Prágai Magyar Hirlap, 1935. június (14. évfolyam, 126-148 / 3678-3700. szám)
1935-06-09 / 133. (3685.) szám
1935 június 9, vasárnap. ^RwsjaíMAfitoai-HrRLSP 17 Szlovenszkó iparművészetének legszebb emlékei a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi-emlékkiállításán Jánosik György híres acélbaltája az üvegvitrinben ■ Miről beszél a nagyszombati céhláda? « A zborói kastély gyönyörű fali szőnyegei, bútorai a kiállítási teremben Budapest, május vége. (Budapesti szerkesztőségünktől.) Rákóczi halálának kétszáz éves fordulója a világ minden sarkában élő magyarság lelkében újból felélesztette a nagy fejedelem kultuszát. A kanadai, egyesült államokbeli, délamerikai kolóniák éppen úgy kegyeletes ünnepségekkel áldoznak a dicső szabadsághős emlékének, mint ahogy Magyarország népe és az utódállamok magyar kisebbségei felgyújtották az emlékezés áldozat tüzeit. A Rákóczi emlékezetére rendezett ünnepségek és kiállítások sorában magasan kiemelkedik és mintegy központi helyet foglal el az az emlékkiállítás, amelyet Budapesten a Magyar Történeti Múzeum hozott össze. A Magyar Nemzeti Múzeum egyik történelmi jelentőségű termében, amelyben a régi magyar felsőház tartotta üléseit, ünnepi keretben állították ki Rákócziinak, családjának és néhány kortársának emléktárgyait. A tanulságos kiállításról, amely három hónapon át, augusztus végéig van nyitva, már röviden megemlékezett a Prágai Magyar Hírlap. Most, hogy visszatérünk rá és kissé bővebben foglalkozunk vele, annak oka elsősorban azt, hogy a kiállítás keretében bemutatott gazdag anyagnak, amely 329 kiállítási tárgyat ölel fel, több mint kilencven százaléka szlovenszkói eredetű. Ezen nem is csodálkozhatunk, hiszen úgy Thököly Imrének, mint Rákóczi Ferencnek családi fészke a mai Keletszlovenszkó és Ruszinszkó volt, történelmi működésük legjelentősebb részének színhelye pedig a mai Szlovenszkó. A kiállításon bemutatott anyag egészen emberi közelségbe hozza a nagy fejedelmet. Megismerkedünk azzal a környezettel, amelyben élt. Látjuk bútorait, fali szőnyegeit, ékszereit, azokat az ezüst edényeket, amelyek asztalát díszítették, a dísztárgyakat, amelyek otthonát ékesítették, látjuk kézírását, leveleit, naplóját, látjuk a Mányoki-festette képeket a fejedelemről és családjának tagjairól. És ebből a környezetből egy kimondottan európai ember képe bontakozik ki előttünk. Ő nemcsak az ősi magyar alkotmány védelmezője, az áldozatkész magyar példaképe, de egyúttal korának legműveltebb magyarja. ő a magyarság nyugati, a szó legjobb értelmében európai irányzatának tudatos képviselője, amellett, hogy a magyarság nemzeti egyéniségét késhegyig védte. De ez a környezet egy másik tanulsággal is szolgál, azt mutatja, hogy a tizenhetedik század végén és tizennyolcadik század elején — a zavaros belső viszonyok ellenére — olyan virágzó kultúrélet volt a mai Szlovenszkón, amely zavartalanul fenntartotta a tradíciókban gyökerező magas fejlettségű iparművészeket és a szellemi kultúra egész területén is maradandó értékű alkotásokat produkált. A kiállítás tehát nem annyira ereklyéket mutat be, mint inkább tökéletes korképet, amely a régi Magyarország 1670—1720 közötti sorsdöntő jelentőségű korszakának magas fejlettségű kultúráját bizonyítja. Ennek a kultúrának jelentős része a mai Szlovenszkóra vonatkozott. Samarjay Dániel remekbefaragott céhládája Egy hírlapi cikk keretében nem festhetünk teljes képet ilyen