Premier, 2001 (8-16. szám)
2001-11-01 / 15. szám
A Mű-Terem Galéria aukcióján, amely legutóbb rendhagyó módon nem a Kongresszusi Központban, hanem a Pesti Vigadó dísztermében volt, a legmagasabb leütési árak között megint feltűnt egy Rippl-Rónai Zorkaportré. Épp három éve ősszel, hogy egy pasztell Zorka rekordárért kelt el Virág Judit első saját aukcióján. Huszonegymillió forintot addig nem fizettek képért Magyarországon. Azóta is izzik a levegő, ha egy kép húszmillió fölé emelkedik, de már nem magányos a példa. (A legmagasabb árat, 70 millió forintot eddig Szinyei Merse Pál parkrészletéért fizették a Kieselbach Galéria 1998 téli árverésén.) A piacra kerülő pasztell Zorkák azóta is Virág Juditnál kelnek el a legjobban. Rippl időskori szerelme, Bányai Elza változatos szerepekben tűnik elénk: hol ábrándozó fiatal lány, hol bájoló tekintetű femme fatale, másutt unott, nagyvilági dáma. Ezen a profilportrén kifogástalan, elegáns, fiatal hölgy. Több vékony körvonallal alakított, selymes könnyedségű, halványkék blúzának megfestése igazi Rippl-bravúr. 16 millióért vették meg. Egyrészt stabil befektetés, másrészt halk eleganciája bármilyen gyűjteményben vagy enteriőrben helyet biztosíthat neki. (Szemben például a czigány portréval, amely speciális elhelyezést követel, nem tűr meg akárkit maga mellett.) A felkínált anyagból szemezgetve kiemelném még Batthyány Gyula különös optikájú, keleti témájú városképét (950 ezerről 2,4 millióra emelkedett, tulajdonképpen olcsó egy jó Batthyányért). Frank Frigyes párizsi városképe közel megnégyszerezte kikiáltási árát (1,2 millióból 4,4 millió lett). Sok kortárs kép azonban nem kelt el, vagy alig emelkedett kikiáltási ára fölé. Reményt keltő kivétel Váli Dezső Angyal a város fölött-je (420 ezerről 1 millióra ment fel), ám számomra érthetetlen, miért marad meg például Kováts Albert Meteorka (280 ezer) vagy Földi Péter Madár fészekkel-je (400 ezer), ugyanakkor egy harmadvonalú század eleji tájképért szemrebbenés nélkül fizetnek ki hasonló összeget. Mondják persze, hogy egészen más piacról van szó, más gyűjtőkör érdeklődik antik, század eleji és más kortárs képek iránt. Ám feltétlenül igaz-e ez? Több híres ellenpéldát ismerünk a klasszikus nagy magyar gyűjtők között, például Hatvany Ferenc vagy Neményi Bertalan gyűjteményét. Való igaz, nagyobb dzsungel a kortárs, mint a már kialakultabb értékrenddel bíró század eleji festészet, ám éppen ebben rejlik a varázsa is - legjobb, ha az ember merészen saját pillanatnyi ízlésére hallgat (ha később elhidegítlne a képtől, még mindig megválhatnak egymástól). A Kieselbach Galéria őszi árverése a tulajdonosok szerint a galéria idei legsikeresebbje volt. Üzleti szempontból is kiváló - három feltűnően magas leütési ár is született. Farkas István A levél című képe 26 millióért, Berény Róbert Parkrészlete 18 millióért, Paál László Faluvége című festménye 20 millióért kelt el. A Singer és Wolfner könyvkiadó tulajdonosának tehetséges, érzékeny fia, Farkas István 1930 körül, pályája szempontjából lényeges évben festette A levelet: „Rálép az útra, amely egyedül az Vaszary János: Balaton-parti táj k_____ Rippl-Rónai József: Zorka kék blúzban, ZÖLD SZELENCÉVEL Farkas István: A levél, 1930 körül 106 PREMIER