Prágai Magyar Hirlap, 1929. november (8. évfolyam, 249-273 / 2174-2198. szám)

1929-11-01 / 249. (2174.) szám

Mai­n °!dal Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 K £; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. Egyes szám­ára 1*20 K2 A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikcá nCLpilcLpja felelős szerkesztő: CZURÁNYI LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága 11., Panská ulice 12, il. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó­hivatal: Prága 11., Panská ul 12/111. — te­lefon: 34184. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha Az amerikai demokraták Hoovert teszik felelőssé a newarki tőzsdei pánikért Ros Hosnut szenátor szenzációs beszéde • Javul a helyzet - Rockefeller közbelépése Newyork, október 31. Tegnap este a tőzs­de annyira megjavult, hogy a hirtelen ár­emelkedések még az optimisták számításait is túlhaladták. A vásárlási kedv tőzsdezár­lat után sem hagyott alább s magánforga­lomban a papírok még tetemesen emelked­tek. Az öreg Rockefeller kijelentette, hogy aktívan közbelép, ami nagyban fokozta a vásárlási kedvet. Ugyanakkor az ipari vál­lalatok előnyös kötéseket tettek és a tőzs­dei tanács elhatározta, hogy két ünnepnapot iktat be a tőzsdei életbe, ami szintén hozzá­járult az általános javuláshoz. A tegnapi nap a forgalmat tekintve, a newyorki tőzsdei történelem egyik legnagyobb napja volt. A forgalom körülbelül ötszázmillió dollárra emelkedett. A három fekete nap egyikét a tegnapi hossz teljesen pótolni tudta s ha a javulás a tegnapihoz hasonló lendülettel tart, a tőzsdések hamarosan elfelejtik a pá­nikot. A tizenhat vezető ipari papír értéke tegnap 2367 millió dollárral emelkedett. A tőzsde felvevőképessége ugyanolyan távul emelkedett, mint a múlt heti pánik.spon­Robinson szenátor, a szenátus demokrata frakciójának vezetője, tegnap szenzációs beszédet mondott, amelyben a­­ tőzsdei pá­nikkal kapcsolatban hevesen megtámadta Hoovert, Mellont és Coolidget, „a prosperi­tás főpapjait", akik hallatlan optimizmusuk­kal útját egyengették a veszedelmes speku­lációnak. Robinson éles és ironikus beszéde Washingtonban óriási fölháborodást keltett, annál inkább, mert Robinson éppen a na­pokban fogadta el Hoover meghívását a lon­doni konferenciára. Robinson a tőzsdei krach megsemmisítő következményeiért a köztár­sasági pártot teszi felelőssé, amely propa­gandaokokból elősegítette a tőzsdei hajszát. Mellon pénzügyi államtitkárt azzal okolja, hogy kellő időben nem tett ellenintézkedé­seket.­­• Míg a világ irigy szemekkel tekint Amerika vagyonára — mondotta Robinson —, kénytelenek vagyunk végignézni a tőzs­dei összeomlás megalázó színjátékát. A kül­föld a newyorki tőzsdei bukást természete­sen saját üzletei megkönnyítésére fogja ki­használni. Beszéde végén Robinson megállapítja, hogy az amerikai fogyasztók vásárlóereje ma korántsem akkora, mint évekkel ezelőtt volt és az amerikai prosperitásról szóló le­genda hamarosan szét fog oszlani. 1 magyar jóvátétel körül (sp) Prága, október 31. Adva van a háborút veszített Magyarország, megkisebbedve, legyengülve, borzalmas belső krízisekből éppen csak kigyógyulva, negyedé­re csökkent iparával és küzködő pénz­ügyi helyzetével. Adva van ez az ország, amely pár excellence agrár­állam. Nos, tűntjük, hogy a mezőgazdaság mindenfelé horribilis nehéz­ségekkel küzd és az európai termelés nem tudja árban fölvenni a versenyt a kanadai, az­­ argentínai és az amerikai termeléssel. Általá­nos búza-bessz kísért­és Magyarország legna­gyobb kincse éppen ez a most elértéktelenedő búza lenne. Adva van ez az ország, amely ki­tűnő bort termel. Nos, a borra is rájárt a rúd, amióta Franciaország, Olaszország és Spa­nyolország nem szállítanak­ Amerikaiba szeszt, nincs vevő a borra és még a tavalyi termés is a pincében hever. Adva van ez az ország, amely a háború után heroikus erőfeszítéssel és óriási összegű beruházkodásokkal