes vezetője is a letartóztatottak között van. A csempésztársaságot, amely csehszlovák textilárut csempészett Magyarországba, különös véletlen juttatta hurokra. Kovács Jeromost ugyanis két hónap előtt áthelyezték és utóda Török György vámőrmester lett. A csempésztársaságot, az áthelyezéssel veszteség érte, merthiszen Kovács érzékeny Jeromos : cinkosuk volt, de megpróbálták az új parancsnokot is megvesztegetni olyképpen, hogy kerülő utakon ajánlatokat tettek neki, hogy nay pénzösszegeket kap, ha éjszakánként nem küld ki járőröket a határra. Ugyanígy csináltak Kováccsal is, aki az üzletbe belement és a csempésztársaság kényelmesen bonyolította le az iparszerű csempészést. Török György, az új vámőrparancsnok szinleg belement a megvesztegetésbe, hogy pontos megfigyeléseket tehessen a csempészbandáról. A csempészek erre nyugodtan folytatták működésüket Török György ezalatt a következőket állapította meg: A csempészek a csehszlovák területen lévő Zsarnó, Tornahorvdl és Reste községekben dolgoznak és a csempészbanda főnöke Bau Nándor kassai textilügynök. Bau kassai lakásán gyűjtötték össze a rengeteg mennyiségű selyem- és textilárut és 50 kg-os csomagokban mint magyar gyártmányt, mindenféle magyar elnevezések alatt szállították a határmenti községekbe és onnan magyar területre: Törökszentjakabra, Rakapaszendére és Degrécre. Ezekben a községekben néhány kereskedő és foglalkozás nélküli napszámosok voltak a csempésztársaság tagjai: Schawre Emánuel degréci, Gertter Zoltán, Weiss és Neumann Nándor rakacaszemlei kereskedők vezették az egész csempészést, amelynek Magyarországon nagyszerű, harminc főből álló organizációja volt. A csehszlovák textilárut a határmenti községekből azután Miskolcra Friedler Nándor és Halpert Nándor üzleteibe szállították. Török György, amikor mindezeket megállapította, jelentést tett az esetről feletteseinek, majd egy csendőrörssel rajtuk ütött és a csempésztársaság 27 tagját elfogta. A csempészszék kihallgatása során kiderült, hogy Bauer kassai textilügynök, aki a csempészbanda vezetője volt s a miskolci kereskedők rokoni viszonyban állnak egymással és hogy a lefoglalt textilárut főleg prágai gyárakból szállították Kassán keresztül Magyarországra. A nyomozás nagy erővel folyik. j I Isiié IlsiiiiipitSc ii ni cukorárak — és «lisztes cukorárak 25 fillérrel emelkednek — Prága, október 2. Tegnap délután a gazdasági miniszterek tárgyaltak a cukorkérdésről. A tárgyalások eredménye, amint ezt már vasárnapi számunkban is megjósoltuk, az, hogy a cukor árát kilogramonként 25 fillérrel emelik a nyári árakhoz képest. A cukorkartell képviselői a mai nap folyamán újból összeültek és értesülésünk szerint a kormány ajánlatát elfogadták. Az állam által kapott segélyeket és kedvezményeket a cukorgyárosok és répatermelők egyenlő arányban osztják meg. Szerdán a cukorkartell minden valószínűség szerint az októberi cukorkontingens árát úgy szabja meg, hogy huszonöt koronával magasabb Ies 7 méter mázsámkint, mint az augusztusi, úgy hogy a cukor métermázsájának ára szállítási illetékkel együtt 555 korona volna ab 1 vasúti állomás, míg szeptemberben 590 volt. A cukoriparosok egyúttal nyomást gyakorolnak majd a nagykereskedőkre, hogy a cukor árát ténylegesen csak 25 fillérrel emeljék az augusztusi