Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-08-27 / 35. szám

esetben rögtön szükség volna reájuk!" — Székács erre e következő humorteljes, örök becsű sorokat írta: „Két szempontból indulva lehet hozzá szólani, az egyik a tisztán evangyélmi keresztény és igy elvont, a másik a concrét szempont, t. i a mint a keresztény egyház s illetőleg egyházak honunkban történelmileg alakultak. Ha az első szempontra helyezem magamat, nemcsak, hogy kedvem nincsen Krisztus egyháza lelkészeinek országgyűlésen s akármely egyéb polgári hatóságoknak képviseletet követelni ; de sőt tanácsom az volna, hogy azon országok is, melyek az egyház szolgáit ily helyzetbe hozták, igyekezzenek őket nyájaikhoz visszaküldeni, melyek, kivált nálunk, kik juhainkkal egy rendbe olvadánk, az ő távollétök alatt — feltéve, hogy igaz pásztorok vagyunk — valóságos árvaságra jutnak. Nem akarom tovább űzni főzni e themát, de ha kell befogom bizonyítani, hogy a keresztyén egyház igen drágán fizette meg, papjainak képviseltetését a polgári gyűlésen. Az én óhajtásom tehát, hogy a kik ott vannak, jőjenek haza; kik pedig ott nincsenek maradjanak otthon s ne szállongjanak vágyaik túl az Úr által kitűzött korlátokon. Biztosítom olvasóimat, hogy áldozatomba kerül többet nem mondani e tárgy felől." „Egészen máskép áll a dolog, ha konkrét szempontból tekintjük azt, s bizonyosan ez volt Osztr. úr szempontja is. Itt már ismét és mindörökké a tökéletes kölcsönösség szempontját szeretem figyelembe vetetni, s thesisem ez: hati, tehát mi is. S itt van helyén megjegyeznem azon anomáliákat, melyek mostani állásunkból származnak. Egyszer bevetődtem Pestmegye teremébe közgyűlés alkalmával, elfoglalván törvényes helyemet, a galleriát. Lent a r kath. clerusnak a vegyes házasságok körüli, akkor még egészen új eljárásáról volt szó, s r kath. paptársaink a dogmatörténelem tárházából kezdték fegyvereiket szedegetni. Noha soha sem vágyakoztam a zöld asztalhoz, de akkor mégis olyasmit éreztem magamban, mi azt mondja vala, bizony kár, hogy most ott nem ülhetsz, mert azon atyádfiainak a Krisztusban tán jobban megtudnál felelni, mint a kardos atyafiak, kik azon a téren náladnál tán járatlanabbak. És ily érzelem szállhatna meg közülünk igen sokakat, ha jelen volnának azon termekben, hol a prot. egyház felől határozatok, intézmények hozatnak, a nélkül, hogy ezen egyház, vagy ennek megbízottai szót emelhetnének s eleve megmondhatnák, mennyiben tanácsos vagy nem, mit fogna szülni a protestánsok között, milyen egyházi vagy polgári, vagy természeti törvényekbe ütköznék ez vagy amaz eljárás. És mégis mindig marad bennem annyi puritánus valami, mely azt mondja: nyájhoz pásztor! s annyi optimisticus valami, mely azt hiteti el velem, hogy ha minden felekezetű keresztyén pap kitakarodnék a világi termekből, ha az mondatnék neki: nyájhoz pásztor ! Elvégre pedig ha már legyőzném is magamban a puritanismus egy részét, megkülönböztetném azon termeket, melyekben a törvények, az egyházat illető törvények hozatnak, s melyekben a törvények végrehajtatnak. Az elsőkben érdekében állhat az álladalomnak, hogy előbb, mintsem az egyházat illető törvényeket hozna, hallgassa meg az egyházat is, mi képviselők által történhetik legjobban s mi országgyűlési képviseltetésünket némileg motiválhatná ; de a másodikiakban már kevesebbé láthatom képviseltetésünk szükségét, ha csak attól nem kellene tartanunk, hogy a törvény végrehajtói nem akarnák a törvényt végrehajtani. Denique vagy haza mindnyájan, vagy ha ti, tehát mi is." Eleget, vagy tán az elegen túl is beszéltettem dicsőültünket, hogy szellemi képét úgy első fejlődési mint működési szakában önnön szavaiból előállítván, jelleme egész benső valóságában kidomborodjék. Az adott vonásokból, úgy hiszem, mindenki láthatja, hogy mi volt Székács ; hogy mit cselekedett? azt művei úgy az egyházi mint az iskolai és jótékonysági téren hangosabban és maradandóbban hirdetik, mint ahogy a legszebb ékesszólás tehetné. — Most már rövidek lehetünk. Az 1849-iki események lezajlása után a protestáns egyházat alapjaiban megrendítő hatalmi intézkedések annak nagyobb testületi (kerületi) működését, közel tíz éven keresztül csaknem lehetetlenné tették. Senki azonban széles e hazában e bomlasztó állapotok nyomása alatt annyit nem szenvedett, mint a pesti prot. lelkészek, kiknek az ország központjában a kormánykörökkel érintkezniük nolle velle kellett s ennélfogva többnyire villámhárítókéi szolgáltak, a nélkül, hogy az egyház törvényes jogaiba visszahelyezésére nézve legkisebbet is lendíthettek volna. Ily viszonyok közt semmi sem volt természetesebb, mint hogy Székács örömmel üdvözöljön minden, akárhonnan jövő kezdeményezést, mely az egyház jelzett bomlott állapotának véget ígért vetni. Ilyesül pedig tűnt fel eleintén előtte az 1859-ben megjelent csácsári nyiltparancs, mely egyházi ügyeink képviseletét és igazgatását rendező okmány úgy mutatta be magát, mint az 1791-iki zsinatok határozatainak idő és körülmények szerint módosított alakban történt megerősítését, mi által a jogcontinuitas is el len ismerve. — Valóban csakis a politikai ellenkezés által élesített szem vehette észre a protestáns ember által protestáns szellemben ügyesen szerkesztett, és az egyház autonómiáját gondosan óvni látszó dolgozaton, hogy a tett nagy engedmények végelemzésben mind illusoriussá válnak, mihelyt az egyházi főfunctionariusok a hatalmat a politkai kormány kezéből veszik. Napok kellettek, míg családi és baráti környezetének sikerült észrevétetni Székáccsal a kelepcét, mely az egyházat minden áron boldogítani akaró bécsi törekvésben feküdt. De mihelyt arról meggyőződött, azonnal protestálok élire állott és tántoríthatatlan határozottsággal a mind végig kitartott. Ő Felségének 1860-ik évi május 15-én kelt leirata által a pátens hatályon kivül tétetvén s az egyház törvénybe iktatott jogai elismertetvén, a két testvéregyház-