Prágai Magyar Hirlap, 1930. december (9. évfolyam, 275-296 / 2496-2517. szám)
1930-12-25 / 293. (2514.) szám
18 rPRXGAI-MACIfeAR HÍRLAP Pozsony kapujában külön életet él Ligetfalu, amelynek ma már 15.000 lakosa van Tizenötezer lélek templom nélkül — A kommunista gazdálkodás szomorú mérlege — Tizene gy0 c korcsma, de nincs kuturalézmény, világítás, csatornázás — Nncs magyar iskola sem — Pozsonyhoz csatolják-e Ligetfalut ? — A Szent Ferenc-rend templomépitési akciója Pozsony, december 23. (Pozsonyi szerkesztőségünktől.) A csehszlovák köztársaságnak nyugatszlovenszkói oldalán a Duna a határ Magyarország felé. Dévénytől Párkányig hé npötyög a hatalmas folyam, amely Pozsony alatt két nagy ágra oszlik s ez a két ág öleli közre a Csallóközt, amelyet a békeszerzők egészében Csehszlovákiához csatoltak. A két kilométeres folyamon túl már magyar terület vonul, ám egy helyütt, éppen Pozsony alatt a csehszlovák államterület átnyúlik Dunántúlra. Ahogy a geográfusok mondják, ezt a kis darab ’idinai földet Csehszlovákiához azért kellett hozzácsatolni, hogy Pozsony városának. ..melyet Szlovenszkó fővárosául szemeltek ki az államalapítók, hídfője legyen. Ezen a hidfőn, egy kőhajitásnyira Pozsonytól, alig tízpercnyire a város főterétől, külön életet él Ligetfalu község, amelyet most Petrzsajkának neveznek. Pozsony elővárosa ez, amelyet a magyar határtól mindössze négy, az osztrák határtól pedig alig két kilométernyi távolság választ el. Mezőgazdaságot és kertészetet űző lakossága abból él, hogy Pozsony piacára élelmiszert szállít. Egész élete a fővárostól függ, arra van berendezve, annyira rá van utalva, hogy mindinkább előtérbe nyomul az a kívánság: Ligetfalut Pozsonyhoz kell csatolni, hiszen rendőri szempontból már amúgy is ide tartozik. A közigazgatási egyesítés a Azonban még nincs végrehajtva, Ligetfalu önálló község elöljárósággal, jegyzői hivatallal, postaépülettel és autóbuszstandokkal. Mert a pozsonyi villamostársaság agilis igazgatója már megcsinálta azt, amit a közigazgatás urai talán csak évtizedek múlva csinálnak utána: a fejlődő nagy Ligetfalut sűrűn közlekedő autóbuszjáratokkal kapcsolta Pozsonyhoz, így a ligetfalusiak már szinte Pozsonyban élnek, mert sűrűn akad dolguk a dunaparti nagyvárosban. Hiszen, hogy egyebet ne említsünk, Ligetfalunak nincs temploma s a község tekintélyes számú lakossága egyházi szempontból a pozsonybelvárosi plébániához tartozik. A háború előtt mindössze háromezer ember lakta Ligetfalut, ma a lakosság száma eléri a 15.000-t, tehát Ligetfalu város lett, annyi lakosa van, mint Nagyszombatnak, vagy Zólyomnak. A ligetfalusiak önérzetesen hivják községüket a Stadtnak, a községi bírót pedig Bürgermeisternek. Az utóbbi három év alatt 1800 uj házat épitettek Ligetfalun és 116 uj uccasor nőtt ki a földből igazán városias jellegű, széles uccasorok modern épületekkel. Ha egy idegen Ligetfalu felől közelítené meg a köztársaságot s ebben a városkában tartja első megállóját, a Fő-uccán nyomban érdekes megfigyelést tehet s talán téves következtetésre is juthat. Az első pillanatban azt hihetné, hogy Szovjetoroszországba jutott, mert az uccatáblákon a Fő-ucca nevét igy olvashatja: Marx Károly-ucca. Persze, aki a viszonyokkal ismerős, rögtön megérti ezt, mert hiszen 1919 óta a községi elöljáróságban éveken át a kommunisták voltak többségben és évekig kommunista bírája volt Ligetfalunak. A kommunista gazdálkodás külsőleg is igyekezett a