Pobisch Rudolf (szerk.): Proletár, 1920 (1. évfolyam, 1-18. szám)
1920-06-30 / 1. szám
A fil INTERNAGIONÁLE MAGYARORSZÁGI LAPJA I. év, 1. szám, 1920. junius 30. Egyes szám ára: 4 osztrák,2 cseh korona. Megjelenik minden héten. TART&LOH: Kun Béla. Még egyszer nem adják ingyen. — Pogány József: A nemzetközi bojkott. — A magyarországi proletárdiktatura emlékünnepe Moszkvában. — Lukács György: A fehér terror társadalmi Hinterlandja. — Víz a pohárban. — Landler Jenő: Forradalmi volt-e a magyar munkásság? — A burzsoá tudja már. —■ Varga Jenő: Világrengés. — Jaj azoknak, akik megállnak a félúton — Király Albert: A magyar szakszervezeti mozgalom a fehér terror alatt. — Hazudtak-e a kommunisták. — Osztályharc felekezeti mezben. — Robogó Máté: Hány millió ? — Pályázat a forradalom vezetésére — Magyar parancsnokképző tanfolyam Moszkvában. — Kitartani minden áron — az ebéd végéig. — Lengyel Gyula: Az éhező Kánaán. Eugen Leviné: Nem tudom elvenni a levelet, elvtárs. — Pogány József: Van-e Horthynak hadserege? — ill. internacionále: R. J. A Kommunista Internacionále a német függetlenekhez. Világháború és világforradalom — Szovjetoroszország: Gazdaságpolitikai kérdések. — A bojkott hírei. — A magyarfüggetlenek emlékkönyvébe. — Az osztrák szociáldemokraták, a sárga Internacionále és a Vorwärts. -- A legyőzött forradalom után forradalmi tuu%2 — Mit akar varbai ? ** INTÉZET Még egyszer nem adják ingyen! A tizenegyedik jajhónap vonul el a magyarországi munkások és földmüvesszegények bevert fejei fölött. E tizenegy jajhónap alatt az ellenforradalom a nemzeti szociáldemokráciából gyorsan átlendült a katonai diktatúrába s az alkotmányos fehér terrorban állandósult. A munkásosztály e tizenegy jajhónap alatt vágyainak akarássá, akarásának cselekvéssé sűrítésében nem ment túl az elkeseredett jogcsikorgatáson. Essünk-e kétségbe mi , forradalmi kommunisták ? Hintsünk-e hamut a fejünkre s adjuk át magunkat a gyásznak? Verjük-e bűnbánóan mellünket s fogadjuk meg, hogy belátható időn belül nem állítunk más követeléseket a proletariátus elé, mint aminek a budapesti boltos, a miskolci kisiparos, a debreceni kálvinista civil, a haladó szabadkőműves intelligencia és a hatökrös zsíros paraszt követelései? Mondjuk-e munkástársainknak. Álljatok oda ama burzsoárétegek oldalára, amelyek a fehér terror mérséklésével akarják örökre fenntartani a kizsákmányolást? !! Nem, ne tegyük egyiket sem! Mi, kommunisták, akkor léptünk fel a proletárforradalom követeléseivel Magyarországon, amikor a munkásosztályt teljes egészében a burzsoázia szekere elé fogták. Mi fölráztuk ezeket a tömegeket és erőt gyűjtöttünk a forradalom számára. Kiléptünk az utcára s megtöltöttük a városokat harcaink zajával. Mentünk a tömegek élén s tartottuk előttük a forradalmi öntudat fáklyáját. A tömegek kezdtek ráébredni arra, hogy azok, kik meg akarják állítani a munkásosztályt egy n*'""'”- -emzeti forradalom határkövénél, nem a munkét képviselik. Kezdtek ráeszmélni arra, hogy '■*- - határ'' ie «‚ - ' 'munkások, akikkel szembeállították ugyan a háború idején az imperialista rablók és a lakáj-szocialisták, de most már együtt küzd velük az uj harcban. Egy uj, egy osztályháborúban, mely azok ellen folyik, akik fölidézték és elhatalmasodni hagyták a világpusztító háborút. A kizsákmányolók és a Zsoltijukban álló lakájszocialisták ellen. Ez az uj harc, a nemzetközi proletárforradalom. Miért győzhetett a magyarországi proletárforradalom március 21-én? Miért vehette kezébe a munkásság és földművesszegénység az államhatalmat? Ha csak azt nézzük, ami Magyarországon történt, úgy nem érthetjük meg ezt. Csak úgy tudunk értelmes feleletet adni a kérdésre, ha tudjuk, hogy a magyarországi proletárforradalom a nemzetközi forradalomnak egyik hajtása. Aki kommunista, el akarja dönteni, van-e ok a kétségbeesésre, az nézzen rá a törzsre, a nemzetközi proletárforradalomra, melyről az imperialista rablók lemetszették a szép fiatal hajtást, a magyarországi tanácsköztársaságot. S aki ránéz a törzsre s ismeri a természetét, az nem fél attól, hogy a lemetszett hajtás helyén nem fog új, erősebb, életképesebb nőni. Amióta megbuktunk, azóta nemcsak az ellentálló felület: a tőkés társadalom gazdasági és hatalmi szervezete gyengült meg a nemzetközi forradalommal szemben, hanem a világ proletariátusának ereje is megsokszorozódott. Szovjetoroszország munkássága és földművesszegénysége győzelmesen befejezte a polgárháborút. Húsz front helyett jóformán csak egyen kell ma»éreznie. Ott tart már, hogy nemsokára átvetheti egész vörös hadseregét a munka izomjára. Nyugatra tőlünk nem kivételes ritka vendég, de állandó jelenség a gazdasági válság, államválság, kormányválsó"•"akásosztály ‘ * — * *• ‘