Napló, 1933. november (1. évfolyam, 24-48. szám)
1933-11-23 / 42. szám
4 1933 november 23, csütörtök. Dimitrov, a primadonna és Torgier, az előkelő idegen képek és impressziók a Reichstag-per tárgyalásáról Berlin, november 22. A vádlottjaik padját a reichstagi tűzvész perének berlini tárgyalásán egymás mellé helyezett székek helyettesítik. Szemben az ügyészekkel, közvetlenül az újságírók padsorai előtt van a nagy pör öt vádlottjának a helye. Mindegyikük mellett két-két rendőr ül. Ahányszor csak a vádlottak fölemelkednek helyükről, fölugranak a rendőrök is. DIMITROV A legtöbb dolga Dimitrov őreinek van. Ez az éleseszű bolgár kommunista a tárgyalás primadonnája. Állandó aktivitása, fékezhetetlen temperamentuma, kérdéseinek és válaszainak harciassága, nyugtalanító, izgalmas elemet visz a tárgyalás menetébe. A bíróság nem bír vele. Hiába zárták ki már négyszer a teremből, visszatérése után még izgágább, még ironikusabb. Következetesen megjátssza szerepét. A vádlottak padján nem vádlottnak érzi magát, hanem vádlónak, aki a dialektika minden fegyverével hadakozik hatalmas ellenfeleivel szemben. Provokálja a rendreutasításokat, mohón várja, hogy a bíróság elnökét elragadja az indulat és elégedetten mosolyog, ha kivezetik a teremből. Minden szava a világsajtónak szól, mestere a kínos jelenetek előidézésének. Az igazságszolgáltatás csarnokában is veszedelmes agitátor, a vádlottak padján is veszedelmes ellenfél marad. A bíróság ítélete tisztázni fogja, hogy véletlenek összejátszása, vagy bűnös szövetkezés ültette-e egymás mellé ezt az öt embert, akiknek nevét ma milliók emlegetik. Külsőleg nehéz közöttük kapcsolatot találni. Különbözőbb embertípus, mint ez az öt, alig képzelhető el. Dimitrovtól van dél. Lubbét csak a közöttük ülő rendőr választja el, kínálkozik az összehasonlítás. De vajjon milyen mértékkel lehetne egybevetni ezt a betegesen fásult, ijesztően egykedvű, bambaami sihedert a szomszédjával, a csiszoltagyu és csiszoltszavú balkánival, akinek kivételes intelligenciája még a nyelvi nehézségeken is győzedelmeskedik? Ha társaságban találkozna vele az ember, nagynevű ügyvédnek, ismert politikusnak, vagy népszerű írónak vélné. Szemüveggel gesztikulál beszéd közben, de ha valami különösen fontosat akar mondani, a szemüveget, mint valami professzor a katedrám széles mozdulattal orrára biggyeszti. Másik kezében ceruza. Állandóan jegyez és ha szóhoz jut, hangos ceruzakopogtatással kiséri szavait. Bunger elnöknek is ez a szokása és így az egyre kirobbanó szenvedélyes összetűzéseknél a két ceruza — a bírói emelvényről az egyik, a vádlottak padjáról a másik — ideges taktusban egymás felé kopog. Dimitrov néha zsebretett kézzel, fölényes mosollyal méri végig a vád tanúit. Minden alkalmat megragad, hogy beleavatkozzék a tárgyalás menetébe. Alig tud nyugodtan ülni a helyén. Mindig támadásra készen fészkelődni. Bizonytalanná, ingadozóvá teszi a tanukat. Ilyenkor elégedetten mosolyog és sokatmondó pillantást vet a lázasan jegyezgető külföldi újságírók felé. Állandó harcban áll a saját védőjével, akit nem hajlandó elismerni. — Én saját magam vagyok a magam védője! — ismételgeti számtalanszor kemény német kiejtésével, — nem kérek a reám kényszerített gyámkodásból! És a védő akárhányszor kénytelen a vádlott tá ráadásaival szemben védekezni. Dimitrov pedig állandóan dolgozik cellájában. Kívülről tudja az előző tárgyalási napok jegyzőkönyvének minden részletét. Informáltsága szinte érthetetlen. Az öthónapos fogság nyomtalanul múlt el fölötte. De néha meg-megosibálja kissé gyűrött, jólszabott öltönyét és szakszerűen közli a nyilvánossággal, hogy öt hónap óta tíz kilót sovány adott. „Tessék csak megkérdezni a fogházorvost!