Fő-ucca elnevezésében érvényre jutni, egyebet azután aligha produkált, mint hogy a Fő uccát Marxról keresztelte el. Viszont — amint ségnek,mondottuk — temploma nincs a köznincsen semmiféle kultúrintézménye sem, de van tizennyolc korcsmája és van egy sűrűn látogatott mozija is. Valamikor a pozsonyiak kedvelt kirándulóhelye volt Ligetfalu. A lankás domboldalon ringüpielek, hajóhinták vonzották a vasárnap délutáni szórakozásra vágyókat. Szóval Ligetfalu volt Pozsony vurstlija. Ma már a vurstlinak nyoma veszett, de eltűntek a régi ligetfalusi parasztcsaládok is, mintha a föld nyelte volna el őket. Az őslakosság, amely 35 százalékban németajkú, főként fuvarozással és zöldségtermeléssel keresi kenyerét, míg a lakosság többi, nagyobb része, gyári munkás, amely részben a tizenkét ligetfalusi gyárban, részben a pozsonyi gyárakban dolgozik. A nemzetiségi megoszlásban a csehszlovák elem képviseli a többséget, amelynek százalékszáma ötven, míg a német elem 35, a ...agyar pedig 15 százalékkal szerepel. Azok a cseh tisztviselőcsaládok, amelyeknek már nem jutott lakás a város belső területén, itt telepedtek le. Bankkölcsönt szereztek, házakat építettek, de az amerikai iramú fejlődésnek hátránya is mutatkozott és most nyakig úsznak az adósságokban. A község gazdálkodása passzív, Ligetfalulnak nagyon kevés bevétele van. ’ Tízmillió évi kiadással szemben mindössze egymillió bevétel áll. A passzíva tehát kilencmilliót tesz ki, úgyhogy az eddigi 180 százalékos községi pótadót 1931 január elsejével 250 százalékra kell emelni. Hogy a község lakossága elbírja-e ezt a nagy megterhelést, nagy kérdés, de félő, hogy jövőre sok lesz a tönkrement exisztencia s a községi terhekhez való hozzájárulás egyszeriben csődöt mond. A községi háztartás még az állami kiegészítési alapból, meg azután a kölcsönökből fedezi kiadásait. A kommunista gazdálkodás nem tudott Ligetfalunak közvilágítást és csatornázást biztosítani. Ma az a helyzet, hogy a módosabb magánházak az áramot Pozsonytól kapják, de az uccák, terek vaksötétek, mert uccai világításra nem telik. Kulturális téren is nagy a visszamaradottság, a községnek nincsen polgári iskolája s a diákok zöme Pozsonyba jár iskolába autóbuszon, villamoson, propelleren, vagy gyalog. Az állami iskolában 24 osztály van, ebből 14 csehszlovák, 10 német tanítási nyelvű, magyar azonban egy sincs, holott a magyar lakosság száma 15 százalékos. A gazdasági válság lura is kiterjeszti hatását,természetesen LigetfaA munkanélküliek száma ezer körül van. * nya: Ellátásukról a község gondoskodik. A községi népkonyhán kapnak ebédet a krízis elesettjei. A Pozsonyhoz való csatolás gondolata minden évben fölvetődik a pozsonyi képviselőtestületben is, de sokan vonakodnak ennek a tervnek a megvalósításától mert nem akarják a nagyrészt kommunista érzelmű lakossággal fölborítani a városháza jelenlegi szociális rétegeződését. A csatlakozást főleg a Ligetfalun lakó állami tisztviselők forszírozzák. A templomnélküli faluba talán rövidesen mégis bevonul a kereszt. A Szent Ferenc-rendiek tárgyalnak a községgel, ingyen telket szeretnének, amelyen kolostort és templomot építenének. Erre a célra egymillió koronát fordítana a rend. A kommunista és szocialista elöljárósági tagok persze ellene vannak a templomépitési akciónak, de remélhető, hogy végre bennük is győz a józan belátás és elismerik a 15.000 hivő lelki szükségletének fontosságát. Ezzel a gazdasági válságon is