Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-11-06 / 45. szám

Mikor Császári Losi Pál Jenába megy az egyetemre, Csokonai veszi át a tanítást. A csurgói ev. ref. főgymn. levéltárában levő saját kéziratú levelében a költő tudatja Sárközyt (1799. jun. 2.), hogy a tanítást egy hete kez­dette el; értesíti arról is, mit és hogyan fog tanítani. Hogy a földrajzon, számtanon, történeten kívül latint is tanított, bizonyítja egy kézirati dolgozat latin nyelven, Phaedrus meséiből. Hogy ezt tanítványai számára, taní­tás céljából és pedig Csurgón készítette, mutatják egyes helyi vonatkozású jegyzések a kéziraton, mely az Aka­démia kézirattárában található. Csurgón írta Magyar verstárát magyar nyelven, ezt előadta 1799 novembertől kezdve. Csurgón írt versei s többek között : Az első osk­olázás Somogyban (a csurgói gymn ), Virág Benedekhez című óda, a melyet egy isko­lai dolgozat hátlapjára írt; itt írta anacreoni dalai egy részét s pár népies dalt is. Színi előadásokat rendez tanítványaival, előadatja 1799 augusztus közepén Cultura (később Pofók) című színdarabját, mely kiadatlan s tel­jesen meg van az Akadémia kézirattárában, Csokonai egy tanítványának másolatában. Alkalmazza benne a költő a somogyi népkiejtést is. Bele sző egy-két dalt, melyeket ő maga kisért zongorán. Előadatta még Gerzson dü Malőrö­t s Kar­nyoné cimű vigjátákot. Utóbbit Csurgón irta. Az előadáson 1799. szept. 24-én prológképen szavalta a költő bevétele című versét s epilog volt Sárközy István Mantua fiának, Albertnek rövid, katonás beszéde prózában (Szintén csak kéziratban van meg az Akadémiánál). Nevezetessebb fordítása Cs.-nak Csurgóról Virgilius Georgicon­jának két első éneke, mely szintén kiadatlan s Toldy E. elve­szettnek tartotta. Csokonai egyéniségéről (s csurgói magatartásáról) jól nyilatkozik Gaal László, ki Csokonainak tanítványa volt Csurgón s ugyan itt érdekes apróságokat jegyez fel a költőről. (Ez is kiadatlan). Hagyomány, de Cs. egy pár sora is tanúsítja, hogy szeretett a zöldben tanítani; ezt a kiránduló helyet Csurgón róla nevezték el. Sőt egy kis töredék is fenn­maradt az indulóból, a mit olyankor énekeltek. A szobi ref. lelkésznél eredetiben van meg Cs. egy kis levele 1799. aug. 25-ről, melyben kéri az akkori reform. papot, hogy küldje vissza ott felejtett porköpenyét. Vissza­jő Jenából Cs. Lósi P., s Csokonai, miután az osztály felállítása elmaradt, eltávozik Csurgó­ról 1800 telén, tavaszán Somogyból is Szigetváron ke­resztül. De távozása után is levelezésben áll Festetich Gy. és Széchenyi F. grófokkal, Sárközyvel, Szokolaival stb., utóbbi levelei érdekesek a csurgói, somogymegyei összeköttetésekre, de kiadatlanok. Mikor a költő Debre­cenben értesül Sárközytől, hogy húga, Terézia meghalt, egy csinos elegiát ír. Sárközy levelezett és anyjával is 1805 után s kifejezi sajnálatát a költő halála miatt. Festesich gr. pedig, később a költő emlékére Keszt­helyen fát ültettet. Az ünnepély többi részének leírását, e lap mult számának tudósítása felleslegessé tévén, csak annyit említek még meg, hogy az egész ünnepély méltán azon meggyőződést keltette, hogy az ily irányú összejövetel, a mellett, hogy a művészet oltárán való jó illatú áldo­zat, a nemzeti közérzület s a szent eszmék iránt való lelkesedés fokozásának is hathatós eszköze. Ez alkalommal is bebizonyult Kölcseynek emez állítása: »Mindig és min­denütt vannak, kik a jót és szépet szeretni s az arra törekvők tetteit méltányolni tudják.* Hőn óhajtom Köl­cseyvel együtt, kedves olvasó: »E kevesekhez csatold magadat s mnentől szorosabban.