Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)

1928-12-01 / 275. (1902.) szám

i TOKDAI-Á MAGYAR HÍRLAP Elnök: Csak Cena bég ellen akart merényle­tet elkövetni? Bébi, aki mindig igyekszik mellőzni Cena bég nevének a kiejtését. Az ellen, akit megöltem! Elnök: Hiszen nem is ismerte Cena béget! Miért ölte meg éppen őt? Bébi: Ha én nem öltem volna meg őt, úgy a kond­ié engem ölet meg. Elnök: S miért várt addig, amíg Cena bég Prágába jött. Nem mondta talán valaki, hogy Itt nem büntetik oly szigorúan a politikai me­rényleteket? Bébi: Erre nem is gondoltam. Elnök: Mondja el, hogy mikor és hogyan uta­zott el Rómából Prágába. Bébi: Rómából hazamentem Elbásszánba, majd onnan Tiranába, hogy ott megszerezzem a szerb vízumot. A merénylet belgrádi előkészítése Elnök: Miért utazott Belgrádba? Bébi: Megbízatásom volt Rómából, hogy ke­ressem fel a belgrádi komité tagjait Elnök: Hol találkozott velük? Bébi: Azt nem mondhatom meg. Elnök: Úgy megmondom én: az Orosz Cár­hoz címzett kávéhában találkozott velük. Bébi: Nem szabad elárulnom! Elnök: Miről tárgyaltak? Bébi: Annak a férfinak a meggyilkolásáról, akit én itt Prágában megöltem. Szavaztunk, én a megöletés ellen voltam, de leszavaztak. A sorshúzás pedig engem jelölt ki. A végzetes ut Elnök: Eddig mindig azt állította, hogy ön­szántából, hazája felszabadítása érdekében cse­lekedett s merényletének előkészítő­iről senki­nek sem volt tudomása. Bécsbe egyedül utazott? Ki várta ott? Bébi: Nem mondhatom meg. Elnök: A Park-szállóban, amint ezt a szállo­dai portás vallotta, egy negyven év körüli fé­fi várta, aki egy levelet nyújtott át magának. Mit tartalmazott ez a levél? Bébi: Nem mondhatom meg. Elnök: Belgrádban egy pisztolyt kapott, ame­lyet Bécsben becserélt browningra. Bébi: Azt a browningot nem is láttam.­ Elnök: Hogy lehet az, hiszen ezzel lőtte le Cena béget! Hogy szólt a megbízatása? Bébi: A komité megbízott, hogy azt az urat öljem meg, akit meg is öltem. Ha én meg nem öltem volna őt, úgy engem ölnek meg, mert így szólt az eskü, amelyet a komité tagjai előtt letettem. Cena bég családjának jelenlévő ügyvédje ekkor ezt a kérdést intézi a vádlotthoz: Ki adott ma­gának pénzt? Hiszen ingyen nem csi álta ezt! Bébi (izgatottan): Nem vagyok felbérelt gyil­kos! A komité költségeim fedezésére dinárokat, schillingeket és csehszlovák koronákat adott nekem. el.Az elnök ezután negyedórás szünetet rendelt Hét revolverlövés a tárgyalóteremben A bírák és az esküdtek felemelkedtek helyük­­?51, a hallgatóság padsoraiban is mindenki fel­állott, hogy a negyedórás szünetet a folyosón töltse el. A Giornale di Italia prágai mun­atár­­sa, Adriano del Vecchio Jasura dr. a tolmácshoz sietett, nyilván, hogy valamely homályos rész iránt érdeklődjék. A vádlott szenvtelen arccal szintén megfordult s a tolmács közelébe ment. A teremből minden, a folyosókra nyiló ajtók felé irányította lépteit s így alig valaki vette észre, hogy a hallgatóságnak fenntartott padsorokból két hatalmas ugrással egy negyven év körü­l, fe­­kete arcszinű vállas, magas férfi átvetet é ma­gát az újságirói asztalokon s a tanuk padso­rán és az emelvények közötti szabad térre ugrott Közvetlenül a vádlotthoz lépett és szempillantás alatt hosszú, régi rab­u pisztolyt rántott