Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)

1929-09-11 / 206. (2131.) szám

4 Az érsekujvári gazdák napja Ünnepélyes külsőségek között szentelték fel az Érsekujvári Gazdakör új zászlaját Érsekújvár, szeptember 10. (Saját tudósítónktól.) Szent-Ivány Józsefné, dr. Holota Jánosné, Szent-Ivány József, Szüllő Géza dr. és Holota János dr. fő­védnöksége alatt tartotta meg vasárnap az Érsekújvári Gazdakör gazdanapját, amely egész esemény­­sorozattal tette emlékezetessé ezt a napot. Már a kora reggeli órákban ébresztő zene­kar járta végig a várost s amikor a délelőtti órákban a főtéri tábori szentmise kezdetét vette, ezer és ezer ember tolongott a hatal­mas érsekujvári piacon. Ehrhardt Viktor cím­zetes kanonok, Érsekújvár ősz plébánosa ce­lebrálta fényes segédlettel a misét, amely után P. Csulen Kolos ferencrendi zárdafőnök mondott nagyhatású beszédet a gazdatársada­­lom hivatásáról s a gazdakör most felavatott művészi zászlajának szimbolikus rendelteté­séről. A szegbeverés formalitása órákig tartott el, mert az érsekújvári s a délszlovenszkói ma­gyar élet számos prominens személyisége után, akik valamennyien ötletes mondatokkal kísérték az ünnepélyes kalapácsütést, a zász­lóhoz járult az érsekujvári gazdatársadalom sokszáz tagja s mindegyik áldozott a nemes célra. Délben 166 terítékes társasebéd volt a­z Arany Oroszlán vendéglőben, amelyen szám­talan hatásos toaszt hangzott el. Többek kö­zött Ozorai József dr., Holota János dr., Ko­czor Gyula, Turchányi Imre dr. és Hauk­ Bé­la, a gazdakör elnöke beszélt. Rendkívül nagy hatást tett a diákkongresszus két vendé­gének, Albrecht Dezső erdélyi delegátusnak és a rimaszombati Boross Zoltánnak a felszó­lalása, aki t posztjában a gazdatársadalom je­lenlevő tagjainak lelkes éljenzésétől kísérve újólag leszögezte, hogy a csehszlovákiai ma­gyar diákság minden rétege a magyar nem­zeti gondolat alapján áll s a magyarok egy­ségét és együttdolgozását kívánja. Kora délután történt a gazdanap felvonulá­sa, majd künn az ESE sporttelepén kisebb­fajta gazdasági kiállítás volt. Este ugyancsak a szabad ég alatt nagysikerű táncmulatság volt, amelyen az érsekujvári gazdatársadalom tag­jainak ezrei vettek részt. S hogy jól érezték magukat, igazolja, hogy reggel már teli fén­­nyel tűzött a nap s a cigány még gyorscsár­dást húzott a fáradhatatlan újvári magyarok­nak. GOETHE MINT írta: Péterfi Jenő Karlsbad, szeptember hó. Karlsbad völgykatlanban fekszik és levegő­jét a száguldó autók sikeresen rontják el. Odébb levegőt csak akkor élvez a városból menekülő sétáló, amikor a Karlsbadot szegé­lyező erdőkbe jut, vagy maga mögött hagyva az előkelő Pupp-szállodacsoportot, a „Goethe­­weg" padjain pihen. Ilyenkor fölébredhet az emberben az irodal­mi szenvedély is. Hogyha az érdeklődő a ki­csiny, de érdekes városi múzeumban a város történetére vonatkozó tanulmányokat végzett, beleéli magát azokba az időkbe, amikor Karls­badot nem látogatta évente hatvanezer fürdő­vendég, hanem a kedélyesebb és olcsóbb fürdő­városban Goethe keresett gyógyulást kínzó vesebajára. Hogyan élt, miket cselekedett a költőfejede­lem Karlsbadban, arra nézve a legpontosabb följegyzések vannak. Goethe a német pedan­téria valóságos mintaképe volt. Mindent meg­őrzött és pontosan számontartott. „Rechnun­­gen Karlsbad betreffend" éppen úgy helyet foglaltak gyűjteményében, mint a kapott és elküldött levelek, amelyekről előzőleg koncep­­tust készített. Nem kevesebb, mint ötven kötet levél és negyven kötet napló maradt Goethe után, aki még arra is ráért, hogy, mint had­ügyminiszter, az 502 emberből álló weimari hadsereg ügyeinek főintézője legyen. A régi