Prágai Tükör, 2016 (24. évfolyam, 1-6. szám)
2016 / 1. szám
kultúra-média Jókedvű magyar irodalom... Itt a humor, hol a humor Petőfi Sándor költészetében? Eredetileg azt gondoltam, itt, a „Prágai Tükör” hasábjain arról győzködöm majd a kedves Olvasót, hogy valahonnan, nagyon messziről, a nyolc évszázados magyar költészet ősforrásaitól indulva, csak és csakis a jókedvű, a jókedvet visszhangzó szemelvények közül válogassunk olvasásra. Na, de most is érvényesült a régi mondás, miszerint: „Ember tervez, Isten végez” Mert mi is történt? Előbb volt az álom, és utána a felébredés. Amikor válogattam a magyar költészet tárházában, hogy bőségesen szolgálhassak jókedvet biztosító művekkel, bizony zömmel a tragikus, a véráztatta magyar történelmünk visszhangzott a szemelvényekből, mivel tragédia tragédia hátán emelkedett, sorsfordító, merész, vagy lehangoló idők szele zúgott ránk a régmúlt alkotásaiból is. Meg kellett állapítanom, hogy a magyar irodalom azért is nehéz irodalom nekünk, magyaroknak és a világirodalmat olvasó nem magyar anyanyelvű, de Istennek hála, magyarul szintén beszélőknek is, mert verseink, elbeszéléseink, novelláink, regényeink, drámáink sajátosan magyar vonatkozásúak, a magyar történelem, a magyar nép fájdalommal teli időszakaiból valók, vagy az ilyen időkről vallók. Vegyük például a vidámságot forrón vágyó Balassi Bálint költészetét! Ne töprengjünk sokáig! Kétségtelen, hogy ez a vérbő, szerelemből szerelembe érkező kiváló magyar végvári vitézt és a magyar nyelvű egyéni líra megteremtőjét is elsősorban a hazafiúság, a végvári vitézség, a bujdosás, az istenfélelem, a legtöbbször csalódottsággal járó szerelem késztette múltból éppúgy, mint a közel- orlai Petrich Soma Petőfi képe az 1940'es évekből