“ — teszi hozzá. TORGLER Általában azt várták, hogy Torgler fogja azt a szerepet játszani a tárgyaláson, melyet most Dimitrov tölt be. De a német kommunista párt egykori parlamenti vezére és mellesleg mondva, a volt Reichstag egyik legjobb szónoka, pont az ellenkező taktikát követi, mint bolgár elvtársa, akit állítólag nem is ismert a tárgyalás előtt. Aránylag fiatalember. Valamikor kereskedősegéd volt a férfidivatszakmában és ha a tárgyaláson valamilyen ruházati kérdés vár megvitatásra, Torgler szerényen leadja szakvéleményét és halkan megjegyzi: „Ehhez, kérem, még jól értek a régi foglalkozásomból .. Minden szava udvarias, csöndes és előzékeny. Mintha nem is a német parlament egyik legagresszívabb szónoka állna előttünk. Semmi sem hozza ki sodrából. Ha támadják, hangsúlyozott udvariassággal válaszol. Legföljebb finom mosollyal fejezi ki csodálkozását. A legsúlyosabb vádak hangzanak el ellene. Politikai ellenfelei, akikkel pár hónap előtt még a Reichstag üléstermében csatázott, most mint a német állam vezérei vonulnak fel és kemény szavakkal ostorozzák a múltját. Benne látják a már-már kitörő német polgárháború inspirátorát. Torgler mosolyog, mint valami diplomata egy politikai szalon szellemes vitáinál. Mintha mindaz, ami itt szóba kerül, őt nem is érdekelné közvetlenül. Mintha nem is róla volna szó. Néha ő is kérdéseket intéz. Ilyenkor, mondatait az autodidakta túlzottan választékos stílusában fogalmazza meg. Dimitrov néha becsmérlő szavakkal formod van der Lubbera, akinek titokzatos hallgatása vérig ingerli. Torgler nem is törődik vádlottársaival. Úgy viselkedik, mint egy előkelő idegen, aki véletlenül kellemetlen társaságba keveredett, ő a jó fiú. Az elnöknek nincs baja vele. A rejtélyek és meglepetések perében a kommunista vezér magatartása az egyik legnagyobb meglepetés. KÉT SZÜRKE STATISZTA Popov és Tanév, a két másik bolgár vádlott,jelentéktelen benyomást tesz. Védőjük, aki Dimitrov védője is, nem egyszer hangsúlyozza, hogy ezek ketten elítélik honfitársuk agitációs védekezését. És ez látszik is rajtuk. Tulajdonképpen ijedt emberek, akik féltik a bőrüket és szorongva hallgatják a német szóáradatot, melyet javarészt nem értenek és amelyből oly gyakran cseng feléjük a nevük. Popov az intelligensebb. Cingár, szemüveges öreg diák-típus. Félművelt és exaltált, mint a legtöbb balkáni összeesküvő. Kávéházi forradalmár. Ha beszél és érzi, hogy bolgár szavait a tolmácson kívül senki sem érti, hadonászó karjaival próbálja pótolni a visszhangra nem találó szavakat. Tanév beesett mellű, beesett arcú, félszeg alak. Hónapokig ápolták orosz szanatóriumokban. Ijedt arckifejezése akkor sem változik, amikor szembetalálja magát a „feleségével“, aki idejött tanúskodni mellette. A felesége nem a felesége. •Jó ideig tart, amíg a bíróság tisztázni tudja a családi viszonyt, mert mind a ketten a férfi és a nő egyre csak azt mondogatják: „úgy éltünk, mint férj és feleség. A Reichstag-drámában ez a két bolgár csak a statiszta szerepét tölti be és másra nincs is hivatva. A főhős van der Lubbe marad — a testet öltött titok. Mégis rekordot javítottak az amerikai sztratoszférarepülők iMwwJíyft wg-x-s— ■ 4- r_nco."