jó időkben, hogy ha a város tornyá­ból kémlelő toronyőr észrevette, hogy vendég­­kocsija közeledik, trombitaszóval üdvözölte. Ezt a patriarchalis fogadtatást akkor­ „An­­■blasen“-nek nevezték, így fogadták 1785 július 7-én Goethét is. A toronyőr felesége eléje jött és jó fürdőzést kívánt. Ezért, mint Goethe naplójában följegyzi, egy ezüst húszast kapott a költőtől. Goethe tizenkétszer volt Karlsbadban és t­i­­zenharmadszor, öreg korában, Marienbadból jött át, hogy itt a fiatal Lewetzow Ulrikát, utolsó nagy szerelmét, üdvözölje. Frankfurton és Weimaron kívül Karlsbad őrzi leghívebben Goethe ottartózkodásának emlékét. Egészségét mindenkor Karlsbadban nyerte vissza és azért ezeknek a gyógyforrá­soknak többet köszönhet a világirodalom, sem­mint azt sejteni lehetne. A házak, ahol Goethe lakott, az idők folya­mán eltűntek a föld színéről és helyet adtak modern épületeknek, de a nagy szellem lakó­helyeit kegyeletetlen emléktáblákkal jelölték. A „Weisser Haase“, „3 rothe Rosen" (most „Mozart“-ház) és később a „Drei Mohren“ című házakban lakott előszeretettel. Ez utóbbi, haj­dan igen díszes és pompás külsejű ház Heilin­­gotter tekintélyes rézöntőmestere volt. Azért is nevezetes, mert itt tört ki 1759-ben az a bor­zalmas tűzvész, amely kétszázhuszonnégy há­zat hamvasztott el. Mikor Goethe tizenegy esztendő után ismét ellátogatott Karlsbadba, csodálkozott, men­­nyire szépült és fejlődött a város. Ismét Heilingötteréknél szállt meg és na­gyon jól érezte itt magát. Kedélyes és szere­tetreméltó volt. Háziasszonyának gyerekei ki és be­járkáltak szobájába és nem zavarták a munkában. A derék, szemrevaló Heilingötter asszony Goethe költészetét aligha tudta értékelni, de úgy mondják, hogy a költő nem volt érzéket­len háziasszonya bájai iránt és bizalmas vi­szony fejlődött ki közöttük. Voltak esztendők, amikor amikor Goethe 3—4 hónapig időzött egyfolytában Karlsbad­­ban. A kúra abban az időben radikális volt. A vizet lakásokba szállították és a betegek 50—­ 60 pohárral is fogyasztották. A fürdőben so­kan öt óra hosszat ültek. Becher Dávid volt az első orvos, akinek az emberiség a modern gyógykúrát köszönheti. Goethe hajnali öt órakor kelt föl, pedig a társaságbeli élvezetekből ugyancsak kivette a részét. Udvarolt és szenvedélyesen táncolt még késő aggkorában is. Schillernek írja egyik le­velében: „Egy kis szerelem elviselhetővé teszi a fürdőéletet." Karlsbad és szép környéke Goethének, festőnek is sok motívumot adott. Nemrégen a fedezte föl a Goethe-kutató Wahl dr. tanár Goethe nyolcvan ismeretlen vázlatát. Ezekben sok karlsbadi részlet van. A vázlatkönyvet az „Insel-Verlag“ adta ki. Goethe az evésben mérsékletes volt. Egy­szer, délben evett bőségesen, de sokszor két húsételt is egymás után. A dohányzást utálta. A nagy ember annyira szerette Karlsbadot, hogy egyszer, amikor már hónapokig itt idő­zött, azt írta Schiller feleségének, Charlotte­­nak: „Már tizennegyedik hete tartózkodom itt. Szeretném, hogyha a nyár újból kezdődnék és így folytathatnám életemet." Házat is akart vásárolni Karlsbadban. Kinzó vesebajára min­dig enyhülést talált és természetesen az elő­kelő társaság középpontjában állott. Mária Ludovica császárné­­ megérkezése után bemutattatta magának a legnagyobb német költőt és sokszor elbeszélgetett vele. A szelle­mes császárné nagyon sajnálta, hogy a szigorú spanyol udvari etiketté lehetetlenné tette, hogy Goethével levelezzen. Két esztendővel később I. Ferenc császárt és leányát, Mária Lujzát, Napóleon nejét, a karl­badi hódoló polgárság nevében két­­ költe­ménnyel üdvözölte. Nemcsak halhatatlan költői művek, mint az „Iphigenia", köszönhetik