Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)
1860-11-04 / 44. szám
—O— azonban egy sem bir anthetiával, valamint az újszövetség egy könyve sem, kivéve a mennyei jelenéseket s Pálnak a Galatia-, Korinthus- és Rómabeliekhez irott leveleit, ez utolsó is csak a két utolsó rész kivételével. A két felekezet közti tusakodás végleges kiegyenlítésének érdeme a negyedik evangyéliomot illeti, melynek szerzője azonban nem az, a ki ott nyugszik vala az Idvezitö kebelén. — Igy hát az ujszövetségnek az a része, mely a legmagasztosabb s az Istenség titkaiba legmélyebben bepillantó szellemmel van irva, nem egyéb egy nagy csaló szemfényvesztésnél!! Ez iskola kétségen kivül önmaga felett mondja ki az Ítéletet, — az által, hogy mindent, mi történelmi hitelességgel bir, felforgat és tagad, — az által, hogy azt a különbséget, mely Pál és Péter között létezett, a végletekre vivén, ugy tünteti föl, mint képtelenséget. E különbségnek bizonyos mértékig léteznie kellett, mert mig amar az újonnan támadott egyházban a protestáns szellemet képviselve, s az ó-testamentomi törvény igáját lerázva, az isteni végzés által kizárólag pogány — apostollá lön kiválasztva, — addig emez megmaradt saját népe közt (kivéve egyes eseteket, pl. a Cornelius megtérítése), oly nép közt, mely a theodatziai igazgatás kormánypálcája alatt nőtt fel,múltjának egész története a Mózes törvényrendszerétől elvárhatatlan kapcsolatban állott; míg Pál az uj tant átplántálva, a költészet és hitrege hazájába, az Olymp tetejéről szétkergette a ködöt, melynek oszlopai megett az emberi képzelődés által teremtett istenek laktak, s az Academia és Sioa bölcseinek bölcsességét bolondsággá változtatta, — addig Péter csak annak a nyájnak juhait terelgette, melyet az ur kezdettől fogva kiválasztott magának, mignem a Jerusalem elpusztulásával örökre szétzüllött, mert teljesedésbe kellett menni az irás szavának: „ime azért a ti házatok puszta lészen" (Máté 23, 38.); szóval mig Pál és Péter egy végcél után törekedtek, t. i. lelkeket nyerni a megfeszitett Krisztusnak, addig térben és időben különböző „hivatáskörrel" birtak. Az általuk képviselt irányok közti különbséget csak is ily szempontból kell tekinteni s önmagát kárhoztató vélemény azt állítni , mintha két különböző Krisztust predicáltak volna. S a tübingai iskola, hogy állításait támogathassa, mit tesz ? Eldobva csaknem az egész újszövetséget, a második századbeli, a pártoskodás és érdek szellemét oly erősen magukon viselő Gnosticusok és Ebioniták műveire, s a szájhagyományokra támaszkodik, s egyedül azokat tekinti az egyháztörténelem csalhatatlan forrásai gyanánt!! A visszahatás sokszor a túlzás alakját szokta magára ölteni, s ha szélsőség ellen harcolunk, sokszor mi is a másik szélsőségbe esünk. A tübingai irány sok német hittudósnál ily eredményt szült, mert míg amaz az ítészet fegyvereivel szétront mindent, s a ker. egyház 19 százados történetét fejre állítja, addig ezek bekötik szemüket s hisznek mindent; mig amaz az egyház épületének alapköveit szedegeti széjjel, hogy az összeomolják — talán elfelejtve, hogy Sámsont a saját kezei által megrázott oszlopok temették el —, addig ezek, Pál és Péter minden tettében csodát keresnek. — Nincsen-e középút?? Jó, hogy a történet könyvének minden lapjára föl van írva az az örök igazság, hogy az emberi szellem tévedései az igazság győzelmével végződnek, ,,s összeomolhat az ég és a föld, de az Idvezité beszéde megmarad örökké. Sem tehetséget, sem készültséget nem érzek magamban, hogy a jelenlegi különböző hittani irányok tüzetesebb bírálatába, vagy cáfolatába ereszkedjem. Célom e pár sorral csak az volt, hogy a tübingait röviden ismertessem. Szász Domokos: T JfcrL C Nekrolog Folyó május 18-dikán hunyt el a pesti ág. gymnásium egyik jeles tanára Melcer Lajos. A hálás intézet gyászünnepélyt rendezett tiszteletére, mely alkalommal Kanya Pál tanár úr jeles emlékbeszédet olvasott fel, melyet a jeles tanár emlékezete megőrzésére kivonatban közlünk. Melcer Lajos született 1806 augustus 25-dikén Zólyom megye Osztroluka nevü helységében. Az elemiekben otthon oktatta öt édes atyja, mint odavaló tanitó s 1817-ben küldetett diák nyelv tanulása végett a selmeci főtanodába hol a gymnásiumi tanfolyamot kitűnően futotta meg s a diák nyelvben oly nagy jártasságot szerzett, hogy azon nemcsak gondolatait tudta tisztán kifejezni, hanem később diák verseket is irt. Farkas András tanár, ki a nevelés terén az utókor hálás elismerését biztosította magának, Melter Lajos kebelében a magyar nyelv iránt oly buzgó szeretetet tudott ébreszteni, hogy a boldogult egy év alatt a magyar nyelvet annyira sajátjává tette, hogy utóbb annak buzgó apostola jön. 1824-ben a pozsonyi főtanodába költözött, hol egész 1829-ig a bölcsészeti és theologiai tanulmányokban oly szerencsés előmenetellel haladt, hogy kitűnő bizonyítványokat nyert s az utoló három évben a Roth- Teleky féle ösztöndíjban is részesittetett. Igy kiképezve a tanitói pályára akadémiákra akart menni; de nem lévén költsége azt mint magánnevelő akartamegszerezni. Születése helyén Osztrolucky Imre földbirtokos gyermeke nevelését vállalta el. Itt nagy buzgalommal működött s üres óráiban a francia nyelvet is sajátjává tette. 1832-ben a bécsi theologiai intézetbe ment, 1834-ben születés helyére Osztrolucki Miklós fia mellé, hol hiven teljesítette kötelességét. Miután több papi állomást visszautasított, 1835-ben Balassa Gyarmatra hivatott meg s a magánnevelőségét a rögös tanitói pályával cserélte fel. Itt mint a nemzeti tanoda vezetője egy gyakorlati magyar nyelvtant adott ki tót ifjak számára, majd később elemi latin nyelvtant adott ki. 1838-ban a pesti gymnasiumba hivatott meg, hol ha-