Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1872-05-04 / 18. szám
. Tizenötödik évfolyam. 18. Pest, Május 1872. m PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és Kiadó-hivatal Mária-utca 10-dik sz., első emelet. Előfizetési dij : Helyben házhozhordással STÍlékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petii sor többszöri beiktatását 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. . A protestánsegylet és a mi igazhivőink. Hogy a modern theologiai irányzat és ennek zászlóvivője a magyarországi protestánsegylet, nem a rombolás csattogó fergetege gyanánt kíván föllépni, és hogy egyházunk sok százados ültetvényeit nem akarja kigyomlálni, többször elmondatott már e becses lapok hasábjain. De ha orthodox konfesszionalistáinknak a protestánsegylet irányában elfoglalt álláspontjukat megtekintjük, e szép reményekre jogosító egyletre szórt rágalmaikat átgondoljuk, még folyvást azon meggyőződésre jutunk, hogy orthodox férfiaink nem tudnak, vagy nem akarnak hiúság vagy elfogultság miatt tisztán látni; ennél fogva jogosultnak, s maga a helyzet által indokoltnak tartjuk ezen kérdést: mit akar voltaképen a protestánsegylet, mi ennek célja, iránya ? Meg akarja tisztítani a szabad eszmék áramlásával azon légkört, melyben az egyház plántái immár satnyulásnak indultak; meg akarja tisztogatni az Urnák kertjét azon növényektől, melyeket a kertbe a lezajlott századok kertészei jóhiszemüleg ültettek, de melyek ma már nem igen szolgálnak annak ékességére, sok helyütt épen az utat lepik el és a haladást gátolják. Nem, a protestáns egylet szándéka, végcélja nem rombolás. Aki rombol, az teljesen szakítani akar azon társadalommal, melynek intézményeit károsaknak tartja, szokásait, jogfogalmait, vagy bármely társas viszonyait kárhoztatja. Egyletünk a protestáns egyház kebelén akar felnőni, itt akar halni, működni; hálás gyermeke akar lenni az édesanyának, melynek szive alatt léte megmozdult; ennek békességét, nyugalmát, jólétét, boldogságát szivén hordozza, midőn rámutat a veszélyekre, melyek az édes anyának lételét fenyegetik, tekintélyét aláássák, a lelkekre való azon befolyását csökkentik, melyet az egyháznak mindenkor gyakorolni kell, ha a kor műveltségének hatalmas emeltyűje, elodázhatlan tényezője akar lenni. No de vegyük sorba jámbor igazhivőinknek a protestánsegylet és az uj irányzat ellen felhozni szokott ellenvetéseiket. „A protestánsegylet — így szólanak igazvivőink — a tudomány itélőszékére hivatkozva, konfesszióink nagy részének elvetését követeli ; állítja, hogy az egyház tanainak nagy része a tudomány vívmányai által megcáfolva van, s e körülménynek tulajdonítja a vallási közönyösséget, egyháziatlanságot. A protestáns egylet soha és sehol nem mondotta azt, hogy konfesszióink nagy részét el kell vetni, csak a protestantizmusnak azon elvét akará és akarja érvényre emelni: „Mindeneket megpróbáljatok, ami jó, azt megtartsátok." Az emberiség szellemi fejlődésének örök törvénye ez. Először vizsgálni, próbálni, keresni kell az igazságot, s csak miután elismertük azt, és meggyőződtünk annak erejéről, hatalmáról, akkor kell azt kijelenteni, s egy régi rendszer romjain is, életbe léptetni. Az emberiség reformátorainak, a szellemfejlődés ezen alapelvéről megfeledkezniük soha nem szabad, ha sikerrel akarnak az úr szőllőjében munkálni; különben a forradalmak viharát fogják felkelteni, mely megtépi ugyan az erdőt, ketté hasítja a fát, de sötét nyomait nem fogják jelölni üde tenyészet, virulás. Ezek nem reformátorok, hanem forradalmárok. Reformátor volt a Krisztus, ki uj világot alkotó művének a paganizmus és judaizmus vallási rendszerébe ütköző alapelveit ugy birá kijelenteni, tanítványainak keblökbe lerakni, hogy azért a zsidó társadalom elégületlen elemeinek kitörni készülő szenvedélyeit fel nem korbácsolta, s hazájának rabigába 35