Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)
1883-04-08 / 14. szám
azon következésre: „én különb lelkipásztor lettem volna!" Nem kérdezte-e magában : hát minek a lelkipásztor ? csak az élők és egészségeseknek ? a betegek és holtaknak nem kell lelkipásztor? Csak azoknak van pásztoruk, akik fizetnek ? a szegény embernek nincs papja" Bizony meg kellett volna látogatnod azt a szegény bojtárt beteg ágyában, vagy legalább kikísérned a temetőbe. Nem tetted. Bűnhődtél. Leckét adott neked a bolond és okos egyiránt. És én azóta minden beteget fölkeresek hívást nem várva; minden szegény halottat kikísérek, fizetést nem remélve, nem kérve. Mondom a kollega ez elbeszélése gondolkodóba ejtett. Talán rá adom magamat én is arra a zsinat által is elrendelt beteglátogatásra. Még a versengő házasok s vadházasságok egyéb ily papi koloncról akartam szólni, de ezt s jövőre. Komjáty Gedeon. ISKOLAÜGY. Nyilt levél Ballagi Mórhoz. Nt. szerkesztő ur! Becses lapja 13-ik számában valaki méltánylást érdemlő jó akarattal kegyelet hiány cím alatt felszólal a turonyi tanitói kegy évi ügyben. Megnyugtatására legyen szabad nekem következőket megírni : a jóakaratú valaki nem ismeri behatólag ez ügyet s a történteket, s elitélni látszik azokat, kik csakis dicséretre méltók. Köztudomású, hogy bold. Lukács Sándor, turonyi tanitó ur éveken át lélekben és testben meg volt törve, s oda jutott, hogy a tanitói orsz. nyugdíjintézet 100 frtos jótékonyságára lett volna utalva, ha a nt. e. megye az ő és családja iránti szánalomból ugy nem intézkedik, hogy hely tanitó rendeltessék mellé félfizetésre. Ámde a csekély jövedelmű állomásra nem válalkozott oly egyén, ki az iskolát kitünőleg, vagy csak jól is vezette volna, s ez okán, midőn Lukács Sándor ur 1882. évi dec. 3-án elhunyt, a presbyterium kötelességének ismerte oly egyént választani, ki az elhanyagolt iskolát rendbe hozza, s választott is, ki azonban a csaknem két annyira menő másodtanitói állomását nem volt hajlandó kegy év fizetési kötelezettség mellett elhagyni. A presbyterium tehát azon feltevésből indulva ki, hogy Lukács Sándor úr már 5 éven át úgyis csaknem kegyévben részesült, megvonta azt az özvegytől. Én kértem a presbyteriumot, hogy adjon az özvegynek kegyévet, azonban azt nem erőszakolhattam, mert az a törvényes alapon állott. Védelmeznem kell a kegyelet hiány vádja ellen a turonyi egyház tagjait, kik nagyon is kegyeletesek, mert f. évi márc. 28-án több névaláírással kérvényt nyújtottak be, hogy adassék meg a kegyét az özvegynek. Ily körülmény közt hivatalos köteles jogom volt ez ügyben közbejárni. Ma volt nálam a turonyi lelkész ur s elválasztott tanitó ur, ki kötelező nyilatkozatot állított ki, hogy a presbyterium határozatával szemben önszántából átadja 1 évre a fizetés* részét, kivéve a tan s orgonálásért járó dijt, s azt az özvegy készségesen el is fogadta. Igy hát a szegény özvegy mégis részesül némi kegyévi jótéteményben, habár 1/A részben is, mert hiszen a bold. tanitó ur általában is fél fizetésben részesült. Terehegyen, april 3-án 1883. Kovács Antal, esperes. A középiskolai törvényjavaslat részletes tárgyalása az országgyűlésen. Két heti szünet után ápr. 2-án kezdte meg a képviselőház az említett törvényjavaslat részletes tárgyalását. Amint mutatkozik, ez a vita eltart vagy két hétig s már eddigelé is több nagyérdekű iskolaügyi és neveléstani kérdést s nézetet hozott felszínre, melyeket amennyire csak lapunk tere engedi, igyekezünk megismertetni. Az első küzdelem az 1 §, vagyis azon kérdés felett folyt, hogy fenntartassék-e a középiskolai dualismus, avagy egységes középiskola szerveztessék. Először is Trefort minister szólalt fel, fejtegetvén, hogy a reáliskola szükségkép fenntartandó, mert annak felhagyásával szakítanánk iskolaügyünk eddigi történelmi fejlődésével, s visszaesnénk azon korszakba, mikor csak a klassikus nyelveknek tulajdoníttatott képző erő s művelődési hatály. ,Én méltánylom, úgymond, a régi világ irodalmat s művészetét, de tagadom, hogy ne lehessen a nélkül a műveltségnek magas fokát elérni. Mi műveltség tekintetében unokái vagyunk a görögöknek s rómaiaknak; de az uj civilisatio megteremtéséhez hozzájárult a keresztyénség s a germán világ s előállott az új civilisatios modern cultura, mely a régi nyelveket s irodalmakat bizonyos mérvben, s bizonyos élethivatásoknál fölöslegesekké teszi.* Ezután felmutatja azon káros ményeket, melyeket a reáliskola megszüntetése következtanügyi és társadalmi téren előidézne. Fenntartandó a reáliskola a 28 reáltanintézet s 4918 tanuló érdekében, mely érdek az ország érdekével azonos, mert a reáliskolák megszüntetésével szaporodnék az iskolázott proletáriusok száma. Ő szükségesnek tartja a kétféle középiskolát, és ha a sikert akarjuk, nem kell összezavarni sem a tantárgyakat, sem a mértéket a két iskolára nézve. Herman Ottó felhozza, hogy a bal oldalról a reáliskola megszüntetését soha sem hangoztatták, hanem ők az egységes középiskola intézményét pártolták , majd hosszasabban fejtegeti, hogy a jelenlegi tanrendszer oly tárgyakra fekteti a legfőbb súlyt, melyek nem a gyakorlati életre képesítenek ; s e mellett korunk tanférfiai centralistikus bablonszerű hajlamúak, kik a kormányzatot magukra nézve kényelmessé akarván tenni az uniformitásra törekednek. Az első szakaszhoz módositványt nyújt be, mely szerint a külön véleményben tervezett középiskolát kívánja életbe léptetni.