Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)
1929-09-11 / 206. (2131.) szám
4 Az érsekujvári gazdák napja Ünnepélyes külsőségek között szentelték fel az Érsekujvári Gazdakör új zászlaját Érsekújvár, szeptember 10. (Saját tudósítónktól.) Szent-Ivány Józsefné, dr. Holota Jánosné, Szent-Ivány József, Szüllő Géza dr. és Holota János dr. fővédnöksége alatt tartotta meg vasárnap az Érsekújvári Gazdakör gazdanapját, amely egész eseménysorozattal tette emlékezetessé ezt a napot. Már a kora reggeli órákban ébresztő zenekar járta végig a várost s amikor a délelőtti órákban a főtéri tábori szentmise kezdetét vette, ezer és ezer ember tolongott a hatalmas érsekujvári piacon. Ehrhardt Viktor címzetes kanonok, Érsekújvár ősz plébánosa celebrálta fényes segédlettel a misét, amely után P. Csulen Kolos ferencrendi zárdafőnök mondott nagyhatású beszédet a gazdatársadalom hivatásáról s a gazdakör most felavatott művészi zászlajának szimbolikus rendeltetéséről. A szegbeverés formalitása órákig tartott el, mert az érsekújvári s a délszlovenszkói magyar élet számos prominens személyisége után, akik valamennyien ötletes mondatokkal kísérték az ünnepélyes kalapácsütést, a zászlóhoz járult az érsekujvári gazdatársadalom sokszáz tagja s mindegyik áldozott a nemes célra. Délben 166 terítékes társasebéd volt az Arany Oroszlán vendéglőben, amelyen számtalan hatásos toaszt hangzott el. Többek között Ozorai József dr., Holota János dr., Koczor Gyula, Turchányi Imre dr. és Hauk Béla, a gazdakör elnöke beszélt. Rendkívül nagy hatást tett a diákkongresszus két vendégének, Albrecht Dezső erdélyi delegátusnak és a rimaszombati Boross Zoltánnak a felszólalása, aki t posztjában a gazdatársadalom jelenlevő tagjainak lelkes éljenzésétől kísérve újólag leszögezte, hogy a csehszlovákiai magyar diákság minden rétege a magyar nemzeti gondolat alapján áll s a magyarok egységét és együttdolgozását kívánja. Kora délután történt a gazdanap felvonulása, majd künn az ESE sporttelepén kisebbfajta gazdasági kiállítás volt. Este ugyancsak a szabad ég alatt nagysikerű táncmulatság volt, amelyen az érsekujvári gazdatársadalom tagjainak ezrei vettek részt. S hogy jól érezték magukat, igazolja, hogy reggel már teli fénnyel tűzött a nap s a cigány még gyorscsárdást húzott a fáradhatatlan újvári magyaroknak. GOETHE MINT írta: Péterfi Jenő Karlsbad, szeptember hó. Karlsbad völgykatlanban fekszik és levegőjét a száguldó autók sikeresen rontják el. Odébb levegőt csak akkor élvez a városból menekülő sétáló, amikor a Karlsbadot szegélyező erdőkbe jut, vagy maga mögött hagyva az előkelő Pupp-szállodacsoportot, a „Goetheweg" padjain pihen. Ilyenkor fölébredhet az emberben az irodalmi szenvedély is. Hogyha az érdeklődő a kicsiny, de érdekes városi múzeumban a város történetére vonatkozó tanulmányokat végzett, beleéli magát azokba az időkbe, amikor Karlsbadot nem látogatta évente hatvanezer fürdővendég, hanem a kedélyesebb és olcsóbb fürdővárosban Goethe keresett gyógyulást kínzó vesebajára. Hogyan élt, miket cselekedett a költőfejedelem Karlsbadban, arra nézve a legpontosabb följegyzések vannak. Goethe a német pedantéria valóságos mintaképe volt. Mindent megőrzött és pontosan számontartott. „Rechnungen Karlsbad betreffend" éppen úgy helyet foglaltak gyűjteményében, mint a kapott és elküldött levelek, amelyekről előzőleg konceptust készített. Nem kevesebb, mint ötven kötet levél és negyven kötet napló maradt Goethe után, aki még arra is ráért, hogy, mint hadügyminiszter, az 502 emberből álló weimari hadsereg ügyeinek főintézője legyen. A régi jó