Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1873-05-18 / 20. szám
azon korból kell megítélnünk ; hazánkban pedig még az alig múlt korban is a nagy emberektől nem azt kívánták, hogy a tudomány mezejének egyik vagy másik ösvényén messze előre menjenek, ott újabb és újabb utat törjenek, hanem hogy az egész mezőt ismerjék, bejárják. A kor nem kívánta, viszonyaink alig engedték, hogy a legkiválóbb tehetség is egyik vagy másik téren kiválólag excelláljon, hanem igenis azt, hogy minél többoldalú legyen. Hazánk mai kitűnőbb mathematikusai, csillagászai, vegyészei s más szaktudósai nem egészen alaptalanul kérdhetik, hogy miben volt ő nagy tudós. De viszont bátran kérdhetem, hogy hazánk mai nagy tudósai között hány van, ki oly sokoldalú műveltséggel ékeskednék, ki oly széles munkakörben működött volna, mint ő. A szakrendszer a minő fejlődésnek indult újabban, maholnap a világ alig lesz képes elképzelni, hogy egy ember miként vihette annyira, miként működhetett oly sok téren, mint egy Tatai. Ifjú korában a latin classikus irodalomnak volt kitűnő búvára s tanítója, később pár évtizeden át a természettudományok különböző ágainak s mellesleg a görög nyelvnek s irodalomnak, majd élte utóbbi két évtizedében tanára volt a dogmatica s morális theologiának, szent történelemnek, az egyház és bölcsészet történelmének , neveléstannak, római jognak. E mellett tagja a kecskeméti egyháztanácsnak, tevékeny tanácsbirája a kecskeméti egyházmegyének, a dunamelléki egyházkerületnek, ez utóbbinak egyszersmind 25 éven át pénztárnoka, tagja Kecskemét város képviselő-testületének, tanügyi bizottságának, közben a főbb ünnepek alkalmával egyházi szónoki teendőket végezve, s különösen mint parentator magának közelismerést szerezve. Ezeken kívül tanári pályája első éveiben védte a kecskeméti egyház érdekeit Kőrös ellen, majd tevékeny részt vett a püspökválasztási küzdelmekben, a legnehezebb években hit segédként munkálkodott az egyházkerületi kormány rúdja körül; a pátens, iskolai Entwurf, az uj népiskolai törvény, tanodáink sokszoros szervezése és sok egyébet mind élénken érdekelték, foglalkoztatták; nem is említve, hogy mint oly egyénnek, kinek 9 tagból álló családja fentartásáról s jövőjéről 800 írt. évi fizetésből kellett gondoskodni, kellett volna még a legprózaibb anyagi gondokkal is küzködnie, ha hivatalát mindennél fontosabbnak nem tartotta volna. És ő mindezen téren, ha epochális munkákkal, intézményekkel nem excellálhatott is, de kétségkívül kora műveltségének , törekvéseinek , kívánalmainak teljesen színvonalán állott. Nem tudom a későbbi kor előtt dicsőségünkre szolgálandó, hogy egy-egy nagy emberünk ily sokoldalú képzettséggel ékeskedett, s hazája, egyháza érdekében ily sok külömbféle téren fáradozott; vagy pedig pirulnunk kell, hogy viszonyaink olyak voltak, hogy miattuk egy-egy kiválóbb egyénre ily soknemű feladat, ily súlyos teher nehezedett. Tudományos műveltségéről szólva, szabad legyen pár szóval theologiai álláspontját is érintenem, mert hiszen az ujabb theologiai harcokban, ki-kilépett ő is a síkra. Gyermek- s ifjúkori neveltetését buzgó protestáns szülőktől s az erősen kálvinista jellegű debreceni főiskolától nyervén, s pedig oly korban, melyben nagyon is érdekében állott egyházunknak a régi sövényt meg nem bontani, meggyökeredzett kebelében a szilárd confessionalis kálvinista irány.De majd a külföldi egyetemeken való tanulmányozás, a kedvenc klassikusaival s a természettudományokkal való foglalkozás, — ha szabad érvek felhozása nélkül állítanom, — fogékonynyá tevék kedélyét a harmincas évek theologiai szabad eszméinek befogadására. Midőn azonban később a theologia tüzetes tanulmányozásához újból visszatért: a szerencsétlenség tengerén hányatott s hajótörést szenvedett nemzetnek nem volt kedve a raisonirozáshoz, az emberi bölcselkedéshez, csak imádkozni akart, imádkozni tudott. Hasztalan volt a nemzet legszentebb lelkesedése, az emberi erő lehető megfeszitése, porba tiportattunk. A porban fetrengve nagyon is éreztük az emberi erő gyöngeségét, s a nemesebb kedélyekben önkénytelenül felébredt az apák egykori hite, pietistikus vallásos buzgósága. Ily nemes kedély volt Tataié is. A kinos honfiúi fájdalmak között örömmel ragadta meg lelke egy Kurznak s társainak pietistico-orthodox műveit, fájdalmában, csalódásában elhallgattatta keblében a modern tudomány s emberi bölcseség eget ostromló gygásait, s örömmel engedte magát kedvenc theologusai által azon mezőkre vezettetni, melyeken egykor a gyermekség naiv éveiben oly boldogitó érzések között andalgott. Ezen túlhajtott merev orthodoxia hive azonban csakis hazánk tul szerencsétlen éveiben volt. A mint az erőszak tágult s hazánk ege derülni kezdett, ő is megszünteté az önmagán tett erőszakot, s igyekezik némileg beboronálni az ezen erőszakos theologiai irány által hasogatott barázdákat. De 60 év egy ember életében több idő, a lelki erő rugékonysága sokkal