Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1877-04-08 / 14. szám
Huszadik évfolyam. .4. Budapest, 1877. április ' ' . 27 C Szerkesztő- és Előfizetési dij: Hirdetések dija KIADÓ-HIVATAL: VIII ker. Mária-utca 10. sz. em. Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban. PROTESTANS Teljes számíi példányokkal mindég szolgálhatunk. S ® fF" Azon t. előfizetők, kiknek előfizetésük a mult hó végével lejárt, annak megnyitására felkéretnek. Egy nemzetgazda egyházunk mai válságáról. ii. Motto: Ha nem birják önök saját körükön belől az egységet és azt nem kívánhatják, miért akarják mégis másokra erőszakolni ? Castelar Emil: Hogy az emberek oly nehezen tudnak beleokulni az Isten alkotta rendbe, mely egy a szabadsággal, és a szabadságot nem értik, mely rend nélkül mindig illusoriussá válik! E gondolat ötlött legelőször eszembe, midőn előbbi cikkemben tett ígéretem szerint, hozzáfogtam, hogy a protestantismus eredetét és az emberiség fejlődésében való helyét és hivatását fejtegessem. „A vallásszabadságra — mondja Quinet Edgár — nem egyszerre emelkednek fel az emberek, sőt ellenkezőleg ezen egyenlőséget csak utoljára érik el, és gyakran azok, kik evvel kezdték, nem bírtak egyébbel a puszta szónál." Különösen áll ez Franciaországról, hol a Contrat social szellemében tervezett államvallás intézménye a lelkiismereti szabadságot csakúgy sértegeti, mint a tridenti zsinat éktelen átkozódása. Oka e tüneménynek abban rejlik, hogy az emberek a társadalomnak e merőben szellemi szükségletét rendesen a politikai intézmények kaptájára vonják, és a vallási szabadságot ugyanazon intézmények által hiszik biztosithatni, melyeket a politikai szabadság biztositására használnak; holott a politikában a szabadság fenn nem tartható bizonyos polgári kötelességek nélkül, melyek teljesítése büntetés útján is eszközlendő, míg a vallás oly eszményi valami, mely benső meggyőződés szerinti hozzájárulás, szerető lélek nélkül meg nem közelíthető s minden kényszer az embereket attól végkép eltéríti. Hangosan hirdeti most ejtett állításunk igaz voltát vallás-történetünk minden korszaka. . . A keresztyénség, mint a társadalmi lét eszményi princípiuma erélyének egész teljességét természetesen akkor nyilatkoztatta ki legvilágosabban, mikor az első három században szellemi hatalmát megalapítandó, a vele szemben álló farizeus zsidóságot s az állami hatalommal rendelkező pogányságot kellett legyőznie. Akkor, külsőleg elnyomva, bensejében a legszabadabb élet fejlődött; ahány nagy egyházi atya, csaknem annyi sajátságos fölfogása a keresztyén igazságoknak, melyek fönséges személyesítője az Úr Jézus Krisztus. A politikai viszonyok ugyan az egyházat ,mindinkább a statutárius egyformásítás felé terelik, s ez által Jézus bensőleges tanítását, mely igazság és élet, mind jobban külsőjtik, de mindamellett az orthodoxia egyik legtüzesebb védője, Tertullián is kimondja : „Non est religionis, cogere religionem", ós Cyprian az egyházi egység előbajnoka egyik levelében (Epist. 73.) magáról és a concilium többi tagjairól úgy nyilatkozik, hogy ők „nemini praescribentes aut praejudicantes, quominus unusquisque episcoporum, quod putat, faciat, habens arbitrii sui liberam potestatem". Azon órától fogva azonban, hogy Krisztus vallása állami intézménynyé alakult, az egyház, mint LAP. 4 hasábos pettt sor többszöri 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja, külön 30 kr. beiktatásnál — Bélyegdij