enyhítenek, mert ha a templomépités munkája komoly stádiumba kerül, sok munkanélküli jut kenyérhez. Rehorovszky Jenő. A gömöri kurtától Paris szellem barátságáig Egy csetneki magyar művész élete és tragédiája Madarász Viktor centennáriumára Gömörmegye.. Csetnek... Furcsa egy magyar ember élt ott száz évvel ezelőtt. Amolyan Jókai-regényalak. Nemes ur és ezermester egy személyben — azokban az időkben, amikor a magyar nemes csak földesur lehetett vagy legföljebb fiskális. Tulajdonképpeni foglalkozása az utóbbi volt, de ő nem elégedett meg ezzel. Új, nagy perspektívákat látott meg olyan dologiban, amelyhez akkor még magafajtája nem mert hozzányúlni — ő volt az első magyar nemes ur, akiből nagyiparos lett. Rézhámor, kőszénbánya, papírgyár — egymásután jöttek létre a gömöri birtokon és a megyei urak összenéztek, hogy hát mire való is mindez... A KIS VIKTOR... Ennek az uj utakon járó, mai szemmel nézve is modern gondolkozásu embernek volt a fia Madarász Viktor, aki most száz esztendeje, 1830 december 14-én született a csetneki öreg családi házban. Különös apának különös gyermeke volt ő, mert ámbár ellenszenvvel viseltetett minden könyv és tanulás iránt, némely dolgokra rendkívüli hajlandóságot mutatott. Nyolc esztendős korában folyékonyan levelezett lalinul és konokul megmaradt amellett a kívánsága mellett, hogy ő belőle semmi más nem lesz, csakis festőművész. Tanulni mégis kellett s így került az iglói, majd a pozsonyi gimnáziumba. De nem végezte el a nyolc osztályt, mert közben kitört a szabadságharc és ö mint tizenhét éves honvéd boldogan vett részt az ütközetekben. A KEZDET PARISBAN A háború önállóvá teszi a gyerekembert is és Madarász Viktor ezután már — mint azt későbbi életében és mindhaláláig cselekedte — csak a maga utján járt. Bécsbe utazott föl, ahol a bidermagendek legkedvesebb, legfrissebb felfogású mesterének, Waldmüllernek tanítványa lett. Nála ismerkedett meg Zichy Mihállyal, akihez azután még évek hosszú során keresztül szoros és mély barátság fűzte. Majd Párisba ment, hol a szerencse melléje szegődött, az a szerencse, amely csak akkor hagyta el őt, amikor tizenhat boldogságban, sikerekben és jólétben eltöltött esztendő után honvágytól gyötörve, elhagyta azt a várost, amely idegen létére is dédelgetett fiává fogadta. SIKER-SIKERRE Díjakat nyert, a legszebb kritikákat kapta, Teophil Gauthier, a Dumas-k versenyeztek barátságáért. Uounodnak egyszer azt mondotta, hogy majd megmutatja neki, mi az igazi zene és elvitte hozzá Patikárus Ferkót muzsikálni. A nagy zenész ámulva és elérzékenyülve hallgatta a cigányprímás bús magyar melódiáit. AZ ASSZONY ÉS A GYEREKEK Parisban nősült meg, egy kedves, fiatal francia leányt, Grosjean Adélinét vette el feleségül. Nem a modellje volt, mint azt róla többen megírták, annyira nem, hogy mikor mint újdonsült menyecske férje műtermében először pillantott meg aktvázlatokat, sírva fakadt és darabokra tépte „azokat az illetlen képeket*... „ Minden jó volt Párisban, de amikor gyermekei születtek, nem találta ott többé helyét. Egyszeriben érezte, hogy valami nincs rendjén, a magyar ember gyermekei magyar földön kell hogy nevelődjenek, magyar levegőt kell szívniok és magyarul kell beszélniök. Pestre érkezve, telket vásárolt a fasorban és műtermes villát építtetett rája. Ez volt Budapestnek a legelső műtermes villája. AZ ELSŐ MŰTERMES VILLA Nagy ambícióval kezdett újra munkához —■ most már itthon, hazájában. Egyik