létezésüket Karlsbad­­nak, hanem nagyszabású természettudományi, geológiai kutatásokat is végzett itt a halhatat­lan mester. Olaszországi útját, mely egész művészetét átformálta, Karlsbad után testben, lélekben egészségesen és frissen kezdte meg. Karlsbad századok óta adott és ad enyhü­lést százezrek bajára. Épült és fejlődött a híres város, első sorban áll a világfürdők között, de a mostani színtelen tömkelegben jól esik­­ a régi, kezdetleges Karlsbadra gondolni és hír­neves vendégei közül a legnagyobb szellem­óriással, Goethével, mint fürdővendéggel, fog­lalkozni. MMW—BaraMBSE——BBWBBgaBBBPflWII ) I .aBMMMWB L«.l'J.VA4UaiMCUUU«J'9VgJ»Mi|ieaaUWBUMWMBMM> Fizessen elő a N­pts iü-re Előfizetési Ara Ví évre 36.— Kcs. Mindez d­ságárnsnál kapható 1929 szeptember 11, roeri*. Asztalosznnhely és bútorraktár Bláha Jan, Praha-Kosice Plzenská 312. Telefon: 403-47. Magyar nő beszél. MOSZKVAI LEVÉL­­ BERLINBŐL A nagyhatalmú Lunacsarszki népbiztost felesége, a filmdíva buktatta meg Kellemetlen kérdések a nevelésügyi népbiztoshoz — A szovjet a kisgazdák ellen BERLIN, szeptember 10. Moszkvai levelet két okból könnyebb és elő­nyösebb Berlinből írni. Először, mert az orosz cenzúra nem avatkozhat be az igazmondásba, másodszor, mert a német fővárosban sokszor könnyebb információkat kapni. A politikai világ Berlinben rendszerint jobban van értesülve, mint a moszkvai. Tehát Lunacsarszki megbukott A népnevelési mindenható, Lenin egyik volt bizalmasa, az utolsó a kommunista vezér táborából, aki még a hatal­mon maradt. Sokáig úgy tetszett, hogy a kommu­nista iskolát tovább fejlesztheti különös, nem mindig érthető tervei szerint és megteremtheti a bolsevista irodalmat, amely m­­ás isteneket, mint a mai hatalmasokat, nem ismer, de Moszkvában is virágzik az intrika, diadalmaskodnak a besúgók, gyilkol és öl a pletyka és ami még tegnap a lehe­tetlenségek sorába tartozott, ma valóvá vált. Kínos interjú Három esztendővel ezelőtt a hatalmas népbiztos Berlinben járt. Az unter den lindeni követségi palotában fogadta a külföldi sajtót. Ott ült moso­­lyogva, az ellene intézett támadásokra büszke ön­tudattal válaszolva, Lenin arcképe alatt és mesélt az ő nagy népnevelési sikereiről. Hogy végre orosz földön csökken a szerencsétlenek száma, akik írni és olvasni nem tudnak. Hogy terjed a népnevelés? Egyik liberális angol kolléga szerette volna tudni, hogy mit ért a népbiztos úr a nép­nevelésen? Kérdezte mind követelőbben, hogy mit szabad és mit nem szabad orosz földön olvas­ni? Kérdezte, hogy és mint van Tolsztoj írásaival? A miniszter végre kénytelen volt beismerni, hogy az orosz népnevelés bizony­­ egyoldalú. Szerinte nem is lehet más. A gyereknek hinnie kell a bol­sevista paradicso­mán, tehát más országokról, más nemzetekről csak a legrosszabbat szabad hal­lania. Erre fölvetettem a kérdést, vajjon mi törté­nik a polgári gyermekekkel? Kérdeztem, való-e, hogy a miniszter hatalmi körében a polgári ifjú­ságnak jelentősége nincs, hogy már az iskolában különbséget tesznek a kommunista, meg a nem kommunista tanulóság között és a gyermek már az iskolában érezni kezdi, hogy nincs semmi joga az állam életében,­ ha nem tartozik a bolsevista eszmék terjesztői közé. A népbiztos úr nem igen akart kérdéseimre válaszolni. Ő kívánta tudni honnan szereztem értesüléseimet. Végre is beval­lotta, hogy a kommunista ifjúság minden tekintet­­­ben előnyben részesül, de nem azért, mert bolse­vista, hanem mert föltehető róla, hogy a szellemi­­­­leg erősebb, érettebb és az állam hasznavehetőbb, mint a polgári elem­ szempontjából A végered­ménye a hosszas beszélgetésnek az a tudat volt, hogy