Prágai Tükör, 2016 (24. évfolyam, 1-6. szám)
2016 / 5. szám
-_ kultúra-média Jókedvű magyar irodalom... Szemezgetés Petőfi Sándor ironikus, vitriolos költészetéből Petőfi Sándor népdalaihoz képest a korábbi próbálkozások, így Kölcsey Ferenc, Kisfaludy Károly, Vörösmarty Mihály vagy Czuczor Gergely népdalszerű versei csak kísérletek, előzmények voltak. Az irodalmi köztudattal, az úgynevezett igényesebb olvasói közönséggel elsősorban Petőfi Sándor népdalszerű alkotásai fogadtatták el a dal műfaját. Annyira, hogy közülük nem egyet a kortársak eredeti népdalnak hittek, sőt később az eredetieket is ezekhez mérték, a népdalok normáját ezekhez igazították. Egyébiránt a címben nem véletlenül szerepel a vitriolos kifejezés. Ennek a maróan gúnyos jelentése viszonylag ismert, legfeljebb költészeti alkotásokkal összefüggésben használjuk ritkán, holott Petőfi Sándor humorral vegyített-fűszerezett alkotásai jelentősen vitriolosak, és bizony nem is véletlenül. Lássuk csak az eddigiekben válogatott, illetőleg az itt következő verseket leghíresebb költőnktől! Petőfi Sándor alkotásaiban nemcsak az imitáló, vagy egyszerűbben szólva: a zseniális utánzó tehetségét csodálhatjuk meg, hanem a kompozíciós találékonyságát is. Bár később is írt népdalokat, az egyik legsikerültebb helyzetdala a „Falu végén kurta kocsma...” amelyik 1847 augusztusában született, és bátran rögzíthetjük, hogy Petőfi Sándor dalköltészetének kiteljesedése és virágzása. Költőnknek a „Falu végén kurta kocsma...” című híres költeménye Matolcs községhez fűződik, bár Fülpösdaróc és Csenger is magáénak vallja azt a helyszínt, amelyik ezt, a Szatmáron írt verset ihlette. A kocsmát már régen lebontották, és a kompnak is csak a helyét tudják megmutatni az öregek. Ám a kocsma helyét emléktábla jelzi. A „Falu végén kurta kocsma” című, egyes szám harmadik személyben elhangzó életkép legvonzóbb értéke az emberi együttérzés és az egyszerűség. Petőfi Sándor: Falu végén kurta kocsma... Hogy azután mi történt a kurta kocsmában, tudja, aki már olvasta, és megtudhatja, aki ezután olvassa el Petőfi Sándornak ezt a helyenként már-már vitriolos életképét. Falu végén kurta kocsma, Az éjszaka közeledik, Oda rúg ki a Szamosra, A világ lecsendesedik, Meg is látná magát benne. Pihen a komp, kikötötték, Fia az éj nem közelegne. Benne hallgat a sötétség. (...) Egerváry Potemkin Ágost festménye