képe a másikat követte a kiállításokon , és nemhogy a várt és megszokott elismerés fogadta volna azokat, de még lesújtó kritikákban sem volt hiány. Hatalmas vásznain a kuni célét, a magyar történelem tragédiáit elevenítette meg olyan izzással, olyan lángoló temperamentummal, amilyent itt még nem láttak. De nem is keltettek senkinek. Az akadémikusok akkori fanyarrá, tompává koptatott stílusa után isten ki sértésszerűek voltak Madarász Viktor csodálatos világítási effektusai. Túlságos illúziót keltők voltak az édesded és sima képek közepette, pedig ezek végre festmények voltak, annyi színezett kép után! Dalmáciában és Horvátországban, ahol április elseje, Zrínyi és Frangepán kivégzésének napja nemzeti gyászünnep, minden esztendőben ezen a napon valamennyi templom oltárán Madarász „Zrínyi és Frangepán“-jának másolata állott fekete fátyollal letakarva. DERŰRE—BORÚ Madarász Viktor Budapesten alkotott festményei, amelyeket a meg nem értő és elfogult kritika nem ismert el érdeme szerint, éppen olyan értékes munkái a művésznek, mint a Párisban kiállítottak, amelyek ottan olyan lelkes fogadtatásban részesültek, s királyi szalonokba kerültek. Mi mindent alkothatott volna még legérettebb férfikora éveiben, ha tovább folytatja pályáját?.. De Madarász Viktor nem vette fel a hiábavaló harcot, viszont jottányit sem engedett művészi meggyőződéséből. Inkább búcsút mondott szerelmének, a piktúrának, amely kisgyermek korától sorjáig elkísérte s amely sok dicsőséget, de még sokkal több keserűséget adott neki. Mert hiába, csak az az elismerés és az a sérelem ér igazán a szívünk mélyéig, amely honfitársainktól, hazánkból ered, így történt meg egyike,a legnagyobbik művésztragédiáknak, hogy Madarász Viktor, a Hunyadi László mának, a Kuruc és siratásának, a Thököly álLabancnak, a Zrínyi és Frangepán búcsújának, az Izabella királyné és a török köveinek, a Dózsa népének és még annyi más egyéni felfogású és megrázó erejű képnek festője, ötven éves korában, energiájának, egészségének teljében letette ihletett 1930 december 25, eszkörtífr. HALTEHBERCER Gyártelepek: Budapest - KoncerteStany FEST - TISZTIT - MOS Központi üzem elme: Haltenberger Festögyár, KoSfce 2 ecsetjét és beült az Arany János-ucca egyik bolthajtásos üzletébe vasat árulni. A VASKERESKEDŐ Es nem látott húsz esztendőn keresztül festéket, vásznat... Amit azonban a dacos férfi véghez tudott vinni, ahhoz az aggastyánnak nem volt elég lelki ereje. Nem volt már erős, hidegvérű és konok, most már csak a merész kerekedett benne felül, festeni, újra festeni! Ha nem is lehet többé már alkotni, legalább még egyszer érezikelni a festékek, a műterem szagát... S a hetven éves megtört öreg ember kínzó nosztalgiában, reszkető szemekkel és reszkető kezekkel kereste még egyszer a színeket, melyek egykor meghitt barátai és alázatos szolgálói voltak. RETTENETES ÖREGSÉG Későn volt már mindenre. Vaskereskedése megbukott, vagyonából kiforgatták, nem volt ő ipari zseni, mint apja, ízig-vérig művész volt é — megbántott, elbujdosott, eltévedt gyermeke a magyar művészetnek. Nagy dicsősége volt ő külföldön a magyarságnak, hiszen ő volt az első magyar festő, aki magyar történelmi tárgyú képekkel a Sálon Annuel 1861-i tárlatán aranyérmet nyert és egyben ő volt az, aki a magyar történelmi festészetet európai magaslatra emelte és éppen ezért sirhantja tragikus magyar életet takar. Hogy voltak más hasonló közöny és rossz indulat okozta