árral szemben. [ 1928 október S. szerda. I sieti fascists szövetség diszidensei ipilasszirs ni felbiEjtással vádolták j ha Hildát nem»sérzik a fascista tábor — Haida bűnvádi följelentést tett rágalmazói ellen Prága. október 2. A cseh fascista szövetség egyik válságot a másik után éli át s a szövetségből kilépett tagok most egymásután különböző leleplezéseket közölnek lapjaikban a törzsszövetségről. Tegnap a disszidens fascisták lapja, a Zárodni Pravda rendkívüli kiadásban jelent meg s első oldalán ez az eltünést keltő cím állott: Gajda volt tábornok parancsot adott ki Kulik Károly, a Národni Pravda szerkesztőjének és Dosztál Ottokár, a faszista szövetség volt központi titkárának meggyűlt* ára. A cikk többek között a következőket tartalmazza: Egyenesen hallatlan és hihetetlen, hogy egy rendezett jogállamban lehetséges legyen, hogy egyes kalandorok büntetlenül a kompromisszum nélküli nacionalizmus leple alatt olyan dolgokat vihessenek véghez, amelyek csak a vadnyugaton és a szibériai dzsungelben lehetségesek. Hihetetlennek látszik, hogy kétséges az, hogy a nemzeti nálunk le* mozgalom „vezére“, aki valaha tényleg nemzeti harcos volt, amíg bele nem keveredett a Paulus, Snep, Scheinest et eon Portes társaságába, parancsot adjon ki egy műt sem sejtő szerkesztő meggyilkolására. Jodin Pravda hétfői kiadásában aki alásemmi mást nem tett, minthogy igazságosan és a tényeknek megfelelően egy gyilkossági merényletet leplezett le, amelyet nem lehetett semmii módon megcáfolni, mert tények bizonyítják. Gaida, minthogy semmi módon nem tudja a hazaárulási tárgyalásait a hackenkreuzierekkel, olaszokkal és magyar nemesekkel eltitkolni, mely tárgyalásai az állam egésze ellen irányultak, most tisztességtelen módon, azaz gyilkossági merénylettel akarja elhallgattatni azokat, akik a népet erről informálják. 1928 február 17-én közölte a Národni Pravda Gajda levelét, amelyből világosan kitűnik, hogy emlékiratáit Németországban akarja kiadatni és kétség nem fér ahhoz, hogy ez emlékiratok tartalma más volna, mint azoké, melyeket itthon adott ki. Ennek leleplezése volt oka annak, hogy Gajda 1928 február 27-én parancsot adott ki a fascista szövetség központjának Kulik Károly szerkesztő és Dostál Ottokár titkár meggyilkolására , ezt tette Seheitost János főtitkár, Terarek József titkár, Bauer Ferenc igazgató, Menich Lajos volt igazgató, Skoda József és Bajiéi József jelenlétében. A cikk még azt is állítja, hogy a tett végrehajtására Scheinost János és Terarek József is ajánlkozott azonban Kulik idejében értesült az egészről és megtette a szükséges 5 fővigyíi intéz Ue„é*ckét. Gajda azért nem állhatja ki Kulikot, mert a választások előtt közzétette Scheinest levelét, mely szerint a fascisták be kívánnak törni a polgári pártokba. A cikkíró rámutat Gajda állítólagos kalandor terveire, amelyekkel hatalomra akar jutni. Senki sem hiszi el, hogy ez az ember mire volna képes, ha hatalomra jutna — kiált föl Kulik. Kulikot különben tegnap a Reprezentációs Ház kávéházában inzultálta Zbckl nagybirtokom s a botrány kínos feltűnést keltett. A Národni Pravda végül még közli, hogy a fascista vezérek összeköttetésben állanak a lackenkreuzlerekkel , ezért ellenük már meg is történt a bűnvádi feljelentés. A rendőrség a közlés