Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-04-08 / 14. szám

goldoni holló-szárnyain, vagy az erény' tápfölde a' vallásosság, szárad le a' kihaló erkölcs' gyö­kereiről ; okos keresztyén egyiket sem óhajtja, sőt elérkezésöket teljes erővel gátolja. Itt valamit tenni kell, de mit? ,,Nevelni kell ! mondják némellyek; — a' gyermeki kedélyt kell vallásossággal saturálni, hogy idegen elemet el ne fogadhasson !í. Ezt mon­dani könnyű, kivált mai anyagi nevelésünknek, melly magát a' szellemet vegytani szabályok sze­rint bontogatja, de tenni annál nehezebb.­­­­ Hallom túl a'Dunáról és túl a' Tiszáról: ,,a'papság'tekin­télyét kell nevelni, parancsoló uralkodó hatalmát kell neki visszaadni; fel kell őt tolni azon polczra , azon colossz' vállára, melly alól a' lábakat a' protestantismus nagy áldozatokkal elszedte!" — Ám de a' történet mondja, hogy a' papság min­denkor visszaélt hatalmával; hogy tekintélyének egyfelöli emelkedése, a' mérleg' másik serpenyő­jébe szállt vallásosságot annál mélyebbre sülyeszté mindenkor, és kiveszvén a' vallásosság' alant ál­ló serpenyőjének tartalma, felemelkedett ugyan a' naturalismus' és indifTerentismus' ürességébe, de a' papság magas állásáról azon nyomon lebuk­fenczezett; — Áron, távozván oldala mellől Mózes, arany borjut öntött 's imádtatott. Én itt szebbet, jobbat, czélszerübbet nem tudok, mint visszatérve az őskeresztyéni, a' Jézusi örök­igaz elvekhez , az egyházat egészben illető, tőle annyi idő óta elfogott, ön belügyeibeni autonómiáját neki visszaadni, 's ez által éb­reszteni fel a' keresztyéni közszellemet. Itt lehet a' belélet-erőt keresni és nem magában a' papságban, 's ha a' papság nem birta ezt közel két ezer év alatt magából az egész keresztyénségre kifejteni, sőt a' keresztyénség' hanyatlása magára a' papságra néz vissza szemrehányólag: keresnünk kell ezt ott, hová Jézus ezt maga letette. — Igenis, a' pap­ és az urkény mindketten szűnje­nek meg positiv uralkodni az egyházban 's érjék meg az itt sokkal czélszerübb negatív uralkodás­sal. Ha — mint sokan óhajtják — a' papság positiv igazgatásra emeltetik; ha magához fel­szemelve, a' kormányra felvéve néhány lak­ust, a' többinek nem leend egyéb kötélye az enge­delmességnél és fizetésnél: természet szerint mind­inkább elszokik, elidegenedik a' keresztyénség magától a' keresztyénség' legfőbb érdekeitől; miután századok óta várakozott és ácsorgott hiába a' zárt ajtók és érdekek előtt, részvétlenül szé­ledend el. És kérdem: lesz-e az egész papi nemesség' confraternitásának, vagy a' néhány lak­os' rosdás kard-csörgetésének annyi ereje, hogy visszaerő­szakolja a' népet, a­ többséget a­ tűzhelyekhez , me­lyeknek lángját kiolták? — A­ nép egy­kor Rómából mind kitakarodott a­ szenthegyre, és magukra hagyá a' patríciusokat; oda a­ nép vissza­tért, mert anyagi hasznot, koncessiókat muta­tának neki üvegen át: mi csak confessiókat mutat­hatunk,és ha egyszer a protestáns egyházak' ajtaján kitakarodik a' nép , a' hideg a' puszta négy fal közé mivel édesgeted vissza? Felállasz a'szónoksí,ékbe, kérsz, kiáltasz, intonálsz, vagy tíz csapással fenye­getsz? Rég megtanítod már a' népet, hogy puszta szóra keveset adjon, és hogy emberszó nem is­ten szó. De ha átadjuk az egyháznak önjogait , ha vele egyetértve függetlenül hagyjuk őt belügyeit rendezni: e' magneticus erő által felrázzuk a' szunyadni kezdő életerőt; az egyház' nagy czél­jai iránt kialudt érdeket és eleven részvétet fölver­jük a'nép'kebelében, és lesz, bizonnyal lesz, egy­házi közszellem. Múlhatatlanul szükséges 2­ or) azért, mert az egyházigazgatásnak, ha mindjárt absolut is, múlhatlanul ösmernie kell az egyházi ügyek­ állását, tudnia kell az egyház' egyetemes szük­ségeit, óhajtásait. Valljuk meg, igy a'mint most állunk, egyházunk'közszükségeiről és közkívánatai­ról semmi bizonyost és kimerítőt nem tudhatunk. A' tractusok puszta papvéleményt, a' superinten­dentiák tractus-véleményt tesznek az egyházi közvélemény' és akarat' helyébe. A' consisto­riumok úgy bánnak a' közvélemén­nyel, mint Jákob bánt a' megvakult Izsákkal: a' papi és tractusi kezelésekre rávonják az egyetemes egy­ház' keztyüjét, és sanctiót mondatnak rá: „de a' szó nem Esau1 hanem Jákob' szava." — Oh! ha az egyház' közvéleménye és szükségei szólalnának meg az egyházvidéki gyűlésen: nem lenne jegy­zőkönyve ollyan álla­potb­­a, mint a' millyen a' beleaprított tizenkét pontnál fogva Sz. úr tractusi jegyzőkönyve. Ez, épen ez szomorú következése az egyházi törpe képviseletnek. — A' jog, és törvényhozás, sőt maga az ezek szerinti intézkedés is, csak igazságra épülhet. A' vallás nemcsak a' patríciusok'hanem a' népnek is szent tulajdona; a' nép' és vallása' ügyében, nem lehet igazságnak fogni semmit azon kivül, mit szabadon választott képviselői által kimondat. Más úton nem lehet a­ pro­testáns egyházigazgatásnak és törvényhozásnak biztos alapot készítni, mert az itt kérdésbe jöhető tárgyak lényegesen a' lélekösmeretre tartozók. Annyival szükségesebb pedig a' presbyteri elvek szerinti reform , mert: 3-or) Jelen egy­házigazgatási szerkezetünk, egyházunk9 alap­elvével sokban ellenkező. — Protestáns egy­házunk' főelve, a' minden emberi vagy collegialis önkénytől ment hit- és lélekösméreti szabadság. A' hit- és lélekösméreti szabadságot meg kell ad­ni, mert elvenni nem is lehet; már a' közügyekbel befolyhatást semmi képes tagtól megtagadni, vagy valami diplomatikus testületnek átadni nem szabad; mert e' jogát a' nép, még szerződés' útján sem vesztheti el; — annyival inkább nem ott, hol az ellenkezőről megkérdve sem volt. Minden illyen esetben az egyház' jogainak ideiglenes birtokosa nem egyéb bitorlónál, ki magával az egyházzal

Next