művészi összeomlások, az nem von le semmit Madarász Viktor tragédiájából, csak annál sötétebbé, annál szomorúbbá teszi azt. M. őszi Kató. Mikor nősül meg a walesi herceg Ázsiába következő rexwakával érdekes ciBkkel az angol arisztokrácia egy, udvari körökben otthonos, nőtagja írta, arról a súlyos gondról, melyet Angliának, a trónörökös nőtlen volta okoz. London, december hó. Minap a yorfka herceginek és hercegnőnek megszületett a második gyermeke is. Legnagyobb meglepetésre ez a második gyermek is leány. Az önmagában jelentéktelennek látszó körülmény aztán, most egyszerre a walesi hercegre, az angol király első fiára, tehát a trónörökösre irányította nemcsak az angol udvar, mint az egész angol közvélemény figyelmét. A walesi herceg ugyanis öccsének és sógornőjének megígérte, hogy abban az esetben, ha az utóbbiak házasságából nem születik fiúgyermek, erőt vesz házasságiszonyán és maga is asszony után néz. Mi mindnyájan, akik ismerjük a walesi herceget, tudjuk, hogy ura a szavának és meg vagyunk győződve, hogy ígéretét egy éven belül be fogja váltani és meg fog menni, hogy az angol uralkodóházat egy trónörökössel ajándékozza meg. „Edward P.“, amely néven a herceget a nép szájára vette, a repülő és világot járó princ, ki a legszívesebben csavarog ide-oda világszerte, tisztában van azzal, hogy születése mily kötelességeket ró rá. Ha hajlamai és zabolátlan egyénisége, agglegény életének minél tovább való meghosszabbítására ösztönzik is őt, nyilvánvalóan fejet fog hajtani azok előtt a szempontok előtt, amelyek kivételes közjogi állásából következnek. A Windsor-ház, mely a háború előtt a Szász-Koburg-Welf ház nevet viselte, presztízsének tartozik a férfi trónörökössél Miután az orvosok véleménye szerint a yonki hercegnő immár több gyermekre nem számíthat, a walesi hercegnek kell gondoskodna arról, hogy Anglia jövendő királa, India császára és a brit világbirodalom ura az ő gyermeke legyen. Senki sem tudja, vájjon nem rejteget e a herceg szive mélyén valamely titkos szereknek Ez azonban kevéssé valószínű. Mert nem követek el indiszkréciót, ha elárulom, hogy a walesi hercegnek házasságaiban a romantikáinak nem lesz szerepe. Valószínű, hogy „Edward P.“ házasságkötése után is megmarad az, aki ma egyike a világ legegyedülállóbb embereinek. Mert az angol birodalom jogszerű trónörökösének, a legcsekélyebb tehetsége sincs a családi élethez. Nézetem szerint inkább a gentlemam-kalandor típusa ő Erzsébet királynő idejéből, akivel egyébként a Tudoroktól való leszármazása révén rokonságban is van. Egy bizonyos, hogy semmmiesetre sem valami pedáns szobatudós. A legszívesebben utazik, hogy újat lásson és kalandokat éljen át. Ezekkel a hajlamosságaival hivatásos kötelezettségei bizony nem valami jó lábon állnak Mert ugyancsak messze esik hajlamaitól, hogy naponta beszédet mondjon, amelyeket kívülről kell megtanulnia, hogy naprólnapra alkalmazkodjék az udvari etikéi új szabályaihoz, hogy részt vegyen az udvari fogadásokét, és egyéb udvari kötelezettségekben és hogy az ügyekkel foglalkozzék. Ritkán jut szabadságba. Ilyenkor azután elmegy vadászni, ha csak lehet az afrikai vadonba, ahol elfelejtheti, hogy angol királyi herceg. Alapjában véve igényei meglehetős szerények. A legjobban érzi magát néhány régi barátja társaságában, csak az a baj, hogy napi elfoglaltsága, amely már reggel hétkor kezdődik, vajmi kevés időt hagy neki baráti köre számára. Gertrudt Lady Dodii