elő a kabátja belső zsebéből. Karját kinyújtotta s közvetlen­ közelből hé­szer egy­másután Behire sütötte fegyverét. Az első lö­vésekre leírhatatlan pánik keletkezett a te­remben. A kifelé tóduló emberek megtó­pan­­tak s rémült kiáltások közepette egymás felé fordultak. Senki sem tudta, hogy honnan ered­nek a lövések, amelyek hatalmas detonációval még négyszer ismétlődtek meg. Az esküdtek, akik között négy asszony volt, sikoltozások és kiáltások közepette igyekeztek a közelük­ből nyíló esküdtszobába jutni, hanyat homlok egymáson keresztül, két esküdt­ as­zony ájul­­tan vágódott el az eskü­dti padsorok között, egy férfi arccal bukott a földre és jajgatás­ban tört ki. Mindenki ájult dermedtben vagy kiáltozó rémületben igyekezett a történtek okát meg­tudni. Amikor a hét lövés elhangzott, azok, akik valamennyire magukhoz tértek, iszo­nyodva látták, hogy Bébi véres fejjel a földre zuhant s az isme­retlen merénylő a még füstölgő pisztoly agyával a merevtestű, tehetetlen ember fe­jét üti. Közben fel-felkapja fegyverét és vadul hado­nászik vele, egy eltévedt golyó nyomán a tolmáccsal beszélgető olasz újságíró han­gos jajkiáltással roggyan össze s az ügyész székére omlik. Mindez pillanatok műve volt. A vádlott őrize­tével megbízott Lam­pert fogházfelügyelő mindjárt az első lövések után rávetette magát a dühöngő gyilkosra, a folyosóról berohan­tak a szolgálatos fogházőrök, rendőrök és detektívek s végül is­ legyűrték és ártalmat­­laná tették a magából kikelt, ziháló merény­lőt. Ekkor valamennyire lecsendesedett a bor­zalmas pánikban össze-vissza kiáltozó tömeg s az első nyugodt pillanatban csak a Bébi mozdulatlan teste mellett bíborszínben szét­folyó hatalmas vértócsát látták. A jelenlévő törvényszéki orvosok, Ditrich és Marx dokto­rok a földön fekvő Bébihez rohannak, de szétloccsant fejét reménytelen mozdulattal ejtik vigyázva vissza a véres padlóra. Ekkor az ügyészi székben sápadtan elomló olasz újságíróhoz sietnek, ingét, gallérját fel­tépik s a felsőtestéből szivárgó vér nyomán megállapítják, hogy az újságírót a jobb kulcscsontja alatt súlyos mérvű tüdőlövés érte. Szükségkötést alkalmaztak a sebesültön s in­tézkedtek, hogy a mentők a kórházba szállít­sák. Majd az esküdtek padsorában jajgató fér­fihez ugrottak, akiről először szintén azt hit­ték, hogy golyó érte, de aztán megállapítot­ták, hogy a férfi, egy Kopriva Ferenc nevű berauni gyáros, aki a tárgyaláson esküdtként szerepelt, menekülése közben megbotlott a padsorok között s zuhanásakor komplikált kartörést szenvedett. Ezt a sebesültet is a kórházba szállították. Két esküdt idegsokkot kapott A vérbosszú hőse A fogházőrök s a detektívek a gyilkost az esküdtek szobájába vitték, aki az izgalomtól reszketve, behunyt szemekkel állt meg a szo­ba közepén s beszélni akart, de egyetlen hang sem hagyta el remegő száját. Végül is vala­mennyire magához tért s hosszas faggatás után elmondta akadozó hangon, hogy a meg­ölt Cena bég öccsének, Bea bég Kryczinnek a szolgája. Albániából jött Prágába, egyenesen a tár­gyalásra. A pisztolyt azonnal elvették tőle, amelyben még két golyót találtak. A golyók hegye le volt reszelve, vagyis a merénylő úgynevezett dum-dum golyókkal követte el szörnyű tettét. A gyilkost az államügyészségre