Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-04-16 / 16. szám

EGYHÁZI ÉS ISKOLAI IIP. 16. szám. Hetedik évi folyamat. Április 16. 1848. Interest, in quantum et quibus rebus erretur, et quam facile se quisque corrigat, vei quanta per­tinacia suum defendere conetur errorem. Augnstin. TARTALOM: Merengések. — Pyrrhonismus a­ ker. egyház­ban. Ifj. Vári-Szabó S. — Buji levelek. Tompa Mihályhoz Tót Péter. — Gyűlések. I. Felső Szabolcs­ból T­ó­t P­é­t­e­r. — II. A­ bihari ref. egyházvidék közgyűlése. Könyves János. — Vegyes közle­mények. Merengések. V. A legújabb vallási törvény felett. A­ feltámadásnak hármas ünnepét üljük a­ na­pokban. A' természet új életre ébred az enyésze­tes télnek álmaiból; a' keresztyénség nem so­kára hangoztatandja a' Krisztus feltámadott­ szó­zatot és a' szabadság diadalmasan tördelvén szét a' szolgaság lánczait, magasabb életet áraszt és ébreszt mindenütt. Fogadjuk hozsannával a' fel­támadás hármas ünnepét! A' legújabb törvényczikk a' vallás dolgában egyik szüleménye a' ránk virradt azon szabad­ságnak , melly a' lelkismeretröl 's az istentisz­teletről leoldá a* bilincseket. Elfogadjuk — ré­szünkről legalább — mind az öt paragraphusát, 's ha hálát kiván érte a­ haza , 's még inkább a' menny, me­ly a­ törvényhozók lelkeit vezérli, nem késünk azt megadni önként, örömest, szí­vünk teljességéből. "S midőn annyi hűségért és áldozatért, mellyel a­ törvényhozók, és az új kormány nemes tagjai, nem mindenütt vélnek tán találkozhatni méltó elismeréssel, a' hiányo­kat menteni kész kímélettel, 's a'jövendő aratást bizodalmasan beváró jelennel: szolgáljon némi pótlékul nekik, hogy a' protestáns egyház jobb­jai hálás örömmel üdvözlik őket 's kebleik a' bi­zalom ragaszkodó érzelmeivel dobognak feléjök. E' bizodalommal nemcsak a' törvényért adózunk nekik átalában, hanem annak ama szavaiért kü­lönösen, hogy az illető feleket meghallgatni ké­szek. Ám kérdezzen, ám szóljon a­ kormány, bízom a' protestáns egyház felvilágosult szilárd jellemében, hogy válaszolni fog őszintén, nyíltan, szabadon, férfiasan , hogy megértethessék; 's bízom a' protestáns egyház méltányossága 's igazságszeretetében, hogy az álladalom nemes szándékainak kicsinyes gátakat vetni nem fog. Van azonban egyetlen egy észrevételünk ezen törvény ellen 's ez az, hogy firmája nincsen, nincs homlokirata, mellyről azonnal leolvashassa tartalmát az ember, ha mindjárt a' homlokirat után 5 helyett 50 állana is; nincs rövid jel­szava , nincs pecsétje, mellynek köriratából és emblemáiból kiolvashassa az egész világ, miben áll azon szabadság, mellyet Magyarhon a' lelk­ismeretnek biztosít. Illy homlokiratot gondolok: A* magyar hazában mindenkinek lelkisme­reti 's istentiszteleti szabadsága elismertetik 's biztosítatik. Jöjön aztán a1 világ bármelly sarkából bár­melly felekezet embere, az azonnal tudni fogja, miként olly országba lépett, mellynek határain belől mindenki hitének, lelkismeretének­­ s isten­tiszteletének szabadsága elismerve van. Ezen szabadság minden egyes embernek ös joga, azért mondjuk felőle, hogy azt az álladalom elismeri. Ha azt mondnók, hogy azt az álladalom kinek­kinek megadja, helytelenül szólanánk, mert azt az rr­odalom nem adhatja, mit nekem a' teremtő adott. Azon észrevétel, hogy e' firma alatt létező és leendő minden felekezetek szabadon üthetnék fel sátraikat a' magyar hazában, olly észrevétel, melly tökéletesen áll, de a' mellyet az állada­lomnak minden consequentiával együtt el is kell fogadnia. Nem tehetek róla, de én azt hiszem, hogy szebben nem jegyezhetné el magának a' szabadságot e' haza, mint ha amaz alapelvet el­fogadná. Ha az kérdeznék, vajjon nem volná­nak­-e ezen alapelv elfogadása által veszélyez­tetve a­ most létező úgy­nevezett bevett feleke­zetek, azt válaszolnám: meglehet! de a' mi Is­tentől van, az megmarad, ha az egész ember­világ ellene szegülne is, a'­mi pedig Istentől nin­csen, azt ti fel nem tartandjátok, ha mereven aczélvárakkal körülépítnétek is. Ezen válasz Krisztus é­­s én neki nagyobb tisztelője vagyok, hogysem elvének diadala felöl egy pillanatig is kételkedni mernék. Ha ebből valaki azt következtetné, miként az álladalomnak ezen forma mellett segedelmeznie kellene minden felekezetet, annak azt válaszol­nám, hogy balul okoskodik. Az álladalomnak ugy mint egyes embernek kell, hogy hite és lelk­ismerete legyen. E­­szerint az álladalom csak azon felekezeteket segítheti, mellyeknek hitval­lása az álladalom lelkismeretével megegyeztet­hető. Az álladalom ezen hite é s lelkismerete szoro­sabb vagy tágasabb, gyakran annyira tágas lehet, 16

Next