Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-08-13 / 33. szám

mint a miénkben ; hiszem a kétek templomában is ugya­nazon könyvből imádkoznak és énekelnek mint a mienk­ben ; hiszem kétek püspöke a mi püspökünk is; hiszem a mi tiszteletes és világi uraink is ugyanazon gyűlések­ben ülnek, hol a kétek és akkor következett be a har­madik stádium, t. i. a különböző dogmák feletti egyez­kedés. Akkor vagy megegyeznek utódaink a dogmák felett, vagy nem ; ha m­e­g — a mi egyéb különbözések lassankinti elenyészte után sokkal könnyebb leend, mint ma — akkor teljesülve lesz leghőbb óhajtásunk, és leen­dőnk evangelicusok, az ágostai és helvetiai hitvallású nevezetnek elhagyásával, s nem kételkedünk, hogy a törvények áldásai ugyanazon jogokat ruházandják az evan­gelicusokra, melyekben elébb mint ágostaiak és mint hel­vétek részesüljenek ; — ha n­e­m, akkor legalább egyek leszünk administratióban, mely óvakodni fog az természettől el nem választható dogmai különbség emberi miatt veszélyeztetni az egésznek javát, mely gondoskodni fog, hogy ha egyek nem lehetünk a kiendők minden cikke­lyében, egyek maradjunk legalább a teendők kútfejében a szeretetben : egyek a szeretet eredményeiben, mely egyetértés a különbségek mellett is, a közös tehernek a közös vállakkal viselése általi könnyítése és a közös bol­dogságnak közös életelet általi öregbítése. Most a dogmák feletti vagy akármely egyéb viták óriás kövekhez hason­­­litanak a nem- szabályozott s azért több ágra szakadt folyamnak medreiben, melyek patakocskákká csapolják szét a folyam ágait, hogy nyom nélkül enyészszék el a szomjas fövényben ; akkor a szabályozott folyam a med­rébe hullott ily akadályokat könnyen elsodorja s csak erejét fogja rajtok edzeni." E nyilatkozat, mely ugy a lelkiismeret kényes szabad­ságának, mint a vallásos kedély szükségének tekintetbe vé­telével a positiv viszonyokat számon kivül nem hagy­ja, magyarázza meg a fentebb említett programúinak is magában véve tartózkodónak látszó következő passusát: „A mondottak nyomán eként következik az is, hogy lapunk nem lehet kizárólag az újabb időben megpendített uniónak lapja. Az uniót mi ugy tekintjük, mint a napnak fontos ugyan, de nem egyedüli kérdését. Mint ilyenek, szíves örömest nyitunk tért hasábjainkban, hogy felőle elmondat­hassanak mindazok, melyeket mellette és ellene elmondani kell , de általa egyéb, épen oly nyomós kérdéseket hát­térbe szoríttatni nem engedhetünk." E körültekintő higgadtság annál dicséretesebb oly férfiak részéről, kik magok tettleg már létesítették volt azt, mi a nagy közönségre nézve a megkezdett mozgalom­nak még csak desideratumai közé tartozott. Székács nem egyszer végezte volt az egyházi szolgálatot, az urvacsorát is ide értve, Török templomában, és viszont Török a Szé­kácséban.­­ A nagy­közönségre nézve az unió nyilt kérdés volt, mely mint a nemzeti ügy hatalmas mozza­nata, itt-ott már nagy hullámokat is vetett , de a tiszta evangélium alapján nyugvó hit és kölcsönös szeretet előtt, mely Székács és Törököt lelkesítette, elnémult az embe­rek alkotta hiedelmekből táplálkozó idegenkedés, és a hívek örömmel követték vezetőiket a szeretet ösvényén, mely ez alkalommal is az apostol szava szerint Isten leghatalmasabb kegyadományának bizonyult. S mily áldása a gondviselésnek az, hogy egyetlen nagy eszme, mely egyesit, elfelejtetheti az emberekkel százados megszokás által kedvessé lett áltanaikat, melyek elválasztanak. Korunknak pedig dicséretére épenséggel nem válik, hogy ma nekem elkövetett indiscretio jától kell tartanom, hogy ezeket elbeszélem. Nunc vad­hic dies aliam vitám adiert, alios morces postulat. (Vége következik) (Vége.) BALLAGI MÓR: A Parker Tivadar-féle vita az angol unitárius társulatban. E rendszer a régi héber ismeretet az ethika co­dexévé, a képeket tényekké teszi, s a vallási és erkölcsi kérdéseket bibliai helyek által dönti el. Szóval, akármit be tud bizonyítani a szentírásból. Harcban áll a szív érzelmeivel, bűnösnek tartja a mulatságot, lepöki az észt, s azt testinek nevezi. Alávaló eszközökhöz folyamodik, milyenek a félelem, s az embert egész életén át a pokol szörnyeivel rémítgeti. E rendszer a vallást az ember természetével ellen­tétbe hozza, egymás ellenségévé teszi. A poklot gyer­mekcsontokkal padolja ki, a személyes ördögöt tanítja, s az embert örök kárhozatra itéli. Ennek istene ördögi. Itt az ember csak oly közvetítő által juthat Istenhez, a ki előbb az Ádám vétke által reá szállott bűnt magára veszi, s attól őt megmenti, — holott Krisztus csak saját bűneit hordozhatja el; de a másét nem veheti Ádám vétke is csupán az övé lehet, de az enyém magára­ nem. E rendszer Istent udvaroncokkal veszi körül, neki ítéletet, próbát, megbocsátást, elégtételt tulajdonít. Csak a külsőségekre helyez súlyt. A törvény erejét, s nem az evangélium szépségét érezteti. Ennek vallása csupán elv, de nem érzelem ; importált idegen dolog a lélekben, s nem a lélekkel született öröm-érzet. Ennek ker. vallása hasonlít a megfagyott higanyhoz. Mennye egy nagy fize­tési nap. Istene három személyben létezik, miként az indoké 33 millió személyben, vagy miként a pantheis­táknál minden személy és dolog együtt alkotja az egy Istent. Vallási jelentősége az, a­mi a polytheismusnál, hogy az Isten nem korlátozza saját lényét az egységre, hanem az emberben testesül, s származik a fiú; kiárasztja magát a térben és szellemben, működik az emberben, s létre jön a szentlélek. 2) A második irány Istent már atyának te­kinti, a ki végetlen szeretet, bölcseség, hatalom, kinek szeretete minden irányban kiterjed, s mindenkit megál­dani igyekszik. E rendszer szerint Isten jósága az oka mindennek. A világot is azért teremtette, hogy megáldja. A jóság végetlen, a bűn véges. E végetlen bölcseség és

Next