vitték, ahol a vizsgálóbíró az államügyészség fogházába szállíttatta. Kihallgatására csak később kerül a sor. Bébi holttesteit a tett szánhetlyén hagyták déli tizenkét óráig, amikor megérk­eizett a törvényszéki vizsgálóbizottság. Az el­nöik, mi­a­kor a nyugalom he­lynek alattt s a gyilkost át­vitték a másik szobába, felüríttette a termet s kiadta a rendeletért, hogy a törvényszék épületét zárják le, onnan egyetlen embert se eresszenek ki. A tárgyalás közönségét sorjá­ban, egyenikik­át bocsátották­­ az épületből, mindenkit átvizsgálták, nincs-e fegyver nála, még az igazolvánnyal rendelkező újságírók­kal sem tettek kivételit. 1928 december 1, szombat. ErdHfc orvostanár és Bondy gyáros tagja lesz a szlovenszkói országos képviselőtestületnek Pozsony, november 30. A csehszlovák orvo­sok központi egyesületének szlovenszkói osz­tálya tegnap memorandumot nyújtott át a po­zsonyi országos hivatalnak, amelyben azt ké­ri, hogy a kinevezendő országos képviselőtes­tületi tagok sorában az orvosi szervezet részé­ről Brdlik György dr. egyetemi tanárt, a po­zsonyi egyetem gyermekklinikájának a veze­tőjét nevezték ki. A szlovenszkói gyáriparo­sok szövetsége a maga részéről a képviselő­­testületbe Bándy Jenő vezérigazgatót, a szö­vetség elnökét nevezte meg, azt is, hogy a Cena bég ediloni gyilkosságot a Cenaré (Comitté National Revo­lutionadre) pa­rancsából követte el, amely titkos komité Belgrádban, Bécsben, Rómá­ban, Brindisiben és Budapesten működik. Az albán kormány minden eszközzel igyek­szik a titkos komiték székhelyeit kikutatni. A komité vezére Hasszán bég, Zogu király esküdt ellensége. Ki a gyilkos ? A törvényszéki vizsgálóbizottság megálla­­pította, hogy a gyilkos valóban Bea bég szolgája, Vulciternának hívják, huszonnyolcéves Zia az albániai Xpeeka községből származik,s Urával, Bea reggel, néhány nappal ezelőtt az A­mbassador-szállodában szállt meg. Albánul és férje szerbül's olaszul beszél. •>­. te.;­1 -Bea bég a meggyilkolt Cena bég családjá­nak képviseletében jött Prágába s a magánvád képviseletével Joscffap József dr. prágai ügyvédet bízta meg. Bea bég a szörnyű tragédia után újságírók előtt úgy nyilatkozott, hogy szolgájának merénylete megrendítette őt, de neki erről előzőleg nem volt tudomása, örült annak, hogy Bébi mindent bevallott. A szemtanúk kihallgatása A gyilkosság ügyében azonnal megindult a vizsgálat A rendőrség már a mai nap fo­lyamán kihallgatta Bea béget, valamint Matousek prágai albán szemtanúi voltak.konzult, akik a gyilkosság A vizsgálat eredményeit még nem lehet ös­­­szegezni. Csodálatos, hogy a tárgyaláson nem tették meg azokat a szükséges óvintézkedéseket, amelyeket egy politikai bünü­gy tárgyalásánál foganatosí­tani szokás és a hallgatóságot nem vizsgálták fölül. Ezt különben a büntető per r­en­dbairtás is előírja, a hallgatóságot meg kel vizsgálni, hogy va­lakinél nincs-e fegyver. Értesülésünk szerint a törvényszék elnöke ebben az ügyben is azonnal megindította a vizsgálatot. Prágában a gyilkosság óriási feltűn­ésit és­ iz­galmat keltett s az emberek hajlandók kaba­lának föiltüntetni azt, hogy a ■ gyilkos ugyan­abban a szállóban szállott meg, amelynek ká­véházában egy évvel ez előtt Cena béget meg­gy­ű­lkeCi láik. "Bea béget letartóztatták? " A