Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)

1929-12-01 / 274. (2199.) szám

Curtius külügyi szűzbeszédét Franciaország komoly elismeréssel fogadta a német külügyminiszter Hugenberg ellen — Stresemann emléke is kötetese — A Young-terv ellenes „szabadságtörvény" a biro­dalmi gyűlés előtt Csehszlovák osztálysorsjáték Rendkívüli nyerési kedvezmények: 160.000 sorsjegy 80.000 nyeremény Az összes sorsjegyek fele nyer. Valamennyi nyeremény fizettetik ki,levonás nélkül A lehetséges legnagyobb nyeremény Ke 2.000.000.— (Kétmillió cs. szí. korona) Jutalom: Ke 1 000.000.— (1 millió) Főnyeremény: Ke 1.000.000.— (1 millió) továbbá: 300.000, 200.000, 5 á 100.000, 2 á 90.000 2 á &0.000, 2 á 70.000, 2 á 60 a 00, 6 á 50 000,és összesen Kcs 40,432.000 készpénzben. Hivatalosan megállapított árak: Egész sorsjegy Kcs 80, fél Kcs 40, ne­gyed Kcs 20, nyolcad Kcs 10. A sors­jegyek közvetlenül vagy írásbeli meg­rendelésre valamennyi osztál­yso­r­s­j­egy­­ámdában kaphatók. Az I. osztály húzásai december 13-án és 14-én tartatnak meg. nap Berlin, november 30. A birodalmi gyűlés teg­délelőtt a Hugenberg-féle „sza­badságtörvénnyel“ foglalkozott, úgynevezett mely al­kalommal Curtius dr., Stresemann külügymi­niszter utóda, elmondotta külügyminiszteri szűzbeszédét. Mint ismeretes, Hugenberg sza­­badságtörvényét annak a népszavazásnak alap­ján adta be, amely a Young-tervezet elvetését és a jóvátételek megszavazásában „bűnös“ ál­lamférfiak megbüntetését kívánja. Mivel a nép­szavazáson a szavazatra jogosultak több, mint tíz százaléka elfogadta Hugenberg indítványát, a német nemzeti párt vezére benyújthatta ja­vaslatát. A birodalmi gyűlés többsége valószínűleg el­veti a javaslatot, de azt nem gátolhatja meg, hogy a tízszázalékos kívánság’ hatása alatt december 22-én általános népszavazást ne tartsanak Németországban a Young-ter­vezetről és a birodalmi külpolitika mai irá­nyának elfogadásáról. Akkor dől el, várjon a német nép elfogadja-e a jóvátételi szerződést, vagy nem, és megbün­teti-e régi vezetőit, akik az eddigi jóvátételi szerződés­eket aláírták (köztük Hindenburgot­ is), vagy sem. A parlamenti szavazás a nagy népszavazás­nak csupán előfutárja. A képviselők többsége valószínűleg elveti a szabadságtörvényt, ami azonban Hugenberg szempontjából se nem oszt, se nem szoroz, mert — mint említettük — a döntést csak a népszavazás hozhatja meg. A törvény parlamenti vitáját Curtius dr. külügy­miniszter arra használta föl, hogy vázolja elvi és praktikus elgondolásait a birodalom jöven­dő külpolitikájáról. Curtius mindenekelőtt Hugenberggel pole­mizált. Véleménye szerint a külpolitikát nem lehet plebiszcitummal eldönteni, mert a dip­lomácia bonyolult és komplikált gépezetének működését a nép nem tudja elbírálni. Külön­ben sem lehet az igazság fölött szavazással dönteni. Hugenberg indítványát a népnek el­enyészően csekély része támogatja, mert a józanabb elemek érzik, hogy a Young-terve­zet elleni állásfoglalás nem patriotizmust, hanem veszedelmes elvakultságot jelent. Né­metország akaratát képtelen rákényszeríteni a többi nagyhatalomra s ha passzív rezisz­tenciába sülyed, a nyugati népek egysze­rűen elveszik életlehetőségüket. Az az idő régen elmúlt, amikor a népek sorsát