Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-01-15 / 3. szám

ről valamit hallott, az e levélben épen semmi meglepőt nem lel, sőt igenis természetesnek s kö­vetkezetesnek találandja. Trientben ki lett mondva, hogy mindaz, ki a római kathol. egyház tanait nem hiszi, átkozott legyen. E zsinati végzések fennállnak ma is. A párisi vérnászban 100,000 hugenottát legyilkoltak , s Róma ez üdvös szigo­rúságért örömünnepet tartott, változtak elvei azóta? Most három éve (1862) csak a vil­ági ha­tóság gátolta, hogy Toulouse-ban az itt 1562-ben legyilkolt 4000 hugenotta lemé­szár­oltatásának az érsek által már megrendelt háromszázados jubile­uma, meg nem tartatott. A 30 éves kegyetlen háború után kötött westph­ali béke ellen 10-dik Ince protestált, mivel ez az ágostai vallástétel hí­veinek az eretnekség szabad gyakorlatát megen­gedte. A zöldcsötörtökön felolvastatni szokott „In coena Domini" bulla, gondolom eléggé ismeretes, melyet 1627-ben 8-ik Orbán ilyeténkép egészitett ki: Az Atya, Fiú és Sz. Lélek mindenható Isten részéről Péter és Pál apostolok és saját tekinté­lyünknél fogva kiközösitjük és kiátkoz­zuk a hussitákat, viklefit­ákat, lutheránusokat, zwinglianusokat, kálvinistákat, h­ugenottákat, ana­baptistákat, trinitariusokat, és a ker. hittől eltér­teket, ugy egyetemesen és egyenként mindenne­mű más eretnekeket, bármi néven neveztessenek; továbbá azokat, kik ezeknek hisznek, vagy ked­veznek, ezeket befogadják, védelmezik, azoknak eretnekségét tartalmazó, vagy a vallást tárgyazó könyveit mi tekintélyünk nélkül tudva olvassák, vagy maguknál tartják, nyomatják ... és minda­zokat, kik az engedelmességet nekünk és a koron­kénti római pápának makacsul megtagadják. E bulla, ha tán 14-ik Kelemen (1774) óta nem olvas­tatik is fel, de visszavonva sincs. De az ujabb időkben is Rómának egyik legnagyobb theolo­gusa P­e­r­o­n­ne a római jesuita collegium ta­nára, kinek lábainál Európa minden cathol. or­szágából évenként egy két leendő főpap képezte­tik, nyiltan kimondja, hogy mindazok, kik a cath. egyház ellen protestáltak, azok az igazság és Is­ten ellen protestáltak; s hogy a „Protestantismus est actus rebellionis ;a kimondja hogy a vallásos türelem istentelen és képtelen (Tolerantia religi­osa est impia, absurda,) s hogy a fejedelmeknek nem áll jogukban a hamis vallást országukba be­ogadni, kivált ha ők az igaz vallás hívei. A püs­pökök esküjében ma is bent van, hogy az eretne­keket tehetségem szerint üldözöm (Haereticos pro­posse persequar.) Ezeket s ezer ilyesféléket ismerve tudva, mi — mint mondám — protestánsok semmi botrán­koztatót nem igen találunk azon levélben, ez a fentebbieknél talán még szelidebb hangú. Hanem egészen másként vannak katholikus atyánkfiainak legtöbbjei, reájuk nézve a sz. atya e levele nem számitva, hogy egész Európa ujabb politikai s társadalmi intézményeivel ellentétes, valóban meglepő, de egyszersmind megszégyenítő és leverő volt. Innen van, hogy a tisztán politikai lapok is oly sokat foglalkoznak ezzel, hogy annyi minden kígyót békát kiáltanak reá, hogy úgy a katholikus világ egy nagy részét mintegy kimos­hassák, kitisztítsák abból, mi e levélből reájuk ra­gadni látszik. Meglepő volt mondani, mert habár ismere­tesek voltak is legtöbb művelt katholikus előtt a római egyház középkori, s 16,17-ik századbeli el­vei, de azokat legtöbben már elavultaknak, a fel­világosultság százada által eltemetetteknek hitte. Ha a protestantismus a katholika egyház ellen polemizált s felhozta ennek elveit, a múltból tet­teit, a válasz rendesen az szokott lenni, az akkori idők olyanok voltak, történtek itt is, ott is, mik­nek a humanitas szempontjából nem lett volna szabad történni, de most már azok elmultak. És im az en­cyklica tisztán olvasható pecsétet üt a protestánsok érveire. A mult évi protest. lap egy helyütt (811 lap) azt mondja „a francia katholicismus aranyos rá­májú képhez hasonlít, melyben a festmény foly­vást változik, de minthogy a ráma ugyanaz ma­rad, azt hitetik el magukkal (t. i. az egyház főbb képviselői, papjai), hogy a kép is ugyanaz? Ez való, de megfordítva is áll. Mivel a kép folyvást változott, az idők haladtával, a kor művelődésé­vel ujabb ujabb alakot öltött, azt hitették el ma­gukkal (az egyház felvilágosult szellemű fiai), hogy az aranyos keret is változott, s az ujabb idők humanitásának szelid keze végkép letörölte erről azon szentfoltokat, melyeket azon a mult száza­dok hagytak, s hogy azon fény, melyet a keretre az ujabb kor felvilágosultságának képe vetett, nem kölcsönzött, de valódi fénye a keretnek. És im a főpapi levél bizonyitja, hogy Róma most is

Next