Premier, 2000 (1-7. szám)

2000-12-01 / 7. szám

- Igazán nem sok időt töltöttem a csarnok­ban, de azt érzékeltem, hogy nagyon jól érzitek magatokat, minden ugyanúgy szól, mint régen. - Tényleg csodálatos, hogy ennyi év után is megszólalnak a gyerekkórusos hangok. Ma reg­gel felébredtem, és úgy énekelek, mint egykor, a rádió gyerekkórusában. - Te annyiféleképpen tudsz énekelni, hogy ma igazán nem tudom, melyik az eredeti han­god. -Nagyon remélem, hogy van egy stílusom, egy sajátos hangom, ám túl ezen tanultam klasszikus éneket,jazzt. Amerikában elsajátítot­tam egy egészen új hangképzést, így aztán megy az éneklés torokhangon, de klasszikus fejhan­gon is. Azonban ez mind nem fontos, mert én abban hiszek, hogy a legfontosabb a lélek, így aztán manapság már­ többet foglalkozom a lel­­kemmel, mint a hangommal. Ha a dolgok tech­nikailag rendben vannak, akkor minden azon múlik, hogy a lelkem szárnyalni tudjon a han­gommal. - Azt szokták mondani, hogy az arc a lélek tükre, mindenki magán hordja a sorsát. A hang­gal is így van? - Igen, teljes mértékben. A hangból is meg lehet fejteni egy ember személyiségét. - Például milyen ember lehet a hangja alap­ján Joe Cocker? - Egy elég beteg embernek tartom fizikailag és lelkileg is. Ő valójában a fájdalmát ordítja és kiabálja ki magából, és ehhez megvan a techni­kája. -Szécsi Pál? - Érzékeny férfi volt, akit nagyon szerettem. Úgy gondolom, minden nőt megérintenek a bi­zonytalan, de vonzó férfiak, mert úgy gondolja, hogy a támaszuk tudna lenni. -A hetvenes évek végétől a rádióban dol­goztam. A Pagoda hihetetlen hely volt, ott mindenkivel össze lehetett járni. Hallgatom a kereskedelemi rádiókban Máté Pétert, és szinte látom, ahogy előttem áll a büfében a sorban egy-két nappal a halála előtt, és kér 10 deka párizsit, kockasajttal. Az ő hangja miről árulkodik ? - Máté Péter gyerekkorom, ifjúságom egyik legfontosabb személyisége. A nővérem az Épí­tész Karra járt, az ő klubjukban játszott szom­batonként Péter. .Nagyon gyakran elmentem oda hallgatni. Még sehol sem voltam, de amikor bemutattak neki, hajlandó volt velem komo­lyan beszélgetni a zenéről, bármiről. Nagyon örülök, hogy egy­ lemezen én is énekelhettem. - Na és Elvis Presley? - Érdekes, ő nem hatott rám annyira. Ha neked Elvis az Isten, akkor nekem Aretha Franklin. Az ő hatására változott meg az egész éneklési stílusom. Talán abban sincs túlzás, hogy miatta mentem Amerikába. Őt hallgatva alakult ki bennem az a kíváncsiság és ambíció, hogy énekelnem kell a feketékkel. A dalaival ta­lálkozva kezdtem úgy érezni, hogy másfajta hangzással tudnám kiadni magamból azt, amit igazán érzek. Én Bartókon és Kodályon nőttem fel, ennek ellenére - vagy talán inkább ezzel

Next