* Durgon, 1887. nov. I. — Kiss József, vallás-tanár. A tiszai evang. egyházkerületi gyűlés folyó évi jegyzőkönyvének 36. pontjához. (E kerületi t. egyházfelügyelők s lelkészek szives figyelmébe). A tiszakerületi í. é. jegyzőkönyv 36. pontjában, mely az egyházkerületi tanítóképző intézetről szól, követ­kező előterjesztés és határozat foglaltatik : »Püspök úr jelenti, hogy értesülvén a sárosmegyei kir. tanfelügyelő utján, az intézeti tanárok közt kitört azon visszály felől, mely­nek következtében Zsarnovitczky István igazgató Gamauf György és Fabriczy János tanárok által uzsoráskodással vádoltatott be­nevezett tan­felügyelőségnél, azonnal a helyszínen személyesen vizsgálatot tartott, mely a vád alaptalanságát de­ i é ki, a mennyiben Zsarnoviczky István a hozzáfordult egyes növendékeknek adott ugyan magasabb kamatra kölcsö­nöket, de azt az ifjúsági alapból tette s a kamatokkal ezen alap javára mindig hűségesen beszámolt. Ezen püs­pöki jelentés sajnos tudomásul vétetvén, Gamauf György és Fabriczy János tanárok irányában, alaptalanul s az autonom főhatóság kikerülésével, illetéktelen helyen emelt vádaskodásukért, a gyűlés rosszalását fejezi ki. * E közzétett­­ vádat s roszalást !megjegyzések s visszautasítás nélkül hagynom nem lehet, annyival ke­vésbé, mivel az autonóm főhatóságomtól kérelmezett orvoslásra mindeddig hiába vártam. Megjegyzéseim s egyelőre felvilágosításaim a következők. Az eperjesi ev. tanítóképző intézetben a volt igaz­gató Zs. J. több éven át 48 °­ C-os kamatokat szedett a a növendéktől kölcsön adott pénzek után. Továbbá ugyanő meg nem engedett magas dijakat (1—4 frt.) követelt s fizettetett rendes és u. n. ^ideiglenes” bizo­nyítványokért; sőt »egyebekre«, »egyremásra« címzett díjakat is hajtott be. E törvény, s erkölcsellenes zsaro­lást én alulirt (és senki más) f. é. január 7. egy külö­nös alkalom folytán megtámadtam, oly módon, hogy legközelebbi forumom t. i. a collegium igazgató elé (tehát nem >illetéktelen helyen !«) Írásbeli panaszt nyújtottam be, és zsarolási visszaélések megvizsgálását s beszünte­tését sürgettem. A collégiumi igazgató H. J. meg is tar­totta a vizsgálatot, részint egymaga, részint a tanítókép. tanárokkal együttesen. A vizsgálat — melyről jegyző­könyv vétetett fel — teljesen alaposnak (tehát nem »alap­talanak !«) és bőven igazoltnak találta panaszomat, és a tkép. igazgató pénzgyű­jtési eljárását valamint a gyűjtési jegyzék hiányát a törvény s paedagogia szempontjából elitélte. Ez ügy szükségkép főt. püspökünk elé is felterjesz­tetett, mégpedig tudtommal a collegiumi igazgató utján, aki a collegiumban leghivatottabb közege is az egy­házkerületi főfelügyelőségnek, nem pedig a királyi tan­felügyelő ! Különös, hogy a fent idézett jegyzőkönyvi előterjesztés épen a collég, igazgató felterjesztését igno­rálja és a roszalásnak tetszetősebb színezése végett csak az­­ illetéktelen” kir. tanfelügyelőt tolja előtérbe mint olyant, aki a zsarolási ügyet egymaga terjesztette a püspök elé. Ha azonban csakugyan mulasztás történt, annak nem én vagyok az oka, hanem az igazgató. Különben a jegyző­könyvi előterjesztéssel az a tény is bajosan egyeztethető össze, hogy főt. püspök úr már február 4-dikén kelt 322. számú levele kíséretében küldötte a collég. igaz­gatóhoz Zs. tkép. igazgató tanár levelét, melyben ez a panaszos bajt említi és emiatt az igazgatóságról lemond ; ellenben a kir. tanfelügyelő csak február 9-dikén indí­tot­ta útnak saját panaszát, t. i. amikor a hírre kapott zsarolási ügy egy teljes hónapon át elintézést nem nyert az autonom hatóságnál ! Továbbá még egy sajátságos vonás teszi zavarossá a 36. roszóló pontot. T. i. január

Next