Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-08-20 / 34. szám

vagy in pleno consessu fogja kérdőre vonni Vajdát, vagy küldöttséget nevezend ki. Ezt az utolsót jobban szeret­ném. Igyekezzetek, hogy abba oly férfiak választassanak, kik embertársaik hibáit menteni hajlandóbbak, mint nagyí­tani. Ha már kisülne, hogy Vajda beszédeiben csakugyan vannak elmondva olyanok, mik megrovást érdemlenek : ez mondassék ki őszintén, de csak általában s a citátu­mokat elhallgatva, de egyébiránt jegyeztessék meg: 1. Hogy Vajda minden egyébben a gymnasium dísze, sőt e beszédekben is a jó sokkal több mint a ro­szalandó. 2. Hogy az esperesség ezen egy, nem annyira bűnös, mint hibás lépés miatt Vajdát hivatalosan megintendőnek hiszi, hogy jövőre ilyesmitől óvakodjék i­dőben 3. Hogy az esperesség gondoskodott, hogy a jöven­tartandó beszédek vagy megszüntessenek vagy ellenőrség alatt történjenek­­ végre. 4. Csatoltassék, ha szükséges lesz, a relatióhoz Vajdának nyilatkozata, melytől aztán a legtöbb függene. Legjobb lesz a késedelmezés. Ezt így lehetne eszközölni. Az esperes fel­veteti az intimatumot, valaki feláll, s azt indítványozza, hogy a dolognál investigatiora levén szük­ség, küldöttség neveztessék ki, a helytartó tanácsnak pedig annak útján írassék meg, hogy : az esperesség az intézményt felvevén, investigatiot rendelt legyen, melynek eredményéről annak idejében tudósítani fogja a helytartó tanácsot. Nagyon könnyen meglehet, hogy a helytartó tanács, melynek csak csúnnyán szabad iskolai ügyeinkbe avatkoznia, ezen válas­szal be fogja érni, — otthon pe­dig a megintést magát, majd elintézzük keresztyéni szel­lemben. Ha pedig a helytt. választ sürgetne, ez csak egy vagy két év múlva történnék, s azalatt a dolog jóformán aludnék. Ezen utolsó mód volna a legjobb, de meglehet, hogy még más jobbat is tudna. Azt mindenesetre mel­lőzni kell, hogy Vajda in pleno consessu válaszoljon. Sür­gessétek a küldöttség által eszközlendő investigatiot. — Egyre igyekezzél Vajdát elkészitni, t. i. arra, hogy a legroszabb esetben az esperességnek roszalását, ki kell mondania, nem annyira, hogy Vajdát vádolj­a, hanem, hogy önmagát mentse ki, mint mely azzal vádoltatik, hogy a beszédek tartását megengedte. A fő baj, mely az eszköz választását nehezíti, az, hogy a beszédeket nem ismerem s így tán szélmalommal vívok. Annyi bizo­nyos, hogy Vajdát elejtenünk g­y­a­l­á­z­a­tunkra válnék. Majd ha később a hallani fogod s azt látnád, hogy a dolog véleményeket veszedelmes fordulatot venne, add tudtomra, hogy az esperes és fel­ügyelő uraknak is írhassak. Bárcsak ne lenne előbb espe­rességi gyűlés, mint júniusban, talán akkora magam is lemennék. Az esperes urat rá kellene bírni, hogy az ügyet ne hajtsa végre privát úton, mert úgy nem lehetne többé késleltetni a dolgot. Ezt csak azon esetre hagyhatnám helyben, s ez volna a harmadik mód, ha az esperes pri­vát úton válaszolna a maga útján, hogy az investigatiot elrendelte, s ha aztán ezzel elaltatná egészen. De attól tartok, hogy egy személyt aztán jobban sürgethetnek mint egy testületet. Válasszátok a mi jobb. Itt bizonyosat mondani már csak azért is nehéz, mert sokan szólhatnak a dologban." Vajda, nemes törekvéseinek büszke öntudatában nem volt még csak annyira sem bírható, hogy a jogtalanul avatkozó helytartóság r­észére nyilatkozatot adjon ; de jól esett lelkének Székács leveléből láthatni, hogy az egyház, melynek, a feladás szerint, ő beszédeiben hitel­veit s ezzel mintegy létjogát támadta volna meg, bízik benne, és nem csak hogy ellene nem lesz, hanem ügyét pártul is fogja venni. Az esperes követte Székács tanácsát nem sietett és Vajdának 1846. elején bekövetkezett kora halála által a boszantó ügy magától megszű­nt. Könyvet, nem hírlapi cikket kellene írnunk, ha Szé­kács munkás életének csak szeretetműveit akarnók fel­sorolni. Minthogy pedig ez alkalommal azt nem tehetjük, arra kell szorítkoznunk, amit a dicsőült maga jelölt ki lényegesebbnek. Nagy igazság az, hogy a folytonos tevékenység az ember tetterejét a helyett, hogy kimerítené, inkább erő­siti és fokozza. Mentől több felé kellett Székácsnak mun­kásságát irányoznia, annál jobb kedvvel dolgozott, annál többet tett. A „Prot. egyh. és isk. lap" szerkesztését felváltva egyik esztendőben Székács, a másikban Török vitte, 1866-ban Székácson volt a sor ; kellett tehát, a mellett, hogy pesti pap, egyházkerületi főjegyző, akadémia és Kisfaludi-társaság munkás tagja volt, lapot is szerkeszte­ni, mi a „Prot. egyh. és isk. lap"-nál, akkor is annyit jelentett, mint hogy vezércikkíró, levelező, újdonsággyűjtő, könyvismertető, a polémiákat mérséklő útbaigazító, revi­sor s tudja isten mi minden még egy személyben legyen. Székács mindamellett percig sem tévesztette szem elől, az előbbi években iniciált gyakorlati feladatokat sem. „A sok teendő közt — irja a „Prot. egyh. és isk. lap" 13. számában — kivált három az, minek sürgetése úgy lelkemhez forrott, hogy azt elszakasztanom tőle nem lehet; hogy szóljak, írjak, imádkozzam avagy gondol­kozzam, mindig e hárman kezdem s végzem azt. E há­romság : a gyámintézet, a papi tanakodások, az egyházi szerkezet javítása. — A protes­táns két egyház e hazában, a tiszta evangelium, emberi igétől ment hirdetése s terjesztetésére van hivatva, az egyetlen egy fő, a Jézus Krisztus vezérlete alatt a szent­lélek segedelme által Hol van, hol lehet isteniebb feladás; hol valami, mi jobban megérdemlené, hogy lángoljunk érte, hogy győzelmet szerezzünk neki a homály oszlatása, az emberi előítéletek ostromlása, a bűnirtása, az emberi vélemények igájának megtörése által." Minthogy a protestáns két egyházról szól, az em­ber azt hinné, hogy a nevezett feladatokat az unió szem­pontjából sürgette s azoknak a két prot. egyház alapján történő megvalósításokat kívánta. Csalatkozik. Nem, hogy a két felekezetet lehetett volna egyesíteni, de maga az egy ágostai hitvallású felekezet kebelében sem lehetett egyetemes testvéri működésre bírni a külömböző szerkezetű részeket,

Next