Prágai Tükör, 2015 (23. évfolyam, 1-6. szám)
2015 / 5. szám
ber benne semmiképp nem érez. Vízkórság és tagbéli betegségek ellen ezek a feredők igen hasznosnak tartatnak”. Nos, egy hasonló leírást olvasni a karlsbadi „feredőről” Teleki tollából micsoda élmény lenne! Szerencsénkre, mégsem maradtunk teljesen a karlsbadi tapasztalatok ismerete nélkül. Amit ugyanis Teleki nem tett meg, megtette hűséges útitársa, Pataki Sámuel doktor. Pataki még medikusként, 1793 májusában csatlakozott az akkor 22 éves grófhoz és hűséges útitársa (és orvosa) maradt három éven keresztül. Megbízatásának megfelelően, rendszeres időközökben, levélben tájékoztatta Teleki szüleit az úrfi egészségi állapotáról. A Telekiek marosvásárhelyi levéltárában megőrzött leveleket egy lelkes amatőr, Fodor István kutatta fel s tette közzé az Orvostörténeti Közlemények (Communicationes ex Bibliotheca Historiae Medicae Hungarica) 1965-ben megjelent 34. kötetében. A kötet 147-149. oldalain olvashatjuk Pataki két, Karlsbadban keltezett levelét. Mielőtt beleolvasnánk e beszámolókba, essen szó szerzőjükről. Annál is inkább, mivel Pataki doktor szintén híres személyisége volt korának. A harmadik tagja volt egy orvos dinasztiának, ráadásul azonos keresztnévvel, ezért őt általában „Pataki Sámuel (harmadik)” vagy „Pataki Sámuel III” néven emlegetik az orvostörténeti adattárak. A dinasztia-alapító sárospataki Pataki Sámuel I (1692-1766) Halléban szerzett orvosi oklevelet, majd Kolozsvárott lett híres orvos. Kora legnagyobb csapásáról 1738-ban leírt véleményét - „A Pestisről való vékony Opinium” - szintén Fodor tette közkinccsé az említett kötetben (108-116. o.). Doktorunk atyja, Pataki Sámuel II (1731-1804) Utrechtben szerzett orvosi képesítést, majd előbb a kolozsvári főiskolán a bölcsészet tanára, majd Kolozs vármegye főorvosa. Az ő és Szathmári Pap Sára fiaként látta meg a napvilágot 1765. február 16-án Kolozsvárott a III. Pataki Sámuel, Teleki Domokos útitársa. 1794 februárjában avatták orvosdoktorrá az 1769-től már létező hazai orvosi karon, Pesten. Ő a Jenner-féle himlő elleni védőoltás (vakcináció) egyik erdélyi meghonosítója, majd 1812-től haláláig, 1824-ig Erdély főorvosa (mai fogalmakkal: egészségügyi minisztere). Csupán a teljesség kedvéért: neki is volt Sámuel nevű fia, ám Pataki Sámuel IV (1797-1820) még medikus korában elhunyt. Másik fia, Dániel (1804-1871) viszont szintén eljutott az „erdélyi főorvos” tisztségig. Pataki Sámuel III még medikusként, 1793 május elején lépett az erdélyi kancellár, gróf Teleki Sámuel szolgálatába. Szolgálatának lényege abban állt, hogy útitársként és „orvosi megfigyelőként” a kancellár fiát, a betegeskedő Domokost utazásaira elkísérje és életvitelét, gyógykezelését (a fürdőkben) felügyelje. Így jutottak el közösen 1795. július 14-én Karlsbadba. Pataki első, karlsbadi levelét 1795. július 20-án írja meg „Méltóságos Groffné és udvari fő Cancellariusné Úr Asszony’-nak, azaz Teleki Domokos édesanyjának címezve. Az úrfi kezelése még aznap este megkezdődött dr. Mitterbacher karlsbadi orvos irányítása mellett. A karlsbadi - számunkra ismeretlen - doktor előbb „valami habarbaromos port” vetett be a gróffal, majd másnap reggel hat pohár karlsbadi gyógyvíz megivásával elkezdődik az ivókúra. Ez a mennyi Pataki Sámuel sírja Kolozsváron