fiatal ipart teremtett magának. Nos, ez a kénysze­rűségből keletkezett ipar aligha veheti föl a versenyt a környékező régi, hatalmas iparok­kal s bizonyára hosszú időre lesz szüksége, amíg teljesen életképessé válik. Adva van ez az ország, amely a békeszerződések óta a menekültek százezreit kénytelen eltartani, amely bolsevizmuson, bojkottokon ment ke­resztül és oly csupaszon áll a környező rossz­akarat közepette, mint Robinson az elhagyott szigeten valahol az óceán közepén. Amije volt, tönkretette a háború, amije van, alig elég a legszükségesebbekre. Megesne az ember szíve ezen az országon, még ha nem is volna magyar. Könny csillog az ember szemében, ha látja, hogy ez a ma­­magyar nép mily elszánt akarással kezd hoz­zá az uj munkához és az elmúlt tíz eszten­dő alatt valamiképp elviselhető sorsot vívott ki magának. Valóban gigászi erőfeszítésre volt szükség, ami­ elérhette azt a szerény minimumot, amelyben a jelen pillanatban — folytonosan küzdve és akarva — Európa népei között él. És ekkor a párisi keleti jóvátételi konfe­rencián föláll egy úr, aki szemrebbenés nél­kül bemondja a tájékozatlan antantpolitiku­soknak, hogy Magyarország — a kérem — valóságos Eldorádó, tejjel-mézzel folyó Kána­án, ahol mindenkinek túl jól megy a sora és ideje volna már kissé csökkenteni az ottani általános bőséget. Munkás, hivatalnok, keres­kedő, földbirtokos, iparos, gyáros egyaránt gazdag, egyaránt fizethet. Ez az ár — Osusky, párisi csehszlovák követ— számokkal érvel. Bebizonyítja, hogy a magyar ipar öltven szá­zalékkal nagyobb, mint ugyanezen a terüle­ten a háború előtt volt. Természetesen, nem veszi figyelembe, hogy ez a növekedés na­gyobbá­ra kényszerűségből történt, amennyi­ben a mindenéből kiforgatott ország óriási anyagi áldozatokkal kénytelen volt kárpótol­ni önmagát az elveszett iparért. Ilyenformán a növekedés inkább passzív, mint aktív tétel. Osusky többi érve hasonlít az elsőhöz és egye­nesen blaszfém­iának hangzik azok előtt, akik tájékozottak (mint a Magyarországiban járt Sir Good) és is­merve az ország tragikus hely­zetét, most mégis a magyar bőségről halla­nak beszélni Parisban. Ha Magyarország moratóriumot kér és jó­vá­tételi terheinek csökkentését kéri, nem kíván mást, mi­nt nehéz gazdasági helyzeté­nek tekintetbe vételét. Aminthogy Ausztriá­tól nem kérnek semmit, mert „nehéz hely­zetben" van, Bulgária eddigi fizetnivalóinak pedig elengedik jelentős részét, természetes vo­lna, hát az ugyanilyen nehéz vagy talán feledjék Magyarország Csehszlovákiához, ha úton-útfélen azt kénytelen tapasztalni, hogy Prága minden alkalmast megragad megalázá­sára és gazdasági kibontakozásának letöré­sére? Ez a pánikl példá — a csehszlovák de­legátusok követelései és Osusky beszéde a napnál világosabban igazolja, hogy a k­isan­­tant Magyarországot egyszerűen nem akarja engedni lélegzethez jutni. Amint magához tér, nyomban vissza akarja lökni a régi sor­ba. Zokon vehető­ el ilyen körülmények kö­zött, ha Magyarország bizalmatlan és ha a csehszlovák-magyar viszony nem javul? kisantant párisi magatartása tényleg nem­ al­­­kalmas arra, hogy e kényes viszonyt meg­javítsa. Holott éppen most volna kedvező alkalom arra, hogy Csehszlovákia levegye magáról az ódiumot és megmutassa, hogy nem napa múlik a Magyarországgal való gazdasági ki­békülés. Engedékenységével megnyerheti a magyar közgazdasági élet bizalmát. Magyar­­ország nem akar többet, mint amennyire föl­tétlenül szüksége van, e Csehszlovákiában nem okozna nagyobb gazdasági megrázkód­tatást, ha elfogadná Magyarország jóvátételi szempontjait. Az óriási háborús költségvetés néhány százalékkal való csökkentése (men­­nyit beszélnek Európában lefegyver­zésről!) máris megadná a szükséges anyagi eszközö­ket és eltüntethetné a két állam közötti pa­rim differenciát A hadügyi költségvetés csökkentése és a jóvátételi kérdés rendezése összefüggő probléma s azt hisszük, nem tú­lozunk, ha azt állítjuk, hogy