időkben, hogy ha a város tornyából kémlelő toronyőr észrevette, hogy vendégkocsija közeledik, trombitaszóval üdvözölte. Ezt a patriarchalis fogadtatást akkor „An■blasen“-nek nevezték, így fogadták 1785 július 7-én Goethét is. A toronyőr felesége eléje jött és jó fürdőzést kívánt. Ezért, mint Goethe naplójában följegyzi, egy ezüst húszast kapott a költőtől. Goethe tizenkétszer volt Karlsbadban és tizenharmadszor, öreg korában, Marienbadból jött át, hogy itt a fiatal Lewetzow Ulrikát, utolsó nagy szerelmét, üdvözölje. Frankfurton és Weimaron kívül Karlsbad őrzi leghívebben Goethe ottartózkodásának emlékét. Egészségét mindenkor Karlsbadban nyerte vissza és azért ezeknek a gyógyforrásoknak többet köszönhet a világirodalom, semmint azt sejteni lehetne. A házak, ahol Goethe lakott, az idők folyamán eltűntek a föld színéről és helyet adtak modern épületeknek, de a nagy szellem lakóhelyeit kegyeletetlen emléktáblákkal jelölték. A „Weisser Haase“, „3 rothe Rosen" (most „Mozart“-ház) és később a „Drei Mohren“ című házakban lakott előszeretettel. Ez utóbbi, hajdan igen díszes és pompás külsejű ház Heilingotter tekintélyes rézöntőmestere volt. Azért is nevezetes, mert itt tört ki 1759-ben az a borzalmas tűzvész, amely kétszázhuszonnégy házat hamvasztott el. Mikor Goethe tizenegy esztendő után ismét ellátogatott Karlsbadba, csodálkozott, mennyire szépült és fejlődött a város. Ismét Heilingötteréknél szállt meg és nagyon jól érezte itt magát. Kedélyes és szeretetreméltó volt. Háziasszonyának gyerekei ki és bejárkáltak szobájába és nem zavarták a munkában. A derék, szemrevaló Heilingötter asszony Goethe költészetét aligha tudta értékelni, de úgy mondják, hogy a költő nem volt érzéketlen háziasszonya bájai iránt és bizalmas viszony fejlődött ki közöttük. Voltak esztendők, amikor amikor Goethe 3—4 hónapig időzött egyfolytában Karlsbadban. A kúra abban az időben radikális volt. A vizet lakásokba szállították és a betegek 50— 60 pohárral is fogyasztották. A fürdőben sokan öt óra hosszat ültek. Becher Dávid volt az első orvos, akinek az emberiség a modern gyógykúrát köszönheti. Goethe hajnali öt órakor kelt föl, pedig a társaságbeli élvezetekből ugyancsak kivette a részét. Udvarolt és szenvedélyesen táncolt még késő aggkorában is. Schillernek írja egyik levelében: „Egy kis szerelem elviselhetővé teszi a fürdőéletet." Karlsbad és szép környéke Goethének, festőnek is sok motívumot adott. Nemrégen a fedezte föl a Goethe-kutató Wahl dr. tanár Goethe nyolcvan ismeretlen vázlatát. Ezekben sok karlsbadi részlet van. A vázlatkönyvet az „Insel-Verlag“ adta ki. Goethe az evésben mérsékletes volt. Egyszer, délben evett bőségesen, de sokszor két húsételt is egymás után. A dohányzást utálta. A nagy ember annyira szerette Karlsbadot, hogy egyszer, amikor már hónapokig itt időzött, azt írta Schiller feleségének, Charlottenak: „Már tizennegyedik hete tartózkodom itt. Szeretném, hogyha a nyár újból kezdődnék és így folytathatnám életemet." Házat is akart vásárolni Karlsbadban. Kinzó vesebajára mindig enyhülést talált és természetesen az előkelő társaság középpontjában állott. Mária Ludovica császárné megérkezése után bemutattatta magának a legnagyobb német költőt és sokszor elbeszélgetett vele. A szellemes császárné nagyon sajnálta, hogy a szigorú spanyol udvari etiketté lehetetlenné tette, hogy Goethével levelezzen. Két esztendővel később I. Ferenc császárt és leányát, Mária Lujzát, Napóleon nejét, a karlbadi hódoló polgárság nevében két költeménnyel üdvözölte. Nemcsak halhatatlan költői művek, mint az „Iphigenia", köszönhetik