Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1880-12-05 / 49. szám
Előfizetési dij: SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL VIII. ker. Mária utca 10. sz. I. em. PROTESTÁNS Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál , helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petti sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számú példányokkal mindég szolgálhiettunk... 3. Azon t. előfizetőink, kiknek előfizetésök lej árt, annak megújítására felkéretnek. "^QRi A törvény. »— Azért a törvény törvény, hogy nem enged.* Arany. Azt tartom, hogy az országos törvény, a szentesített törvény s főleg a jó törvény csak akkor jó, ha nem enged. Hanem nálunk bizony úgy látszik, hogy nagyon is enged, romlására népnek, vallásnak, egyháznak, erkölcsnek és rendnek egyaránt. Ismeretes előttünk az 1868. évi LIII. t. c. 19. §-a, mely vasárnapon minden nyilvános és nem elkerülhetlenül szükséges munkát felfüggesztendőnek parancsol. Ismeretes előttünk az is, hogy mennyire respektálták e törvényt fent és alant mindazok, kiknek nemcsak a vallás-, de még a helyes munka-felosztás iránt sincs semmi érzékük. Mi lelkészek aztán kértünk, dorgálóztunk s irtunk ez ügyben tán még a soknál is többet. Végre aztán győztünk; meglett, a mit nagy kívánsággal kívántunk: megszületett az 1879. évi büntető-törvény, melynek XL-cikkcikke az 51—52 §-ban 100 írtig terjedő pénzbüntetésre ítéli el mindazt, aki a vasárnap- és ünnepszentelésre vonatkozó törvénypontokat meg nem tartja. Meg van tehát és meg lesz büntetve az ünneprontó a papíron. A papíron, mondom, mert már eddig elengedhetlen kötelessége lett volna az államnak gondoskodni arról, hogy a szentesített törvénynek érvényt szerezzen. A mi nagy vidékünkön legalább síri csend uralkodik e tekintetben. Én azt vártam, hogy a szolgabírák majd közhírré teszik e törvényt s közhírré tévén, szigorúan megbüntetik az ünneprontókat. Megvallom, azt is vártam volna, hogy egyházi felsőbbségünk elrendeli, hogy a lelkészek is figyelmeztessék a népet az uj törvényre mihez tartás végett, mint ezt a róm. kath. egyház rögtön megtenni el nem mulasztotta. Mindkettőt hiába vártam s velem együtt hiába várták sokan. Hanem én és velem együtt sokan nem nyugszunk mindaddig, míg csak e törvényt érvényre nem emelik. Mi lelkészek a törvényre támaszkodva kívánjuk, követeljük, hogy e törvény senki ember fiának ne engedjen. Ha mi lelkészek egész alázatossággal meghajtjuk a fejünket e törvény azon §-ai előtt, melyek ugyancsak keményen sújtják és büntetik az azok áthágóit, — ha minket a törvény köt s ha elmulasztjuk, büntet , viszont megköveteljük, hogy a törvénynek másokat illető §-ai másokra is teljes szigorral alkalmaztassanak. Nem oly romlott a mi népünk, hogy jó ne lehetne; hanem ha azt látja, hogy a törvény enged — ha azt tapasztalja, hogy fölebbvalói mennek elől rossz példával — no akkor nem csudálkozom, ha lassanként elromlik és elvész. A mi vidékünkön szinte divat, hogy a lovakat vasárnap délelőtt vizsgálják; a simmenthali bikákat vasárnap (az idén okt. 31-én) árverezik; számos község vasárnaponként délelőtt gyűlésez; a zsidó is vasárnap reggel doboltatja végig a falun, hogy hány kr. a birkahús stb. Tessék, a kinek tetszik az ilyen állapot. Szeretettel hívom fel mindazon lelkésztársaimat, kik velem együtt azt akarják, hogy a vasárnap legyen 97