Prágai Magyar Hirlap, 1938. szeptember (17. évfolyam, 199-223 / 4642-4666. szám)
1938-09-14 / 210. (4653.) szám
1938 szeptember 14, szerda. ftfjjfcfHidd Az időjárás kissé javult. A hőmérséklet emelkedett, helyenként csapadékkal, főleg a magasabb helyeken. A hőmérséklet maximuma 18 fok. — Időjóslat: Változó felhőzet, további felmelegedés, időnként élénkebb nyugati szék — A PÉCSI JÁRÁS MINDEN LAKÓJA EGY KILÓ BÚZÁT AD A REPÜLŐALAPRA. Pécsről jelentik: A pécsi járás népe érdekes módon kapcsolódott bele a nemzeti sére megindult mozgalomba. repülőnap megteremtéA járás lakossága ugyanis elhatározta,hogy személyenként egy kiló gabona árát, húsz fillért ajánlanak fel a repülőalapra. A gyűjtés már megkezdődött és abba belekapcsolódtak a papok, jegyzők és leventék, akik házról-házra járva végzik a gyűjtést. A gyűjtés eredményét szeptember 18-án ünnepélyes keretek között szolgáltatják be úgy, hogy az 54 községben összeszedett adományokat biciklis leventestaféták hozzák magukkal a mecsekszabolcsi bányászhős emlékműhöz. — AScHBAN EGYETLEN ZSIDÓ ISKOLÁSGYERMEK SINCS* A Bohemia jelenti: Asch határvárosből az utóbbi időben számos iparos- és f kereskedőcsalád vándorolt ki és ezzel kapcsolatban megemlítendő az a körülmény, hogy Aschban most egyetlen zsidó iskolaköteles gyermek sincs már. Aschban mindössze tucatnyi zsidó polgár maradt. — „ÖNVÉDELEMBŐL" CSAKNEM AGYONVERTE A SÓGORÁT. Komáromiból jelentik: Kovács József 34 éves jászfalusi földműves a község szövetkezetének udvarán összeveszett a sógorával, Lavicska Péterrel. A veszekedésből verekedés lett s a dühös Kovács lapáttal támadt sógorának. Lavicskát fejbeverte, az áldozat elszédült, földre esett, de a nekidühödött Kovács még a földön is ütötte-verte a sógorát. Lavicska igen súlyosan megsérült. Kovács a bíróság előtt azzal védekezett, hogy „önvédelemből" cselekedett. Egyhavi fogházbüntetést kapott. Ausztrália legirigyeltebb férjének Ron Whyte copleyi juhtenyésztőt tartják, aki Sydneybe látogatott, hogy a dél-ausztráliai pusztaság unalma után kiélvezze a városi élet gyönyöreit és feleségétől a következő írásbeli engedélyt kapta: „Ezennel megengedem hites és törvényes férjemnek, Ron Whytenek, hogy oda menjen, ahová akar, annyit igyék és mulasson, amennyi jól esik, udvaroljon bármely hölgynek, aki tetszését megnyerte, mert ismerem jóizlését. Azt kívánom, hogy kártyázzék, lóversenyfogadásokat kössön és minden tőle telhető módon élvezze ezt az életet, mert azután sokáig lesz halott.” — A PRÁGAI FŐÚTVONALAKON FÖLDALATTI ALULJÁRÓKAT TERVEZNEK. A prágai rendőrség forgalmi osztálya azt a javaslatot nyújtotta be a prágai városi tanácshoz, hogy az utcan forgalom és a gyalogjárók biztonsága érdekében több veszélyes útkereszteződésnél földalatti aluljárókat létesítsenek. A rendőrség a legveszélyesebb pontnak az alsó Vencelteret tartja, ahol a Baba-palota és a Kortana között építendő alagút. — KIVESZIK AZ ÖTÖSIKREK MANDULÁIT. Callanderből (Kanada) jelentik. A híres Dionne ötösikreket megoperálják. Mind az öt kislánynak eltávolítják a manduláját, mert erősen hajlamosak mandulagyulladásra. — TIZENHETEDSZER KERÜLT A BÍRÓSÁG ELÉ. Komáromi tudósítónk jelenti: Orosz Imre, 39 éves, volt budapesti kereskedelmi utazó a ,,cserekereskedelem"-nek igen különös értelmezést adott: zsebtolvajlással foglalkozott a szlovákiai vonatokon. Számtalanszor megbüntették már, büntetésének kitöltése után azonban ismét folytatta szélhámosságait s a lopásokat. Nemrégiben a lévai vasúti állomáson a nagy tolongásban Lipovszky János zsebéből kiemelte a pénztárcát. A pénztárcában 1800 korona volt. A zsebtolvajt idejében lefülelték s átadták a rendőrségnek. Orosz Imre a komáromi kerületi bíróság elé került s itt kiderült, hogy eddig már tizenhatszor volt büntetve. Orosz azzal védekezett, hogy részeg volt, semmire sem emlékszik s valószínűleg ittasságában nyúlt idegen zsebbe a magáé helyett... A bíróság háromhónapi fogházra ítélte el. trxcm-AWAarhtrií^ 7 — BETÖRÉSÉRT KÉTÉVI FEGYHÁZ. Komáromból jelentik: Goda Sándor 47 éves ógyallai munkás a hetényi vasúti állomás raktára körül ődöngött fiával és unokaöccsével. Egy óvatlan pillanatban betörte a raktár ablakát és a két fiú segítségével nagymennyiségű árut, szövetet, vásznat, zsírt, cukort és lekvárt harácsolt össze. A csendőrség kinyomozta tetteseket, így került Goda a bíróság ellé. Goda a beismerte a lopást, csak az ellen tiltakozott, hogy az ablakot is betörte volna. A kár többezer korona volt. Godát kétesztendei fegyházra ítélték, tekintettel arra, hogy rovott multu s hogy fiát tanította lopásra. BUDAPEST. — Már egyizben idéztünk azokból a magyarországi sajtóközleményekből, amelyek Borsody István „Magyarok Csehszlovákiában" című könyvének nagy sikeréről számoltak be. A könyv, amely azóta szabadon terjeszthető Csehszlovákiában is, most második kiadásban jelent meg és a magyar folyóiratok őszi számaiban terjedelmes tanulmányok foglalkoznak jelentőségével. „...ez a legjelentősebb cselekedet. •“ — Írja Szabó Zoltán A „Kelet Népé"-ben Szabó Zoltán, a „Tardi helyzet" és a „Cifra nyomorúság" című szociográfiai művek kitűnő szerzője hosszabb tanulmányában a következőket írja a Borsody István szerkesztésében megjelent könyvről: „A csehszlovákiai magyarság állapotának részletesebb ismertetésére húsz év óta alig került sor. Aki ismeri is őket és foglalkoztak részint Csehszlovákia, részint az odaáti magyarság kérdéseivel, többnyire a kérdéseknek csak egy-egy oldalát világították meg egyes cikkeikben. Összefogó kép nem adatott róluk és a magyar közvéleményben Szlovákia még ma is a középiskolai tankönyvek adatai szerint él s legtöbben kényelmes álláspontot foglaltak el velük szemben és nem vették tudomásul azt, hogy az idő múlik. A szükség és a hiány e téren roppant nagy és ez szabja meg annak a vaskos, közel 14 íves kötetnek fontosságát, melyet „Az Ország Útja" című folyóirat „Magyarok! Csehszlovákiában" címmel kiadott. A kötet huszonhárom szerző tollából huszonnégy tanulmánnyal igyekszik megvilágítani szlovákiai magyarság helyzetét, erőtartalékait és lehetőségeit. Az egyes tanulmányok a csehszlovákiai magyar katolicizmusról és protestantizmusról, a reformátusokról és evangélikusokról, a demográfia és a statisztika tükrében bemutatott néprajzi helyzetről, az asszimilálódásról, a magyar zsidóságról, a csehszlovákiai magyar politikai élet húsz esztendejéről, a gazdasági élet húsz évéről, a kulturális szervezkedésről, a magyar iskoláról, a szlovákiai magyar irodalomról, művészetről és tudományról, sajtóról, a szlovákiai magyar polgárságról és parasztságról, a főiskolásokról, a Sajlómozgalomról, a szlovákok és magyarok, a csehek és magyarok viszonyáról, továbbá Európa és a csehszlovákiai magyarság, Magyarország és a csehszlovákiai magyarság kapcsolatáról — roppant anyagismerettel adják kimerítő vázlatát a szlovákiai magyarság életének. A munka hatalmas, fontos és jelentékeny, köszönet illeti érte a számot összeállító Borsody Istvánt s a folyóirat szerkesztőit és kiadóját. A csehszlovákiai magyarság életének megismertetésében talán ez a legjelentősebb cselekedet a háború óta és ebben benne van a kötet értékelése is. Az egyes cikkekben, — melyeknek értéke és néha szempontja is különböző foglaltatik nagyjából minden fontos benne adat, amit ismerni kell ahhoz, hogy valaki a csehszlovákiai magyarság életét lássa, ismerje és ne álljon vele szemben olyan tájékozatlanul, mintha nem is magyarokról és nem is szomszéd országban élő magyarokról lenne szó. „A magyarság ma — írja Borsody zárószavában — oly sokféle feltétel mellett folytatja életét, hogy a nemzet szellemi egységét, úgy-ahogy, csak akkor lehet fenntartani, ha minden alkalmat megragadunk arra, hogy a rendelkezésünkre álló eszközökkel mennél rendszeresebben ismerjük meg egymás életét és ilyen gondos ismeretek alapján közeledjünk megértően egymás felé." Ennek a mélyebb értelmű és értékű közeledésnek érdekében