Napló, 1933. november (1. évfolyam, 24-48. szám)

1933-11-23 / 42. szám

4 1933 november 23, csütörtök. Dimitrov, a primadonna és Torgier, az előkelő idegen képek és impressziók a Reichstag-per tárgyalásáról Berlin, november 22. A vádlottjaik padját a reichstagi tűzvész perének berlini tár­gyalásán egymás mellé helyezett székek helyettesítik. Szemben az ügyészekkel, köz­vetlenül az újságírók padsorai előtt van a nagy pör öt vádlottjának a helye. Mind­egyikük mellett két-két rendőr ül. Ahány­szor csak a vádlottak fölemelkednek he­lyükről, fölugranak a rendőrök is. DIMITROV A legtöbb dolga Dimitrov őreinek van. Ez az éleseszű bolgár kommunista a tár­gyalás primadonnája. Állandó aktivitása, fékezhetetlen temperamentuma, kérdései­nek és válaszainak harciassága, nyugtala­nító, izgalmas elemet visz a tárgyalás me­netébe. A bíróság nem bír vele. Hiába zárták ki már négyszer a teremből, vissza­térése után még izgágább, még ironiku­­sabb. Következetesen megjátssza szerepét. A vádlottak padján nem vádlottnak érzi magát, hanem vádlónak, aki a dialektika minden fegyverével hadakozik hatalmas ellenfeleivel szemben. Provokálja a rend­reutasításokat, mohón várja, hogy a bíró­ság elnökét elragadja az indulat és elége­detten mosolyog, ha kivezetik a teremből. Minden szava a világsajtónak szól, mes­tere a kínos jelenetek előidézésének. Az igazságszolgáltatás csarnokában is vesze­delmes agitátor, a vádlottak padján is ve­szedelmes ellenfél marad. A bíróság ítélete tisztázni fogja, hogy véletlenek összejátszása, vagy bűnös szö­vetkezés ültette-e egymás mellé ezt az öt embert, akiknek nevét ma milliók emlegetik.­ Külsőleg nehéz közöttük kap­csolatot találni. Különbözőbb embertípus, mint ez az öt, alig képzelhető el. Dimitrovtól van dél. Lubbét csak a közöttük ülő rendőr választ­ja el,­­ kínálkozik az összehasonlítás. De vajjon milyen mértékkel lehetne egy­bevetni ezt a betegesen fásult, ijesztően egykedvű, bambaami sihedert a szom­szédjával, a csiszoltagyu és csiszoltszavú balkánival, akinek kivételes intelligenciá­ja még a nyelvi nehézségeken is győzedel­meskedik? Ha társaságban találkozna vele az ember, nagynevű ügyvédnek, ismert politikusnak, vagy népszerű írónak vélné. Szemüveggel gesztikulál beszéd közben, de ha valami különösen fontosat akar mon­dani, a szemüveget, mint valami prof­es­­szor a katedrám széles mozdulattal orrára biggyeszti. Másik kezében ceruza. Állandóan jegyez és ha szóhoz jut, han­gos ceruzakopogtatással kiséri szavait. Bunger elnöknek is ez a szokása és így az egyre kirobbanó szenvedélyes össze­tűzéseknél a két ceruza — a bírói emel­vényről az egyik, a vádlottak padjáról a másik — ideges taktusban egymás felé kopog. Dimitrov néha zsebretett kézzel, fölé­nyes mosollyal méri végig a vád tanúit. Minden alkalmat megragad, hogy bele­avatkozzék a tárgyalás menetébe. Alig tud nyugodtan ülni a helyén. Mindig támadás­ra készen fészkelődni. Bizonytalanná, in­gadozóvá teszi a tanukat. Ilyenkor elége­detten mosolyog és sokatmondó pillantást vet a lázasan jegyezgető külföldi újság­írók felé. Állandó harcban áll a saját védőjével, akit nem hajlandó elismerni. — Én saját magam vagyok a magam védője! — ismételgeti számtalanszor ke­mény német kiejtésével, — nem kérek a reám kényszerített gyámkodásból! És a védő akárhányszor kénytelen a vádlott­ tá ráadásaival szem­ben védekezn­i. Dimitrov pedig állandóan dolgozik cellá­jában. Kívülről tudja az előző tárgyalási napok jegyzőkönyvének minden részletét. Informáltsága szinte érthetetlen. Az öthó­napos fogság nyomtalanul múlt el fölötte. De néha meg-megosibálja kissé gyűrött, jól­szabott öltönyét és szakszerűen közli a nyilvánossággal, hogy öt hónap óta tíz ki­lót sovány adott. „Tessék csak megkérdez­ni a fogházorvost!