egyet­len állam, vagy a háborús alliánszok egy bi­zonyos rendszere döntötte el. Németország e régi módszereket kénytelen új módszerek­kel fölcserélni. A birodalmi kormány min­denesetre teljes nyomatékkal arra törek­szik­, külföldön, hogy az új idők szellemé­nek megfelelően minél előbb érvényre jut­tassa a német álláspontot, ami azonban nem történhetik erőszakkal, csak nyugodt és megfontolt diplomáciával. A Hagenberg-tör­­vény elfogadása a birodalom újabb izolálá­sához vezetne, aminek gazdasági és politikai következményei szinte kiszámíthatatlanok. A német nép a vereség után sem vesztette el nemzeti öntudatát és büszkeségét, de kül­politikáját illúziók nélkül csinálja. A népek küzdelmében a legdöntőbb tényező a gazda­sági erő s a kormány mindenekelőtt ezt akarja a birodalomban helyreállítani. Az el­vállalt kötelezettségek lojális teljesítése töb­bet használ e tekintetben, mint a teljesítés megtagadása és a passzivitás. Curtius beszédének végén Stresemannról emlékezett meg, akinek életét hősiesnek ne­vezte. A hősiesség tettekben nyilvánul és nem kritikában, az élet igenlésében és nem a pesszimizmus katasztrófapolitikájában. Vi­szont Hugenberg politikája nem nevezhető heroikusnak, legfeljebb heresztrateszinek. Párisi hatás Párté, november 30. Curtius dr. külügymi­niszter tegnapi beszédét a francia sajtó feltűnő rokonszennel és megelégedéssel veszi tudo­másul A lapok véleménye szerint Curtius je­lentős személyi diadalt aratott. A lehető leg­­erélyesebbben szembehelyezkedik a német nemzeti párt uszításával és kitart a Young­­tervezet mellett. A párisi sajtó különösen azt hangsúlyozza, hogy Curtine hű maradt Strede­­mann politikájához és saját kijelentése szerint lépésről-lépésre követni fogja azt. A szélső­jobboldali Echo de Paris sem talál kivetnivalót a nyilatkozatban. A francia lapok szerint Hugenberg kényszerű mosollyal hall­gatta végig a német külügyminiszter meg­semmisítő beszédét és nem volt bátorsága, hogy válaszoljon rá. A parlament tribünjén a német nemzetiek vezetője nem mert lándzsát törni törvényjavaslata mellett, csak suttyom­ban, kiterjedt sajtója és gazdagsága révén tudja a propagandát folytatni. A Journal sze­rint Hugenberg presztízse saját pártjában is csökkent, főleg azért, mert a vezér gyáván a háttérben mozog és a képviselők előtt nem mer nyíltan szint vallani. A mai nap Berlin, november 30. A birodalmi gyűlés ma délelőtt folytatta a Hugenberg-féle sza­badságtörvény második olvasását A ház a kora délutáni órákban bizonyára leszavazza a törvényjavaslatot Hugenberget egyedül a nemzeti szocialisták, a keresztényszocialis­­ták és a német nemzeti párt követik, ez utóbbi annak a 17 képviselőnek kivételével, aki badarságnak és kivihetetlennek minősí­tette Hugenberg eszméjét a tizenhét ellen- 1929 dmmbw 1, istiár—if. I­gyon Gottdiener PEZSGOT zéki párttag magatartása miatt a német nemzeti frakció ma egész éjjel tanácskozott de a tizenhét renitens képviselőt nem tudta meggyőzni. Ez a csoport Lindeiner-Wodan képviselő vezetése alatt ma délután tartóz­kodik a szavazástól Az éjszakai ülésen Kardorff néppárti kép­viselő hevesen megtámadta Hugenberget Azzal vádolta, hogy a népet szánt­ szándék­kal félrevezeti. Vad és felelőtlen