nagy méretű kiállításról s így be kell érnünk azzal, hogy csupán egyes tárgyakat ragadjunk ki, amelyek különös érdekességnek és komoly tanulságokkal szolgálnak. Ilyen mindjárt az a céhláda, amely egy 17. századibeli asztalon áll. Diófából faragott remekmívű munka, rajta fülkagylós dísz között serlegek és elől aranyozott lapon magyar felirat. A nagyszombati ötvöscéhé volt a ládikó, amelyet 1689-ben készített remekbe Samarjay Dániel, a nagyszombati ötvöscéh tagja, aki ezzel a munkájával vívta ki a mesteri felszabadulást A feliratból érdekes dolgokat tudunk meg, felsorolja „az nemes nagyszombati ötvös céhnek“ akkori mestereit Kagán Mihály uram őkigyelme volt a céhmester, ő is aranyozta meg az ajándékot, Homolya Nagy Ferenc, Horvát Gergely, Váradi Pál kulcsármester és Tolnai István voltak a céh tagjai. Mind tősgyökeres magyar iparosaik, Kik nevükkel és életük munkájával igazolják, hogy a középkori és újkori Nagyszombat életében milyen jelentős kulturmuinkát végzett századokon át a magyar elem. A zborói várkastély relikviái Zboró volt a Rákócziak családi fészke, hajdan Rákóczi György kastélya, a nagyfejedelemnek is kedvenc tartózkodási helye. Mögötte a híres száz hársfa, melyet a fejedelem okmányaiban megemlit: dátum Zboroviae sub centum filiis. Ennek a pazar főúri kényelemmel berendezett családi otthonnak meghitt, meleg enteriőrjét tárják fel azok a bútorok, fali szőnyegek, képek, amelyek a kiállításon díszelegnek. Ott áll az egyik fülkében egy hársfából, talán éppen a zborói híres hársakból készült kanapé, kereszttöltéses hímzés kárpitozza, sötétbarna alapján nagyvirágos keretelésben kedves tájképek díszítik. Körülötte négy szék ugyanilyen díszítéssel. A bejárattal szemközti falon hatalmas festett kárpit. Négy és fél méter a szélessége, három és fél a magassága. A barokk keret üde pásztor jelenetet fog be. A hagyomány szerint a gyönyörű darabot Sarolta Amália hesszeni hercegnő hozta magával (Üvegteret alatt az egyik levele, amelyet Danokából ír 1706. szeptember 6-án férjének: Monseigneur! Ez a megszólítás. Nagyon megkönnyebbült, amikor megkapta Rákóczi levelét. Mert amikor olvasta, hogy Monseigneur a trencséni csatában megsebesült, a halálos rémülettől lázas beteg lett.) Az oldalsó fülkékben néhány korabeli szekrény, láda és szék szemlélteti a Rákóczi-kor belső berendezését. Legtöbbje Szlovenszkón készült, igazán remekbe faragott darabok. Az egyik diófaszekrény, berakott növényi és állati diszkéssel, faragott oromzattal, a másik hársfaszekrény, három angyalos hermával tagozva, két ajtaján akantuszleveles disz egy-egy cimerrel. Milyen gyönyörű az a faragott hársfaláda, amely a szepességi Hupfalván készült 1692- ben! Elől két fülkagylós keretben két olajfestésű jelenet és mégy női félalak, az évszakok allegóriái És ha már bútorról van szó, lehetetlen megilletődés nélkül elmenni egy faragott karosszék mellett, amelynek fehér alapját festett virágos indák diszitik, párnázott ülőkéjét barnabőr vonja be. Ezt a széket maga a rodostól számkivetett faragta és kápolnájában használta. Mikes leveleiből tudjuk, hogy kedvenc szórakozása volt az esztergályos munka. Habáni cserepek A Rákóczi-családnak gyönyörű gyűjteménye volt a habáni cserepekből. A kiállitáson 16 két vitrin van tele a legszebb, legértékesebb darabokkal. Itt egy ónmázas cseréptányér, mellette egy kékmázas cserépkorsó, fehér virágdíszei egy magas nyakú