“ — teszi hozzá. TORGLER Általában azt várták, hogy Torgler fog­ja azt a szerepet játszani a tárgyaláson, melyet most Dimitrov tölt be. De a német kommunista párt egyk­ori parlamenti ve­zére és mellesleg mondva, a volt Reich­s­­tag egyik legjobb szónoka, pont az ellen­kező taktikát követi, mint bolgár elvtársa, akit állítólag nem is ismert a tárgyalás előtt. Aránylag fiatalember. Valamikor kereskedősegéd volt a férfi­­divatszakmában és ha a tárgyaláson va­lamilyen ruházati kérdés vár megvita­tásra, Torgler szerényen leadja szakvé­leményét és halkan megjegyzi: „Ehhez, kérem, még jól értek a régi foglalkozá­somból .. Minden szava udvarias, csöndes és­ elő­zékeny. Mintha nem is a német parlament egyik legagresszívabb szónoka állna előt­tünk. Semmi sem hozza ki sodrából. Ha támadják, hangsúlyozott udvariassággal válaszol. Legföljebb finom mosollyal fe­jezi ki csodálkozását. A legsúlyosabb vá­dak hangzanak el ellene. Politikai ellen­felei, akikkel pár hónap előtt még a Reichstag üléstermében csatázott, most mint a német állam vezérei vonulnak fel és kemény szavakkal ostorozzák a­ múltját. Benne látják a már-már kitörő német pol­­gárháború inspirátorát. Torgler mosolyog, mint valami diplo­mata egy politikai szalon szellemes vitái­nál. Mintha mindaz, ami itt szóba kerül, őt nem is érdekelné közvetlenül. Mintha nem is róla volna szó. Néha ő is kérdéseket intéz. Ilyenkor, mondatait az autodidakta túlzottan választékos stílusában fogalmaz­za meg. Dimitrov néha becsmérlő szavak­kal form­od van der Lubbera, akinek titok­zatos hallgatása vérig ingerli. Torgler nem is törődik vádlottársaival. Úgy viselkedik, mint egy előkelő idegen, aki véletlenül kellemetlen társaságba keveredett, ő a jó fiú. Az elnöknek nincs baja vele. A rejtélyek és meglepetések perében a kommunista vezér magatartása az egyik legnagyobb meglepetés. KÉT SZÜRKE STATISZTA Popov és Tanév, a két másik bolgár vád­lott,­­jelentéktelen benyomást tesz. Védő­jük, aki Dimitrov védője is, nem egyszer hangsúlyozza, hogy ezek ketten elítélik honfitársuk agitációs védekezését. És ez látszik is rajtuk. Tulajdonképpen ijedt emberek, akik fél­tik a bőrüket és szorongva hallgatják a német szóáradatot, melyet javarészt nem értenek és amelyből oly gyakran cseng feléjük a nevük. Popov az intelligensebb. Cingár, szem­üveges öreg diák-típus. Félművelt és exal­­tált, mint a legtöbb balkáni összeesküvő. Kávéházi forradalmár. Ha beszél és érzi, hogy bolgár szavait a tolmácson kívül sen­ki sem érti, hadonászó karjaival próbálja pótolni a visszhangra nem találó szavakat. Tanév beesett mellű, beesett arcú, félszeg alak. Hónapokig ápolták orosz szanatóriu­mokban. Ijedt arckifejezése akkor sem változik, amikor szembetalálja magát a „feleségé­­vel“, aki idejött tanúskodni mellette. A felesége nem a­­ felesége. •Jó ideig tart, amíg a bíróság tisztázni tud­ja a családi viszonyt, mert mind a­ ketten­ a férfi és a nő egyre csak azt mondogat­ják: „úgy éltünk, mint férj és feleség. A Reichstag-drámában ez a két bolgár csak a statiszta szerepét tölti be és másra nincs is hivatva. A főhős van der Lubbe marad — a testet öltött titok. Mégis rekordot javítottak az amerikai sztratoszférarepülők iMwwJíyft wg-x-s— ■ 4- r_nco."