agitációjá­­val gyöngíti Németország pozícióját a kü­szöbön álló hágai konferencián. Emlékez­tette a német nemzetieket az Erzberger- és Rathenau-gyilkosságokra és azt kérdezte tőlük, vajjon ugyanolyan áldatlan helyzetet akarnak-e teremteni, mint annak idején. I szászok is bizalmatlanok a román kormánnyal szemben Bukarest, november 90. A kamara a Meca Hmm Ottó Roth, a szászok parlamenti csoport­­jának vezére, a fölirati javaslat tárgyalásánál nyilatkozatot olvasott föl. A képviselő e nyi­latkozatban leszögezi, hogy a szászok kiábrán­dulással állapítják meg, hogy a trónheszéd nem emlékezett meg a kisebbségi kérdésről szász iskolákat az állam nem támogatja, úgy­, hogy a szászoknak, akik válságos helyzetben vannak, kell azokat föntartani. A német ki­sebbségnek a kormányba vetett bizalma meg­rendült és ezért a fölirati javaslatot nem fo­gadja el. — A prágai magyar követség cáfolata. A’ prágai magyar követség a csehszlovák táv­irati iroda utján a következő cáfolatot adta le: „Egyes szlovák lapok­ban olyan hírek jelentek meg, hogy a Szüllő dr. képviselőm ® tartott házkutatás alkalmával egy az ő nevé­re kiállitott magyar útlevelet találtak. prágai magyar kir. követség a leghatározot­­­tabban kijelenti, hogy SzübŐ Géza dtr.-nak, mint cseh­szlovák állampolgárnak, müerete oean lehetett és oe*m le vott"magyar FORRÓ MEZŐK ,w REGÉNY m írta: MÓRICZ Vilma kicsit felfigyelt. Hirtelen megsej­tette, hogy elfeledkezett arról, aki vele szemben ül s gondolatait önmagának mond­ta el. Ennek a férfinak a hangja oly nyers volt s a lefojtott hang mögött olyan állatian vad valami lobogott, hogy megriadt. Fábián annyira belevitte őt valami szelíd muzsiká­ba, hogy már mindenkiben legalább annyi szivet akart látni, mint ami abban volt. — Drága, drága, nem a világb­a való ezerat! —, mondta, a férfi. Benne iszonyatt támadt, végig varraglott és egész teste rémült volt — Idefigyeljen — mondta a férfi s vis­­­szafojtott hangon valami nagyon szépet akart mondani. — A maga ura, az, szegény, egy beteg em­ber volt. Valljuk be őszintén­, degenerált típus volt Régi betegség volt benne. Az ősei bűnei volta­k benne. Nem magának való volt. Maga egészséges ember. Maga egy isteni nő. Olyan maga, mint egy virág. Nem tudott magával mit kezdeni. Vil­ma, Vilmácska, kedves kis angyal! Jöjjön velem. Legyen a feleségem. Vilma nyugodtan nézett a férfira. Nézte annak a vibráló, remegő arcát. A vágytól, az ©lepedéstől remegett annak minden vo­nása. S az a fekete bajusz * kemény orra a­latt, s ahogy a száját kinyitotta, mint egy fekete barlang nyilt ki, a fehér fogai fekete közökkel. A dohánytól átitatva s kemény ke­fével tisztítva olyan volt, mint egy éhes far­kas, aki a fülemile hangján akar énekelni, hogy megtévessze s bekapja a kis madarat. Csak ült nyugodtan s egész testében iszo­nyatba.