Prágai Tükör, 2000 (8. évfolyam, 1-5. szám)
2000 / 4. szám
16 MAGYAR MOZAIK lenzék egyik vezéregyénisége volt, aki a forradalmi Batthyány-kormányban elvállalta az igazságügyi tárca vezetését. 1849-ben visszavonult birtokaira, majd a szabadságharc leverése után a passzív ellenállás politikájának lett a legfőbb megtestesítője. Deák megrögzött agglegény és a kompromisszumok embere volt egész életében. Erre alapozta a magyarosztrák kiegyezést is. A múlt század hatvanas éveiben kidolgozott politikájának lényege, hogy Magyarország elismeri a Habsburg birodalom létérdekeit, s ilyen kérdésekben enged, ha Bécs viszonzásképpen elismeri az 1848-as törvényeket. Mint ismeretes, Kossuth élesen bírálta s megalkuvónak minősítette ezt a politikát. A gyakorlatban azonban ez a politika vezetett ahhoz, hogy az idegenben elhunyt Kossuth földi hamvait hazahozhatták, s az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc vezére hazai földben aludhatja örök álmát. Ma a budapesti Fiumei úti Nemzeti Sírkertben két kiemelkedő, egymáshoz hasonló mauzóleum van: az egyik Kossuth Lajosé, míg a másik Deák Ferencé. Mindkét személyiség megérdemli, hogy a nemzet hálával emlékezzen meg róla. Ugyanakkor a két nagy személyiség példája azt is mutatja és bizonyítja, hogy a történelmet olykor a radikálisok, máskor pedig a kompromisszumok emberei vitték előre. Deák Ferenc nagyságára vall, hogy a kiegyezés után, amely az ő politikájának sikere és tetőpontja volt, már politikai szerepet nem vállalt, s visszavonult a közélettől. Egyébként ezt a hozzáállást is tanítani kellene. Számos mai politikus is tanulhatna belőle. Kokes János (archív felvétel)