Oroszországban az iskoláikban a polgári fiatalságot nem szívesen látják, lehetőleg a hát­térbe szorí­tják, a felsőbb iskolákba nem engedik és ha nem tudnak belőle használható anyagot kommunizmus számára faragni, akkor egyszerűena — kiteszik a szüzet. .Ez volt a Lunacsarszki szel­lem, iskolapolitika, nevelési program, irodalmi törekvés, szóval Új-Oroszország egyik alapvető munkaköre. A mai orosz fiatalság nem is vágyódik a külföldre, mert az pokol a szemében. Minden jónak a forrása csak Moszkva, úgy hirdette valaha Lenin, úgy taníttatta tanítványa, barátja, minisz­tere, a nevelésügyi népbiztos. Lunacsarszki asszony Hogy mégis megbukott... Nem a programja, nem a sikerei, vagy kudarca, hanem elsősorban­­ a felesége miatt. Persze orosz földön ki-ki a tet­szése szerint nősül, vagy válik el választottjától Lunacsarszki egy hibát követett el, amikor megengedte, hogy felesége mint filmdiva szerepel­jen és a messze külföldet bejárja. Egy f­ilmdiva más, mint egy orosz népbiztos, a miniszternek kevés a fizetése és annak egy részét is lakásban, meg élelmezésben kapja, viszont egy filmdiva sokat szokott keresni, tehát alkalma és joga is van nagy lábon élni és a legújabb divat szerint öltözködni. Lunacsarszki asszony öltözékei és ék­szerei szépek, híresek és drágák voltak, a kül­földi sajtó sokat foglalkozott velük és a berlini Rothe Fahne többször mérgesen megállapította, hogy egy népbiztos feleségének másként és főleg szerényebben kellene élnie! A Rothe Fahne pa­naszáról tudomást vettek Moszkvában is és a nép­nevelési­­ miniszter kénytelen volt hallani barátai­tól és ellenfeleitől, hogy az asszony viselkedése beleütközik Moszkva elveibe. Vájjon a népbiztos úrnak volt-e bátorsága, feleségét más útra kész­tetni, nem tudom, a támadások mindenesetre las­san elhallgattak, de cserébe híre jött, hogy a ha­talmas miniszter állása megrendült és megy, amint végre ment is. Utóda a vörös hadsereg egyik tagja lett. A katonaság Moszkvában minden­ható ... A bukottak Arra a kérdésre, hogy mi történik Oroszország­ban a bukott miniszterekkel, azt a feleletet kap­tam, elsősorban meg kell állapítani, hogy bukott­­ meg a népbiztos? Ugy-e, mint Trotzkij, vagy úgy­mint Csicserin, vagy úgy , mint a többiek, akik­­­­ről oly kevés hír jött a külföldre. Trotzkijt elküld­ték minden kártérítés nélkül. Csicserin, aki Né­metországban egyik szanatóriumból a másikba vándorol, mint szabadságolt, egyre kapja a fize­tését, míg a többiek, tehát Lunacsarszki is, abba a kellemes helyzetbe jutnak, hogy szabadon kereshetik kenyerüket, úgy, ahogyan tudják. Nyugdíjat nem kapnak, de érényesülésüknek nem áll útjában a hivatalos hatalom. A volt népnevelési miniszter írhat továbbra is drámákat, meg komédiákat, helyet foglalhat egyik, vagy másik újság szerkesztőségében, vagy hiva­talt vállalhat ott, ahol munkásságát igénybe kí­vánják venni, szóval nem szükséges okvetetlenül, hogy éhen haljon. Úgy mondják, hogy vagyona nincs, de tud inni, szervezni és beszélni. Talán még hallunk róla, — de nem az ellenzék táborá­ban. Mert ellenzékieskedni Oroszországban annyit jelent, mint előbb-utóbb elpusztulni. A kisgazdák sorsa A pusztulás szelét érzi az orosz parasztság ama csoportja is, amelyet otthon kisgazdának nevez­nének, tehát a jobbmódú föld népe, amely vala­mivel több birtokot­­ bérel (Oroszországban magánvagyon nincs), szóval segítő erőre szorul, mert önmaga jó termésről gondoskodni nem tud. Politikailag nem valami fényes az orosz kisgazdák sorsa, mert választójoguk nincs, ellentétben al­kalmazottaikkal, akiknek igenis, legalább papíron, van valami beleszólásuk államuk életébe.