Premier, 2000 (1-7. szám)

2000-06-01 / 4. szám

szett a dolog, olyan kedves, roman­tikus volt az egész, hosszú esti séta, akkor ittunk mindketten először grogot életünkben, virágcsokor, hatoldalas levél, vallomás, de mon­dom: számomra könnyű flörtnek tetszett... Illetve, visszagondolva, azért valami megérintett, amikor bátyámékhoz hazakísért, elköszönt, ömlött az eső, én felmentem. Jó idő eltelt már, amikor valamiért kinéz­tem az ablakon és láttam, hogy még mindig ott áll szemben, bőrig ázva, és les fel... Aztán lement a három előadás, másnap vonatra ültem, el­búcsúztam a családtól, számomra ezzel befejezettnek is tűnt az egész látogatás, amikor egyszer csak lá­tom, hogy megjelenik a pályaudva­ron. Borostásan, egy csokor virág­gal és egy kis játékbáránnyal - azt is később tudtam meg, hogy a portás­tól kért 20 forintot kölcsön rá - s felugrik a kifelé gördülő vonatra... Bejött hozzám, ziláltan, csapzottan a kupéba. Hatvanig jött velem... Sírt, könyörgött, térdre borult, és én még mindig nem vettem komo­lyan... Tetszett, rokonszenves volt, hatással is volt rám, de még mindig nem éreztem, hogy viszont tudnám szeretni, és az ő érzésében sem hit­tem. Mondtam, szálljon le, adtam neki pénzt, hogy vissza tudjon utaz­ni a következő vonattal Miskolcra... Leszállt... látom magam előtt... ott

Next