Tribana esiti kiadása szerint Bea béget az Ambassador-szállítodában, amikor kiderült, hogy a gyilkos az ő szolgája, letartóztatták és a rendőrigazgatóságra szállították. Ezt a hírt femvillandással kell fogadnunk, ez­ért Bea bég jelenleg egy külföldi ura­lkodóház tagja s egy esetleges letartóztatása valószínű­leg formális okokba ütköznék. K €& S&IM7 C& IW & Prágai Magyar Hírlap eredeti regénye Irta: JARNÓ JÓZSEF (24) — Azt már bízza rám. . . Csak arra kérem Önöket, hogy ha valamelyik smaszer szól va­lamit, ne feleljenek. Majd én feletek maguk helyett is. A legfontosabb: szemtelennek kell lenni! — Miért? — Hadd lássa a smaszer, hogy úrral van dolga. Mindenekelőtt sokat fogunk cigarettáz­ni, különösen ak­kor, ha látják. Ugyanis meg kell mutatni, hogy nekünk is szabad . . . — Hát nem szabad? — aggodalmaskodott Szentessi. — A nagyirodán szabad . . . — Itt nem? . . . — Erre valószínűleg nincs külön rendelet, tehát precedenst kell teremteni. — S ha megbüntetnek? — gyámoltalanko­­dott a kövér kereskedő. — Nem fognak megbüntetni, hiszen mi nem tudjuk, hogy nem szabad. Ha baj lesz, az urak azt fogják mondani, hogy én hoztam a cigarettákat és hogy én mondtam, hogy itt szabad dohányozni. — Nem kezdünk dolgozni? — tette fel hir­telen­ a kérdést Darimovics. — Ráérünk ebéd után is! — mozdult kissé barátságtalanul Ménessi. — itt nem fizetnek a túlóráért! — Hány órát kell dolgozni naponta? — érdeklődött a diák. —­ Mindig ha benéz a smaszer, — adta meg a szakszerű felvilágosítást a szobaparancsnok.­­— különben itt még nincs bevezetve a nyolc­órás munkaidő . . . — Elég hiba . . . — Maga szocialista? — fordult a diákhoz ! g&exüfessk ] ! — Kommunista vagyok. — Ezért is van itt? — Természetesen! — adta­ meg önérzetesen a választ a diák. — Politikai! — fintorította el az arcát Mé­­nessi, — ezek a legrosszabbak! ... — Miért? — fortyant fel a diák. — Én már voltam egy zárkára zárva politi­­kai fogollyal, — magyarázta Ménessi, — ret­tenetes volt ... Az illető tanár volt, nagy kutya lett a kommün alatt s a bukás után le­­kasatlizták . . . Akkor kerültem össze vele. — Hogy hívták? — vágott közbe ki­­ teesian Alpár. — Battyus Sándor . . . — Ismerem! Nagy ember!­­— Annál rosszabb ... Ez a tanár öt hétig egyfolytában dumált nekem a világforrada­lomról és a szocializmusról. Megmagyarázta, hogy a jelenlegi társadalmi berendezkedés mellett nem bűn a lopás és hogy én tulajdon­képpen becsületes ember vagyok. Én nem szeretem, ha nekem azt mondják, hogy „be­csületes ember“ . . . Mondtam ezt a tanár­nak is, — de ő nem akarta elhinni „ . . A hatodik héten már éreztem: nem bírom to­vább! . . .. a tanár még álmában is Marxot magyarázta s nem akarta megérteni, hogy en­gem ex­isztenciámban támadna meg a szocia­lista államberendezkedés ... Mit csinálnék én, ha nem lennének bankok és gazdag vál­lalatok? . . . ő erre azt mondta, hogy a szo­cialista állam adna munkaalkalmat minden­kinek . . . Magyaráztam neki, hogy ezért nem érdemes olyan messzire menni: munkát kapnék én szocialista állam nélkül is, — ha­­ akarnék . . . Hiába volt minden okos be­széd, — ő csak magyarázott tovább . . . — Apostol volt! — lelkesedett a diák. — Egy fenét, — unalmas ember volt! Egy napon aztán láttam: ez így nem mehet