Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-08-02 / 31. szám

A költői levélnél, nem említve azt, hogy szerző mindent, mi levélalakban van írva, költői levélnek (epistola) vesz, önmagával is ellenkezésbe jön, midőn azt mondja, hogy a költői levél „kedélyes és vighangú" s idézi példának Tompa Szem­ere Miklóshoz irt levelét, mely pe­dig egyike legborultabb költeményeinek. Azt mondja to­vábbá szerző „Minden költészi levél szabadon választja tár­gyát a kedély, mint az értelemvilágból,­ pedig ha az érze­lemvilágból vagy kedélyvilágból választja tárgyát, önként az érzelmi lontos költészethez sorakozik. Meg kellett volna jegyezni, hogy bár elegiák (mint Tompától levél egy eluta­zott barátom után) ódák (Vachot Sándor ,Kisfaludy Sán­dorhoz stb.) s némi elegiai színezettel bíró de mégis kissé vidám közlemények (Petőfi „István öcsémhez" stb.) is i­at­nak levélalakban, de a tulajdonképeni költői levél nem an­­nyira az érzelem, mint inkább az értelem világából van merítve s itt Horatiust a költői levelek nagy mesterét, ná­lunk Kazinczyt, Kis Jánost, Szemere Pált lehetett volna például felhozni, mert ezek munkái értelmi költemények. — Vagy, ha már lontos, elbeszélő és oktató le­veleket különböztet meg, sorozná csupán az utolsó osztályt az értelmi költeményekhez, mert így következetlenségbe esik. — „A költői levéllel rokon a hőslevél (heroida.) Leg­inkább abban különbözik tőle, hogy a költész önérzemé­nyeit, keserveit más személy által beszélteti el. „Ezen meghatározására szerzőnek szólni sem merünk, mert nem találnánk hangot, a­melyiken erre szólhassunk, hanem azt hisszük, hogy szerző soha heroidát, legalább figyelmesen, nem olvasott, különben ide sem sorozta volna a heroi­dát,ezt a meghatározást sem adná s Vörösmarty gyönyörű allegóriáját „Az elhagyott anya" heroidának nem nevezné. Az epigrammról szóló rész megállhat, csak a görög epigrammra van azon észrevételünk, hogy miután tárgya mindig valami alanyi költemény alapeszméje egy gyúpontba foglalva, ide nem sorozható, hanem az érzelmi költészethez, mint ezt a szerző által felhozott példák is bi­zonyítják. A satyra, tanköltemény értelmezései ismét elfogadhatók, habár ezekben is van olyan, a­mit más nem­­ állít csak a festő költeményeket nem számíthatjuk egész általánosságban a tankölteményhez, igy pl. nem Tompa „Zivatar"-át, melyben semmi tanitó elem sincs. — Az csak dicséretet érdemel, hogy a g­n­o­m­o­n­t teljesen elkü­löníti az epigramm másik két fájától, mert mig amazok némi specialitást is megengednek, ez egészen absolut jel­lemű, pl. „Az öröm" Szentmiklósytól. Következik a lantos költészet harmadik osztálya az elbeszélően lantos költészet, mely osztály mint fentebb is röviden emlitem, nem csak szükségtelen, de hi­bás is. Ugyanis a románc nem lantos, hanem elbeszélő költemény, mint majd a balladával párhuzamba téve ki fog­juk mutatni, a példázat minden fajaival tanköltemény, tehát az előbbi osztályba tartozik, az idyll pedig mindenféle — lyriai, elbeszélő, drámai — alakban iratik, azért ennek a lontos költemények közt teljesen önálló osztály nem juthat. A­mit a m­es­éről (aesopi mese) paraboláról, pa­ram­ythiáról ír szerző, arra nincs észrevételünk; csak az idyllt osztályozná, alanyi (Petőfitől „A jó korcsmáros" Lévay Szüretünk) és tárg­ylagosra öreg Judinál egykettő, Tassónál stb) mely ismét elbeszélő (Fa-és drámai részre oszlik. Az elbeszélő költészetről általában, Gre­guss aestheticája nyomán ír Szabó Károly s az általános szabályok itt helyesek, csak a nyelvnek nem szabatos ke­zelése hat egy kevéssé visszásan. Azonban, a mint osztá­lyoz, a szokott hibába esik: „non bene distinguit, például az elbeszélő költeményeket megkülönbözteti mint lonto­sa­n elbeszélőket és tárgyalagosan elbeszélőket, amazokhoz a mondát, tündérregét, hitmondát, beszélyt és regényt számítván, emide a legendát, balladát, regét, köl­tői beszélyt és hőskölteményt Már magában is különös a novellát és regényt lontosnak mondani, de még Szinte­ helytelen is így, mert azért akarná a két osztályt megkü­lönböztetni szerző, hogy növendékei felfogják azon válto­zásokat e műveken, melyeket a költőnek jobban előtérbe vagy jobban háttérbe vonulása okoz a műveken, de mint­hogy pl. a költői beszély lehet teljesen alanyi előadása, nem lehet sem egyik sem másik osztályból kizárni, szinte igy a mondát, tündérregét sem. Tehát rosszul különböztet s igy mit sem különböztet. (Vége köv.) *S86S* TÁRCA. A PESTMEGYEI EVANG. ESPERESSÉGI GYÁMINTÉZET MOZZANATAI. (Harmadik közlemény.) VI. Ujabb fiók-gyámintézetek szervezkedése, min­denkor kedvező jelenség lévén, mind az ügy életrevalósá­gát, mind az egyházi szegénység enyhitendéjét tekintve, most is, ezentúl is folytatni fogjuk ebbeli tudósításainkat. Ácson és Kürthön f. é. ápril­isban alakult meg a gyámintézet a lelkész elnöksége alatt. Választmányi tagjai, kik egyúttal gyűjtők is: Elefánt Mihály lelkész, Valles Károly tanító, Kukay János bíró. — Az acsai és erdő­kürthi egyházak eddig is par excellence gyámintéze­tek voltak, miért is ez egyházak kívánságára ide­igtatjuk egyes jeleseinek és a népnek nemes áldozatait, melyek ál­tal magukon segítve lévén, ezentúl nagyobb módjuk leend másokkal is jót tehetni. 1862. évben adott b. Prónay Gábor úr templomépitésre 13,000 frt, b. Prónay István úr egy ezer frtos oltárképt, a nép templom-építésére 700 frtot. — 1862. évben adott b. Prónay Albert úr a paplak építésére 400 frtot és 240 frt ára cserépzsindelyt. — Az erdő-kürthi leány-egyház földesura, gr. Stainlain úr, a lelkészi állomás dotálására 16 hold tisztabuzát termő földet adott. Irsán ez évi junius 13-kán rendesen megalakult a a fiók-gyámintézet helybelyi lelkész elnöksége alatt és Dinnyés Márton, Diószeghy István, Bulyovszky Márton*

Next