­­ De mert e felette kétes értékű jog gyakorlása nem igen ingerelte őket, megéltek úgy is, de éreztették szervezetlenül is hatalmukat Moszkvával. Az orosz kormány hatalma és erejének megszilárdulása pedig elsősorban a közélelmezési kérdések megol­dásától függ, a termés jelentős részének állami lefoglalásában rejlik a probléma kulcsa, mentül többet termel a paraszt és mentül többet bocsát az állam rendelkezésére, annál bizonyosabb, hogy a szovjet tartani tudja magát. A harc a kisgazdák meg az állami hatalom között az évek során egy­re élesebb lett, a konfliktusok száma egyre növe­kedett s Moszkva arra a meggyőződésre jutott, hogy Lenin tanításainak hű követésében a kis­gazdáknak pusztulniok kell. A paraszt, akinek csak akkora földje van, amelyet éppen hozzátar­tozóival megművelhet, inkább Moszkva embere, mert alázatosabb, szerényebb és rettenetes sze­génységében államellenes gondolatokkal nem is foglalkozhat. Ez okból a kisgazdák földjeit fenn fogják osztani, nem lesz többé újabb bérlet, a kis­gazda belekerül az utolsó kategóriába, lesz sza­vazati joga, de nem lesz téli kamrája és ami fölös termése lesz, azt elviszi kérlelhetetlenül az állam. Ez az utolsó, egyelőre vérte­len küzdelem a gazdavilág, meg a szovjet között, behódolása a parasztságnak az új rendszerbe, a nyomorúság rettenetes országút­ja új utasokat kap, de mindez még nem jelenti, nem jelentheti a föld utolsó forradalmát. Mert a nyomorultak, de a legnyomo­­rultabbak is lassan be fogják látni, hogy ők az igazi rabszolgái a mai rendszernek, amely csak akkor engedi őket élni, ha mindent megvonnak önmaguktól, amit más országok szabad lakói meg­engedhetnek maguknak. Persze a felvilágosítás e munkájának útjában áll a Lunacsarszki-rendszer. Egyelőre! Az amerikaiak, akik legutóbb Oroszországban jártak és hazafelé Berlint is megtisztelték látoga­tásukkal, mélyen beleláttak a kulisszák mögé. Nyíltan hangoztatták, hogy a mai Oroszország még nem érett meg a világ államaiba való diplomáciai belekapcsolódásra. Politikailag csak elvetőleg nyi­latkoztak, gazdaságilag azonban úgy hogy talán az üzlet nem a legrosszabb, gondolták. A pénzt mindenfelé csak kockáztatni kell, és ebben a ke­retben az orosz üzlet, kellő koncessziókkal, meg állami ígéretekkel megalapozva, nem fenyeget nagyobb veszedelemmel, mintha például Kínának szállítanának. Minden a kereskedő élelmességétől, meg az előlegek nagyságától függ, tehát rajta.... Egész Oroszország hangoztatja már esztendők óta... Amerika segíts és ott, ahol oly sok a dol­lár, meg az arany, nem illik egy nép hívó szavát meg nem hallani! Miután a ném­et hitel kiapadt, az angol még húzódozik és Páris hallani sem kí­ván az orosz kölcsönök­ről. tényleg Amerikára vár a hivatás Moszkva külkereskedelmi politiká­ját támogatni. Egyelőre Moszkva pontosan és aranyban fizet Amerikának és úgy tetszik, hogy ez újabb kereskedelmi összeköttetés holmi siker­rel is biztat. Hogy melyik fél lesz a végeredmény­ben a nagyobb vesztes, természetesen bizonytalan. A múltban az orosz összeköttetések rendszerint csak a szovjet gazdagságát gyarapították. .. V. NYÁRI INTERIEUR Karcsú darázs zümmög vastag áriát A sürű­n Lefüggönyözött ablakon. Petyhüdt unalom ásít a falakon. Diána kutyái szaglásznak fürgén. De csak a képen, mert a­­­ hóságban Minden zugban lihegő fáradtság van. Cingár, rokokó divánon nyujtózik Lomhán, fullasztóan a bájos meleg A tikkadt levegő bágyadtan rezeg. Szobor-Apolló ajazza kíváncsin Figyelmének finom, lank­,de iijit. K parkban a pávák párjukat hijják. Mig a kerti tó nyár füzében ragyog S vizéből a hattyú fehér szárnya int. Szeptember előre küldi árnyait. Petrássi­ P. Pál.

Next