jelentős tett ez a kötet." Szabó Zoltán a továbbiakban ezután az úttörő munka után olyirányú könyv megírását sürgeti a csehszlovákiai magyarságról, amely a társadalom életének szövevényes összefüggésében helyet foglaló jelenségeket tárgyalná. Belekiáltotta a magyar életbe a szlovákiai magyarság sorsát" Simándi Béla a „Korunk szavában" így ír többek közt: „Elismerés és köszönet illeti „Az Ország Útja" folyóiratot ezért a kötetért, amellyel belekiáltotta a magyar életbe a szlovákiai magyarság sorsát, életét. Megérdemelt visszhangja volt a műnek, de még mindig kevés, még nagyobbat érdemelnének meg azok a kérdések, amelyeket felvet. .. Akik írták, jobbára fiatal emberek, akik az új ország egymástól távoleső pontjain élik nagyon küzdelmes, de a magyarság jövőjében hivő életüket. Az olvasók széles rétegeire a megismerés szenzációjával kell hatnia ennek a könyvnek, amely azonban, főleg az ottani magyar ifjúságra vonatkozóan, sok félreértést is tisztáz, sok előítéletet oszlat széjjel. Hatalmas munkáról számol be, amelyet a kisebbségi sorsban élő magyarságnak a maga magyarsága érdekében kellett kifejtenie, amig bele tudta oltani az ottani lelkekbe a népközösség hitét, amely szerint él az ottani magyarságé s amelynek kimélyítése nem ártana itt, az anyaországban sem. Mert az elején a nyugati kultúrának a keleti magyarság felé való közvetítésében látta ott a történelmi hivatását és csak később, lassan fordult a nép felé is. És ez a nép felé fordulása vált igazi hivatásává, ez hozta meg sikereit is. A kötet szerkesztésének gondos és nehéz munkáját Borsody István végezte és ugyancsak ő írta a „Magyarország és a csehszlovákiai magyarság" című fejezetet. Van néhány kemény szava ellenünk, amelyekkel azonban vitába szállnunk nem lehet, legfeljebb mentségekkel, magyarázatokkal felelhetünk azokra. De az alábbiakat feltétlenül meg kell szívlelnünk: ........ különösen a magyarországi közvéleményt kell alaposan kiművelni a magyar kisebbségi kérdés megismertetésével, mert az eddigi iskolai oktatás is elárulja, hogy csak a föld iránt van érdeklődés és nem a földön élő magyar és más nemzetiségű emberek iránt." A Pethő Sándor nagyvonalú szerkesztésében nemrég megindult új magyar napilap, a „Magyar Nemzet", egyebek közt a következőket írja a könyvről: „Hangja egyszerű és komoly. Nem széplelkeknek való kellemes olvasmány, minden mondanivalója vérző és dísztelen valóság. Nem más ez a testes kötet, mint tárgyilagos, elmélyedő és adatszerű helyzetjelentés a csehszlovákiai magyarságról és a benne foglalt értekezések olvastakor érezzük, hogy mily régen szükség lett volna erre a munkára. A legkitűnőbb ottani fiatal magyar írók és szakemberek írták és az ő tanúságok mindenben meggyőző, mert egyformán igaz és őszinte a csehszlovák rendszer bírálata és a ' magyarság erényei vagy a belső hibák tekintetében." (*) Magyar művész külföldi körúton. Budapestről jelentik. Rajter Lajos, a magyar Rádió fiatal karnagya a közeli hetekben nagy hangverseny-körútra készül. A német birodalmi rádió meghívására Königsbergben nyilvános hangversenyt vezényel szeptember 16-án 20 óra 15 perckor. További hangversenyei Tallinban, Helsinkiben és végül Varsóban lesznek. Műsorán főleg magyar szerzők művei szerepelnek, így többek között Visky János, a nagytehetségű fiatal zeneszerző szimfonikus szvitje, amely most először kerül külföldi előadásra. (*) Újból magyar filmelőadások Prágában. A Prágai német Urania filmszínház az őszi évad beálltával folytatja Prágában a magyar filmek sorozatos bemutatását. Szeptember 20— 21—22-én hat előadásban kerül színre „A lovagiam ember", amely Hunyady Sándor hasonló címü vígjátékából készült és melynek főszerepét a népszerű és ikitünő Kabos Endre játsza. (*) Erkel Gyula síremléke. Budapestről jelentik: A nagy Erkel Ferenc legidősebb fiának, az 1909-ben elhunyt Erkel Gyula karmesternek és zeneszerzőnek síremlékét most avatták fel a Kerepesi temetőben. A kegyeletes ünnepségen