Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)
1870-01-02 / 1. szám
4 103 pásztorokat, de üres kézzel, mert a közös vagyon mind a kormányhatalom birtokában maradt, s az az engedetleneknek bélyegezett férfiakat, s azoknak családjait rögtön elkergette. Nem szólok az embertelen üldözésekről, melyekkel a hatalom csatlósai, a mindenöktől megfosztott hiveket illették; nem írom le, mikép kergették szét az isten szabad ege alá gyülekező hiveket a földes urak azon jogcímen, hogy a föld, a melyen megállottak, az ő birtokuk, s engedelmök nélkül ott összejöveteleket tartani nem szabad; nem ecsetelem másfelől a lélekemelő közlelkesedést, mely eszközlé, hogy rövid idő alatt templomok és iskolák, mint mindmegannyi Isten csudái emelkedtek mindenfelé, és hogy a papok nem sokára mindennapi kenyerökért való gondjaiktól szabadulva, magokat egész lélekkel hivataloknak szentelhették; ilyesmi csupa tüntetési viszketegből nálunk is megeshetnék. De szólanom kell az utakról és módokról, amelyekkel az újonnan alakuló egyház jövendőjét megállapítani és biztosítani siettek. Az egyházunkban divatozó, fentebb jelzett társadalmi tan szerint a szabadság ama hőseinek, vagy igazabban, martyrjainak, akkor így kellett válaszólniok: közakaratú határozottság által sikerült szerencsésen kivívnunk a szabadságot, hogy minden egyház a maga ügyéről ugy rendelkezhessék, a mint legjobbnak, legcélosabbnak hiszi; most már lássa minden község, hogy tartja fenn magát, hogy él meg a maga becsületéből önállóan és függetlenül; az egyházak egyetemére terjedő közös kormányzatot nem állítunk, hogy ne legyen hatalom, mely az egyes községek viszonyaiba avatkozván azok szabadságát korlátozza; mert ez centralisatio vagy ami ugyanaz, az egyéni szabadság megsemmisítése volna. Ha igy gondolkoznak, igy cselekesznek a skót szabad egyház első alapítói, meglehet, hogy Glasgowban Edinburgban s más nagyobb helységekben fényesen javadalmazott, gazdag szabadegyházak alakulnak, de a kisebb községekben kétségen kivül az lett volna a mozgalom lefolyása, hogy mig az első lelkesedés utórezgéseinek benyomása alatt elkényszeredett léteket egy ideig tengődtetik, utoljára a szomorú dicsőséget megunva megadták volna magokat, s akkor a különvált egyház közös intézeteinek fentartása a nagyobb községekre sulyosodván, ezek is elébb utóbb összerogytak volna. De a praktikus skót nem ugy gondolkodott, nem ugy cselekedett. Tudván azt, hogy a közös érdek szülte közös kormányzat távol attól, hogy a szabadságot veszélyeztetné, annak inkább egyedüli biztositékát képezi a szegről húzó ezerféle önérdek garázdálkodása ellen, első teendőjének ismerte a szabad adakozás utján előállítandó anyagi erőt központosítani és „sustentation fund" nevezete alatt, oly közpénztárt teremtett, melyből az egyházi élet fentartására és virágoztatására szükséges mindennemű kiadások arányos kulcs szerint fedezhetők legyenek. E közpénztárnak semmi más alapja nem volt, és mai nap sincs, mint ami az egyes községekben a templomszékek évenkénti bérbeadásából, és a havonként házról házra eszközöltetni szokott gyűjtésekből jön össze, és ugyancsak havonként a közpénztárba szolgáltatik be. És ime e precariusnak látszó, de közös erővel és közakarattal felkarolt eljárás folytán, az előttem fekvő 1868-ki kimutatás szerint, 1867 márc. 30-tól — 1868 márc. 31-ig, s igy egy év alatt befolyt a közpénztárba összesen 3,956,380 az három millió kilencszáz ötvenhat ezer háromszáz nyolcvan ezüst forint. A szabad egyház összes lélekszámát a kimutatásban kitéve nem találtam ugyan, de miután a papok száma a nevezett kimutatás szerint 920, a szabad egyház keblében pedig, egy pap vezetése alatt 800 — 1000-nél többen lenni nem szoktak, ebből következtetem, hogy a skót szabad egyház lélekszáma aligha felülmúlja a tiszántúli superintendentia felsőbbsége alá tartozó hívek számát. Meg kell még jegyeznem, hogy általában Skócia nem gazdag ország, és hogy általán véve az említett skót szabadegyház hívei vagyonosságra nézve a mi alföldi népünkkel aligha mérkőzhetnek. A sustentation fundból fizettetnek a papok, gyámolíttatnak a papi és tanári özvegyek, és az elaggott vagy tehetetlenné vált lelkészek, fedeztetnek többféle bel- és külföldi missiók költségei, abból gondskodnak az újonnan állítandó, vagy fentartandó középületekről, abból tartatnak fenn a theologiai és philosophiai seminariumok stb. stb. A papok rendes fizetése különbség nélkül 1500 forintra van téve s ez összeget épen most akarják 2000 forintra felemelni. Nagyobb városokban a papok rendesen jóval nagyobb fizetésben részesülnek, de úgy, hogy ami a 1500 frton felül van, annak előállításáról gondoskodni az illető község feladata. A közpénztárból e kép egyformán, de becsületesen díjazott papság a megélhetési gondtól menten,