Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-03-16 / 11. szám

ténelmének iránya tehát nem más, mint a szabad­ság, egyenlőség, testvériség nagy elveinek megvaló­sítása, és hogy e magasztos cél, bár nagy küzdelmek között, el is fog éretni, arról kezeskedik a keresz­tyén műveltség történelmének közel két ezredéves folyama, kezeskedik magának a reformációnak világ­ténye. A szebb jövő derültét siettetni fogja, ha minél többen vesznek részt, a régi elveken nyugvó társa­dalom átalakításának óriási munkálatában. Itt min­den ember számításba jő ereje és képessége szerint, az, aki az első papirmalmot Nürnbergben 1590. fel­állította , épen ugy, mint Kossuth, ki lángesze hatal­mával hazánk politikai irodalmának létest adott, s a szunnyadó magyar elem kovászába az élesztő-anyagot beoltotta. És hogy legközelebbről csak nemzetünk kulturai fejlődését vegyük figyelembe, el is mondhat­juk, hogy politikai életünk újjászületésének nem hiányzottak, és nem is hiányzanak hatalmas bajno­kai, akár alant, akár a politikai szónoklat geniális mesterei felé fordítsuk tekintetünket. Széchenyi, Kossuth, Deák, Eötvös, Tisza, Ghycy, Böszörményi, Vörösmarty, Tompa, Petőfi, Jókai, Medgyes, Tóth Kálmán, Arany — bármely nem­zet irodalmának és történelmének ragyogó gyöngyei lennének, és nekünk azok is fognak maradni. Politikai életünk ilyetén zajlásai között, vég­tére örömmel kezdjük észlelni azon tényt, miszerint a protestantizmus jobbjai is megértették végre a kor intő szavát, s belátva a népek társadalmi életének emelkedő irányzatát, azon vannak, hogy az egyház is bontsa ki végre porlepte zászlóit, öltse fel a modern idők követelményeit, mind a tan, mind a kormányzat tekintetében egyaránt. Úgy van, min­denfelé feltünedezni látjuk az idők jeleit . A sza­bad eszmék hullámai már a Vatikán sziklafalait is csapkodják Rómában ó­ katholikus egylet alakul. München vallásos mozgalmak színhelyévé lesz; Döl­linger aggastyán alakjában akar megifjulni a katho­licismusnak kortól elmaradott szelleme. És hiába valók az ultramontán erőködések, hazánkban is kez­denek a vallásos eszmék, felvilágosult katholikus polgártársaink kebelében ébredezni; az Isten szavát, a vallásos érzületet, a jezuitismus minden ármányai sem képesek kioltani. gás, De különösen a protestántizmus világában mog­haladás, titkos tényezők a szellemek bizonyos forrongása, új működése észlelhetők mindenfelé. A társulás szelleme kezd itt is lengeni, és természete­sen, a német protestantizmus kebelében öltött már eddig is legnagyobb mérveket az egyházi reform­mozgalmak áramlata. Nem lehet eléggé mérlegelni e mozgalmak közmivelődési horderejét, kivált a jelen korszakban, midőn a német nép politikai egységének műve immár a bevégzett tények sorába, a rendsze­res fejlődés ösvényére lépett. Adjuk ehez még Mah­lernek, a porosz vallásügyi miniszternek legközelebb történt bukását, s el lehetünk rá készülve, hogy a porosz egyház művelt, emelkedett szellemű közegei, mindenek felett pedig a porosz népnek műveltsége, fogékonysága, a modern irányban megindult mozgal­mak védelmére kelve, a vallásos eszméknek és az egyházi életnek nagyszerű fejleményeit fogják elő­idézni. Végre valahára a magyar protestantizmus is életelevenségének csalhatatlan jelét adta; és hogy nem egy galvanizált hullának életvergődései azon reform-mozgalmak, törekvések, melyek anyaszentegy­házunknak valláserkölcsi és társadalmi újjászületését célozzák, én lelkemben meg vagyok erről győződve. Szomorúan kell azonban tapasztalnunk, hogy míg az ó-katholikus egylet tagjai Rómában egy nap alatt, 2000, mind kétezerre szaporodnak, addig a mi protestáns egyletünk létszáma oly csiga­lassusággal gyarapodik; míg Münchenben az öreg Döllinger is az uj­ eszmék bajnokai közé sorakozik, addig nálunk az ifjú nemzedék tagjai is hátra húzódnak, az ortho­doxia terebélyes fájának árnyékában mélyen hallgat­nak; sőt Ballagi, a kor magaslatán álló derék egy­házi tudósunk, jutalmául anyaszentegyházunk érde­kében évek óta vivott küzdelmeinek, amolyan félhivatalos komolysággal, publice gyanusittatik, alap­talan rágalmakkal illettetik, oly férfi által, a­ki akár tudományos képessége, akár hivatalos állásánál fogva csak hálára kötelezné egyházunkat, ha a haladó esz­mék magaslatára emelkedve, testvéries egyetértés, közreműködés által lehelne uj szellemet pásztorságá­nak nyájába. Hiába, a kor eszméinek áramlatával szemközt úszónak el kell az egyre dagadó hullámok által sodor­tatnia. van örök Csak az eszmének, és az eszme bajnokainak életök. Ezért mondá a történelem legma­gasztosb alakja, az ujjászülő eszmék dicső mestere Jézus : „A ki én bennem hiszen, ha meg hal is él az." Ő maga volt a megtestesült eszme, és az eszme él örökké. Ennek fokozatos történelmi fejlődését feje-

Next