to­vább. Gondolkozni kezdtem, hogy mit csinál­­­jak;­ kérjem,­hogy más zárkába tegyenek .t, í va­l — fojtsam meg a tanárt? . . . Mind a két megoldás kényelmetlen lett volna, hát­ egy harmadikat választottam . . . — Denunciálta ezt a szent embert, hogy a börtönben agitál! — robbant ki a diákból az izgalom. — Minek néz maga engem? — sértődött meg a négyszeresen rovatfcmüító csaló. — Ilyesmit nem csinál rendes ember . . . — Hogyan szabadult meg akkor a tanár­tól? — tette fel a kérdést kíváncsian Fried­­mann. . — Megszöktem a fogházból! — felelt ter­mészetes egyszerűséggel Ménessi, —­ nem birtam tovább ... ’ A jókedv megint visszatért a zárkába: csak a diák nem nevetett — ő egy sarokba vissza­vonulva demonstrálta, hogy nem tartozók az elvetemült bűnügyi foglyok közzé. Néhány perc múlva sóhajtás szaladt ki Friedmannból, a kereskedőből: — Istenem! — Mi az? — emelte fel a fejét Ménessi. — Maga ezt úgyse értené . . . Haza gon­doltam.­­ Szentessi ölelő részvéttel fordult a keres­kedőhöz: — Családja van? — Feleségem . . . Tavaly* nősültem . . . — Miért került ide? Mit csinált? — A tőzsde! — legyintett szomorúan Friedmann, — elvitt mindent s ráadásul ide­­juttatott engem . . . Ki tudja, mi van most az üzletemmel? ... — Milyen üzlet? — Textil ... Az asszony tudná vezetni, de attól tartok, hogy az üzletet is lepecsételték... Darimovics belesírta a beszélgetésbe a ma­ga egyéni fájdalmát: — Ha nem rehabilitálnak, főbe lövöm ma­gam! — Magával mi van? — csordult megint részvét Szentesiből, aki kétségbeesettséget érzett a Don­ Rizsou­-gáz mögött. __Házasságszédelgéssel és csalással vádol­nak . . . — Magát? — hitetlenkedett Ménessi, aki szintén felfigyelt erre a nem várt válaszra. — maga olyan Don Juan? — Kérem én magam se tudom ... — vi­hogta el magát Darimovics, akinek, dacára helyzete groteszk szomorúságának, mégis tet­szett, hogy ilyen romantikus bűncselekményt rónak a terhére. — Én ártatlan vagyok, de a leány, mikor megszületett a gyermek . . . — Gyermek is van?! — szörnyülködött Mé­nessi, akinek szemmelláthatóan kedve tellett a hivatalnok ijesztgetésében. — Ez legalább két évi fegyház! No, mondja tovább . . . ~ Hát mikor megszületett a gyermek, azt mondta a leány, hogy vegyem feleségül . . . — Maga az apja a gyermeknek? . . „ — Igen! — ugrándozott a férfibüszkeség Darimovicsban, aki azonban a következő pecben már megérezte, hogy az elhamarko­dott kijelentés hátrányára lehet, hát kijaví­totta magát: — talán ... Én nem akartam feleségül venni azt a leányt . . . — Miért? — dörgött a diák hangja. — Kérem, én előkelő állású hivatalnok vagyok s egy cselédleányt . . . — De elcsábítani ? . . . Arra jó volt a cse­léd is . . . — Nem kellett nagyon csábítani . . . S mikor látta a leány, hogy nem veszem fe­le­ségül, feljelentett, hogy elcsábítottam, becsal­tam a pénzét és házasságot ígértem neki . . . Még tanúi is voltak: a házmester, aki régen haragszik rám és egy legény, aki biztosan a szeretője . . . — Nem elég, hogy elcsábította a védtelen proletárleányt, — tüzelt a diák, — még meg is rágalmazza! — Ugye mondtam, — szólalt meg diadal­masan Ménessi, — hogy csak a politikaiaktól mentsen m­eg az Isten! . . . Már ez is prédi­kál, pedig ez még nem is apostol, csak apos­tol-tojás , * a

Next