szerint a tárgyban számos embert megidézett. A Vecerni List a szenzációs közléssel kapcsolatban azt írja, hogy Gajda még a tegnapi nap folyamán megtette bűnvádi feljelentését Bulik ellen MINNEHAHA („KACAGÓ VÍZ") nimm. Eris: mit brognberg (110) — Akkor én még nem voltam varázsló, de nem kerülte el a figyelmemet, hogy lassan, lassan, bár az ember szinte észre se vette, mikor kezdődött, változás állott be törzsünkben. A frisseség és vidámság eltűnt és mindenkinek a kedélyét mintha valami veszedelem sejtelme nyomta volna. A gyermekek, akik azelőtt vidáman ugrándoztak, lusták lettek, a felnőttek pedig nem akartak többé dolgozni. De minek is, amikor az egész télre elég letelünk volt, ha mindjárt nem is friss. Az emberek sátruk fekvőhelyének bőrein feküdtek és gyakran még arra is lusták voltak, hogy ébren tartsák a tüzet. — Most elkezdtünk egymás szájába nézni. Először nevettünk, vagy legalább megpróbáltunk nevetni, mert a nevetésünk nem csenget őszintén. Minden szívben titkos félelem lakozott, amelyet nem lehetett elűzni, bár senki sem akarta bevallani. — Azután egyszerre itt volt, — itt volt a veszedelem. Észrevettük a fekete foltokat. Megláttuk egy ember szájában, aki egy napon — először azt hittük, hogy lustaságból — nem akart felkelni. Reánk rontott a betegség. — Főnökünk, Dead Body, aki akkor még fiatal volt, vette most kévébe a dolgot. Munkát adott a férfiaknak, kiküldötte őket fát vágni. Ellenkeztek s majdnem zendülésre került a dolog. De ez nem segített, engedelmeskedniük kellett. Az asszonyoknak és a gyermekeknek is ki kellett menniük a meleg sátrakból a kemény hidegbe játszani, szaladgálni, ugrándozni. Nem akartak. Az asszonyok sírtak, a gyermekek jajgattak, mert nagyon nagy volt & hr! •» — Hiábavaló volt minden. Az alattomos betegség már befészkelte magát törzsünkbe és egymásután vittük ki az áldozatokat a hideg sírba. Amint teltek a napok, mind több lett a beteg, már nem volt család, amelynek sátrában meg ne jelent volna az irtózatos betegség. Az élők, akik egyre fogytak, már alig győzték eltemetni a halottakat, akik mind többen lettek. — Egy napon aztán az én sátramba is beköszöntött a rémes vendég. Előbb a kis gyermekem, azután a feleségem kapta meg a bajt. Éjjel-nappal ápoltam őket és semmiféle parancs sem tudott volna arra kényszeríteni, hogy elhagyjam a sátrat és fát menjek vágni az erdőbe. Dead Body, aki bölcs ember volt, nem is kívánta meg ezt tőlem. — A sok éjszakázástól már nagyon kimerültem, úgy hogy alig bírtam a lábamon Allant. Minden tagom fájt és éreztem, hogy a betegség már bennem van. Kétségbeesve álltam egy éjszaka a két beteg mellett, mikor a gyermekem, nyöszörögve megszólalt és az anyját hívta. — «Légy csendben" — mondtam neki — ,nem tud felkelni, mert ő is nagyon beteg." — „De jöjjön ide és tegye az arcát az enyémbe, akkor aludni fogok." — Csendes neni igyekeztem a gyereket, de már késő volt. Az anyja meghallotta és szörnyű kínlódás közben felkelt, oda vánszorgott gyermekeihez és arcát a gyermekére tette. — Most aludni fogok" — mondta a gyermekem. — Csönd lett a sátorban, Kinn is néma volt a sötét éjszaka. S amint ott álltam a lobogó tűz mellett, rápillantottam a sátram falán lógó képre, melyet a misszionáriustól kaptam....... Azt mondta, hogy a keresztény Istennek a fiát ábrázolja. Eszembe jutottak a’ ma*ix £ k$t *ggnesi betegség ellen adott, s itt a néma éjszakában hirtelen az a gondolatom támadt, hogy hiába követjük a tanácsokat, ha nem hiszünk a keresztény Istenben, aki a misszionáriust hozzánk küldte. —■ Ránéztem a szenvedő gyermekemre , meg a feleségemre, azután leborultam a kép előtt és imádkozni kezdtem. — ..Keresztények Istene, tekints a szegény indiánra, aki hozzád fordul segítségért, életének legrettenetesebb órájában ...