Premier, 2012 (86-89. szám)
2012-06-01 / 87. szám
PREMIER: SZÍNHÁZ A lehetetlen legyőzője Verebes István ár régebben is kaptam felkérést Karinthy Mártontól - most nem „marcizom” le, hogy miért nem, annak oka van! -, volt tehát egy biankóm nála, végül is fél éve megállapodtunk, hogy az idei évad végén színpadra állítom nála náluk Hunyadi Sándor Lovagiasig) című vígjátékát, Márkus Alfréd-dalokkal tűzdelve, Bajor Imrével a főszerepben. Ez volt a reklám helye. De miért is élek most ezzel?! Mert amióta konkretizáltuk az időpontot és a körülbelüli szereposztást, azóta...! Mindig is tudtam, hogy Marci kiváló direktor. Fantasztikus, hogy mit épített föl. Egy magánszínházból! Tudom, mi az, három évig vezettem megalapításától kezdve a komédiumot. Én föladtam, Marci végigcsinálta, végigkínlódta, végül elővarázsolta a legnehezebbet. Mindent intéz: jogokat, egyeztetéseket, hív, kéri a példány elkészült részeit, vagyis az a fajta színidirektor, aki nemcsak ért a dolgához, de szerelmes is bele, és épp ezért még lelkesülni is tud ebben a mai világban! Nem megélhetési kinevezett, sőt, a maga pénzét, a maga kezességét rakta bele a Bartók Béla úti színházba, az elmúlt években forgószínpadot építve, kibővítve az előcsarnokot ünnepélyesebben tágassá, és próbatermet, kamara játszóhelyet vásárolva hozzá. Hogy csinálta, nem tudom. Csak azt tudom, hogy az egykor lenézett, marginalizált Karinthy Színházból a Marci megcsinálta Budapest legfüggetlenebb sikerszínházát. Ahol Moliére-t, Mikszáthot, Márait, Moldovát és (botrány nélkül) Csurkát játszanak telt házakkal, a legkiválóbb szereposztásokban: Tordy Gézákkal, Kováts Adélokkal, Pogány Juditokkal, Vándor Évákkal, Szacsvay Lászlókkal, Venczel Verákkal és sorolhatnám. Dolgoztam már Marcinál, ilyen teátrumi atmoszférával ritkán találkoztam pályám során próbák alatt és előadásokon is. Olyan kiváló apparátust gyűjtött maga köré, akik által nincs csalás és ámítás, óramű pontossággal és lelkiismeretességgel működnek - szakszerűen! És jóval kevesebbért, mint máshol! Egyébként mindenki jóval kevesebbért vállal ott munkát, és miért?! Mert Karinthy lelkiismeretesen, biztosan és időre utalja a pénzt, meg nyugodt és vidám a légkör. Ő maga, Karinthy Frigyes unokája, Karinthy Cini fia. Karinthy Márton a színházi szerkezet reformja. Amit húsznegyven éve elsinkófál minden berendezkedés, azt Marci bebizonyítva gyakorolja negyedszázada. Ez az igazi kísérletező színház, azért, mert végül bele is talált! És amíg jobb-rosszabb rendezőtársai, kik egykor lenézték, megalázták, mára nagyképűen vergődnek az állam által rájuk kényszerűért, legváltozatosabb művészi, gazdasági és politikai kompromisszumok nyűgeitől terhesen, addig Marci boldogan, gyermeki örömmel és céltudatossággal működteti a SAJÁTJÁT! Jelentem: az egész ki-be elbaltázott színházi szakma lekésett Karinthy Marciról, mert már példát venni róla is késő. v 50 PREMIER