Pro Minoritate, 1994 (1-3. szám)
1994 / 2. szám - Vélemény - (Beszélgetés Orbán Viktorral)
Beszélgetés Orbán Viktorral ? Milyen kihívások érnek ma egy magát liberálisnak mondó politikust vagy politikai erőt, ha ebben a térségben akar politikát csinálni, s hogyan bővül ki ez a nemzet kérdésével? Az első, amivel Magyarországon rögtön szembesül az ember, hogy több millió magyar él a határokon kívül, akiket ugyan a mindenkori magyar kormányzat és a magyar politikai pártok közvetlenül nem képviselnek, de bizonyos felelősséget viselnek irántuk. Miután az állam és a nemzet határai ebben a térségben nem esnek egybe, az itt élő politikusok, állampolgárok nemcsak az államhoz kapcsolódnak az állampolgári jogokon keresztül, hanem részei egy kulturális értelemben felfogott nemzetnek is. Valamit kell kezdeni ezzel a problémával. A magyar diplomáciának azt az elvet kell követnie, hogy nem avatkozik bele más országok belügyeibe, a politikai felelősségvállalást nem terjeszti túl a magyar országhatárokon, de ugyanakkor felelősséget érez a hazánk területén kívül élő magyarok iránt is. A Fidesz megszavazta a parlamentben a magyar kisebbségi törvényt, ami azért fontos, mert szerepel benne a kollektív jog kifejezése a Magyarországon élő kisebbségekre nézve. A doktriner liberálisok dilemmája a kisebbségi ügyekkel kapcsolatban az, hogy politikai gondolkodásuk kiindulópontja az individuum. A liberális filozófia és politika az egyéni szabadságjogok köré szerveződik. Ezzel szemben itt, Közép-Európában sérelmek érhetnek embereket pusztán azért. Orbán Viktor jogász 1963. május 31-én született Székesfehérváron. Általános iskoláinak helyszínei (Alcsútdoboz, Vértesacsa, Felcsút) és esztendei után a székesfehérvári Teleki Blanka Gimnázium angol tagozatán érettségizett 1981-ben. 1987-ben az ELTE Állam-és Jogtudományi Karán szerzett diplomát. 1989. áprilisától a Soros Alapítvány támogatta Európa Kutatócsoport ösztöndíjasa. Ugyanezen év szeptemberétől az említett Alapítvány támogatásával az oxfordi Pembroke College-ben az angol liberális politikai filozófia történetét tanulmányozta. Ösztöndíját az 1990. évi választások közeledése miatt szakította meg 1990. januárjában. Az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásain a plenáris üléseken képviselte pártját. A Fidesz alapító tagja, 1990 májusa óta frakcióvezető, a párt elnöke, mert valamely népcsoporthoz tartoznak. Ezért tagadhatnak meg tőlük olyan jogokat, amelyek kulturális identitásuk fenntartásához szükségesek. Ezért a liberális gondolkodást térségünkben ki kell bővíteni azzal hogy vannak olyan jogok, amelyek egy csoporthoz tapadnak, nem az individuumból származtathatók, vagy legalábbis csak nagy nehézségek árán lehet az egyéni jogokból levezetni őket. A politikai realitásnál maradva: a hagyományok megőrzése, a nyelvhasználat joga az utcatáblák többnyelvűségének kérdése nehezen fogalmazható meg individuális jogként, hiszen népcsoportot illet meg. Egy népcsoport kulturális identitása nyer elismerést azáltal, hogy a hivatalban az anyanyelvét használhatja, hogy kétnyelvűek a táblák, hogy azon a címen jogosult saját nyelvű tévéműsorokra, hogy egy adott nemzetiséghez tartozik. Örülhetünk annak, hogy az összes környező országban létrejöttek az ottani magyarok saját politikai szervezetei, így Magyarországon senki sem eshet abba a tévedésbe, hogy innen mondja meg, melyek az ottaniak politikai érdekei. A magyar diplomáciának ma azokra a kérdésekre kell válaszolnia, hogy milyen ügyekbe akarja konzultatív jelleggel bevonni a határokon túli magyarokat képviselő választott szervezeteket; a nemzetközi fórumokon milyen lépéseket óhajt tenni annak érdekében, hogy elősegítse a kisebbségi jogok elismerését, hogyan kell beépíteni a kétoldalú kapcsolatokba a kisebbségi kérdést, s mekkora helyet kell adni mondjuk a román-magyar ügyekben az RMDSZ-nek, a szerb-magyar párbeszédben a VMDK-nak vagy a szlovákmagyar ügyekben az ottani magyar pártoknak. A helyzet így ma sokkal egyszerűbb, mint teszem azt három évvel ezelőtt volt. Itt álljunk meg egy percre. Liberális kormányzás esetén a külpolitikában vélhetőleg 27