Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1848-04-16 / 16. szám
EGYHÁZI ÉS ISKOLAI IIP. 16. szám. Hetedik évi folyamat. Április 16. 1848. Interest, in quantum et quibus rebus erretur, et quam facile se quisque corrigat, vei quanta pertinacia suum defendere conetur errorem. Augnstin. TARTALOM: Merengések. — Pyrrhonismus a ker. egyházban. Ifj. Vári-Szabó S. — Buji levelek. Tompa Mihályhoz Tót Péter. — Gyűlések. I. Felső Szabolcsból Tót Péter. — II. A bihari ref. egyházvidék közgyűlése. Könyves János. — Vegyes közlemények. Merengések. V. A legújabb vallási törvény felett. A feltámadásnak hármas ünnepét üljük a napokban. A' természet új életre ébred az enyészetes télnek álmaiból; a' keresztyénség nem sokára hangoztatandja a' Krisztus feltámadott szózatot és a' szabadság diadalmasan tördelvén szét a' szolgaság lánczait, magasabb életet áraszt és ébreszt mindenütt. Fogadjuk hozsannával a' feltámadás hármas ünnepét! A' legújabb törvényczikk a' vallás dolgában egyik szüleménye a' ránk virradt azon szabadságnak , melly a' lelkismeretröl 's az istentiszteletről leoldá a* bilincseket. Elfogadjuk — részünkről legalább — mind az öt paragraphusát, 's ha hálát kiván érte a haza , 's még inkább a' menny, mely a törvényhozók lelkeit vezérli, nem késünk azt megadni önként, örömest, szívünk teljességéből. "S midőn annyi hűségért és áldozatért, mellyel a törvényhozók, és az új kormány nemes tagjai, nem mindenütt vélnek tán találkozhatni méltó elismeréssel, a' hiányokat menteni kész kímélettel, 's a'jövendő aratást bizodalmasan beváró jelennel: szolgáljon némi pótlékul nekik, hogy a' protestáns egyház jobbjai hálás örömmel üdvözlik őket 's kebleik a' bizalom ragaszkodó érzelmeivel dobognak feléjök. E' bizodalommal nemcsak a' törvényért adózunk nekik átalában, hanem annak ama szavaiért különösen, hogy az illető feleket meghallgatni készek. Ám kérdezzen, ám szóljon a kormány, bízom a' protestáns egyház felvilágosult szilárd jellemében, hogy válaszolni fog őszintén, nyíltan, szabadon, férfiasan , hogy megértethessék; 's bízom a' protestáns egyház méltányossága 's igazságszeretetében, hogy az álladalom nemes szándékainak kicsinyes gátakat vetni nem fog. Van azonban egyetlen egy észrevételünk ezen törvény ellen 's ez az, hogy firmája nincsen, nincs homlokirata, mellyről azonnal leolvashassa tartalmát az ember, ha mindjárt a' homlokirat után 5 helyett 50 állana is; nincs rövid jelszava , nincs pecsétje, mellynek köriratából és emblemáiból kiolvashassa az egész világ, miben áll azon szabadság, mellyet Magyarhon a' lelkismeretnek biztosít. Illy homlokiratot gondolok: A* magyar hazában mindenkinek lelkismereti 's istentiszteleti szabadsága elismertetik 's biztosítatik. Jöjön aztán a1 világ bármelly sarkából bármelly felekezet embere, az azonnal tudni fogja, miként olly országba lépett, mellynek határain belől mindenki hitének, lelkismeretének s istentiszteletének szabadsága elismerve van. Ezen szabadság minden egyes embernek ös joga, azért mondjuk felőle, hogy azt az álladalom elismeri. Ha azt mondnók, hogy azt az álladalom kinekkinek megadja, helytelenül szólanánk, mert azt az rrodalom nem adhatja, mit nekem a' teremtő adott. Azon észrevétel, hogy e' firma alatt létező és leendő minden felekezetek szabadon üthetnék fel sátraikat a' magyar hazában, olly észrevétel, melly tökéletesen áll, de a' mellyet az álladalomnak minden consequentiával együtt el is kell fogadnia. Nem tehetek róla, de én azt hiszem, hogy szebben nem jegyezhetné el magának a' szabadságot e' haza, mint ha amaz alapelvet elfogadná. Ha az kérdeznék, vajjon nem volnának-e ezen alapelv elfogadása által veszélyeztetve a most létező úgynevezett bevett felekezetek, azt válaszolnám: meglehet! de a' mi Istentől van, az megmarad, ha az egész embervilág ellene szegülne is, a'mi pedig Istentől nincsen, azt ti fel nem tartandjátok, ha mereven aczélvárakkal körülépítnétek is. Ezen válasz Krisztus és én neki nagyobb tisztelője vagyok, hogysem elvének diadala felöl egy pillanatig is kételkedni mernék. Ha ebből valaki azt következtetné, miként az álladalomnak ezen forma mellett segedelmeznie kellene minden felekezetet, annak azt válaszolnám, hogy balul okoskodik. Az álladalomnak ugy mint egyes embernek kell, hogy hite és lelkismerete legyen. Eszerint az álladalom csak azon felekezeteket segítheti, mellyeknek hitvallása az álladalom lelkismeretével megegyeztethető. Az álladalom ezen hite é s lelkismerete szorosabb vagy tágasabb, gyakran annyira tágas lehet, 16