Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-25 / 30. szám
Buza János. Újabb adatok az 1848-iki sárospataki deákokból lett honvédek névsorához. (Sárosp. L. 1900:431. stb.) Csekme Ferencz. A gernyeszegi gr. Teleki-féle iskola történetéhez. (Erd. Pr. Közi. 1893: 265 1. stb.) — A görgényi ref. egyházmegye iskolaügyi története. (Erd. Pr. Közi. 1896 :246 1. stb.) Csécsi Miklós. Egy mult századi küldöttség viselt dolgai a szatmári ref. egyház és iskola ügyében. (Figyelmező 1874 : 93 1.) Csernátoni M. Zsigmond. Gecse Dániel és emberszereteti intézménye. (Erd. Pr. Közi. 1895:273 1. stb.) Csiky Lajos. Gr. Appon ri Albert, Hengelmüller L. és a debreczeni egyetem. (Dunántúli Pr. L. 1905:4441.) Csire István: Vázlat Csurgó múltjából, tekintettel az ottani ref. gimn. alapítására. (Figyelő 1884:3231. stb.) Csokonai V. Mihály búcsúbeszéde kollégiumból. (Debr. Pr. L. 1905:3261.) a debreczeni — Emlékezetnek okáért. Csokonai önvédelme. (Debr. Pr. L. 1905:322 1.) — Csokonai szülei. (Debr. Pr. L. 1905:66 1.) Csurgói tanári fizetés Csokonai Mihály ottani szolgálata ideje táján. (Figyelmező 1873:565 1.) (Foly. köv.) Dr. Barcsa János. BELFÖLD. A magyarok fölfedeztetése Genfben, 1909. júliusban és a tudós Filó Lajos naplójegyzete Genfben, 1861. januárban. Több napi és egyházi lapban lehetett olvasni, hogy a Genfben, Kálvin János reformátor születésének négyszázados emlékünnepére megjelent magyarokat miként ünnepelték. Lehetett olvasni, hogy egy genfi szónok miként örvendett, hogy bennünket magyarokat fölfedezhettek ! Megvallom, hogy ezt a fölfedezést bosszúsággal olvastam! Ha már másunnan nem ismertek bennünket, szentgalleni krónikájukból megismerhették volna a magyarokat csaknem ezer évvel ezelőtt. Már akkor Herinbald barát, ki részt vett őseink áldomásában, nagyon megszerette őseinket. Hát ezért védtük mi Európa művelődését a török ellen a XIV-ik század elejétől a XVII-ik század közepéig; azért védtük a lelkiismereti és polgári szabadságot majdnem Mohács óta, hogy a legszabadabbnak, a szabadságot szeretőnek híresztelt svájczi nép művelt osztálya se tudjon rólunk semmit ! Mi teletömjük még a népiskolás gyermek agyát is a világ minden nemzetének történetével, lelkesítjük a szabadságra Tell Vilmos meséjével és Winkelried Arnold igaz történetével is! Zwingli és Kálvin életét jobban ismeri még a népiskolánk is, mint magyar reformátorainkét! Földrajz tankönyveink nemcsak a kis Svájczot és népét, hanem még a hottentották, kafferek és becsuánok földjét s népét is ismertetik ! Hogy tehát a svájcziak ott Genfben most „fedeznek föl" bennünket, az nem a mi szégyenünk, hanem azoké az alapos műveltségű (?!), híres nyugati népeké ! De hát nem lett volna, a ki megismertessen bennünket velük? Dehogy nem! Már a reformáczió hajnalán jártak ott magyarok. Az 1559-ben alapított genfi akadémiának törvényei alá egy sereg magyar ír. A legelső magyarok neve a 15-ik lapon fordul elő 1566-ban ekként „12. okt. 1566. Valentinus Hellopaeus, Ungarus" és „Mathias Thurius, natione Ungarus". Nagykőrös néhai híres papja, a tudós Filó Lajos külföldi utazásairól vezetett naplójában leírja 1556-tól 1793-ig mindazon magyar akadémikusok nevét, akiket csak a genfi akadémia anyakönyvében megtalált. Ezek bizonyosan tájékozták koronként a genfieket a magyarokról! Aztán a nápolyi gályákról megszabadult és hazatérő hitvallóink (gályáspapok) huzamosan időztek Svájczban. A szabadságharcz leverése után több bujdosó honfi telepedett le Svájczban. Genfben élt a híres történetíró : Horváth Mihály. Pukynak nyomdája is volt ott; ott székelt a „Magyar nemzeti igazgatóság" is. Kőrösről Ádám Gerzson és Ádám József is tettek ott látogatásokat. Ádám Gerzsonnak ott készített levéltári kivonatait (Egyháztörténelmünkre vonatkozólag) a nagykőrösi ref. főgimnázium könyvtára őrzi És hány meg hány magyar járt ott 1566 óta! S hogy ezek egy szót se szóltak volna hazánkról, nemzetünkről, az lehetetlenség. Filó Lajos nyilvánosan felolvasást tartott Genfben a magyar egyházról a következő czim alatt: „Rapport sur l'Eglise de Hongrie, Pronence devant la Compagnie des Pasteurs de Genéve, par Louis Filó professeur de theologie á Pesth." E felolvasás megjelent a genfi „La Semaine Religieuse" cz.lapban és abból külön lenyomatban is. Ismertette s csaknem szó szerint közölte a „British and Foreign Evangelical Review" 1862 évi januári füzete, tehát egy angol lap is. Maga Filó Lajos naplójában így ír e munkájáról: „1861. január 4. péntek. Hon dolgoztam, részint a franczia nyelv tanulásával, részint Rapportom készítésével foglalkoztam. Figyelmem folytonos feszítése miatt agyvelőm szokatlan zsibongását éreztem. De Rapportom készítése is több fáradságomba került, mint véltem." „Január 5. szombat. A Venerable Compagnie des Pasteurs hivatalos meghívását vettem nyomtatványban a holnapután délután 5 órakor tartandó havi ülésbe. A meghívásban jelentve volt, hogy Mr. Moquet cand en Theol. „Sur les ecoles de Theologie de Holland" és Mr. Filó porfesseur á Pesth „Sur l'Eglise de Hongrie" fognak jelentést (Rapport) tenni." „Január 7. hétfő. Rapportomat elkészítettem. D. u. öt órakor a Ven. Comp. des Pasteurs Seanceában megjelentem. Mindnyájan a papok valódi testvéri szívességgel fogadnak. Ezek a genfi papok valóban szeretetreméltó, humánus emberek. Egymás közt is szép egyetértésben vannak, mindnyájan egyenlők s egyik a másik irányában féltékenységet nem táplál. A ki egyik egyletben elnök, az a másik egyletben egyszerű tag, s így mondhatni mindenik tiszt is, közlegény is. Mintegy 25-en lehettünk jelen. A terem az úgynevezett consistóriumi épület szálára, hol a homiletikai gyakorlati leczkék is tartatnak. Szőnyeggel van bevonva, légszesszel világítva, mint általában minden középület is. A templomok is, melyekben esti összejövetelek vannak, légszeszcsövekkel ellátvák. De a Szent Péter templomban légszeszcsövek nincsenek, minthogy abban esti összejövetel nincs. A teremben, melyről szólok, Kálvin képe van az elnöki szék felett. Az elnök (moderateur), Dr. Ottremare, papi ruhájába öltözve, imádsággal nyitotta meg az ülést; minden később jövő, az ajtónál belépve, egy kis magánimádságot mondott. A titkár felolvasván a mult ülés jegyzőkönyvét, több