Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1843-04-08 / 14. szám
goldoni holló-szárnyain, vagy az erény' tápfölde a' vallásosság, szárad le a' kihaló erkölcs' gyökereiről ; okos keresztyén egyiket sem óhajtja, sőt elérkezésöket teljes erővel gátolja. Itt valamit tenni kell, de mit? ,,Nevelni kell ! mondják némellyek; — a' gyermeki kedélyt kell vallásossággal saturálni, hogy idegen elemet el ne fogadhasson !í. Ezt mondani könnyű, kivált mai anyagi nevelésünknek, melly magát a' szellemet vegytani szabályok szerint bontogatja, de tenni annál nehezebb. Hallom túl a'Dunáról és túl a' Tiszáról: ,,a'papság'tekintélyét kell nevelni, parancsoló uralkodó hatalmát kell neki visszaadni; fel kell őt tolni azon polczra , azon colossz' vállára, melly alól a' lábakat a' protestantismus nagy áldozatokkal elszedte!" — Ám de a' történet mondja, hogy a' papság mindenkor visszaélt hatalmával; hogy tekintélyének egyfelöli emelkedése, a' mérleg' másik serpenyőjébe szállt vallásosságot annál mélyebbre sülyeszté mindenkor, és kiveszvén a' vallásosság' alant álló serpenyőjének tartalma, felemelkedett ugyan a' naturalismus' és indifTerentismus' ürességébe, de a' papság magas állásáról azon nyomon lebukfenczezett; — Áron, távozván oldala mellől Mózes, arany borjut öntött 's imádtatott. Én itt szebbet, jobbat, czélszerübbet nem tudok, mint visszatérve az őskeresztyéni, a' Jézusi örökigaz elvekhez , az egyházat egészben illető, tőle annyi idő óta elfogott, ön belügyeibeni autonómiáját neki visszaadni, 's ez által ébreszteni fel a' keresztyéni közszellemet. Itt lehet a' belélet-erőt keresni és nem magában a' papságban, 's ha a' papság nem birta ezt közel két ezer év alatt magából az egész keresztyénségre kifejteni, sőt a' keresztyénség' hanyatlása magára a' papságra néz vissza szemrehányólag: keresnünk kell ezt ott, hová Jézus ezt maga letette. — Igenis, a' pap és az urkény mindketten szűnjenek meg positiv uralkodni az egyházban 's érjék meg az itt sokkal czélszerübb negatív uralkodással. Ha — mint sokan óhajtják — a' papság positiv igazgatásra emeltetik; ha magához felszemelve, a' kormányra felvéve néhány lakust, a' többinek nem leend egyéb kötélye az engedelmességnél és fizetésnél: természet szerint mindinkább elszokik, elidegenedik a' keresztyénség magától a' keresztyénség' legfőbb érdekeitől; miután századok óta várakozott és ácsorgott hiába a' zárt ajtók és érdekek előtt, részvétlenül széledend el. És kérdem: lesz-e az egész papi nemesség' confraternitásának, vagy a' néhány lakos' rosdás kard-csörgetésének annyi ereje, hogy visszaerőszakolja a' népet, a többséget a tűzhelyekhez , melyeknek lángját kiolták? — A nép egykor Rómából mind kitakarodott a szenthegyre, és magukra hagyá a' patríciusokat; oda a nép visszatért, mert anyagi hasznot, koncessiókat mutatának neki üvegen át: mi csak confessiókat mutathatunk,és ha egyszer a protestáns egyházak' ajtaján kitakarodik a' nép , a' hideg a' puszta négy fal közé mivel édesgeted vissza? Felállasz a'szónoksí,ékbe, kérsz, kiáltasz, intonálsz, vagy tíz csapással fenyegetsz? Rég megtanítod már a' népet, hogy puszta szóra keveset adjon, és hogy emberszó nem isten szó. De ha átadjuk az egyháznak önjogait , ha vele egyetértve függetlenül hagyjuk őt belügyeit rendezni: e' magneticus erő által felrázzuk a' szunyadni kezdő életerőt; az egyház' nagy czéljai iránt kialudt érdeket és eleven részvétet fölverjük a'nép'kebelében, és lesz, bizonnyal lesz, egyházi közszellem. Múlhatatlanul szükséges 2 or) azért, mert az egyházigazgatásnak, ha mindjárt absolut is, múlhatlanul ösmernie kell az egyházi ügyek állását, tudnia kell az egyház' egyetemes szükségeit, óhajtásait. Valljuk meg, igy a'mint most állunk, egyházunk'közszükségeiről és közkívánatairól semmi bizonyost és kimerítőt nem tudhatunk. A' tractusok puszta papvéleményt, a' superintendentiák tractus-véleményt tesznek az egyházi közvélemény' és akarat' helyébe. A' consistoriumok úgy bánnak a' közvéleménnyel, mint Jákob bánt a' megvakult Izsákkal: a' papi és tractusi kezelésekre rávonják az egyetemes egyház' keztyüjét, és sanctiót mondatnak rá: „de a' szó nem Esau1 hanem Jákob' szava." — Oh! ha az egyház' közvéleménye és szükségei szólalnának meg az egyházvidéki gyűlésen: nem lenne jegyzőkönyve ollyan állapotba, mint a' millyen a' beleaprított tizenkét pontnál fogva Sz. úr tractusi jegyzőkönyve. Ez, épen ez szomorú következése az egyházi törpe képviseletnek. — A' jog, és törvényhozás, sőt maga az ezek szerinti intézkedés is, csak igazságra épülhet. A' vallás nemcsak a' patríciusok'hanem a' népnek is szent tulajdona; a' nép' és vallása' ügyében, nem lehet igazságnak fogni semmit azon kivül, mit szabadon választott képviselői által kimondat. Más úton nem lehet a protestáns egyházigazgatásnak és törvényhozásnak biztos alapot készítni, mert az itt kérdésbe jöhető tárgyak lényegesen a' lélekösmeretre tartozók. Annyival szükségesebb pedig a' presbyteri elvek szerinti reform , mert: 3-or) Jelen egyházigazgatási szerkezetünk, egyházunk9 alapelvével sokban ellenkező. — Protestáns egyházunk' főelve, a' minden emberi vagy collegialis önkénytől ment hit- és lélekösméreti szabadság. A' hit- és lélekösméreti szabadságot meg kell adni, mert elvenni nem is lehet; már a' közügyekbel befolyhatást semmi képes tagtól megtagadni, vagy valami diplomatikus testületnek átadni nem szabad; mert e' jogát a' nép, még szerződés' útján sem vesztheti el; — annyival inkább nem ott, hol az ellenkezőről megkérdve sem volt. Minden illyen esetben az egyház' jogainak ideiglenes birtokosa nem egyéb bitorlónál, ki magával az egyházzal