Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-12-05 / 49. szám

El­őfizetési dij: SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HI­VAT­A­L VIII. ker. Mária utca 10. sz. I. em. PROTESTÁNS Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál , helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petti sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számú példányokkal mindég szolg­álhiett­unk... 3. Azon t. előfizetőink, kiknek előfizetésök l­ej árt, annak megújítására felkéretnek. "^QRi A törvény. »— Azért a törvény tör­vény, hogy nem enged.* Arany. Azt tartom, hogy az országos törvény, a szentesített törvény s főleg a jó törvény csak akkor jó, ha nem enged. Hanem nálunk bizony úgy látszik, hogy nagyon is enged, romlására népnek, vallásnak, egyháznak, erkölcsnek és rend­nek egyaránt. Ismeretes előttünk az 1868. évi LIII. t. c. 19. §-a, mely vasárnapon minden nyil­­­­vános és nem elkerülhetlenü­l szükséges munkát felfü­ggesztendőnek parancsol. Ismeretes előttünk az is, hogy mennyire respektálták e törvényt fent és alant mindazok, kiknek nemcsak a vallás-, de még a helyes munka-felosztás iránt sincs semmi érzékük. Mi lelkészek aztán kértünk, dor­gálóztunk s irtunk ez ügyben tán még a soknál is többet. Végre aztán győztünk; meglett, a mit nagy kívánsággal kívántunk: megszületett az 1879. évi büntető-törvény, melynek XL-cikk­cikke az 51—52­ §-ban 100 írtig terjedő pénzbüntetésre ítéli el mindazt, a­ki a vasárnap- és ünnep­szen­telésre vonatkozó törvénypontokat meg nem tartja. Meg van tehát és meg lesz büntetve az ünneprontó a­­ papíron. A papíron, mondom, mert már eddig elengedhetlen kötelessége lett volna az államnak gondoskodni arról, hogy a szentesített törvénynek érvényt szerezzen. A mi nagy vidékünkön legalább síri csend uralkodik e tekintetben. Én azt vártam, hogy a­­ szolgabírák majd közhírré teszik e törvényt s­­ közhírré tévén, szigorúan megbüntetik az ünnep­rontókat. Megvallom, azt is vártam volna, hogy egyházi felsőbbségü­nk elrendeli, hogy a lelkészek is figyelmeztessék a népet az uj törvényre mihez tartás végett, mint ezt a róm. kath. egyház rög­tön megtenni el nem mulasztotta. Mindkettőt hiába vártam s velem együtt hiába várták sokan. Hanem én és velem együtt sokan nem nyugszunk mindaddig, míg csak e tör­vényt érvényre nem emelik. Mi lelkészek a törvényre támaszkodva kívánjuk, követeljük, hogy e tör­vény senki ember fiának ne engedjen. Ha mi lelkészek egész alázatossággal meghajtjuk a fe­jünket e törvény azon §-ai előtt, melyek ugyan­csak keményen sújtják és büntetik az azok át­hágóit, — ha minket a törvény köt s ha elmu­lasztjuk, büntet , viszont megköveteljük, hogy a törvénynek másokat illető §-ai másokra is teljes szigorral alkalmaztassanak. Nem oly romlott a mi népünk, hogy jó ne lehetne; hanem ha azt látja, hogy a törvény en­ged — ha azt tapasztalja, hogy fölebbvalói men­nek elől rossz példával — no akkor nem csu­dálkozom, ha lassanként elromlik és elvész. A mi vidékünkön szinte divat, hogy a lova­kat vasárnap délelőtt vizsgálják; a simmenthali bikákat vasárnap (az idén okt. 31-én) árverezik; számos község vasárnaponként délelőtt gyűlé­sez; a zsidó is vasárnap reggel doboltatja végig a falun, hogy hány kr. a birkahús stb. Tessék, a kinek tetszik az ilyen állapot. Sze­retettel hívom fel mindazon lelkésztársaimat, kik velem együtt azt akarják, hogy a vasárnap legyen 97

Next