létezésüket Karlsbadnak, hanem nagyszabású természettudományi, geológiai kutatásokat is végzett itt a halhatatlan mester. Olaszországi útját, mely egész művészetét átformálta, Karlsbad után testben, lélekben egészségesen és frissen kezdte meg. Karlsbad századok óta adott és ad enyhülést százezrek bajára. Épült és fejlődött a híres város, első sorban áll a világfürdők között, de a mostani színtelen tömkelegben jól esik a régi, kezdetleges Karlsbadra gondolni és hírneves vendégei közül a legnagyobb szellemóriással, Goethével, mint fürdővendéggel, foglalkozni. MMW—BaraMBSE——BBWBBgaBBBPflWII ) I .aBMMMWB L«.l'J.VA4UaiMCUUU«J'9VgJ»Mi|ieaaUWBUMWMBMM> Fizessen elő a Npts iü-re Előfizetési Ara Ví évre 36.— Kcs. Mindez dságárnsnál kapható 1929 szeptember 11, roeri*. Asztalosznnhely és bútorraktár Bláha Jan, Praha-Kosice Plzenská 312. Telefon: 403-47. Magyar nő beszél. MOSZKVAI LEVÉL BERLINBŐL A nagyhatalmú Lunacsarszki népbiztost felesége, a filmdíva buktatta meg Kellemetlen kérdések a nevelésügyi népbiztoshoz — A szovjet a kisgazdák ellen BERLIN, szeptember 10. Moszkvai levelet két okból könnyebb és előnyösebb Berlinből írni. Először, mert az orosz cenzúra nem avatkozhat be az igazmondásba, másodszor, mert a német fővárosban sokszor könnyebb információkat kapni. A politikai világ Berlinben rendszerint jobban van értesülve, mint a moszkvai. Tehát Lunacsarszki megbukott A népnevelési mindenható, Lenin egyik volt bizalmasa, az utolsó a kommunista vezér táborából, aki még a hatalmon maradt. Sokáig úgy tetszett, hogy a kommunista iskolát tovább fejlesztheti különös, nem mindig érthető tervei szerint és megteremtheti a bolsevista irodalmat, amely más isteneket, mint a mai hatalmasokat, nem ismer, de Moszkvában is virágzik az intrika, diadalmaskodnak a besúgók, gyilkol és öl a pletyka és ami még tegnap a lehetetlenségek sorába tartozott, ma valóvá vált. Kínos interjú Három esztendővel ezelőtt a hatalmas népbiztos Berlinben járt. Az unter den lindeni követségi palotában fogadta a külföldi sajtót. Ott ült mosolyogva, az ellene intézett támadásokra büszke öntudattal válaszolva, Lenin arcképe alatt és mesélt az ő nagy népnevelési sikereiről. Hogy végre orosz földön csökken a szerencsétlenek száma, akik írni és olvasni nem tudnak. Hogy terjed a népnevelés? Egyik liberális angol kolléga szerette volna tudni, hogy mit ért a népbiztos úr a népnevelésen? Kérdezte mind követelőbben, hogy mit szabad és mit nem szabad orosz földön olvasni? Kérdezte, hogy és mint van Tolsztoj írásaival? A miniszter végre kénytelen volt beismerni, hogy az orosz népnevelés bizony egyoldalú. Szerinte nem is lehet más. A gyereknek hinnie kell a bolsevista paradicsomán, tehát más országokról, más nemzetekről csak a legrosszabbat szabad hallania. Erre fölvetettem a kérdést, vajjon mi történik a polgári gyermekekkel? Kérdeztem, való-e, hogy a miniszter hatalmi körében a polgári ifjúságnak jelentősége nincs, hogy már az iskolában különbséget tesznek a kommunista, meg a nem kommunista tanulóság között és a gyermek már az iskolában érezni kezdi, hogy nincs semmi joga az állam életében, ha nem tartozik a bolsevista eszmék terjesztői közé. A népbiztos úr nem igen akart kérdéseimre válaszolni. Ő kívánta tudni honnan szereztem értesüléseimet. Végre is bevallotta, hogy a kommunista ifjúság minden tekintetben előnyben részesül, de nem azért, mert bolsevista, hanem mert föltehető róla, hogy a szellemileg erősebb, érettebb és az állam hasznavehetőbb, mint a polgári elem szempontjából A végeredménye a hosszas beszélgetésnek az a tudat volt, hogy Oroszországban