Prágai Tükör, 2015 (23. évfolyam, 1-6. szám)
2015 / 5. szám
Domokos 1773. szeptember 5-én született a székelyföldi Sáromberkén (ma: Dumbravioara, Románia) a családi kastélyban. Tanulmányait a közeli Marosvásárhelyen, majd a híres nagyenyedi kollégiumban folytatta. Tizenöt éves korában már a bécsi, három évvel később a pesti egyetem hallgatója. Húsz éves korában, 1793 tavaszán, atyja példáját követve hosszú utazásokba kezd. Előbb a Felvidéket (a mai Szlovákiát) járja be, majd 1794-ben erdélyi körutat tesz. Többhónapos nagyváradi pihenő után 1795 elejétől az adriai tengerparton barangol, majd 1795 nyarán a cseh- és németországi útja során jut el Karlsbadba. Utazását Kolozsvárott fejezi be 1796 júniusában és még ugyanazon évben, Bécsben megjelenik útleírása. Az „Egynéhány hazai utazások leírása Tót- és Horvátországoknak rövid ismertetésével együtt” című kötetével Teleki Domokos több téren is úttörő munkát végzett. A kötetet a budapesti Balassi Kiadó 1993-ban újra megjelentette. A kötetet gondozó Éder Zoltán szerint Teleki könyve tekinthető az első magyarországi, magyar nyelvű útleírásnak. Szerzőjét pedig nemcsak a magyar néprajztudomány, hanem a magyar művészettörténet-írás egyik előfutárának is tarthatjuk. Teleki azt írta le, amit saját szemével látott - ez a személyes jelleg útleírásának legfőbb értéke (Éder). A fentiek ismeretében csak sajnálhatjuk, hogy Teleki nem írta meg a folytatást, a cseh- és németországbeli élményeit, tapasztalatait. Valószínűleg egyre súlyosbodó betegsége, majd 1798. szeptember 16-án bekövetkezett halála akadályozta meg őt az írásban és fosztott így meg minket a karlsbadi élmények olvasásától. Hogy érzékeltessük, mit vesztettünk ez által, idézzük könyvéből a szklenói (ma: Sklené Teplice, Szlovákia) fürdő leírását: „Körmöcről Selmecre indultunk. Útban esett az úgynevezett Glas-Hütten meleg feredő Skleno nevű falu határán. A meleg források egy hegyecskének tövében erednek, és három különböző feredőkbe vitettetnek, melyek a nemesi, közönséges és szegényferedőknek hívattatnak. A víznek büdösköves (kénes) szaga van, és ámbár sem melegsége, sem tisztasága nem változik, mégis egy bizonyos kőnemnek részecskéivel terhes, melyek mind a csőkben, mind a feredőkben levő padokon megülnek, és azokat egy kőhártyával behúzzák; ez a kőhártya pedig darázskőnek (tufa) lenni ismértetik. Azon dombnak oldalában, amelyből a források erednek, egy hasonló darázskőből formált, természetes lyuk vagy üreg vagyon, melyet izzasztólyuknak neveznek. Ez is egy feredő, mert egy fél ember magasságnyira mind az oldalról, mind felülről víz szivárog bé, mely a lyuknak fenekén megrekesztetik; a kőbe padok vágynak bévágva, melyeken mintegy húsz feredő ember ülhet. A lyukban pedig mind a víznek melegsége, mind a víztől hevített kő miatt oly nagy a hévség, hogy a legerősebb ember is egy fertályóránál tovább ki nem állhatja; mindazonáltal gőzöt vagy füstöt az em- Karlovy Vary - régi oszlopsor