- rá- tr_ ^rinxrcjmixnanan MnanannanDBaniBaHinnnBi 20,700 méter magasságba jutott el Settle kapitány léggömbje A jövendő repülőforgalom lehetőségeit tanulmányozzák a sztratoszférában Bridgetown (New Jersey), november 22. Mint tegnap jelentettük, huszonnégy óra hosszat hiába keresték a new jersey-i hatóságok az eltűnt sztratoszféra-repülőket, akik közben az alkonyat leszállta után Bridgetowntól délre, a várostól körülbelül tíz mérföld távolságban leszálltak. Bridgetown egész környékét iszapos mocsár és sürü erdő borítja. A sztratoszféra-léggömb egy nagy kiterjedésű mocsárba esett és igy a repülök az éj sötétjében nem tudták elhagyni a gondolát, mert a legnagyobb veszélynek tették volna ki magukat. A repülök tehát egész éjszaka a gondolában maradtak. A nap első sugarainál áttekinthették a terepet és ekkor Fordney őrnagy elhatározta, hogy elhagyja a gondolát és segítséget hoz. Nagyon óvatosan haladt előre az iszapos területen. Hosszú vándorlás után, 9 órakor reggel elérte az első farmot, ahonnan Bridgetownba telefonált és közölte, hogy a léggömb szerencsésen földet ért. Élelmiszert kért farmertől és azzal visszatért a gondolához. A legutolsó jelentés szerint Settle kapitány és Fordney őrnagy 62.300 láb vagyis 20J00 méter magasságba jutottak el és így minden eddigi magassági rekordot megdöntötték. A jövendő repülőforgalom a sztratoszférában fog lebonyolódni Az új előretörés a sztratoszférába tehát sikerült. Az amerikaiak túlszárnyalták az összes eddigi magaslati rekordokat. Úgy a belga, mint az orosz rekordot megdöntötték, a repülő ember tehát a sztratoszféra meghódításában újabb jelentős állomással jutott előre. Settle és Fordney 20.700 méter magasságba szálltak föl és a sztratoszférarepülések történetében ez az eredmény újabb határkövet jelent. Egyszerű repülőgéppel Lemoine aviatikus 13.800 méter magasra jutott a tenger színe fölé, Piccard pedig történelmi nevezetességű expedíciója alkalmával majdnem három kilométerrel múlta felül ezt a magasságot. Piccard rekodját az orosz Prokopjev, Birnbaum és Godonov sztratoszférarepülők újabb 3 kilométerrel múlták felül, amennyiben az orosz tudósoknak sikerült 19,6oo méter magasságba eljutniok. Az oroszok rekordját 1100 méterrel múlták felül az amerikai tisztek. Ennél magasabbra eddig ember nem jutott el, ennél nagyobb magasságot csak utas nélküli ballonok, amelyeket meteorológiai mérések végett bocsájtottak fel, értek el. Az ilyen utas nélküli gumiléggömbnek, amilyet különösen az amerikai obszervatóriumok használnak nagy eredménnyel, magassági rekordja eddig 38.600 méter a tenger színe fölött. Ezt a rekordot igyekeznek az amerikaiak elérni olyan léggömbbel is, amelyben megfigyelő utas tartózkodik. Settle és Fordney, épp úgy mint elődeik, különféle tudományos kutatásokat végeztek sztratoszférában. Minthogy készülékük teljes n épségben ért földet, feltehető, hogy a sztratoszféra megismeréséhez újabb értékes anyagot tudtak szerezni. A vizsgálati készülékek, amelyeket az amerikaiak magukkal vittek, a hőmérsékletet, a nyomási viszonyokat és a levegőrétegek kémiai összetételét állapították meg. Tudvalevőleg 11 kilométer magasságon túl — ez a troposzféra határa — megváltoznak a földet körülvevő légréteg tulajdonságai. Ez a határa az időjárás hatásainak és a 11.000 méter magasságon túl lévő légréteget sem a vihar, sem az időjárás egyéb viszontagságai nem érintik többé. A légnyomás ingadozásai, a hőváltozás, a különböző légáramlatok teljesen megszűnnek a sztratoszférában, itt csak állandó vertikális légáramlatok vannak, állandóan egyforma hőmérséklet mellett. Éppen ez az állandó jelleg jelenti praktikus célok elérhetését és a tudósokat elsősorban ezek a célok vezetik a sztratoszféra felkutatására. Az a — valószínűleg jogos — feltevés, hogy a jövő légi forgalma a sztratoszférában fog lebonyolódni, mert