“ — Sokáig imádkoztam s amikor fel lekt Int tettem, láttam, hogy a feleségem alszik, j Hosszú idő óta nem jött álom a szemére és most elszenderedett. — „Hála néked, keresztény Isten" — fohászkodtam újra. — Ismét imádkoztam. Nem tudom mennyi idő telt el. Egyszerre csak azt éreztem, hogy a sátoron valami hideg szél fut kérész ‘ till, amelytől megborzong egész testem. Mintha láthatatlan árnyék járt volna a hátam mögött... Amint fölkaptam a fejemet, tekintetem a gyermekemre esett. Az arca idegen arc volt, amelyet megmerevített, valaki. A rémülettől megreszkettem. Amíg a keresztény Istenhez imádkoztam, meghalt a gyermekem. — Irtózatos düh fogod el. Lerántottam a falról a képet. Össze-vissza téptem és beledobtam a tűzbe. A keresztény Isten megcsalt! ... úgy kellett nekem, miért tántorodtam el Manitutól, miért hittem a misszionáriusnak. — A gyermekem halott volt, de a feleségem még élt. Aludt és nem tudta, hogy milyen rettenetes csapás érte. Majd megőrültem a fájdalomtól, ha arra gondoltam, hogy ő is meg fog halni. — Kétségbeesésemben ismét a földre vetettem magamat és újból imádkoztam, s Maiiiuioz. könyörögtem, hogy bocsássa meg a szegény, félrevezetett indián meg tévés yedését. Soha, soha többet nem fog ez megtörténni, csak most segítsen még!... ként — Sokáig könyörögtem így és lassanbeszűrődött sátramba a hajnali szürkület. — Egyszerre kutyaugatás hallatszott a sátor előtt. Valami idegen érkezhetett, mert a faluban már egyetlen kutya sem volt. Valamennyit leültük már régen, hogy friss húshoz jussunk. — Ki lehet ez az idegen?... — Csakhamar megtudtam. Eszkimó volt, aki a falunktól messzi északra magányosan lakott kunyhójában. Azért jött erre a vidékre, hogy csapdákat állítson föl és ettől nagy eredményt várt. — Bár tapasztalt csapdázó volt, reményében mégis csalatkozott. Csapdáit negyvenötven mérföldnyi körzetben állította fel és mégsem látta nyomát, heteken keresztül, s egyetlen prém-állatnak, vagy nagyvadnak se. Végre a jeges észak pusztaságának nagy csöndje annyira erőt vett rajta, mint a legsúlyosabb betegség. Embereket kellett látnia, hangokat hallania, hacsak órákra is. Ezért jött a tanyánkra kutyaszánján. — Szürke, bozontos szemöldökű szemei szomorúak lettek, mikor meglátta a halott gyermeket és a beteg asszonyt; erről tudta meg, hogy a gonosz betegség közöttünk dühöng. Megkérdezte, mit tettünk a betegség elűzésére. Elmagyaráztam neki, hogy az emberek dolgoztak, az asszonyok és gyerekek pedig játszottak, hogy a vérüket mozgásban tartsák. Megcsóválta a fejét, azt jelezve, hogy mindez hiábavaló. Azután elhagyta a sátrat, tudtomra adva, hogy vissza akar menni kunyhójába azért a szerért, amely mindnyájunknak visszaadja az egészségét. — Vajjon igaz-e, amit mond? És ez-e az a segítség, amelyet Manitu nekünk küldött?—