a kényes ma­gyar-csehszlovák viszony rendezése minden­képpen megérné Prágának például a kato­nai büdzsé némi reszéniitását. Megoldhatatlan kormánykrízis Franciaországban Clémentel ma megalakítja kormányát? — Pesszimizmus — Jourrenel hadügyminiszter lesz? Páris, október 31. Clementel radikális sze­nátor és dezignált miniszterelnök tegnap este újból meglátogatta Doumergue köztár­sasági elnököt, majd a látogatás után annak a reményének adott kifejezést, hogy még a mai nap folyamán sikerülni fog az uj kor­mányt megalakítania. Clementel optimizmu­sával szemben mnizmust mutat. a sajtó veszedelmes pesszi­nyire udvariassági Az információs lapok több­formulákkal intézik el Clementel kísérletezését, a jobboldali lapok viszont utalnak arra, hogy Clementel volt annak a kartelkormánynak pénzügyminisz­tere, amelyben Herriot illegális módon túl­lépte a Francia Bank bankjegyforgalmának maximumát. A baloldali sajtó hideg, csak­nem fagyos közönnyel figyeli Clementes munkáját. A szocialista Populaire szerint a dezignált miniszterelnök eredményt semmi­­esetre sem ér el. Politikai körökben mind­azonáltal lehetőnek tartják, hogy a radikális szenátor megalakítja az új kormányt, amely természetesen nem lehet hosszú életű. Briand például máris beígérte támogatását s még nehezebb helyzet­ben lévő Magyaror­szág sorsán is enyhítenének. De a kisantant érthetetlen szívóssággal tagad meg mindent Magyarországitól. Mintha haragjának egye­düli céltáblája volna, úgy fekszik rá és igyekszik lehetetlenné tenni. Könnyű a­z or­szágot „rebellisnek", a „Young-ter­vezet el­­gáncsolójának", a „béke megbontój ának" el­nevezni, ha olyanokat követelnek tőle, amit szegénységében a legjobb akarat mellett sem tud teljesíteni és így kénytelen önmagá­ra venni a „békebontó" ódiumát. Olyan ez, mintha valakire rázárom az ajtót, azután ki­­hívogatom s ha nem tud kijönni, világgá hí­­resztelem, hogy nem akart kijönni. Olcsó fegyver, nem szép fegyver. Csehszlovákiában váltig hangoztatják, hogy a csehszlovák-magyar közeledés kerék­­kiötlője mindig Magyarország. De miként ko­ironikusan megjegyezte, hogy ez alkalommal nem köti azt feltételhez. Herriot azonban nem hajlandó r­észt venni Clementel kormá­nyában. Herriot azzal magyarázzák, visszavonulását általában hogy a radikális kamat­ra a frakció egy részében nem szívesen látják Clementel formuláját, amely a ,köztársasági kibékülést" propagálja. A radikális szocia­lista párt különben hivatalosan egyelőre nem foglalt állást Clementel személyével szemben. A Petit Parisien és a Matin sze­rint a dezignált miniszterelnök Briand tá­mogatásán kívül biztosítani tudta Cheron pénzügyminiszter, Loucheur munkaügyi mi­niszter együttműködését, sőt megnyerte Jou­­venelt hadügyminiszternek, Lavallt igazság­ügyminis­zternek és Dumesnilif tengerészet­­ügyi miniszternek. Laurent Eynac megma­rad a léghajózásügyi minisztérium élén, Ger­­main Martin pedig továbbra is a posta- és táviratügyi minisztérium államtitkára ma­rad. Taraién természetesen megválik a bel­ügyminisztérium vezetésétől , helyét átadja egy radikális képviselőnek, de Clementel­e fontos helyre még nem talált jelöltet. Egye­lőre nem lehet tudni, meddig fog terjeszked­ni jobb felé az új kormány, vájjon csak Tar­­dieu köztársasági baloldalának csoportjáig vagja pedig Maginot demokratáiig. Ellentétek a szocialista pártban Páris, október 31. Min­t ismeretes, a szo­cialisták delegációs konferenciája meghazud­tolta a francia szocialista parlamenti frak­ció múlt heti határozatát és állást foglalt a Daladuer-kormányban való részvétel ellen. Frot képviselő, a szocialista párt helyettes főtitkára, a delegációs konferencia határoza­ta miatt lemondott állásáról. Kijelentette, hogy a delegátusok határozata ellentétben áll a szocializmus és a demokrácia érdekei­vel , így nem látja annak lehetőségét, hogy a szocializmus érdekében továbbra is hasz­nos munkát végezhessen eddigi helyén.

Next