az iskoláikban a polgári fiatalságot nem szívesen látják, lehetőleg a háttérbe szorítják, a felsőbb iskolákba nem engedik és ha nem tudnak belőle használható anyagot kommunizmus számára faragni, akkor egyszerűena — kiteszik a szüzet. .Ez volt a Lunacsarszki szellem, iskolapolitika, nevelési program, irodalmi törekvés, szóval Új-Oroszország egyik alapvető munkaköre. A mai orosz fiatalság nem is vágyódik a külföldre, mert az pokol a szemében. Minden jónak a forrása csak Moszkva, úgy hirdette valaha Lenin, úgy taníttatta tanítványa, barátja, minisztere, a nevelésügyi népbiztos. Lunacsarszki asszony Hogy mégis megbukott... Nem a programja, nem a sikerei, vagy kudarca, hanem elsősorban a felesége miatt. Persze orosz földön ki-ki a tetszése szerint nősül, vagy válik el választottjától Lunacsarszki egy hibát követett el, amikor megengedte, hogy felesége mint filmdiva szerepeljen és a messze külföldet bejárja. Egy filmdiva más, mint egy orosz népbiztos, a miniszternek kevés a fizetése és annak egy részét is lakásban, meg élelmezésben kapja, viszont egy filmdiva sokat szokott keresni, tehát alkalma és joga is van nagy lábon élni és a legújabb divat szerint öltözködni. Lunacsarszki asszony öltözékei és ékszerei szépek, híresek és drágák voltak, a külföldi sajtó sokat foglalkozott velük és a berlini Rothe Fahne többször mérgesen megállapította, hogy egy népbiztos feleségének másként és főleg szerényebben kellene élnie! A Rothe Fahne panaszáról tudomást vettek Moszkvában is és a népnevelési miniszter kénytelen volt hallani barátaitól és ellenfeleitől, hogy az asszony viselkedése beleütközik Moszkva elveibe. Vájjon a népbiztos úrnak volt-e bátorsága, feleségét más útra késztetni, nem tudom, a támadások mindenesetre lassan elhallgattak, de cserébe híre jött, hogy a hatalmas miniszter állása megrendült és megy, amint végre ment is. Utóda a vörös hadsereg egyik tagja lett. A katonaság Moszkvában mindenható ... A bukottak Arra a kérdésre, hogy mi történik Oroszországban a bukott miniszterekkel, azt a feleletet kaptam, elsősorban meg kell állapítani, hogy bukott meg a népbiztos? Ugy-e, mint Trotzkij, vagy úgymint Csicserin, vagy úgy , mint a többiek, akikről oly kevés hír jött a külföldre. Trotzkijt elküldték minden kártérítés nélkül. Csicserin, aki Németországban egyik szanatóriumból a másikba vándorol, mint szabadságolt, egyre kapja a fizetését, míg a többiek, tehát Lunacsarszki is, abba a kellemes helyzetbe jutnak, hogy szabadon kereshetik kenyerüket, úgy, ahogyan tudják. Nyugdíjat nem kapnak, de érényesülésüknek nem áll útjában a hivatalos hatalom. A volt népnevelési miniszter írhat továbbra is drámákat, meg komédiákat, helyet foglalhat egyik, vagy másik újság szerkesztőségében, vagy hivatalt vállalhat ott, ahol munkásságát igénybe kívánják venni, szóval nem szükséges okvetetlenül, hogy éhen haljon. Úgy mondják, hogy vagyona nincs, de tud inni, szervezni és beszélni. Talán még hallunk róla, — de nem az ellenzék táborában. Mert ellenzékieskedni Oroszországban annyit jelent, mint előbb-utóbb elpusztulni. A kisgazdák sorsa A pusztulás szelét érzi az orosz parasztság ama csoportja is, amelyet otthon kisgazdának neveznének, tehát a jobbmódú föld népe, amely valamivel több birtokot bérel (Oroszországban magánvagyon nincs), szóval segítő erőre szorul, mert önmaga jó termésről gondoskodni nem tud. Politikailag nem valami fényes az orosz kisgazdák sorsa, mert választójoguk nincs, ellentétben alkalmazottaikkal, akiknek igenis, legalább papíron, van valami beleszólásuk államuk életébe. De mert e felette kétes