Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-10-26 / 43. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ELŐFIZETÉSI DIJ : SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ-hivatal: A lipót és Szerb-utca szögletén földszint. Helyben : házhozhordással félévre 3 frt. 50 kr., egész évre 7 forint — Vidéken: postán szétküldéssel félévre 3 frt. 70 kr., egész évre 7 frt. 40 kr. Előfizethetni minden cs. k. postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban. Lapunk 42. száma el nem hárítható akadályok miatt nem jelenhetett meg annak idejében. EGYHÁZ ÉS ISKOLA. Egyházunk 3 százados létének fenállása óta sok és nehéz küzdelmeket élt át; életfáját az olykor-olykor meg-megrohanó viharnak, bár sok és nehéz sebeket ejtett azon, sok zöldest és virág­zott hajtásokat tépett le, de a már erős gyökeret eresztőt megingatni igen, de kitépni többé nem sikerült. — Istené legyen a hála, ki az annyi vi­szontagságokat ért egyházban mindig támasztott hű fiakat, kik a szellemi és anyagi jóllét fegy­verével bátran harcolának ennek fenmaradása mellett. — A buzgóság lankadni nem tudó tüze, az elvett templomok helyett ujakat emelt, maga­san lobogtatva a hit és erkölcsiség szövétnekét; kelt sikra annak szent ügye mellett. — Valójá­ban, ha ama nehéz idő­ket szemügyre vesszük, s az abban az egyház oltárára hozott nagyszerű áldozatokat mérlegbe vettük : lehetetlen, hogy a kegyelet szent emléke ne újuljon fel kebleinkben, ama nagy és dicső­ ö­sök iránt, kiknek lángbuz­galma hozta létre, s tartá fen az idők viharain keresztül egyházunkat, s általa a magyar nem­zetnek szellemi újjászületését. Szeretjük hinni, az idő­ már elmúlt, melyben egyházunk zaklatásokat szenvedett, s a legköze­lebb elenyészett vihar utolsó volt, mely egyhá­zunkat megingatni, s anyai kebléről az iskolákat letépni akarta. — S az ősök bátorságát s nemes buzgalmat öröklött, s már kipróbált nemzedék, a jelenkor kívánalmaival megegyezőleg mindent el fog követni annak emelésére és virágzására. — Érezzük ugyan, mert hiszen ki ne érezné, mi­nő nagy feladat a jelen időben a szegénység kar­jai között fetrengő protestáns egyházat a virág­zás tetőpontjára emelni; — de a­ki az egyház ügyei felett komolyan gondolkozott, egyházának s nemzetének szent ügyét szivén hordozza: be­látja, hogy ez igy tovább nem maradhat; tettre, nem halogatásra van szükség. Egyház és iskola egymás nélkül fen nem állhat, érezték ezt a nagy reformátorok is, azért mindenképen az iskolák emelésére és virágzására fordították legfőbb gondjukat; mert a protestan­tism­usnak életgyökere az iskola, a nélkül ha­sonló volna az egyház azon fához, melynek élet­gyökerei elvágattak, s magát csak kevés ideig képes fentartani; s azon kamrához, mely tele ra­katott különféle élelmi cikkekkel egyszer; míg azért benne tart, örömmel mulathat a család; de ha egyszer kifogyott, s bele több nem raka­tik, nem leend magát mivel feltartania; igy az egyház is, ha részére az iskola megszűnik tago­kat nevelni, utoljára elhal. — Ha az iskola falai között a vallás mennyei tanai nem hatják által a növendékek fogékony kebleit, s nem terjesztik ki fölöttük védő szárnyaikat; midőn már felnőt­tek, hiába prédikáljuk mi Krisztus mennyei ta­nát; az elhintett nemes magvak, nem levén a ke­bel elkészítve, csak kősziklára hullanak, hol gyö­keret nem verhetve, elszáradnak. — Azon tanitó urak azért, kik a múltban és a közelben szót emelének, s magokat az egyház sjt gyülekeze­tekben annak képviselője, a lelkész felvigyázása alól emancipálni akarták, avatatlanságokat árul­ták el, mert az egyház önléte veszélyeztetése nélkül az iskoláról le nem mondhat, mert akk. 85 HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petti sor többszöri beikta­tásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr.

Next