Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)
1842-05-05 / 5. szám
— 5 I tate solvendi ac 1 i g a n d i, potestas etiam impedimenta matrimoniis obj i c i e n d i co n ti n e t u r.'4 Tudnunk kell azért , mii jelent a' megkötés és feloldás. „Vagyon szolgai vagy hivatalbeli hatalom , — igy a' helv. conf XVIII r. XI. § — melly meghatároztatok attól, ki teljes hatalommal bir, és ez a' ,szolgasághoz' hasonló inkább mint ,uralkodáshoz' Sokszor valamelly ur enged a' maga házán hatalmat az ő sáfárának, mellyre nézve kulcsokat is ad neki, mellyekkel vagy bebocsássa a' házba, vagy kizárja a' házból azokat, kiket az úr vagy bebocsátatni vagy kirekesztetni akar. És épen ide tartoznak az evangelium' Mát XVI. 19 v. igéi: „Te néked adom a' mennyország' kulcsait' 'stb. Hogyha pedig a' szolga túlmégyen azon, mit reá biztak, minden bizonynyal semmit sem érőnek tartatik az ő urától, valamit cselekedett Annak okáért az ekklézsia'szolgáinak egyházi hatalma nem egyéb, hanem az ö hivatalbeli forgolódások." „A' kulcsok — igy folytatja a' helv. conf. ,Apologyiája' (45—48 lapon) mellyekkel bezároltatik vagy kinyittatik a' mennyország, mint Chrysosthomus szól, a'szentirásoknak tudása." Tertullianus szerint a „törvénynek magyarázata", Eusebiusként pedig az „Istennek igéje" Vették pedig Krisztus tanítványai ezt a hatalmat, hogy mennének, tanítanák és hirdetnék az evangyeliomot; lennének a' hívőknek életnek illatja az életre, a' hitetleneknek halálnak illatja a halálra. És mivel a' kulcs, mellyel nekünk megnyittatik az ut a' mennyországra, az evangyeliomi ige, a' törvénynek és a' szentírásnak magyarázata: azért a' hol nincsen az Isten' beszéde, ott, azt mondjuk, hogy kulcs sincsen. És midőn mindeneknek egy ige adatott, mindeneknek kulcsok is egy. 'stb. (?. A' második elv' 2. szám alatti, egyházi főnököket, és különösen a' római pápát érdeklő állítására nézve, elhatározottan ellenkezőkép nyilatkozik a' helv. conf: „Nem hagyjuk helybe a' római egyházi rend' tudományát , melly amaz ő római pápáját, e' földön vitézkedő közönséges anyaszentegyháznak legelső fejévé teszi, kinek van, a'mint ők mondják, az ekklézsiában teljes hatalma és legfőbb urasága. — Ha nem tartjuk is pedig a' római főt , azzal semmi rendetlenséget vagy zűrzavart nem hozunk be Krisztus' ekklézsiájába, melly eleinte még efféle római fő nélkül volt is (mely felöl azt mondják, hogy ma már az ekklézsiát, a tartja fen jó rendben) nem volt rendnélkűl való. XVII. r. VII. VIII. §. Következmény. Ki a római kath. ekklézsia' Fejér György ur által kimutatott két első elvét szellemileg felfogta, és a' helv. confessio állításával összehasonlította: teljesen átlátja, mikép' a két hitfelekezet közötti különbséget nem lényeges hittanok, hanem egyházi hatalom' nevelésére irányzott és támogatott elvek teszik és annálfogva , ha ezen két elvből indulunk ki a vegyes házasságok' kárhoztatására, nem a' ker. katholika vallás' áldó és jótékony szellemétől vezéreltetünk , hanem az egyházi hatalmak' polgári ügyekbe hatályos elegyedhetését sürgetjük. Azonban az illetéktelen hatalomgyakorlatot akadályozni, a' polgári alkotmánynak 's apostoli fejedelemnek, jogaikat csonkulás ellen megóni , érdekekben fekszik. E' két első elvre vonatkozólag ki kellett volna terjeszkednem e' kérdés' megfejtésére is: „Mellyik az igaz és egyedi üdvözítő ekklézsia?" Mert akár püspöki körleveleket , 's ezek' apologiáit , akár hirlapi közleményeket olvasunk : mindegyikben fő- és mondhatnám egyedüli ok , a' miért a' vegyes házasságot ellenzi a'r. kath. clerus, ez: mert veszélyeztetve van, a' vegyes házasságban élő r. kath. fél' és az ezen házasságokból született gyermekek' hite 's idvessége. Czélszerübbnek itélteni azonban mindent , ki e' kérdés' megvitatását részletesen tudni óhajtja, Pázmán Péter' Kalauzára, — és Pósaházi János' — említett könyv' cáfolatát magában foglaló — ,Igazság' is tápja' című könyvére utasítni. — A' fenforgó kérdésre többet , mint ezekben találhatni, ma sem tudnak felelni, sem a' r. kath., sem az evang theologusok. ( Mit e tekintetben az ujabb kor ujságkép felmutat: ugy lehet tartani, mint az előkutatott 's divat* *) Ez igen érdekes könyvet irta angol nyelven 1562. Juellus János. Latinra fordította 1701 e. debreczeni Ember Pál, 's az akkori biró Dobozi István' segítsége által, Debreczenben kinyomatott. Későbben 1718. c. magyar nyelvre átfordítva kiadta Tussa-uj- falusi Tussai János. Református theologusoknak, sok adatokkal gazdag kis könyvecske.