Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-05-18 / 20. szám

azon korból kell megítélnünk ; hazánkban pedig még az alig múlt korban is a nagy emberektől nem azt kívánták, hogy a tudomány mezejének egyik vagy másik ösvényén messze előre menjenek, ott újabb és újabb utat törjenek, hanem hogy az egész mezőt is­merjék, bejárják. A kor nem kívánta, viszonyaink alig engedték, hogy a legkiválóbb tehetség is egyik vagy másik téren kiválólag excelláljon, hanem igenis azt, hogy minél többoldalú legyen. Hazánk mai kitűnőbb mathematikusai, csillagászai, vegyészei s más szaktu­dósai nem egészen alaptalanul kérdhetik, hogy mi­ben volt ő nagy tudós. De viszont bátran kérdhetem, hogy hazánk mai nagy tudósai között hány van, ki oly sok­oldalú műveltséggel ékeskednék, ki oly szé­les munkakörben működött volna, mint ő. A szak­rendszer a minő fejlődésnek indult újabban, mahol­nap a világ alig lesz képes elképzelni, hogy egy ember miként vihette annyira, miként működhetett oly sok téren, mint egy Tatai. Ifjú korában a la­tin classikus irodalomnak volt kitűnő búvára s taní­tója, később pár évtizeden át a természettudományok különböző ágainak s mellesleg a görög nyelvnek s irodalomnak, majd élte utóbbi két évtizedében tanára volt a dogmatica s morális theologiának, szent tör­ténelemnek, az egyház és bölcsészet történelmé­nek , nevelést­annak, római jognak. E mellett tagja a kecskeméti egyháztanácsnak, tevékeny ta­nácsbirája a kecskeméti egyházmegyének, a duna­melléki egyházkerületnek, ez utóbbinak egyszersmind 25 éven át pénztárnoka, tagja Kecskemét város kép­viselő-testületének, tanügyi bizottságának, közben a főbb ünnepek alkalmával egyházi szónoki teendőket végezve, s különösen mint parentator magának köz­elismerést szerezve. Ezeken kívül tanári pályája első éveiben védte a kecskeméti egyház érdekeit Kő­rös ellen, majd tevékeny részt vett a püspökválasz­tási küzdelmekben, a legnehezebb években hit segéd­ként munkálkodott az egyházkerületi kormány rúdja körül; a pátens, iskolai Entwurf, az uj népiskolai törvény, tanodáink sokszoros szervezése és sok egyéb­et mind élénken érdekelték, foglalkoztatták; nem is említve, hogy mint oly egyénnek, kinek 9 tagból álló családja fentartásáról s jövőjéről 800 írt. évi fizetésből kellett gondoskodni, kellett volna még a legprózaibb anyagi gondokkal is küzködnie, ha hi­vatalát mindennél fontosabbnak nem tartotta volna. És ő mindezen téren, ha epochális munkákkal, in­tézményekkel nem excellálhatott is, de kétségkívül kora műveltségének , törekvéseinek , kívánalmainak telje­sen színvonalán állott. Nem tudom a későbbi kor előtt dicsőségünkre szolgáland­ó, hogy egy-egy nagy emberünk ily sokoldalú képzettséggel ékeskedett, s hazája, egyháza érdekében ily sok külömbféle téren fáradozott; vagy pedig pirulnunk kell, hogy viszo­nyaink olyak voltak, hogy miattuk egy-egy kiválóbb egyénre ily soknemű feladat, ily súlyos teher nehezedett. Tudományos műveltségéről szólva, szabad legyen pár szóval theologiai álláspontját is érintenem, mert hi­szen az ujabb theologiai harcokban, ki-kilépett ő is a síkra. Gyermek- s ifjúkori neveltetését buzgó protestáns szülőktől s az erősen kálvinista jellegű debreceni főiskolá­tól nyervén, s pedig oly korban, melyben nagyon is ér­dekében állott egyházunknak a régi sövényt meg nem bontani, meggyökeredzett kebelében a szilárd con­fessionalis kálvinista irány.­­De majd a külföldi egye­temeken való tanulmányozás, a kedvenc klassikusai­val s a természettudományokkal való foglalkozás, — ha szabad érvek felhozása nélkül állítanom, — fogé­konynyá tevék kedélyét a harmincas évek theologiai sza­bad eszméinek befogadására. Midőn azonban később a theologia tüzetes tanulmányozásához újból vissza­tért: a szerencsétlenség tengerén hányatott s hajó­törést szenvedett nemzetnek nem volt kedve a raiso­nirozáshoz, az emberi bölcselkedéshez, csak imádkozni akart, imádkozni tudott. Hasztalan volt a nemzet legszentebb lelkesedése, az emberi erő lehető m­eg­feszitése, porba tiportattunk. A porban fetrengve na­gyon is éreztük az emberi erő gyöngeségét, s a ne­mesebb kedélyekben önkénytelenül felébredt az apák egykori hite, pietistikus vallásos buzgósága. Ily nemes kedély volt Tataié is. A kinos hon­fiúi fájdalmak között örömmel ragadta meg lelke egy Kurznak s társainak pietistico-orthodox műveit, fájdalmában, csalódásában elhallgattatta keblében a modern tudomány s emberi bölcseség eget ostromló gygásait, s örömmel engedte magát kedvenc theolo­gusai által azon mezőkre vezettetni, melyeken egy­kor a gyermekség naiv éveiben oly boldogitó érzé­sek között andalgott. Ezen túlhajtott merev orthodoxia hive azonban csakis hazánk tul szerencsétlen éveiben volt. A mint az erőszak tágult s hazánk ege derülni kezdett, ő is megszünteté az önmagán tett erőszakot, s igyekezik némileg beboronálni az ezen erőszakos theologiai irány által hasogatott barázdákat. De 60 év egy ember életében több idő, a lelki erő rugékonysága sokkal

Next