részt vett Erkel Jenő. Erkel Gyula fia vezetésével az Erkel-család valamennyi élő tagja. Az egykori tanítványok közül ott volt Ábrányiné Wein Margit, az Operaház volt művésznője, Weinné Vanikevics Olga énekművésznő, Ábrányi Emil nyugalmazott operaigazgató. A fölszentelés után Szikla Adolf méltatta a kitűnő muzsikusnak, „Az ember tragédiája" és a „Csongor és Tünde" első zeneszerzőjének érdemeit. (*) A Kárpátokban készülnek a „Szegény gazdagok" fölvételei. Budapestről jelentik: Jókai egyik legszebb regénye, a „Szegény gazdagok" felvételeit most kezdték meg az egyik budapesti filmgyár műtermében. Csepreghy Jenő, az új Jókai-film rendezője, először azokat a jeleneteket választotta ki, amelyekben Fatia Negra megvívja halálos harcát a román hegyipásztorral. Uray Tivadar, a Szegény gazdagok kettős főszerepének alakítója talpig feketében, fekete selyem kucsmával a fején áll ki a párbajra és vele szemben erdélyi viseletben a pásztor, akinek szerepét Tompa Béla játsza. A birkózás eleinte barátságos volt, később azonban annyira belemelegedtek, hogy a legkomolyabb viaskodás fejlődött ki kettőjük között és mindketten a legnagyobb erőfeszítéssel igyekeztek a másikat a „halálos szakadék" mélyére juttatni. Azaz, hogy csak a szakadék széléig, mert a „halálos" zuhanást a Kárpátokban fogják leforgatni, akkor, amikor majd a „Szegény gazdagok" külső felvételei készülnek. (*) Bolyai Farkas ismeretlen drámái szinrekerülnek. Kolozsvárról jelentik: Dr. Kádár Imre, a szlovákiai származású kolozsvári színigazgató elhatározta, hogy Bolyai Farkasnak, a világhírű matematikusnak drámáit a közeljövőben szinrehozza. Brassai Sámuel, a sokoldalú tudós még 1886-ban kritikát irt Bólyai Farkas drámáiról és azt irta, hogy azok bármely drámai művei versenyezhetnek és színpadon sem vesztik el hatásukat. Érdekes megemlíteni, hogy a „Párisi per" címü „érzékeny játékot" a múlt tavasszal a Bólyaiakról elnevezett budapesti Markóuccai leányiskola növendékei már előadtak. Erdély magyarsága nagy érdeklődéssel várja világhírű szülöttjének színpadi bemutatóját. (*) A párisi világkiállítás filmen. A párisi világkiállításon nagy érdeklődést keltett az a rész ■ is, ahol a kiállítás céljaira különböző régi francia stílusú épületeket vettek igénybe. A XV. és XVII. századibeli épületek, illetve pavallonok most szerepelnek egy új francia filmben, amelyet Jaques Feyder rendezett. A „Csintalan as■szonyok" című harminc év előtt játszódó filmhez ugyanis a világkiállítás egykori pavilonjait kérték kölcsön és a felvételek nagy része itt készül. (*) Kiepura versenytársa — egy erdőmunkás. ■ Varsóból jelentik: Az itteni művészköröket élénken foglalkoztatja egy Jacov Eugen nevű 24 éves erdőmunkás esete, aki három héttel ezelőtt t a Kárpátokban fekvő szülőfalujából egy fillér nélkül elindult Varsóba, hogy próbát énekeljen az operában. A fiatal erdőmunkásról megállapították a karmesterek, hogy könnyűszerrel éneklik a magas cét, ritka szép tenorhangja van és zenei hallása is kifogástalan. Csakhamar akadtak gazdag pártfogók is, akik kitaníttatják Jadovot. A lapok máris azt írják róla, hogy néhány esztendő múlva versenytársa lesz a világhírű Kiepurának. (*) Filmen játszik a Magyari-banda. Budapestről jelentik: Magyari Imre ritkán kapható filmszereplésre, mert ritkán tartózkodik odahaza. Most azonban Pless Ferencnek, a Rozmaring rendezőjének sikerült egy hétre szerződtetnie bandájával együtt Magyari Imrét, hogy az új Harsányi —Békeffy-film néhány magyar nótáját elmuzsi! Második kiadásban jelent meg Borsody István „Magyarok Csehszlovákiában" című könyve A magyarországi sajtó állandóan foglalkozik a művel és rendkívüli jelentőséget tulajdonít neki „Mondanivalója vérző és dísztelen valóság" ikálják. • A ftozsoftyi utcaik misem: ÁTLÓN: Az algíri kalandor. ALFA: Egy éjszakán át történt. LUX: Ifjúsági szerelem, METROPOL: A newyorki kikötőben. , URÁNIA. Goldwyn Follies. TÁTRA: Megbecstelenítve. VIGADÓ: Négyen a paradicsomban.