Premier, 2006 (53-58. szám)
2006-06-01 / 55. szám
Inyám hív: telefonált az Eperjes. T És mit üzent? - kérdezem naivával. Nem üzent semmit - mondja enyhe rosszallással -, fújta a Kossuthnótát, mindnyájunknak el kell menni. Ifjú kolléganőm hív: telefonált a Gyurcsány. Semmi gond, mondom, engem is hívott, de én pártszimpátiától függetlenül nem kedvelem az intim szférába való behatolást, de ha már, akkor a csendőrpertu-kommunikációnak nem látom sok értelmét: ő löki, én hallgatom. De nem úgy hívott - erősködik Kata -, hanem személyesen: olvasta a köny vemet, tetszett neki, kíváncsi rám, megihatnánk-e egy kávét? Szerinted? Miért ne? - vágom rá kapásból. Egy hét alatt megtudom, hogy miért ne. A miniszterelnök megírja blogjában, hogy Tisza Katával randevúzott. A bulvársajtó rácuppan, a jobboldali pedig szocikurvázni, vörösgrófnőzni kezd. Lebloggolok. Miért ne buzdíthatna, agitálhatna egy színész?! Nálunk fejlettebb demokráciákban is akad egy-kettő - ez természetes. És miért ne találkozhatna egy kormányfő meg egy írónő, ilyesmire is volt már példa. Eszement közállapotok kellenek ahhoz, hogy mindkét esetből a túloldal tőkét kovácsoljon. És az se normális, hogy egy alapvetően színházi lapnak magyarázkodni kelljen: miért ír az ország egyik legjobb színészéről. (Nem mintha a kulisszák mögötti világ sokkal különb lenne: kizsigerelt színészek, jogtipró szerződések, s pénzfelvonási tünetek miatt vegetáló társulatok, kritikust pofozó direktor - és akkor a sütejébe még bele se mentünk.) PREMIER: SZÍNHÁZ Szamóca-portré olajjal, karccal Kárpáti Tamás FOTÓK, FESTMÉNY: GYÉMÁNT LÁSZLÓ