iszapkorsó, fehér-sárga-zöld virágdísszel, tányérok, köcsögök, korsók, tálak, egytől-egyig a habáni cserépipar fénykorának remekei. A tizenhatodik század elején Ferdinánd Morvából és Ausztriából kiűzte a habánokat, ennek az anabaptista szektának a tagjait, akik uj otthonukba magukkal hozták cserépkészitő művészetüket. Pozsony-, meg Nyitra-vármegye egyes vidékein olyan agyagmüves ipart teremtettek, amely ma történelmi jelentőségre tett szert Ennek a specifikusan szlovák iparnak termékeit az egykori Magyarországon ritka becsben tartották és amint a kiállításon is látjuk, a legelőkelőbb főúri házak voltak teli habáni edényekkel. Ám a szlovenszkói ötvösművészet remekei is hosszú időre késztetnek szemlélődésre. Dísztálak, poharaik, fedeles kancsók, úrvacsora-kannák, serlegek, gyümölcsös tálak, teáskannák töltenek meg két szekrényt. Minden egyes darab nehéz vert ezüstből, a legtöbbje aranyozva. Milyen kecses az a fedeles kancsó, amelyet a híres Selmecbányai ötvösmester, Weigl Bertalan készített. Testén trébelt angyalhermák és tulipánszálak váltakoznak. Fedelén csókolódzó galambpár. Johann Weidner Selmecbányai mester munkája az a fedeles kancsó, melynek hengeres testét allegórikus vallási jelenetek díszítik, közben német és héber feliratok vannak, elől a város címere, fedelén leveles kehelyben ércdarab, messzire hirdetve, hogy a bányavidék központjában készült ez a műremek. Vagy milyen szép a Lányi Pál által 1702-ben Rozsnyón veretett gyümölcsös csésze, amely bármely modern ebédlőasztalnak is dísze lehetne. Egy barokk díszitésű kávéskanna Bártfáról került ki, rajta a város pecsétje, egy négygerezdes testű gyömbértartó vésett tájképes jeleneteivel a besztercebányai mester kezemunkáját dicsért Érdekes az a Lőcsén készült tréfás pohár,amelynek közepéből kis ágyú nő ki és az ágyú csöve szolgál ivatkául. Csodálatos finomságú az az aranyozott ezüstből való imakönyvfedél, amely szintén Szlovenszkón készült Három ovális alakú, bibliai jeleneteket ábrázoló festett zománcú kép díszíti. Jánosik baltája Pallósok, szablyák, kardok, tarsolyák, sipkák, tőrök, fokosok, mindenfajta harci eszközök töltenek meg több szekrényt. Köztük szlovenszkói szempontból talán a legérdekesebb az a másfél méter hosszú, ezüsttel díszített acélbalta, amelyet Jánosik György, a kurucoktól később a labancokhoz átpártolt szlovák csapatvezér forgatott. Csak rövid áttekintését adtuk a kiállítás szlovenszkói szempontból is rendkívül érdekes anyagának. Aki a kiállítást meglátogatja, napokra talál magának néznivalót. Milyen érdekesek a kiállított levelek, okmányok, a kuruc korszak egész diplomáciai levelezése. Uralkodók levelei a nagyságos fejedelemhez, a napkirálynak, az orosz cárnak, a lengyel királynak, a svéd királynak saját kezűleg írott levelei a szabadsághőshöz, akit magukhoz méltó fejedelemnek ismertek el. És a sok megsárgult papírlap között, egy kicsiny könyv, a gyermek Rákóczi ábécés könyve, amelyet Kassán nyomtatták, a jezsuita atyáknál, 1674-ben. A fedőlap belsején a gyermek sajátkezű bejegyzései: Initium sapientiae est timor Domini: A bölcsesség kezdete az Úr félelme. Dohupit István: HOGY Tudvalévő’ dolog, hogy ha két angol találkozik, első kérdésük: how do you do? Udvriassági aktus ez az angoloknál, majdnem olyan köszönésféle. Megrögzött szokás vált belőle és ebből a szokásból nem engednek, találkozzanak bár a Fokföldön, vagy az Északi sarkon. Kivégzés előtt a hóhér