- rá- t­r_ ^r­inxrcjmixnanan MnanannanDBaniBaHinnnBi 20,700 méter magasságba jutott el Settle kapitány léggömbje A jövendő repü­lőforgalom lehetőségeit tanulmányozzák a sztratoszférában Bridgetown (New Jersey), november 22. Mint tegnap jelentettük, huszonnégy óra hos­­­szat hiába keresték a new jersey-i hatóságok az eltűnt sztratoszféra-repülőket, akik köz­ben az alkonyat leszállta után Bridgetowntól délre, a várostól körülbelül tíz mérföld távol­ságban leszálltak. Bridgetown egész környé­két iszapos mocsár és sürü erdő borítja. A sztratoszféra-léggömb egy nagy kiterjedésű mocsárba esett és igy a repülök az éj sötétjében nem tudták el­hagyni a gondolát, mert a legnagyobb ve­szélynek tették volna ki magukat. A repü­lök tehát egész éjszaka a gondolában ma­radtak. A nap első sugarainál áttekinthették a tere­pet és ekkor Fordney őrnagy elhatározta, hogy elhagyja a gondolát és segítséget hoz. Nagyon óvatosan haladt előre az iszapos te­rületen. Hosszú vándorlás után, 9 órakor reg­gel elérte az első farmot, ahonnan Bridge­­townba telefonált és közölte, hogy a léggömb szerencsésen földet ért. Élelmiszert kért far­mertől és azzal visszatért a gondolához. A legutolsó jelentés szerint Settle kapitány és Fordney őrnagy 62.300 láb vagyis 20J00 m­éter magasságba jutottak el és így minden eddigi magassági rekordot megdöntötték. A jövendő repülőforgalom a sztratoszférában fog lebonyolódni Az új előretörés a sztratoszférába tehát­ si­került. Az amerikaiak túlszárnyalták az ös­­­szes eddigi magaslati rekordokat. Úgy a bel­ga, mint az orosz rekordot megdöntötték, a repülő ember tehát a sztratoszféra meghódí­tásában újabb jelentős állomással­ jutott előre. Settle és Fordney 20.700 méter magasságba szálltak föl és a sztratoszférarepülések törté­netében ez az eredmény újabb határkövet je­lent. Egyszerű repülőgéppel Lemoine aviati­­kus 13.800 méter magasra jutott a tenger szí­ne fölé, Piccard pedig történelmi nevezetes­ségű expedíciója alkalmával majdnem három kilométerrel múlta felül ezt a magasságot. Piccard rekodját az orosz Prokopjev, Birn­­baum és Godonov sztratoszférarepülők újabb 3 kilométerrel múlták felül, amennyiben az orosz tudósoknak sikerült 19,6oo méter ma­gasságba eljutniok. Az oroszok rekordját 1100 méterrel múl­ták felül az amerikai tisztek. Ennél magasabbra eddig ember nem jutott el, ennél nagyobb magasságot csak utas nélküli ballonok, amelyeket meteorológiai mérések végett bocsájtottak fel, értek el. Az ilyen utas nélküli gumiléggömbnek, ami­lyet különösen az amerikai obszervató­riumok használnak nagy eredménnyel, ma­gassági rekordja eddig 38.600 méter a ten­ger színe fölött. Ezt a rekordot igyekeznek az amerikaiak elérni olyan léggömbbel is, amelyben megfigyelő utas tartózkodik. Settle és Fordney, épp úgy mint elődeik, kü­lönféle tudományos k­utatásokat végeztek sztratoszférában. Minthogy készülékük teljes n épségben ért földet, feltehető, hogy a sztra­toszféra megismeréséhez újabb értékes anya­got tudtak szerezni. A vizsgálati készülékek, amelyeket az amerikaiak magukkal vittek, a hőmérsékletet, a nyomási viszonyokat és a levegőrétegek kémiai összetételét állapították meg. Tudvalevőleg 11 kilométer magasságon túl — ez a tropo­szféra határa — megváltoznak a földet kö­rülvevő légréteg tulajdonságai. Ez a határa az időjárás hatásainak és a 11.000 méter magasságon túl lévő légré­teget sem a vihar, sem az időjárás egyéb vi­szontagságai nem érintik többé. A légnyo­más ingadozásai, a hőváltozás, a külön­böző légáramlatok teljesen megszűnnek a sztratoszférában, itt csak állandó vertikális légáramlatok vannak, állandóan egyforma hőmérséklet mellett. Éppen ez az állandó jelleg jelenti praktikus célok elérhetését és a tudósokat elsősorban ezek a célok vezetik a sztratoszféra felkuta­tására. Az a — valószínűleg jogos — feltevés, hogy a jövő légi forgalma a sztratoszférában fog lebonyolódni, mert ebben