Premier, 2000 (1-7. szám)
2000-06-01 / 4. szám
szett a dolog, olyan kedves, romantikus volt az egész, hosszú esti séta, akkor ittunk mindketten először grogot életünkben, virágcsokor, hatoldalas levél, vallomás, de mondom: számomra könnyű flörtnek tetszett... Illetve, visszagondolva, azért valami megérintett, amikor bátyámékhoz hazakísért, elköszönt, ömlött az eső, én felmentem. Jó idő eltelt már, amikor valamiért kinéztem az ablakon és láttam, hogy még mindig ott áll szemben, bőrig ázva, és les fel... Aztán lement a három előadás, másnap vonatra ültem, elbúcsúztam a családtól, számomra ezzel befejezettnek is tűnt az egész látogatás, amikor egyszer csak látom, hogy megjelenik a pályaudvaron. Borostásan, egy csokor virággal és egy kis játékbáránnyal - azt is később tudtam meg, hogy a portástól kért 20 forintot kölcsön rá - s felugrik a kifelé gördülő vonatra... Bejött hozzám, ziláltan, csapzottan a kupéba. Hatvanig jött velem... Sírt, könyörgött, térdre borult, és én még mindig nem vettem komolyan... Tetszett, rokonszenves volt, hatással is volt rám, de még mindig nem éreztem, hogy viszont tudnám szeretni, és az ő érzésében sem hittem. Mondtam, szálljon le, adtam neki pénzt, hogy vissza tudjon utazni a következő vonattal Miskolcra... Leszállt... látom magam előtt... ott