bizonyára megkérdezi az elitélttől: how do you do? A detektív valószínűleg ezzel a négy szóval tartóztatja le a betörőt. Mondom, az angol beszédet el sem lehet képzelni enélkül a négy kurta szó nélkül. Ez az ember legprimitívebb magánélete ellen törő kérdés minálunk is igen elterjedt szokás. Nem mehetsz végig az ntcán anélkül, hogy valamelyik ismerősöd feléd ne csicseregne, hogy van? Utálatos szokás. Meg kell állnod, ki kell pakkolnod a gondjaiddal, terveiddel, közérzeteddel, rokonságoddal, legtitkosabb reményeiddel. Ez a hogy van kényszerí rá, mert úgy érzed, hogy kutyakötelességed feleink Ebben a tekintetben még nem vagyunk ott, ahol az angolok, ők kérdésnek, de feleletet nem várnak. Az egyik is megkérdezi, hogy how do you do és a másik is. Késs. Pasz. A felelet nem fontos. Az udvariasságnak elég tétetett akkor, mikor megkérdezték, hogy a másik hogy van. A felelet? Az angolok sokkal diszkrétebbek. A feleletet elengedik. Nálunk azonban felelni kell. Valóságos önoperációt kell végeznünk, bele kell vágnunk saját magunkba, mint az orvos bonckése vakbéoperálókor a hasunk jobboldalába. Egyszerre eszünkbe jut a lyukas cipő, a kifizetetlen számla, a reuma, ezernyi apró bosszúság. Esetleg nem is szándékoltál gondolni rájuk, örülsz, ha elfeledkezel róluk és most itt vannak, eszedbe jutottak és bosszantanak. Erre azonban az a másik udvarias ember nem gondol, ő csak kérdez. Nem azért, mintha, becses hogyléted különösebben érdekelné, hanem, mert semmi más okosabb nem jut az eszébe. Mikor Pardont, az első neandervölgyi ősembert a kollégája egy furkóssal fejbevágta, fent nevezett úr valószínűleg nem soká habozott a visszavágással. Milyen kár, hogy azóta udvariasabbak lettünk! Ma ez a hogy van a legdivatosabb furkós, amivel úton-útfélen fejbevágnak és te még csak nem is védheted magad. Kezed, lábad kötve tradícióval, illemmel, jó neveléssel, szokással, annyira finom vagy, hogy még mosolyogsz is hozzá. Az ilyenfajta lelki sértésnek nincsen fóruma, nem hivatkozhatsz paragrafusokra, nem vétethetsz fel orvosi látleletet. Az ilyen lelki sértést kénytelen vagy megemészteni, még ha meg is fekszi a gyomrodat. Jómagam azonban sehogyan sem tudtam ebbe belenyugodni. Ha tőlem megkérdezik, hogy hogy vagyok, a legszívesebben az felelném, hogy dühösen. Csak hát ezt mégsem lehet. Utóvégre is nem vagyunk a neandervölgyben. Ma már narkózissal és érzéstelenítéssel dolgoznak. Nem kozkáztathatom, hogy a gorombaság bélyegét süssék rám. Azért hát mást gondoltam ki. Ha valaki megkérdezi tőlem, hogy hogy vagyok, barátságos és elégedett mosolyra szélesedik az arcom és úgy felelek : — Köszönöm, nem panaszkodhatok. Lehetne rosszabb is. Tegnap kihúzták a sorsjegyemet, nem sokkal, igaz, vagy tízezer koronával, azonkívül örököltem is egy házat Hallottam, hogy beválasztanak az Akadémiába és éppen most tárgyalok egy színigazgatóval, aki egy drámámért csak háromezer koronát akar fizetni, no persze, ennyiért mégsem adom... És más hasonlókat. Szemet szemért. Ha látnád, hogy megnyúlik a jóakarat a kérdező arca, milyen kényszeredett mosollyal hallgat! Nem tehetek róla, ő kezdte! De azért sajnálom, hogy ilyen finoman kell elintéznem. Máskép szeretném és egy kis irigységgel gondolok Pardonra, az első ősemberre és furkóstul hadonászó kollégájára. Rákóczi korának legműveltebb magyarja MOSSA A FOGÁT REGGE £ S ESTE SPECIÁLIS FOGSZAPPANNM CSAK SZAPPAN MOS ÉS TISSTIT TÖKÉLETESEM