a rétegben nem kell többé számolni az időjárás viszontag­ságaival és e magasságban bizonyos speciális repülőgé­pek, amelyeknek építésével máris foglalkoz­nak a szakemberek, sokkal nagyobb gyorsaságot érhetnek el, mint a troposzférában. A francia Fahrmann foglalkozik az első sztra­toszféra repülőgép építésével. A praktikus megvalósítás előtt természetesen alaposan meg kell ismerniük a tudósoknak a sztratoszféra alapvető sajátságait. Az amerikaiak tanulmányaik fő céljául éppen azt tűzték a Praktikus lehetőségek szempont­jából vizsgálják meg a minél magasabb lég­­rétegeket. Ezenkívül az egyéb jelentős problémák­­ is foglalkoztatják őket, különösen az a problé­­ma, amelyet Piccard sem tudott megfejteni: a titokzatos magassági sugárzás eredetének meg­oldása. Valószínű, hogy a sikerült repülés után e tekintetben is újabb felvilágosításokat adhatnak az amerikai sztratoszférarepülők. KÉTHÓNAPI FOGHÁZRA ÍTÉLTÉK POZSONYBAN A SZENEI HALÁLAUTÓ SOFŐRJÉT Pozsony, november 22. A pozsonyi bíró­ság ma tárgyalta azt a halálra futógázo­lás­i esetet, amelynek Seward Jovic, Seward kereskedelmi iskolai igazgató tizenkilenc­­éves fia esett áldozatul. A bíróság ma vonta felelősségre Osztránszky István sofőrt gondatlanságból okozott emberölés miatt. A sofőr azzal vé­dekezett, hogy fiatal gazdájának a paran­csára engedte felülni a fiatalembert­­ a sár­­hányóra, egyébként is 35 kilométeres­ se­bességgel hajtotó ,s nem úgy, mint a­ szak­értők megállapították: hetven kilométeres sebességgel. A bíróság, a tanúvallomások után a huszonnégyéves Osztránszky Ist­vánt kéthóna­oi fogházra ítélte, a büntetést azonban két évre felfüggesztette. í NAGYMIHÁLY MOCSARAS VIDÉKÉN VESZEDELMESEN TERJEDNEK A JÁRVÁNYOS BETEGSÉGEK Kassa, november 22. (Saját tudósítónk telefon­jelentése.) Megírta a Napló, hogy Nagymihályban járványszerűen lépett föl a tífusz, amelynek egy halálos áldozata is volt. A betegség főleg a gyermekek közt terjedt el, akik közül negyvenet szállítot­tak a járványkórházba. A tífuszhoz most ■a sarlaolt jár­vány járult, úgyhogy az amúgy is helyszűkével küzdő nagymihályi állami kórház képtelennek bizonyul a be­tegek felvételére. A százharminc ággyal bíró kórházban most százhatvanhárom be­teget kezelnek, akik közül harminchárom hordágyon és szalmazsákon fekszik. Kö­­zépzemplénben évek óta megismétlődnek ezek a járványok, amelyeket a Nagymi­­h­ály közelében lévő mocsaras területek terjesztenek. Sólymos, Magyarsas, Ung­­szerHid, Vámra lakossága ezekből a­ mocsa­rakból viszi a vizet és így válik terjesz­tőjévé a járványnak. Na­gymihályon már régóta fönnáll az a kívánság, hogy az álla­mi kórházat minél hamarább bővítsék ki. SÚLYOS AUTÓSZERENCSÉTLENSÉG POZSONY-LIGETFALUN Pozsony, november 2. Ma dél­u­tán balti órakor Po­zsony - Li­getfalun a Marx utcában megdöb­bentő szerencsétlenség történt. Két egy kézikocsit tolt maga előtt és nem munkás ve­tte észre, hogy mögöttük egy teherautó közeledik. A te­herautó rá­rohant a kocsira és mind a két munkást elgázolta. Dudás János 31 éves mun­kás testén oly szeerncsétlenü­l ment keresztül az autó, hogy bordái összetörtek. Haldokolva szállították a kórházba, ahol azonnal meg­­operálták, valószínűnek tartják azonban, hogy a reggelt már nem éri meg. A másik munkás, Macsi Ferenc is súlyos sérüléseket szenvedett. A csendőrök elő­vezették a gázoló teherautó so­főrjét­, Ta­los Kálmánt, aki azzal védekezett­, hogy a kézikocsin nem volt lámpa, s így nem látta, hogy halad valaki előtte az uton. T­a­lo­s ellen megindították az eljárást, de tekintet­tel arra, hogy családja van, amelyről gondoskod­nia­­i kell, nem tartóztatták l­e.

Next