Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1871-03-26 / 13. szám
SZERKESZTŐ- és KIADÓHIVATAL: Mária-utca 10-ik szám, első emelet. PROTESTÁNS r ELŐFIZETÉSI DIJ HIRDETÉSEK DIJA: Helyben, házhozhordással és Vidékre postai tül-14 háb -t sor többszöri beiktatelevre 4 frt" e^e87 evre 8 frt Előfizető tagánál 5 egyszeriért 7 kr. sorja. Bélyegdij külön 3l ki. í hetni minden kir. postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban. Negyedéves előfizetőinket figyelmeztetjük: szíveskedjenek mielőbb intézkedni a lap továbbküldetése iránt, nehogy fenakadjon. Teljes példányok még mindig kaphatók. Pest, március 26. 1871. Az egyházi reform alapeszméje. (Feleletül Szász Domokos a „Reform-egylet kérdéséhez1" cimü cikksorozatára.) IV. Mottó: Engedelmeskedjünk az időnek. Ne tartsuk fel makacsságból azt, ami összeroskad ; ne siessünk szerfelett azt megalapítani, ami jelenkezik. Constant Benjámin. Miután én a megindult reformmozgalomban tüzetes szerepre nem vállalkoztam, bátran Kovács Albert barátomra, mint első kezdeményezőre, bízhattam volna annak evictióját, s az eddig tett lépések igazolását; azonban oly nagy részem volt az előzményekben, melyek azt előidézték, és oly szívesen járultam a mozgalom megindításához, hogy némileg magamat a dolog szerzőjéül is tekinthetem. Azért tartottam kötelességemnek el nem utasítani magamtól a felelősséget oly elvek hirdetéséért, melyekért évek óta küzdök, s melyek életem hitét képezik. Felveszem tehát a fonalat ott, ahol elhagytam, és remélem, sikerülni fog meggyőzhetni olvasóimat, hogy nem hiába kerítettem oly nagy feneket a dolognak, melynek érdem szerinti méltánylása csak azon előzmények világos felismerése után lehető, melyekhez csatlakozni kíván; meg kellett mutatni, mit akart vallásunk szerzője, mit akartak a reformátorok, hogy tisztába jöhessünk a felől, mit akarhatunk, mire törekedhetünk mi, kik azoknak méltó örökösei csak akkor leszünk, ha műveket azon szellemben folytatjuk, amelyben ők gondolták. Mert, hogy eleve kimondjam, én vallást a szó gyakorlati értelmében, istennek revelatioja nélkül képzelni nem tudok. Kantnak tökéletes igaza volt, mikor a vallást úgy definiálta, mint a lelkünkben gyökerező erkölcsi törvényeknek oly alakban történő előadását, hogy azok, mint isten parancsai jelenjenek meg ; de okvetlen hozzá kell tennünk, hogy az erkölcsi törvényeknek oly alakbani feltüntetése a valóságnak teljesen megfelel, amennyiben azoknak alkotója és teremtője csakugyan isten.. De mert e kijelentés szakadatlan, teljes értéke szerint az csak a múlttal való folytonos kapcsolatban fogható fel, s csak így érvényesíthető. A vallás terén eszközlendő reformok positív sikere e szerint lényegesen attól függ, hogy mily viszonyban állnak azok a vallásigazságok eddig történt revelatióihoz. Azzal, hogy az eddigi egyházi tant legtöbb pontjaiban megtámadjuk, hogy annak alapjait megingatjuk, korántsem lesz elérve, ami céloztatik, t. i. tisztultabb vallásnézetek meggyökereztetése, mélyebb kegyesség felélesztése, hanem halomra fog döntetni a régi, anélkül, hogy annak helyébe uj szellemmunkára való ébredés következnék. „Hadd temessék el a halottak az ő halottaikat!" Reánk más nagyobb feladat néz, nekünk az élőkért kell működnünk, építnünk kell, hogy a réginek okvetlen bekövetkezendő összeomlásakor, készületlen ne találjon a katastropba. Mi, kik a szellemek jelenlegi mozgalmában egy új, jobb korszak fényes nappalának hajnalhasadását látjuk, azt is tudjuk, hogy a felkelő nap nem lehet 25