ebben a rétegben nem kell többé számolni az időjárás viszontagságaival és e magasságban bizonyos speciális repülőgépek, amelyeknek építésével máris foglalkoznak a szakemberek, sokkal nagyobb gyorsaságot érhetnek el, mint a troposzférában. A francia Fahrmann foglalkozik az első sztratoszféra repülőgép építésével. A praktikus megvalósítás előtt természetesen alaposan meg kell ismerniük a tudósoknak a sztratoszféra alapvető sajátságait. Az amerikaiak tanulmányaik fő céljául éppen azt tűzték a Praktikus lehetőségek szempontjából vizsgálják meg a minél magasabb légrétegeket. Ezenkívül az egyéb jelentős problémák is foglalkoztatják őket, különösen az a probléma, amelyet Piccard sem tudott megfejteni: a titokzatos magassági sugárzás eredetének megoldása. Valószínű, hogy a sikerült repülés után e tekintetben is újabb felvilágosításokat adhatnak az amerikai sztratoszférarepülők. KÉTHÓNAPI FOGHÁZRA ÍTÉLTÉK POZSONYBAN A SZENEI HALÁLAUTÓ SOFŐRJÉT Pozsony, november 22. A pozsonyi bíróság ma tárgyalta azt a halálra futógázolási esetet, amelynek Seward Jovic, Seward kereskedelmi iskolai igazgató tizenkilencéves fia esett áldozatul. A bíróság ma vonta felelősségre Osztránszky István sofőrt gondatlanságból okozott emberölés miatt. A sofőr azzal védekezett, hogy fiatal gazdájának a parancsára engedte felülni a fiatalembert a sárhányóra, egyébként is 35 kilométeres sebességgel hajtotó ,s nem úgy, mint a szakértők megállapították: hetven kilométeres sebességgel. A bíróság, a tanúvallomások után a huszonnégyéves Osztránszky Istvánt kéthónaoi fogházra ítélte, a büntetést azonban két évre felfüggesztette. í NAGYMIHÁLY MOCSARAS VIDÉKÉN VESZEDELMESEN TERJEDNEK A JÁRVÁNYOS BETEGSÉGEK Kassa, november 22. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) Megírta a Napló, hogy Nagymihályban járványszerűen lépett föl a tífusz, amelynek egy halálos áldozata is volt. A betegség főleg a gyermekek közt terjedt el, akik közül negyvenet szállítottak a járványkórházba. A tífuszhoz most ■a sarlaolt járvány járult, úgyhogy az amúgy is helyszűkével küzdő nagymihályi állami kórház képtelennek bizonyul a betegek felvételére. A százharminc ággyal bíró kórházban most százhatvanhárom beteget kezelnek, akik közül harminchárom hordágyon és szalmazsákon fekszik. Középzemplénben évek óta megismétlődnek ezek a járványok, amelyeket a Nagymihály közelében lévő mocsaras területek terjesztenek. Sólymos, Magyarsas, UngszerHid, Vámra lakossága ezekből a mocsarakból viszi a vizet és így válik terjesztőjévé a járványnak. Nagymihályon már régóta fönnáll az a kívánság, hogy az állami kórházat minél hamarább bővítsék ki. SÚLYOS AUTÓSZERENCSÉTLENSÉG POZSONY-LIGETFALUN Pozsony, november 2. Ma délután balti órakor Pozsony - Ligetfalun a Marx utcában megdöbbentő szerencsétlenség történt. Két egy kézikocsit tolt maga előtt és nem munkás vette észre, hogy mögöttük egy teherautó közeledik. A teherautó rárohant a kocsira és mind a két munkást elgázolta. Dudás János 31 éves munkás testén oly szeerncsétlenül ment keresztül az autó, hogy bordái összetörtek. Haldokolva szállították a kórházba, ahol azonnal megoperálták, valószínűnek tartják azonban, hogy a reggelt már nem éri meg. A másik munkás, Macsi Ferenc is súlyos sérüléseket szenvedett. A csendőrök elővezették a gázoló teherautó sofőrjét, Talos Kálmánt, aki azzal védekezett, hogy a kézikocsin nem volt lámpa, s így nem látta, hogy halad valaki előtte az uton. Talos ellen megindították az eljárást, de tekintettel arra, hogy családja van, amelyről gondoskodniai kell, nem tartóztatták le.