Prágai Tükör, 2016 (24. évfolyam, 1-6. szám)

2016 / 5. szám

-_ kultúra-média Jókedvű magyar irodalom... Szemezgetés Petőfi Sándor ironikus, vitriolos költészetéből Petőfi Sándor népdalaihoz képest a korábbi pró­bálkozások, így Kölcsey Ferenc, Kisfaludy Károly, Vörösmarty Mihály vagy Czuczor Gergely népdal­szerű versei csak kísérletek, előzmények voltak. Az iro­dalmi köztudattal, az úgynevezett igényesebb olvasói közönséggel elsősorban Petőfi Sándor népdalszerű al­kotásai fogadtatták el a dal műfaját. Annyira, hogy kö­zülük nem egyet a kortársak eredeti népdalnak hittek, sőt később az eredetieket is ezekhez mérték, a népda­lok normáját ezekhez igazították. Egyébiránt a címben nem véletlenül szerepel a vitriolos kifejezés. Ennek a maróan gúnyos jelentése viszonylag ismert, legfeljebb költészeti alkotásokkal összefüggésben használjuk rit­kán, holott Petőfi Sándor humorral vegyített-fűszere­­zett alkotásai jelentősen vitriolosak, és bizony nem is véletlenül. Lássuk csak az eddigiekben válogatott, ille­tőleg az itt következő verseket leghíresebb költőnktől! Petőfi Sándor alkotásaiban nemcsak az imitáló, vagy egyszerűbben szólva: a zseniális utánzó tehetségét csodálhatjuk meg, hanem a kompozíciós találékonyságát is. Bár később is írt népdalokat, az egyik legsikerültebb helyzetdala a „Falu végén kurta kocsma...” amelyik 1847 augusztusában született, és bátran rögzíthetjük, hogy Petőfi Sándor dalköltészetének kiteljesedése és virágzása. Költőnknek a „Falu végén kurta kocsma...” című híres költeménye Matolcs községhez fűződik, bár Fülpösdaróc és Csenger is magáénak vallja azt a helyszínt, amelyik ezt, a Szatmáron írt verset ihlette. A kocsmát már régen lebontották, és a kompnak is csak a helyét tudják megmutatni az öregek. Ám a kocsma helyét emléktábla jelzi. A „Falu végén kurta kocsma” című, egyes szám harmadik személyben elhangzó életkép legvonzóbb értéke az emberi együttérzés és az egyszerűség. Petőfi Sándor: Falu végén kurta kocsma... Hogy azután mi történt a kurta kocsmában, tudja, aki már olvasta, és megtudhatja, aki ezu­tán olvassa el Petőfi Sándornak ezt a helyenként már-már vitriolos életképét. Falu végén kurta kocsma, Az éjszaka közeledik, Oda rúg ki a Szamosra, A világ lecsendesedik, Meg is látná magát benne. Pihen a komp, kikötötték, Fia az éj nem közelegne. Benne hallgat a sötétség. (...) Egerváry Potemkin Ágost festménye

Next