­. Kezdett rájönni az i­smert érzésre, kezdett biztos lenni a dolgában. A férfit félrevezette a pillanatnyi gyönge­­d­ég s­­z­emével rárohant, mintha semmi erő nem volna, ami ellenállhatna neki. — Vilma, Vilmáim! — mondta s a szeme oly fényesen égett, mint a tűzokádó. — Most tudorai, ki vagyok. Kiszakítom ma­gamat az egész világból. Magát akarom. Ma­ga az enyém. Nincs itt se asszony, se gyerek. Mindent kidobok, csak maga kell nekem. Vilma­ nyugodt volt s most eszébe villant, hogy ez a férfi becsukta az ajtót a rendőrsé­gen ... De most nyugodt lett, mint a bíró, aki halálos ítéletet mond ki. —­Kérem. Hagyjon magamra. — Soha! Koporsóm bejártáig —­ mondta a férfi — Ön a magáé vagyok, maga az enyém. — Semmi közöm magáéhoz. — Viszlek. — Takarodjon! Ebben a pillanatban belépett Blanka és sikoltva futott nővéréhez , átölelte. Vilma hidegem mondta: — Mentsetek meg. Blanka heves zokogásba tört te. A férfi tétovám nézett körül. Az volt ben­ne, hogy feft kell gyújtani ezt a házat, vagy romiba dönteni, vagy... Meglendítette a fejét Érezte, hogy ébresz­tette a csatát önökre. Még egy percnyi várakozás után egy szó nélkül megfordult s elment. Vilma a szoba hátsó részébe indíutt, nővé­re vele ment, ölelte és vitte. — Mi történt? Vilma egy halott nyugalmával mondta: — Semmi. Aztán a szemei tágra nyiltak s legyintett, mintha valami igen nagy dologról monda­na le. — Mi az Vilmám? — Semmi. A bosszú is ?: um' Mi ’i.’eu semmi. VTI. A főkapitány átment az irodába Bátkyhoz. Bátky felnézett s mikor őt meglátta, ör­vendve mondta: — Még egy ötletem van. Nem kel vissza­riadni a dolgoktól... Gondolkoztam az egé­szen újra meg újra. Én azt hiszem, közel já­rok a gazfickóhoz. — Milyen gazfickóhoz? — A gyilkos. Engem egyéb nem érdekel, csak a gyilkos... Én még attól sem riadok vissza, hogy a hatósági személyeket gyanú­ba vegyem... Nem!... Barátom, meg kel tudni, hogy pén­teken hol volt hatósági szem­le, vagy vizsgálat, vagy kiszállás... Hátha hivatalos kocsi volt az a bizonyos autó... — Hogy jut az eszedbe? — kérdezte fölé­nyes mosollyal a főkapitány. — Eszembe jutott. S ez igazán villámgyor­san megállapítható... A katonai revolver­ről jött ez az ideám ... Mit tudom­­ én, nincs-e benne a hadsereg... A főkapitány élesen nevetett, — Szóval mindenki gyanús. — Ez a ti elvetek! Gyilkosságnál minden­ki gyan­us, még én is, te is, mindenki A főkapitány újra felkacagott s megszorí­totta bunsuzásra a Bátky kezeit. Mikor kiment az uccáb­a, egyenesen és büszkén ment, mint akinek a szép este jól esik. A S­zentkirályi-uccára fordult be. A kór­házból éppen akkor jött ki Fetter főorvos. Az orvos ellenkező irányban akart menni, de ő utánakiáltott: — Halló! Az orvos megfordult, crákscerén át figyel­mesen nézett, s miikor felismerte a főkapi­tányt, megállóit. — Szervusz. — Szervusz kérlek ajásaan. Megrázta ennek is a kezét, keményen. — Na, hogy van m ind Baltazár Pista bará­tunk? — A balkaiiját nem fogja többet használni. — Annyi baj legyen. Jofbbfcarrad m meg tud­ja ölelni az asszonyokat. Nevetett. Aztán azt mondta: — Mondd csak kérlek, mi van a látlelet­tel ? Bevezetted már a főkönyvbe? Az orvos hallgatott. A főkapitány nevetett — Hát csak írd­­ be — mondta —■ hogy lö­vés a bal­ikuloscsorlaton, vagy hol. A főorvos nagyon melegen, nagyon mé­lyen hajlott meg. (Folytatjuk.) Közismert tény, hogy Schmidthauer Igmándi «eiernvlie« Európa legtartalmasabb keserűvíz-forrása s mint ilyen egyedüli a mega nemében. Gyomor- és bél­tisztító hatása páratlan. Rendszeres adag éhgyomorra fél ivó pohárral, sok esetben elegendő már néhány evő­kanállal is Forrás-ismertető és gyógyjavalat minden palackhoz mellékelve.

Next