Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-06-15 / 24. szám

rülve van: — csalódos , — illyesmit panaszló egyházai is alig mondanak ellene.—De van csak­ugyan egy hibája, ama minden canonicus hibák hibája— a­ lelki szegénység, legszélesb értelem­ben. Alapos tudományosságról, széles olvasott­ságról nem szólok , hiszen csekély tudományos­ság mellett sok talpra esett sikeres tanítókat ta­lálhatni : ámde hol Isten legbecsesb 's szüksé­gesb ajándoka — a' józan természeti ész s felfo­gás — hiányzik: ott átok ember ö magán, hi­vatalban átok ezereken. — Nyolcz évek után is pirulva emlékezem vissza azon tanácsszéki ülésre, — és bátran hivatkozom minden jelenvoltakra, ha nem pirultak-e hivataltársukért, midőn a' tisz­tán földművelő szapi egyház gondnokai öt értelmi gyöngesége fölött olly kitűnő szellemi felsőséggel leczkézék , — és ő aljas jargonjával annyira iga­zolá azokat, hogy a' tanácsszék csak szégyen pírjával emelheté szavát, eszközölhetendő cse­reigi megtarthatása iránt. — És im most ö, kit egyháza tán túlzott nagylelkűséggel fedezgete — kitéréssel fenyegeti azt. — Igen! mert ö nem emelkedhetett annyira, hogy tudhatná: miként prot. egyházunk bár édes anyai szivsajnálatával válik meg tőle, elfogultságokban eltérő fiaitól, de azon galád nyerészkedőktől, kik őt uzsora­hajtó áruként tekintik, megvetéssel fordul el.— Iránta végzés jön: — Hogy ha illy panaszra még alkalmat nyujtand, nemcsak lelkipásztorságától mozdíttatik el, hanem minden olly hivatalok­ból, mellyekkel vallásunk terjesztése és tanítása egybekötve van, örökre kizárva leend. — A' panaszló egyház azonban — mint jelenté — ügyét kerületre fölebb­ viendi. Ezek után közgyülésileg felbontattak az egy­házak nyilatkozatai, melly­ekből kitűnt, hogy a­ választmányilag kidolgozott képviseleti rend­szert 7 ellenében — csekély módosításokkal életbe léptetni kívánja 15 egyház. A­ nyilatkozatokból, mellyek többnyire credentionalisul is szolgáltak, kiviláglott az is, hogy legtöbb egyházak lelké­szükhöz maguk közös követtársat is választottak, de közölök ez­úttal csak négy jelent meg; — sze­retjük azonban hinni, hogy jövendőben nem ma­radnak csupán papiroson. Most egy sajátszerű, kissé hangos conversatio jöve közbe. Ugyanis egy tiszteletbeli ülnök szót emele a régi modor­ban 's jelesül a­ presbyterek restauratiójára térve, mondá, hogy a­ komáromi egyház nem nagy köszönettel fogna iránta tartozni, ha létre­jötté­vel a­ komáromi 70 és 80 forintokat fizető pre­sbyterek mondanák : „Nem kell restaurálható presbyterségtek, — nem fizetek egy garast sem"; — utóbb pedig a" restauratióból egyenesen követ­kezőnek állítá a' lelkészeket. — E' nyilatkozat első részei által a' komáromi jeles egyház presby­terei vagy méltatlan gyanúsítással vannak illet­ve, vagy, ha t. ülnök urnak, mint helybeli, egy­házát ismerő gondnoknak, gyanítása nem alapnél­küli: — azon esetben csak sajnálandó a' komáromi egyház, mert jövendője csak hiúságon 's czím­vágyon, és igy külsőségeken — nem pedig tiszta belső vallásosságon 's abból folyó kötelesség-ér­zeten alapúl. —A' másodikra nézve, válaszoltatott, hogy a­ lelkipásztorok mint hivatalnokok, restau­rálhatók igen is; miként t. ülnök úr is, polgári hiva­talára nézve, a' városi rendszer keresztül-menté­vel restauráltathatni fog , de soha sem örökére vagy szerzeményére nézve — minemünek jelen viszo­nyaink között tekintendő a' lelkipásztorság, mint egy lelki, de egyszersmind anyagi létünket feltéte­lező birtok. — Erre jön nagy mennydörgés és vil­lámás! ?! És ugyan ugy­e? a' t. ülnök urnak lehet következést vonni le, melly tán ezereknek, kik egy­házokat hiven szolgálták, polgári és anyagi létét pusztítaná el: — és nekünk szegény páriáknak még csak hasonlatért v. védokul se szabadjon ön becses polgári hivatalára vetni fel szemeinket ? Szép vi­szonosság! — 's a son logis, annál szebb!?! Ha törvényhozásunk akkor, a­­mikor a* restauratio által kimaradandó városi örökös tisztviselőket csak illyforma útra­valóval bocsátná el: „elmehetnek Isten hírével", kérdem, a­ t. ülnök urat: nem mint városi tisztviselő, de csak mint polgár mit szólna hozzá? "S ha úgy tetszik : az alkalmazás könnyű. Ne vélje azonban, hogy kast érdeket védek, — mert volnának bár előjogaim ámulásig hízelgők— egyházam üdve és virágzása hozván magával — örömmel mondanék le rólok. Hiszen az illynemü kisszerű áldozat, protestáns lelkipásztoroknak anyagilag is motiválva van, a­ mennyiben ne­künk családainknál fogva — mellyek által egyházi és polgári társasághoz csatolva vagyunk — azokéin kivül semmi különző kast érdekeink nem lehetnek. — Annyit azonban követel a­ méltányosság, hogy ha egyházunk a' t. ülnök úr által kiemelt jo­gát *) üdvösnek vélve, akkor a'mikor, gyakorlani akarandná: szükség, hogy legyen mindenek előtt igazságos. Ennélfogva ha a' t. ülnök urnak van nemcsak akarata reá, de egyszersmind bizonyos tudomása az iránt, hogy a' protest. egyháznak K. J. *) Félre-értés kikerülése végett szükségesnek vélem meg­jegyezni, hogy midőn itt restauratióról szólok, nem ollyan helyosztó consistorialis műtéteit értek, minő túl a'Tisza nagyobb részében napi­ renden van, — melly­nek oka nem annyira az egyházak szellemében, mint in­kább a'lelkészeknek csekélységekért költözködni vágyó, nomádi hajlamában rejlik, hanem értem a' szót ugy, mint a' polgári élet magyarázza. — Mióta azonban egy­házunk rendszeresült: illyennek nyomára csak kivétel­képen találhatni; — például: midőn a' XIV. Lajos alatt száműzött franczia lelkészek Németalföldre és Schweitzba menekültek, számukra mindkét helyütt néhány fényes egyházak jelöltettek ki, mellyekben kedvességök foka szerint többször vagy kevesebbszer prédikáltak, — nem véve egyéb jutalmát mint a­ számukra kitett jegyek­nek kegyes adományképen gyűlt, de egy némellyikét egész életidejére biztosító tartalmát. Ezt azonban ma­gyar protestáns egyházunk parodiázni nem akarhatja.

Next