értékű jog gyakorlása nem igen ingerelte őket, megéltek úgy is, de éreztették szervezetlenül is hatalmukat Moszkvával. Az orosz kormány hatalma és erejének megszilárdulása pedig elsősorban a közélelmezési kérdések megoldásától függ, a termés jelentős részének állami lefoglalásában rejlik a probléma kulcsa, mentül többet termel a paraszt és mentül többet bocsát az állam rendelkezésére, annál bizonyosabb, hogy a szovjet tartani tudja magát. A harc a kisgazdák meg az állami hatalom között az évek során egyre élesebb lett, a konfliktusok száma egyre növekedett s Moszkva arra a meggyőződésre jutott, hogy Lenin tanításainak hű követésében a kisgazdáknak pusztulniok kell. A paraszt, akinek csak akkora földje van, amelyet éppen hozzátartozóival megművelhet, inkább Moszkva embere, mert alázatosabb, szerényebb és rettenetes szegénységében államellenes gondolatokkal nem is foglalkozhat. Ez okból a kisgazdák földjeit fenn fogják osztani, nem lesz többé újabb bérlet, a kisgazda belekerül az utolsó kategóriába, lesz szavazati joga, de nem lesz téli kamrája és ami fölös termése lesz, azt elviszi kérlelhetetlenül az állam. Ez az utolsó, egyelőre vértelen küzdelem a gazdavilág, meg a szovjet között, behódolása a parasztságnak az új rendszerbe, a nyomorúság rettenetes országútja új utasokat kap, de mindez még nem jelenti, nem jelentheti a föld utolsó forradalmát. Mert a nyomorultak, de a legnyomorultabbak is lassan be fogják látni, hogy ők az igazi rabszolgái a mai rendszernek, amely csak akkor engedi őket élni, ha mindent megvonnak önmaguktól, amit más országok szabad lakói megengedhetnek maguknak. Persze a felvilágosítás e munkájának útjában áll a Lunacsarszki-rendszer. Egyelőre! Az amerikaiak, akik legutóbb Oroszországban jártak és hazafelé Berlint is megtisztelték látogatásukkal, mélyen beleláttak a kulisszák mögé. Nyíltan hangoztatták, hogy a mai Oroszország még nem érett meg a világ államaiba való diplomáciai belekapcsolódásra. Politikailag csak elvetőleg nyilatkoztak, gazdaságilag azonban úgy hogy talán az üzlet nem a legrosszabb, gondolták. A pénzt mindenfelé csak kockáztatni kell, és ebben a keretben az orosz üzlet, kellő koncessziókkal, meg állami ígéretekkel megalapozva, nem fenyeget nagyobb veszedelemmel, mintha például Kínának szállítanának. Minden a kereskedő élelmességétől, meg az előlegek nagyságától függ, tehát rajta.... Egész Oroszország hangoztatja már esztendők óta... Amerika segíts és ott, ahol oly sok a dollár, meg az arany, nem illik egy nép hívó szavát meg nem hallani! Miután a német hitel kiapadt, az angol még húzódozik és Páris hallani sem kíván az orosz kölcsönökről. tényleg Amerikára vár a hivatás Moszkva külkereskedelmi politikáját támogatni. Egyelőre Moszkva pontosan és aranyban fizet Amerikának és úgy tetszik, hogy ez újabb kereskedelmi összeköttetés holmi sikerrel is biztat. Hogy melyik fél lesz a végeredményben a nagyobb vesztes, természetesen bizonytalan. A múltban az orosz összeköttetések rendszerint csak a szovjet gazdagságát gyarapították. .. V. NYÁRI INTERIEUR Karcsú darázs zümmög vastag áriát A sürűn Lefüggönyözött ablakon. Petyhüdt unalom ásít a falakon. Diána kutyái szaglásznak fürgén. De csak a képen, mert a hóságban Minden zugban lihegő fáradtság van. Cingár, rokokó divánon nyujtózik Lomhán, fullasztóan a bájos meleg A tikkadt levegő bágyadtan rezeg. Szobor-Apolló ajazza kíváncsin Figyelmének finom, lank,de iijit. K parkban a pávák párjukat hijják. Mig a kerti tó nyár füzében ragyog S vizéből a hattyú fehér szárnya int. Szeptember előre küldi árnyait. Petrássi P. Pál.