Premier, 2006 (53-58. szám)

2006-06-01 / 55. szám

­I­nyám hív: telefonált az Eperjes. T­ És mit üzent? - kérdezem nai­­v­á­val. Nem üzent semmit - mondja enyhe rosszallással -, fújta a Kossuth­­nótát, mindnyájunknak el kell menni. Ifjú kolléganőm hív: telefonált a Gyur­­csány. Semmi gond, mondom, engem is hívott, de én pártszimpátiától függetle­nül nem kedvelem az intim szférába va­ló behatolást, de ha már, akkor a csen­­dőrpertu-kommunikációnak nem látom sok értelmét: ő löki, én hallgatom. De nem úgy hívott - erősködik Kata -, hanem személyesen: olvasta a köny­­ vemet, tetszett neki, kíváncsi rám, megihatnánk-e egy kávét? Szerinted? Miért ne? - vágom rá kapásból. Egy hét alatt megtudom, hogy miért ne. A miniszterelnök megírja blogjában, hogy Tisza Katával randevúzott. A bul­vársajtó rácuppan, a jobboldali pedig szocikurvázni, vörösgrófnőzni kezd. Lebloggolok. Miért ne buzdíthatna, agitálhatna egy színész?! Nálunk fejlettebb de­mokráciákban is­­ akad egy-kettő - ez természetes. És miért ne találkoz­hatna egy kormányfő meg egy írónő, ilyesmire is volt már példa. Esze­ment közállapotok kellenek ahhoz, hogy mindkét esetből a túloldal tőkét kovácsoljon. És az se normális, hogy egy alapvetően színházi lapnak ma­gyarázkodni kelljen: miért ír az or­szág egyik legjobb színészéről. (Nem mintha a kulisszák mögötti világ sok­kal különb lenne: kizsigerelt színé­szek, jogtipró szerződések, s pénzfel­­vonási tünetek miatt vegetáló társu­latok, kritikust pofozó direktor - és akkor a sütejébe még bele se men­tünk.) PREMIER: SZÍNHÁZ Szamóca-portré olajjal, karccal Kárpáti Tamás FOTÓK, FESTMÉNY: GYÉMÁNT LÁSZLÓ

Next