Premier, 2001 (8-16. szám)

2001-11-01 / 15. szám

A Mű-Terem Galéria aukcióján, amely legutóbb rendhagyó módon nem a Kongresszusi Központban, ha­nem a Pesti Vigadó dísztermében volt, a legmagasabb leütési árak között megint feltűnt egy Rippl-Rónai Zorka­­portré. Épp három éve ősszel, hogy egy pasztell Zorka rekordárért kelt el Virág Judit első saját aukcióján. Hu­szonegymillió forintot addig nem fi­zettek képért Magyarországon. Azóta is izzik a levegő, ha egy kép húszmillió fölé emelkedik, de már nem magányos a példa. (A legmagasabb árat, 70 mil­lió forintot eddig Szinyei Merse Pál parkrészletéért fizették a Kieselbach Galéria 1998 téli árverésén.) A piacra kerülő pasztell Zorkák az­óta is Virág Juditnál kelnek el a leg­jobban. Rippl időskori szerelme, Bá­nyai Elza változatos szerepekben tű­nik elénk: hol ábrándozó fiatal lány, hol bájoló tekintetű femme fatale, másutt unott, nagyvilági dáma. Ezen a profilportrén kifogástalan, elegáns, fiatal hölgy. Több vékony körvonallal alakított, selymes könnyedségű, hal­ványkék blúzának megfestése igazi Rippl-bravúr. 16 millióért vették meg. Egyrészt stabil befektetés, másrészt halk eleganciája bármilyen gyűjte­ményben vagy enteriőrben helyet biz­tosíthat neki. (Szemben például a czigány portréval, amely speciális el­helyezést követel, nem tűr meg akár­kit maga mellett.) A felkínált anyagból szemezgetve ki­emelném még Batthyány Gyula külö­nös optikájú, keleti témájú városképét (950 ezerről 2,4 millióra emelkedett, tulajdonképpen olcsó egy jó Batthyá­­nyért). Frank Frigyes párizsi városké­pe közel megnégyszerezte kikiáltási árát (1,2 millióból 4,4 millió lett). Sok kortárs kép azonban nem kelt el, vagy alig emelkedett kikiáltási ára fölé. Reményt keltő kivétel Váli Dezső Angyal a város fölött-je (420 ezerről 1 millióra ment fel), ám számomra érthetetlen, miért marad meg példá­ul Kováts Albert Meteorka (280 ezer) vagy Földi Péter Madár fészekkel-je (400 ezer), ugyanakkor egy harmad­vonalú század eleji tájképért szem­rebbenés nélkül fizetnek ki hasonló összeget. Mondják persze, hogy egé­szen más piacról van szó, más gyűj­tőkör érdeklődik antik, század eleji és más kortárs képek iránt. Ám fel­tétlenül igaz-e ez? Több híres ellen­példát ismerünk a klasszikus nagy magyar gyűjtők között, például Hat­vany Ferenc vagy Neményi Bertalan gyűjteményét. Való igaz, nagyobb dzsungel a kortárs, mint a már kiala­kultabb értékrenddel bíró század eleji festészet, ám éppen ebben rej­lik a varázsa is - legjobb, ha az em­ber merészen saját pillanatnyi ízlé­sére hallgat (ha később elhidegítlne a képtől, még mindig megválhatnak egymástól). A Kieselbach Galéria őszi árverése a tulajdonosok szerint a galéria idei legsikeresebbje volt. Üzleti szempont­ból is kiváló - három feltűnően magas leütési ár is született. Farkas István A levél című képe 26 millióért, Berény Róbert Parkrészlete 18 millióért, Paál László Faluvége című festménye 20 millióért kelt el. A Singer és Wolfner könyvkiadó tulaj­donosának tehetséges, érzékeny fia, Farkas István 1930 körül, pályája szem­pontjából lényeges évben festette A le­velet: „Rálép az útra, amely egyedül az Vaszary János: Balaton-parti táj k_____ Rippl-Rónai József: Zorka kék blúzban, ZÖLD SZELENCÉVEL Farkas István: A levél, 1930 körül 106 PREMIER

Next