Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-02-25 / 8. szám

Másodszor és végül pedig meg kell emlékeznünk arról a kétnapos szűkebb körű utókonferencziáról, melyet a mozgalom vezetői, mintegy 15-en tartottak, egyfelől időszerű gyakorlati kérdések megbeszélésére, másfelől annak megvizsgálására, milyen helyet kell az imádság­nak biztosítaniuk munkájukban, ha a magyar diákságot ebben a diáknemzedékben evangélizálni akarják. Exspectator. KÜLFÖLD. Szidjck. A külmisszió, mint védekezési eszköz. A genfi misszió­társaság legutóbbi ülésén Grandjean Arthur igen érdekes felolvasást tartott a külmisszióról, melyet úgy tekint, mint védelmi munkát a pogánysággal szemben. A többek közt ezeket mondta: „Manapság az egész világ forrong és nagy átalakulás előtt áll. Olyasmiről van szó, mint a reneszánsz és a reformáczió idejében. A sokáig tespedés­ben levő fajok kezdenek ébredezni és munkába fogni. Valami újat, nagyot óhajtanak. A legfényesebb példát Japán szolgáltatja, mely egy varázsütésre nagyhatalommá lett. A hatalmas Kína is megmozdult már és megnyitotta kapuit a nyugati művelődés előtt. India, Törökország és más népek is a fejlődés terére léptek. Ha Kelet és Afrika emberei eljárnak a mi iskoláinkba és egyeteme­inkre, kell, hogy mi is megjelenjünk az ő országaikban. Most még nagyobb számban, mint valaha. Tudósok, technikusok, orvosok, kereskedők egyre nagyobb szám­ban mennek a távoli nemzetek fiaihoz, hogy jövőjüket megalapozzák. Ezt a közlekedési eszközök a modern korban nagyon elősegítik. Nemsokára a nagy világ kicsiny­nek tűnik fel a gyors mozgás számára. Nem lehet közön­bös reánk nézve az, hogy azok a népek, a­kik közt fiaink élnek és mozognak, a durva erkölcstelenség és bálványimádás áldozatai legyenek továbbra is. Ha a modern felvilágosodottság elhat hozzájuk, de ha az evan­gélium nem gyúrja át őket, lelkük állapota még ros­­szabra fordul. Elvesztik ugyanis azokat a fékeket, melyeket ősi intézményeik és vallási felfogásaik számukra alkottak és ezek helyébe nem kerül akkor semmi, mely a szen­vedélyeket kellő mederbe szorítsa. Az alkoholizmus, a nemi betegségek még nagyobb mértékben pusztítanak majd közöttük, mint eddigelé. A keresztyénségre vár tehát a megváltói munkásság. A gyarmati kormányok a közoktatást elősegítik ugyan, de kevés gondot fordítanak az emberek erkölcsiségére. Az evangéliumra van tehát szükség, mely megvédje a népeket az erkölcsi sülyedés­től és megvédje a mi fiainkat is, a­kik a messze idegen­ben keresik jövő boldogulásuk eszközeit. A külmisszióra tehát manapság még nagyobb szükség van, mint ezelőtt".­­ Az előadó gondolatgazdag, ékes beszédét a misszió­társaság tagjai nagy örömmel hallgatták végig és lelke­sen megtapsolták. Servet Mihályról a genfi theol. tudományos társaság legutóbbi ülésén dr. Ladame orvos tartott felovasást. A felolvasás czíme volt: Servet Mihály rehabilitácziója. — Servet Mihály elégetése után másfél századig mély csend uralkodott az egész kérdésben. Gautier Antal tanár volt az első, a­ki 1709-ben a Genf városáról írt történeti munkájában védelmébe vette Servet emlékezetét. Bizo­nyára Gautier tanártól szerezte meg De La Roche lel­kész a Servet-pör aktáinak egy másolatát, melyet azután ki is adott és így alkalmat nyújtott arra, hogy az ér­deklődők védelmükbe vegyék az elítéltet. Servet munká­ját, a Restitutio Christianismi-t, elégették Genfben, a francziaországi Vienne-ben és Frankfurtban. Csak három példány szabadult meg a lángok elől. Az egyik példány jelenleg Párisban van, a második Bécsben, a harmadik Edinburghban. 1791-ben újra kiadták ezt a művet Nürn­bergben. Ladame az ő felolvasásában kiemeli Servet orvosi munkáinak kiválóságát. Különösen magasztalja azt a művét, melyet a tüdő vérkeringéséről írt. Szerinte Servet nem volt meghasonlott egyéniség. Természete a miszticzizmus felé vonzotta, néha a rajongásba csapott át. Úgy tekinthetni őt, mint a modern pszichotherápia előfutárait. A XVIII. és XIX. században sokan védelmére keltek Servet-nek és perét a nyilvánosság előtt szellőz­tették. A felolvasó sok embernek a nevét idézi, a­kik mind az elítélt rehabilitáczióját sürgették. A XX. század a régi türelmetlenség áldozatának emlékére és tiszteletére négy helyen­­ emelt már szobrot: Genfben 1903-ban, Annemasse-ban 1908-ban, Páris­ban 1908-ban és a francziaországi Vienne-ben 1911-ben.­­ A felolvasás után Fidriquet, Choisy tanárok hozzászólottak a kérdés­hez. Elhatározta az ülés, hogy a másfél óráig tartó felolvasás anyagát külön füzetben is megjelenteti. Németország: Nők és a theológia. A berlini ev. theol. fakultás elhatá­rozta, hogy ezentúl a licentiatusi fokozatot a női hallga­tóknak is megadja. Ennek a határozatnak hozatalára az a körülmény adott okot, hogy újabban egyre több nő láto­gatja a poroszországi theol. fakultásokat. Poroszország csak 1908-ban nyitotta meg kapuit a nők előtt egyete­mein, mit a többi egyetemek már régebben megcseleked­tek Németországban. Az 1911. tanév nyári félévében 29 nő­hallgató a volt poroszországi theológiákon. Eddigelé csak a kedvtelés vitte a nőket erre a studiumra és nem a praktikus életfelfogás, mert nem engedték meg nekik, hogy tanítsanak is. A r. kath. egyház eleve kizárja a nőket a tanításból. A vallásoktatást a középiskolákban és felsőbb tanintézetekben lelkészekre bízza. A protes­tánsok azonban nagy előszeretettel alkalmazzák őket a diakonissza-képző intézetekben. Persze arról nincsen szó, hogy őket lelkészi állásokba juttassák. Papok tanári alkalmazása. Baden tartományban eddig protestáns és r. kath. lelkészek lehettek közép­iskolai tanárok és pedig 1891 óta. Előzőleg vizsgát kel­lett tenniök a zsidó nyelvből és még két tantárgyból. Most ezt a rendeletet a kormány hatályon kivül helyezte. Húsz év lefolyása alatt 13 evangélikus és 16 r. kath.

Next